Későn jött
Volt a közösségünkben egy asszony, aki mindig késve érkezett a találkozóra, pedig hát csak öt percnyi távolságra lakott. Jó, legyen tíz perc, mert sántált és botot használt. De mások a szomszéd községből jártak, és mindig tíz perccel hamarabb ott voltak.
Mivel az asszony a szomszédomban lakott, elkezdtem megfigyelni, hogy lám mit tud elkövetni. Hát bizony kiderült, hogy neki nincs is semmilyen nagy dolga, hanem csak különböző szöszmötölésekkel és pepecselésekkel tölti az idejét. Jól tudja, hogy a közösségbe kell menni, el is indul, de minden lépésénél eszébe jut valami, ami eltereli figyelmét, és nem hagyja, hogy időben megérkezzen a találkozóra: beraktam-e az ételt a hütőbe - jaj, menjek; kioltottam-e a tűzhelyet - jaj, menjek; beraktam-e mindent a szatyorba - jaj, menjek; magamhoz vettem-e a pénztárcamat - jaj, menjek, stb. stb... És ennek vége-hossza nincs...
A percek telnek, de az ördög mindig újabb és újabb dolgokat juttat eszébe, amivel eltereli a figyelmét. A férje néha szól neki: - Menj már, nem mind szöszmötölj! De akkor az asszony magából kikelve: - Mit tudja a férfi, hogy egy asszonynak mennyi baja van?... És így aztán mindig elkésik...
Erre minden normális ember azt mondaná, hogy hát akkor induljon el annyival korábban. Igen ám, de ha korábban is kezd készülni, hogy, hogy nem, mégiscsak ugyanúgy elkésik. Miért? Mert az ördög addig tereli el a gondolatait, amíg el nem késik. Ő végül is jól tudja msgában, hogy késik, de azt mondja: - Hát, mit csináljak... El kell rendeznem a dolgaimat. Majd elnézik nekem, ha kések...
És az ilyenek ugyanígy tesznek a szentmisével is. Már a könyörgésnél tartunk, és még akkor is megnyílik a templomajtó, és besurran egy-egy "nagyon elfoglalt" asszony. Mit számít neki, hogy az Úr az első, hogy az Úr napját meg kell szentelni, vagy, hogy a szentmisére rá kellene lelkileg hangolódni. Ő csak úgy beesik a templomba a hiábavalóságai közül, minimum tíz perc késéssel.
Azt is lehetne mondani, hogy hát nézd, megtörténik az ilyen... De nem... Nem csak úgy megtörténik, hanem az ilyen mindig ezt csinálja. Ő a "késő testvér"... És az a gond a késő testvérrel, hogy ma elkésik a közösségi talalkozóról, holnap elkésik a szentmiséről, s a végén majd talán elkésik az üdvösségről is. Pedig vigyázni kellene, nehogy későn jöttnek találtassunk...
(Zsid 4:1) Óvakodjunk attól, hogy valaki közületek későn jöttnek számítson, amíg érvényben van a békességébe való bejutás ígérete.
Azt is gondolhatja valaki, hogy kevés ilyen van. Áh, dehogy, csak kevés a nyilvánvaló... De az evangéliumban fele-fele arányban vannak a Vőlegényre váró szüzek. A tíz szűzből öt okos és öt balga... Ezek a balga szüzek a késő testvérek.
A késő testvérek hanyagok, nemtörődöm emberek, akik nem szorgosak, nem pontosak és így aztán nem hoznak magukkal tartalék olajat...
(Mt 25:1-3) Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat.
Korán ment
Aztán vannak olyanok, akik mindig korábban mennek el. Otthagyják a találkozót, otthagyják a tanítást, pont amikor a lényeg bontakozna ki, vagy a szentmisét mielőtt áldást kapnának. Az egyik szent úgy magyarázza, hogy aki hamarabb otthagyja a szentmisét, az olyan, mint iskarióti Júdás. Ő is, miután megáldozott, belé szállt a Sátán, és otthagyta az utolsó vacsora termét...
(Jn13:27-30) Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán. Jézus pedig azt mondta neki: „Amit teszel, tedd meg gyorsan!” Az asztaltársak közül senki sem értette, miért mondta ezt neki. Mivel Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gondolták, hogy Jézus azt mondta neki: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepen!” vagy hogy a szegényeknek adjon valamit. Ő pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
Akik hamarabb elmennek a szentmiséről, áldás nélkül, azok bizony egyfajta júdások. Hiába magyarázzák az értesítőjüket, hogy milyen fontos dolguk van. Nincs fontosabb dolog a szentmisénél, kivéve az élet-halál kérdését. De az ilyenek lelkében éjszaka van. Ezek minduntalan hiábavaló dolgok után futkosnak, ezért hagyják ott a szentmisét. De mit ér nekik, ha a világot is nyerik meg, ha a lelkük kárát vallja...
(Mk 8:36) Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?
A lelkiismeretes és pontos embert könnyen fel lehet ismerni: mindig pontosan jár az órája, mindig tudja, hogy mi, mikor és hol történik, mindig legalább öt perccel hamarabb érkezik, mindig betartja az adott szavát, mindig azt teszi, ami meg volt egyezve, mindvégig kitart az űgy mellett, stb... Aki kicsiben hű, az a sokban is hű. Az ilyen mindig készen áll, mindig rendben van, és mindig van tartalék olaja...
(Lk 16:10) Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is.
(Lk 12:37) Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket.
Uram Jézus, adj nekem vigyázó lelket, hogy mindig éber legyek és pontos, hogy mindig legyen tartalék olajam és, hogy mindig készen álljon a lelkem lámpása. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése