Átkozott legyen!

Szent Pál apostol háromszor írta levélben, hogy: Átkozott legyen!...

(1Kor 16:22) Aki az Urat nem szereti, átkozott legyen! Marana tha!

(Gal 1:8-9) De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen! Ahogy azelőtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, átkozott legyen!

Mára, sokaknak, az átok valami mesének tűnik: a gonosz boszorka megátkozta (elvarázsolta) a királyfit, vagy a szép királylányt, és az valamilyen állattá változott... Ha átokról beszél nekik az ember, akkor hitetlenkedve néznek rá: Mi az? Visszatértünk a középkorba?... Az ilyenek, ha ismernék a valóságot, akkor sokkal óvatosabban beszélnének...

Az átok bizony egy létező valóság, éspedig azóta, hogy a bűn belépett a világba. Amikor az első emberpár, az őskígyó kísértésére, megszegte azt az egy parancsolatot, és szakított a tiltott fáról, akkor Isten átokkal súlytotta a kígyót is, meg a teremtett világot is (Ter 3:14; 17)...

(Ter 3:14) Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és a mező minden vadja között; a hasadon járj, és port egyél életed minden napján!

(Ter 3:17) Ádámnak pedig azt mondta:„Mivel hallgattál feleséged szavára,és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőleéleted minden napján!

De nem volt elég az eredeti bűn átka, hanem még az emberek is elkezdtek átkos dolgokat művelni, illetve elkezdték egymást átkozni a személyes bűnök és a gonoszságok miatt...

(Ter 4:11) Ezért légy átkozott e földön, amely megnyitotta száját, s befogadta öcséd vérét kezedből!

(Kiv 22:25-26) Ha zálogba vetted embertársad köpenyét, naplemente előtt add vissza neki. Hiszen az az egyetlen takarója, melybe beburkolja testét, és nincs egyebe, amiben alhatna. Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert én irgalmas vagyok.

(Péld 30:10) Ne rágalmazd a szolgát uránál, hogy meg ne átkozzon, és meg ne bűnhődj!

(Sir 4:5-6) Ne fordítsd el szemedet a szegénytől haragodban, és ne adj okot arra, hogy a könyörgők hátad mögött megátkozzanak, mert meghallgatásra talál annak a könyörgése, aki megátkoz téged lelke keserűségében, meghallgatja őt a Teremtője!

Van úgy, hogy az Úr meghallgatja a szegény ember kiáltását, és az elkeseredettnek átka az égig hatol. Ilyenkor, mintha csend lenne egy pillanatra, mert megrendül az ég és a föld... Viszont az igazságtalan átok nagy bűnnek számít, mert olyan valakire mond átkot és kér büntetést, aki áldást érdemelne (Ter 12:3, Kiv 21:17, Lev 20:9)...

(Ter 12:3) Megáldom azokat, akik áldanak téged, és megátkozom azokat, akik átkoznak téged.

(Kiv 21:17) Aki megátkozza apját vagy anyját, halállal lakoljon.

(Lev 20:9) Ha valaki megátkozza atyját vagy anyját, halállal lakoljon; atyját vagy anyját átkozta: vére legyen rajta.

Az Úr Jézus, de később Szent Pál apostol is az ő levelében, tiltja az átkozódást (Lk 6:28, Róm 12:14). Azért tiltja, mert mindenki irgalmat remél, szeretetre vágyik, és mindenkinek szüksége van bűnbocsánatra. Az átok pedig nem más, mint az igazságtétel azonnali kérése, és a vétkező igazságos megbűntetésének követelése...

(Lk 6:28) Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket.

(Róm 12:14) Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.

Isten mindenkinek időt és esélyt ad a bűnbánatra, a megtérésre és a jóvátételre, de az átkozodó, haragjában, nem akar megbocsátani, hanem követeli, hogy az ellene vétkező fizessen meg vétkéért. De az ilyen ember hogyan remélheti, hogy bocsánatot nyer a saját bűneiért? (Sir 28:1-4) Nem jár-e úgy, mint az a bizonyos adós szolga, akinek elengedték összes tartozását, majd kimenvén, folytogatni kezdte a neki tartozó szolgatársát? (Mt 18:32-34).

(Sir 28:1-4) Aki bosszút akar állni, az Úr áll bosszút rajta, és bizony megőrzi az ő bűneit. Bocsáss meg felebarátodnak, ha vétett ellened, és akkor te is, amikor könyörögsz, elnyered bűneid bocsánatát. Ember ember ellen haragot tart, és Istennél keres gyógyulást? A hozzá hasonló embernek nem kegyelmez, és mégis önnön bűneiért imádkozik? Haragot tart, holott csak ember, ki könyörög majd az ő bűneiért?

(Mt 18:32-34) Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: »Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem kellett volna neked is irgalmasságot cselekedned szolgatársaddal, ahogy én irgalmas voltam hozzád?« És az úr haragjában átadta őt a börtönőröknek, amíg csak meg nem adja egész tartozását.

Néha tudtunkon kívül is átkozódunk:

- Egy alkalommal, tiltakoztam a közösségben történő dolgok miatt, mert tévesnek láttam azokat bizonyos hit-erkölcsi szempontból. Ekkor azt a kifejezést használtam, hogy "így soha sem lesz...", ha nem változtatnak a dolgokon... Ekkor a közösségvezető keményen tiltakozott, és azt mondta: "Ellene mondok ennek az átoknak...". Én ekkor ledöbbentem, mert egyáltalán nem volt szándékomban átkozódni, hanem csak óvni szerettem volna őket az eltévelyedéstől. De úgy néz ki, hogy a beszédemet átkosnak érezték...

- Egy vallásosabb szülő azzal bűntette meg gyermekét, hogy eltiltotta őt egy hétre a számítógéptől. Mivel a szülők látták, hogy gyermek nagyon rosszul viseli a büntetést, három nap múlva megsajnálták, és az ebéd alkalmával bejelentették neki, hogy most már játszodhat a számítógépen, mert jó gyermek volt. Ekkor a gyermek zokogni kezdett, és így kiáltott fel: Vége az átoknak!... A szülők le voltak döbbenve. Hogyan jön ide az "átok"?... Hát onnan, hogy a gyermek Istent látja szüleiben, és az eltiltás átokként, kizárásként hatott rá... 

- Egy másik családban komoly probléma volt a szülők között... Emiatt a gyermekük már egyáltalán nem akart enni. Már annyira lefogyott, hogy mesterségesen kellett őt táplálni a korházban. Ekkor a szülők segítséget kértek egy paptól, aki tapasztalt volt az átkok területén. Kérték, imádkozzon azért, hogy megszabaduljanak az átoktól, amit szerintük egy harmadik személy okozott nekik, aki közéjük állt. Ekkor a pap azt válaszolta nekik, hogy nem a külső személy rakta rájuk az átkot, hanem ők maguk, a gonosz szavaikkal. Azzal, ahogyan viszonyultak egymáshoz és ahogyan beszéltek egymásról és másokról, azzal hoztak átkot a gyermekükre. Tehát a rossz beszéd átkot eredményez, mert az emberi szónak is ereje van: hozhat áldást is, de hozhat átkot is (Jak 3:10-11)...

(Jak 3:10-11) Egyazon szájból ered az áldás és az átok. Testvéreim, ennek nem szabad így lennie. Vajon a forrás bocsát-e ki ugyanabból a nyílásból édes és keserű vizet?

Ha átkozódó emberrel találkozunk, kerüljük a közelségét és a vele való kapcsolatot. Kerüljük őt, mert nincs ember hiba nélkül, és az ilyen nem bocsát meg ha tévedünk ellene. Az ilyen hiába imádkozza a Miatyánkot, hogy: "bocsásd meg vétkeinket, miképpen is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" (Mt 6:10-11), mert ő nem bocsát meg az ellene vétőnek, hanem átkozza. Mivel mindnyájan gyarlók vagyunk és véthetünk, míg vele vagyunk az élet útján, megtörténhet, hogy megátkoz minket. Akkor pedig meg kell fizetnünk vétkünkért (Mt 5:25-26)...

(Mt 5:25-26) Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.

(Mt 6:11-12) Mindennapi kenyerünketadd meg nekünk ma, s bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunkaz ellenünk vétkezőknek.

Tehát láthatjuk, hogy milyen súlyos dolog az átkozódás, és mégis, Szent Pál apostol két dolog miatt súlyos átkot jelent ki levelében. Azt írta, hogy átkozott legyen, aki:

1. Más evangéliumot hírdet;

2. Nem szereti az Úr Jézus Krisztust.

És ez a kivétel nem hiába van... Azért van, mert az Úr Jézus Krisztus és az Egyház jelenti az életet Isten népe számára. Aki megrontja az evangéliumot és megveti az Úr Jézust, az ki van közösítve...

1. Más evangéliumot hírdet

De kik hírdetnek más evangéliumot?...

a). Hát például az antitrinitáriusok:

Más evangéliumot hírdetett Mohamed, és hírdetnek ma is a muszlimok. Ők azt hírdetik, hogy Gábriel főangyal hozta el Mohamed prófétának Allah üzenetét. Ezért ők azt gondolják, hogy a keresztény kinyilatkoztás csak részleges és tökéletlen volt és, hogy Mohamed próféta hozta el a tökéletes kinyilatkoztatást. Ezért szerintük Mohamed a "próféták pecsétje". Számukra az Úr Jézus csak egy volt a próféták közül, a Szentlelket nem ismerik, hanem számukra Gábriel főangyal a Szent Lélek. Így hát ők antitrinitáriusok...

De mi jól tudjuk, hogy Gábriel főangyal a Szűzanya Máriának jelent meg (Lk 1:26-27), hogy hírül adja a Megváltó születését, az Úr Jézust, Aki megszabadítja népét bűneitől (Mt 1:20-21). És Ő, Aki Máriától született, meghalt értünk a kereszten, de harmadnapra feltámadt, és ezzel igazolta, hogy Ő Isten egyszülött Fia, a mi Üdvözítőnk. Vajon Mohamed kiért halt meg? Ő kit váltott meg? Feltámadt-e a halálból? A sírja ma is ott van Medinában... Hogyan vihetne fel minket az égbe az, aki lent van a halottak között?...

(Mt 1:20-21) Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert aki őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.”

(Lk 1:26-27) A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.

Az isteni kinyilatkoztatás lezárúlt az apostolok idejével, mert Istennek az Ő Szent Fián kívül már nincs mit kinyilatkoztatnia. Ezért a muszlim vallás egy hamis evangélium, egy más evangélium...

Egy alkalommal, amikor egy kanadai jezsuita írását olvastam, aki összeboronálta a kereszténységet és a muszlim vallást, éreztem, hogy a Szentlélek haragszik ezért. Olvasva az írását, nem volt békességem rá. Éreztem, hogy valami itt nem stimmel. Amint így töptengtem, megszólalt bennem a Szentlélek haragosan: Utálatos dolog... Vigyázzunk, soha ne szomorítsuk meg a Szentlelket (Ef 4:30)...

(Ef 4:30) Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki által meg vagytok pecsételve a megváltás napjára.

Egy másik alkalommal Mekkát, a mekkai zarándoklatot és a Kaabát tanulmányoztam. Utána lefeküdtem, de csak felületesen és nyomottan tudtam aludni... Amikor felébredtem, szólt hozzám a Szentlélek, és azt mondta: Ott egy nagy démont imádnak... Tehát a muszlimoknak ezért kell legalább egyszer életükben elzarándokolniuk Mekkába, hogy leborulva imádják a Sátánt. És a Sátán nekik is megígerte az egész világot (Mt 4:8-9)...

(Mt 4:8-9) Végül egy igen magas hegyre vitte az ördög, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. „Ezt mind neked adom – mondta –, ha leborulva imádsz engem.”

De egy más evangéliumot hírdetnek a jehovisták is. Első vezetőjük Charles Taze Russell (1852–1916) pittsburghi posztókereskedő volt. Ők a Jehovába hisznek, várják az ő Királyságát, ahol majd a kiválasztott 144000 (Jel 7:4) boldogan és békében fog élni a földön. Már ki tudja hányszor várták a világvégét. Nem ünneplik a Karácsonyt és a Húsvétot, nem hisznek a Szentlélekben és a lélek halhatatlanságában, nem imádkoznak a holtakért, és nem fogadják el a véradást sem. 

A jehovista vallás bizonyítja, hogy az ember mennyire ésszerűtlenné tud válni, és mennyire el tud tévelyedni, amikor önfejű. Még a legegyszerűbb benszülött törzsek is hiszik, hogy az őseik lelkei élnek és, hogy valahol az égben vannak. Imádkoznak értük, megemlékeznek róluk, és hiszik, hogy valahol a Holdban, vagy a csillagokban vannak... De ezek azt mondják, hogy a halállal megszünik az ember létezni. Ez is egy hamis, más evangélium, és egy nagyon elszomorító dolog...

Egy alkalommal, halottak napján, imádkoztam a jehovista rokonaim sírjánál, és megkentem szentelt olajjal, mert senki sem imádkozik értük. Reméltem, hogy az imám segít majd a lelkükön. Ekkor egy képet kaptam velük kapcsolatban álomban: A sírkövüknél egy magas bírói szék állt, és rajta egy magas, bírószerű alak ült. Ez a bíró eggyet intett szigorúan a kezével, és ekkor két kereszt emelkedett fel a sírból eléfelé. A kereszteken, ott, ahol az INRI tábla kellene legyen, egy-egy szobor volt. Az egyik az Úr Jézus szobra volt, és a másik a Szűzanya szobra. Az INRI felírat az Úr Jézus elítélésének okát mutatta és ennek a helye. Ebből megértettem, hogy a rokonaim elítélésének oka az volt, hogy életükben megtagadták és káromolták az Úr Jézust és a Szűzanyát. Nemsokára, ennek az elhúnyt jehovista rokonnak felesége megjelent lélekben a próféta lelkű imádságos unokahúgának. Megkérte, hogy szóljon a jehovista lányainak, hogy térjenek meg az Egyházba, hogy ne jussanak oda ahol ők vannak. Azt is kérte, hogy mondasson szentmisét érte, mert nagyon szenved a lángokban...

Ha megfigyeljük ezeket a más evangélium hírdetőket, akkor észrevehetjük, hogy sok közös vonás van bennük: antitrinitáriusok, nem ismerik a Szentlelket, az Úr Jézust csak embernek tartják és egy testi paradicsomban hisznek...

b). Aztán ott vannak a progresszív keresztények: 

Ezek azt hírdetik, hogy a mi időnkben a Szentlélek újabb és újabb kinyilatkoztatást ad nekünk, mintha az apostolok idejével nem zárúlt volna le a kinyilatkoztatás, és nem adatott volna meg nekünk "egyszer s mindenkorra" az igazság ismerete és a szentek hite (Júd 1:3)...

(Júd 1:3) Szeretteim, mivel őszinte törekvésem, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek tartottam ebben az írásban kérni titeket, hogy harcoljatok a hitért, amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek.

Ezek, a modernizmus nevében, mindent és mindenkit elfogadnak, és el akarnak fogadtatni velünk is egy hamis irgalmasság nevében. Szerintük a fajtalanság becsülni való szeretet, minden vallás Istentől való és Istenhez vezet. Azt állítják, hogy az Írások ma már nem adnak számunkra egyértelmű eligazítást a hit-erkölcsi  dolgokban, hanem figyelembe kell vennünk a tudományos érveket...

Ezek is egy evilági, földi mennyországot hírdetnek, ahol egy neo-panteista felfogás szerint Isten ott van az anyag mélyén, és nekünk meg kell térnünk ökológiailag. Szerintük az egyetemes testvériség által minden ember testvér és békének kell uralkodnia a világban, csakhogy Jézus Krisztus nélkül. Néha megemlítik Őt is, úgy köztesen, és leginkább hamis módon. Ezek egy új egyházat, egy más evangéliumot akarnak, egy világegyházat, amely összegyűjti és magába foglalja mindazt, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak neveznek (2Tessz 2:4)...

(2Tessz 2:4) ...aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.

Ők egy más evangéliumot hírdetnek, és így Szent Pál szerint átkozottak, ami azt jelenti, hogy kitaszítottak. Aki pedig kitaszított, az nem juthat a mennybe Isten szent színe elé... 

Mindez azonban nem jelenti föltétlenül azt, hogy ezek elkárhoznak, hanem azt, hogy ítélet alá esnek: megítélik őket a lelkiismeretük szerint (Róm 2:15-16) és az életük tettei szerint (Jel 20:12). Senki üdvössége felől nem eshetünk kétségbe, mert Isten mindenkit meghívott az Ő országába. Szerintem ők haláluk után alászállnak az alvilágba, hogy ott várják ítéletüket. Aztán egykor pokol majd kiadja őket és, aki be van írva az élet könyvébe, az megmarad, mint "pogányok udvara" (Jel 11:2), aki pedig nem, az elkárhozik a második halálban (Jel 20:12). De nekünk remélnünk kell üdvösségüket, mert mindig vannak kivételek az Úr különleges kegyelme és irgalmassága szerint...

(Róm 2:15-16) Lelkiismeretük tesz nekik erről tanúságot, és a gondolataik, amelyek hol vádolják őket, hol pedig felmentik azon a napon, amikor Isten ítélkezni fog Jézus Krisztus által az emberek rejtett dolgairól az én evangéliumom szerint.

(Jel 11:2) De a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd fel, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig tiporják.

(Jel 20:12-15) Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint. A tenger visszaadta a beleveszett halottakat. A halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján. A halált és az alvilágot a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.

Mi azonban, akik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban és az Ő evangéliumában, nem esünk ítélet alá, hanem már átmentünk a halálból az életre (Jn 3:18; 5:24)...

(Jn 3:18) Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

(Jn 5:24) Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre.

2. Nem szereti az Úr Jézus Krisztust

Kik azok, akik nem szeretik az Úr Jézust? Hát azok, akik tagadják az Úr Jézus istenségét, és tagadják, hogy Ő az Isten egyszülött Fia. Talán tisztelik valamelyest, de nem szeretik és nem imádják Őt. Így aztán nem is juthatnak el általa a mennyei Atyához, mivel az Úr Jézus az egyetlen út a mennybe. Ő az út, Ő az igazság, Ő az örök élet (Jn 14:6), és Ő az egyetlen közvetítő Isten és ember között (1Tim 2:5-6)...

(Jn 14:6) Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.

(1Tim 2:5-6) Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért és tanúságtételül a meghatározott időben.

Aki szereti az Úr Jézust, megtartja tanítását és parancsolatait. Onnan ismerjük fel, hogy ki szereti az Úr Jézust, hogy megtartja az Ő parancsolatait. Aki nem szereti az Úr Jézust, és csak a saját életét bálványozza, az megveti az Úr tanítását...

(Jn 14:21) Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.

(Jn 14:23) Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk, és benne fogunk lakni.

Az előbbieknek még van reménységük, de ma sokan ennél sokkal rosszabb állapotban vannak: az ateisták, a szabadkőművesek, a sátánisták, a Béliál fiai, stb. Ezek nemcsak, hogy nem szeretik az Úr Jézust, hanem gyűlölik is Őt. Gyűlölik, és gyűlölnek mindent, ami megjeleníti és képviseli Őt: az Egyházat, a papságot, a Szűzanyát, az Oltáriszentséget, a hitvalló keresztényeket, a szent szobrokat, stb... Az ilyenek utcai felvonulásokon gyaláznak mindent, ami szent: a püspöki süveget, a szentírást, a szent ostyát, a Szűzanyát, a szenteket, stb. Megrongálják és meggyalázzák a templomokat, a tabernákulumokat, a szent keresztet és a szentek szobrait. Az ilyenek, ha meg nem térnek, bíztosan elkárhoznak. De sajnos ezek nem hisznek az örök életben, sem a pokol létezésében meg az örök kárhozatban, és amikor majd meghalnak, egy rettenetes, örök gyötrelem állapotába kerülnek...

3. Az Úr Jézus szeretete

Az Úr Jézus szeretetére többféle úton is el lehet jutni... 

Van, aki csodás gyógyulásban részesül, mint a vérfolyásos asszony (Mt 9:20-22), és ezért szereti nagyon az Úr Jézust. Aztán van, akit a segítő kegyelem vezet el egy mély bűnbánatra, és lerakja bűneit az Úr Jézus lábaihoz, mint az egykori bűnös asszony (Lk 7:38; 47-48)...

(Mt 9:20-22) Ekkor egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odament, s megérintette a ruhája szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus megfordult, meglátta őt és azt mondta neki: „Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.” És abban az órában meggyógyult az asszony.

(Lk 7:38) Megállt hátul a lábainál, sírva fakadt, és elkezdte könnyeivel öntözni a lábait. Majd megtörölte hajával, csókolgatta a lábait, és megkente a kenettel.

(Lk 7:47-48) Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid.”

És van, aki Krisztus világosságába lesz szerelmes, ahogy a Hegyi beszédben ragyogott fel, amikor a Zebulon és Naftali földje, a pogányok Galileája, nagy világosságot látott (Mt 4:15-16)...

(Mt 4:15-16) „Zebulun és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek.”

De végül, mindenki, aki nem áll ellen Istennek, a Szentlélek kegyelme által jut el az Úr Jézus Krisztus szeretetére, és csakis Isten Lelke által mondhatja, hogy Ő az Úr (1Kor 12:3). Akik pedig szeretik az Urat, azok áldják és imádják Őt életük minden napján...

(1Kor 12:3) Ezért tudtotokra adom, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja: „Átkozott legyen Jézus!”, és senki sem mondhatja: „Jézus az Úr”, csakis a Szentlélek által.

Van, aki hálából; van, aki értelmével; és van, aki a szépsége miatt; de sokan és sokféleképpen jutnak el az Úr Jézus Krisztus szeretetére és az Ő örömébe (Jn 15:11)...

(Jn 15:11) Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.

Uram Jézus! Én Uram, én Istenem! Szeretlek Téged teljes szívemmel, teljes lelkemmel, teljes elmémmel és minden erőmmel. Ámen.

A polovragi barlangi freskó

Beszivárgott a Sátán füstje

Amikor VI. Pál keserűen megállapította, hogy a Sátán füstje beszivárgott az Egyházba, sokan arra gondoltak, hogy bizonyos rossz szándékú emberek furakodtak be a papság körébe és a Vatikánba. Befurakodtak, hogy bomlasszák az Egyház vezetését, tanítását és strukturáját (Júd 1:4). Ez ma nem kétséges, de akkor még nem volt világos, és nem pontosan ezt jelentette. Akkor ezt némileg szó szerint is kellett érteni...

(Júd 1:4) Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják.

De miért is füstölnek az oltár, az ambó és a feszület körül a szent liturgia ideje alatt? Hát azért, hogy elűzzék a Sátán füstjét tömjénfüsttel. A Sátán füstje pedig nem más, mint az Antikrisztus gonosz lelke. 

Szent János apostol figyelmeztet bennünket levelében, hogy vigyázzunk, mert az Antikrisztus lelke kijött a világba, és itt van közöttünk (1Ján 4:3)...

(1Ján 4:3, Károli) És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.

Tehát a Sátán az antikrisztusi gonosz lélek füstje által működik ma, és az beszivárgott észrevétlenül az Egyházba. Ez a füst az amely befolyásolja az embereket, különösen az Egyház előljáróit és pásztorait...

De mi valójában az Antikrisztus gonosz lelkének szándéka és célja? Az a szándéka és célja, hogy Krisztus ellen dolgozzon és, hogy az Úr Jézus Krisztus szent testét tagadja... Azért tagadja, mert az Úr Jézus Krisztus testben jelent meg e világban, mert a Megtestesülés a Megváltás művének alapja, amely által legyőzetett a Sátán a kereszten. Asszony által született meg Isten Fia, tesben jelent meg a világban (Gal 4:4-5), és így győzte le a Sátánt a keresztfán. Ezért, a Sátán minden ellen tusakodik, ami Krisztus testben való megjelenésével kapcsolatos...

(Gal 4:4-5) De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.

Ezek után érthető, hogy a Sátán mindig támadja:

a). A legméltóságosabb Oltáriszentséget, mert az Krisztus valóságos teste és vére;

b). A Szűzanya Máriát, Isten Anyját, mert ő szülte meg testben Isten egyszülött Fiát, Aki megszabadította Isten népét a Sátán és a bűn szolgaságából (Jel 12:4-6);

c). A tabernákulumot, mert az őrzi folyamatosan az Oltáriszentséget, Krisztus szent testét, és az teszi a templomot valóban templommá;

d). A Katolikus Egyházat, mert benne egésszen megvan Krisztus Egyháza, (Dominus Iesus, 2000, IV. 17) az Ő misztikus teste (1Kor 12:12).

A Sátán füstje sokakat megérintett, de nem mindenkit egyformán. Ezért van az, hogy ma, ha egy püspök tesz vagy nyilatkozik valamit, utána minden két ember vitatkozik rajta. Az egyértelmű és kikezdhetetlen dolgokon nem szoktak vitatkozni. Na, ez a Sátán füstjének hatása...

Amit viszont ma sokan nem értenek meg, az az, hogy a Sátán nem egyszerre, és nem egy-két emberen keresztül vitte és viszi végbe tervét, hanem felaprózza azt kis lépésekre, és minden kis lépést úgy állít be, mintha az a mi érdekünkben lenne, és nekünk lenne jó. Ugyanakkor ez a terve generációkon átívelő. Ezért, ezen kis lépések kivitelezői azt hiszik, hogy jót tesznek nekünk, holott Krisztus ellen dolgoznak, és ugyanakkor, a személyes felelősségük is felhígul a botrányok okozásában.

Csak néhányat említsünk meg e kis lépések közül:

1. Az egységes egyházi nyelv, a latin nyelv elvetése, és a nemzeti nyelvek bevezetése az Egyházban: Azzal érveltek, hogy jó ha Isten népe érti a szentmise szövegét, és bele tud kapcsolódni, de valójában felszámolták az Isten adta egy nyelvben való egységet, és bevezették a babilóni nyelvzavart az Egyház életébe...

2. A szemben való misézés: Azzal érveltek, hogy ha a nép felé fordulnak, akkor inkább belekapcsolódik Isten népe a szentmisébe, de valójában elfordultak az Istennek bemutatott engesztelő áldozat irányától, és így a népet helyezték főszerepbe, színpaddá téve az oltárt.

3. A főoltárok elhagyása és a tabernákulum elmozdítása: A szemben való misézés új oltár asztalai fölöslegessé tették a főoltárokat, amelyeken voltak a tabernákulomok. Így hát egy-két generáció után, a templomfelújítások alkalmával, gyakran eltávolítják a főoltárokat, és a tabernákulumot valahová oldalra, vagy a falba helyezik.

4. A papi székek középre való helyezése: Amint a főoltár és a tabernákulum elmozdíttatott, rögtön a papi székek kerültek helyükre, onnan oldalról, ahol mindig is volt a helyük. Ezt azzal magyarázzák, hogy fontos Isten népének megjelenítése: az oltár, és körülötte a papok és a hívek, de valójában az van, hogy az Úr Jézus Krisztust, Aki az Egyház Feje és alapította az Egyházát, félreteszik valahová oldalra, vagy a falba.

5. A Mária szobrok és a szentképek eltávolítása: Arra hívatkoznak, hogy ma már nem lehet restaurálni és megőrizni a régi szobrokat és festményeket, mert az nagyon költséges, de valójában arról van szó, hogy zavaró egyeseknek a Szűzanya Mária és a szentek ábrázolása, mert ők a testben megjelent Isten Fiát dicsőítették.

6. Az új, minimalista templomok építése: Ma nyugaton már olyan templomokat építenek, amelyben csak egy oltárasztal van, és körülötte székek. A falak teljesen csupaszok, se tabernákulum, se Mária szobor, se szentképek, se keresztút, semmi se látható... Ezt azzal magyarázzák, hogy Isten népe a fontos, amely Krisztus köré gyülik, ami az oltárasztal. Tehát itt a hangsúly már nem az engesztelő áldozat bemutatásán van, hanem az agapén, meg az egymásra való figyelésen. Tehát ma már nem Krisztusra figyelünk és az Ő keresztáldozatára, nem Őbelőle merítünk erőt, hanem a hívek közötti kapcsolatból és az emberi szeretetből.

7. A kézbe való áldoztatás: Itt is a mi érdekünket hozzák fel, hogy lám, így higiénikusabb, az apostolok idejében is így volt, stb. Csak arról feledkeznek meg, hogy amikor egy papot felszentelnek, akkor annak kezeit is felszentelik, hogy méltó módon tartsa kezében az Úr Jézus szent testét. Nekünk hívőknek nincs méltó módon felszentelve a kezünk, hogy megfogjuk az Úr szent testét. Nekünk, gyarló embereknek, csak alázatos hittel szabad magunkhoz vennünk, ha lehetséges térden állva és nyelvre.

8. A más vallások tisztelete: Ezt úgy mutatják be, mint az egyetemes testvériség, a béke és az egyetértés eszközét. Odáig mentek el, hogy kijelentették: minden vallás jó és Istenhez vezet. De valójában, az egyetemes testvériség és a béke ürügyén, megtagadják a testben született Isten Fiát, az Úr Jézus Krisztust, Aki egyedül Megváltó, egyetlen Üdvözítő; Ő az út, az igazság és az élet, Aki által eljutunk az Atyához; Ő az, Aki feltámadt a halálból; és Ő az egyedüli közvetítő Isten és ember között. A testben eljött Isten Fiát nem lehet egy sorba állítani az eredeti bűn terhe alatt meghalt vallásalapítókkal, akik az ördögöknek mutattak be áldozatokat.

9. A szinodalitás és az egyházi hierarchia lebontása: Ma a szinodalitást azzal adják el a népeknek, hogy lám mi együtt kell járjunk, hogy meg kell hallgassuk egymást, hogy együtt kell hallgassunk a Szentlélek szavára, hogy korrigálnunk kell a klerikalizmust, stb. De valójában, azzal, hogy világiakat neveznek ki püspökök fölé, vezető pozíciókba, hogy nőket engednek az oltárhoz, hogy a nem keresztényeket is bevonják az egyházi testületekbe, azt jelenti, hogy Krisztus misztikus testét összezavarják, mint egy kimérát. A láb fogja megmondani a fejnek, hogy merre menjen, és a kisujj fogja mozgatni a kart. A borjú szarva a farra lesz helyezve, és amikor felnő és kifejlődik, szörnyeteggé fog válni...

És még sok kis lépést lehetne megemlíteni, és még sok ilyen lesz addig, amíg az Antikrisztus, a kárhozat fia be nem ül a templomban a főhelyre, hogy istenként mutogassa magát (2Tessz 2:3-4), és oda nem teszik a pusztító utálatosságot, ahol nem kellene lennie (Mt 24:15)...

(2Tessz 2:3-4) Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.

(Mt 24:15) Amikor tehát meglátjátok, hogy „a pusztító utálatosság” ott áll a szent helyen – erről beszélt Dániel próféta, aki olvassa, értse meg! (Dán 9:27; 11:31; 12:11)

Láthattuk, hogy a Sátán füstje 60-70 év alatt, lépésről-lépésre rávette a papságot, hogy a kereszt függőleges szárát elvessék, és csak a kereszt vízszintes szárát lássák. Elvetik az Istennel összekötő szárat, hogy mindenkit és mindenáron bevonjanak bűvkörükbe, a horizontális száron: Todos, todos, todos... Az isteni és vertikális orientációról átkerült a hangsúly egy humanista és horizontális orientációra. Ami pedig csak horizontális, az földhöz ragadt is, vagyis nem tud felemelkedni, feljutni a mennybe (Jn 3:13)...

(Jn 3:13) Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia.

Vannak, akik ezeket a szempontokat tradicionalizmusnak nevezik, mert nyilván, nem sokat értettek meg Krisztus és az apostolok egészséges tanításából. Aztán vannak, akik azt gondolják, hogy vissza kell térni a latinhoz, a hagyományos miséhez, a II. Vatikáni Zsinat előtti állapotokhoz, de ez nem fog megtörténni. Ha az Egyház elmozdult egy bizonyos irányba, akkor azt ember már nem tudja visszafordítani. Azt majd csak az Úr Jézus tudja helyreigazítani, amikor visszatér az Ő dicsőségében...

Ezért hát keressünk mindig az olyan templomot, ahol méltó tabernákulum van, korpuszos kereszt Krisztus szent sebeivel és INRI felírattal, van Szűzanya szobor és vannak tisztességes keresztúti stációk. Amikor egy templomban, a szentmisén, táncolnak, tapsolnak, szórakoznak és vicces mutatványokat visznek végbe, akkor távózzunk onnan, mert akkor ott már nem Krisztus engesztelő keresztáldozata van jelen, hanem valamiféle emberi mutatvány.

Don Bosco Szent János megprófétálta, hogy a végső küzdelembennaz Oltáriszentség és a Szűzanya Mária fog minket megtartani. És vajon miért? Azért mert az egyik Krisztus szent teste, a másik pedig Krisztus szent testét hozta nekünk a világra...

Uram Jézus, köszönöm, hogy magadra vetted emberi természetünket, és testben jöttél el közénk. Drága jó Szűzanyánk, köszönöm, hogy elfogadtad Isten hívását, és testben szülted meg nekünk az Üdvözítőt. Ámen.

A vigyori keresztény

A vigyori keresztény egy eléggé új jelenség minálunk... Úgy kb. 20 éve jelent meg, és egy mottóval is felszerelték: A keresztény ember a remény embere...

Ez így igaz... A keresztény ember valóban a remény embere, és a remény nem csal meg (Róm 5:5), de kérdés, hogy ki mit ért a remény alatt, és hogyan éli azt meg...

(Róm 5:5) A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.

A vigyori keresztény mindig vigyorogva jön szembe az emberrel, vigyorogva köszönti, vigyorogva beszélget vele, és amikor az ember elmondja neki élete gondjait, akkor egy pillanatnyi szünet után, újból vigyorogni kezd. Ő a remény és az öröm embere, aki látszólag mindig örül, de mit sem törődik mások bajával.

Én úgy tudtam, hogy az ember arckifejezései arra valók, hogy kifejezzék érzéseit: a ember mosolyog ha valamiben gyönyörködik, kacag ha valami vicces, komoly ha töri a fejét, szomorú ha bánata van, stb. Csak a bolond vigyorog állandóan, vagy a képmutató, aki el akarja fedni érzéseit...

(Jób 17:7-8) Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék. Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen...

Egy alkalommal összefutottam egy ismerős fiatal pappal az árúházban. Civilben volt. Egy kopott szürke pulovert és egy szürke farmernadrágot viselt. Széles vigyorral köszöntött, lekezelt velem, és kedvesen érdeklődött a sorsom iránt. Jómagam, ha megkérdeznek hogy vagyok, akkor azt nem veszem üres udvariasságnak, hanem röviden megemlítem, hogy mi az, ami jól megy az életemben és mi az, amivel küszködök. Na, ez az, amire nem kiváncsi a vigyori keresztény... A problémáim hallatára még egy pillanatra sem múlt el a vigyor az arcáról, és az empátiának meg az együttérzésnek még az árnyékát sem mutatta. Úgy éreztem, mintha egy vigyorgásra programozott robottal beszélgettem volna. Aztán később, ugyanez a fiatal pap, ugyancsak teljesen civilben, úgy gyóntatott meg, hogy gyónás közben jegyzetelt, coach-ingolt, nem adott feloldozást és penitenciát. Nyilvánvaló... Ő a reményt és az örömet megtestesítő vigyori pap, aki pszihologizálással gyógyítgatja a hívek lelkét. De az ilyeneknek általában nem füllik a foga a Keresztények sírjatok nagyböjti énekre...

A vigyori keresztény azonban megfeledkezik néhány fontos dologról:

1. Megfeledkezik arról, hogy megváltottságunk nem jelenti azt, hogy nem lesznek nehézségek és keresztek az életünkben...

(Lk 14:27) Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.

2. Megfeledkezik arról, hogy nemcsak örvendeznünk kell, hanem empatikusan együtt is kell sírnunk a sírókkal...

(Róm 12:15) Örüljetek az örvendezőkkel, sírjatok a sírókkal!

3. Megfeledkezik arról, hogy ebben az életben sosem leszünk bíztonságban, amíg el nem érjük hitünk célját, az üdvösséget...

(1Pét 1:9) ...mert eléritek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

(1Pét 5:8) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.

4. Megfeledkezik arról, hogy megváltásunk még csak reménybeli és, hogy mindnyájan az Úr Jézus ítélőszéke elé kell álljunk...

(2Kor 5:10) Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk leplezetlenül Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki megkapja, amit érdemel, aszerint, hogy jót vagy hitványat cselekedett testi életében.

5. Megfeledkezik arról, hogy életünk és munkánk tűzön keresztül megy át, hogy bejussunk a mennyek országába...

(Mal 3:3) Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és megtisztítja Lévi fiait. Megnemesíti őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak.

(1Kor 3:15) Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.

6. Megfeledkezik arról, hogy sokan csak ideigtartó büntetések után juthatnak be a mennyek országába...

(Mt 5:26) Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.

7. Megfeledkezik az idők jeleiről és a végső idők gyötrelmeiről...

(Mt 24:7-9) Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Sokfelé éhínség lesz és földrengés. De mindez csak a fájdalmak kezdete lesz. Akkor majd gyötrelmeknek vetnek alá benneteket és megölnek titeket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért.

8. Megfeledkezik a Nagy Elpártolásról és az aposztázia fájdalmas valóságáról...

(2Tessz 2:3) Senki semmiféle módon félre ne vezessen titeket! Mert az Úr napját megelőzi a Nagy Elpártolás, amikor megjelenik a Törvény ellensége, a kárhozat fia.

9. Megfeledkezik a végső idők nagy nyomorúságanak nyilvánvaló közelgéséről...

(Jel 13:7) Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre.

10. Megfeledkezik a saját életének végső keresztjéről, amikor majd őt is körül fogják venni a halál félelmei...

(2Pt 1:14) ...mert biztos vagyok abban, hogy közel van sátram lebontása, mint ahogy ezt a mi Urunk Jézus Krisztus is értésemre adta.

Persze, ha szóba kerülnek ezek a dolgok, akkor ő is elismeri, hogy ezek léteznek, de hamar átesik rajtuk, egy rövid legyintéssel, hogy aztan újból felvegye a vigyori keresztény pózolását...

Manapság sok a vigyori pap és sok vigyori laikus jön, hogy a modern, tréfás animációikkal evangelizálják a fiatalokat, de ne feledjük: Pió atya ha néha mosolygott is, de oktalanil sosem vigyorgott.

Keresztény életünk küzdelme komoly dolog, és azt nem lehet csak úgy vigyorogva átevickélni. Ezért hát ne kövessük ezeket a vigyorgó álmodozókat, hanem legyünk józanok, mert mi a józanság lelkét kaptuk...

(1Tessz 5:6) Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!

Ne feledjük, hogy keresztény remény és az igazi lelki öröm nem vigyorgásból és hallelujázásból áll, hanem a lélek felfoghatatlan repesésében, amelyet az Úr Jézus öröme ad nekünk a Szentlélek által, még akkor is, ha éppen nem látszunk annyira vidámnak...

(Jn 15:11) Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.

(Fil 4:4) Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.

Uram Jézus! Te nem vicceltél és nem vigyorogtál, hanem a legnagyobb komolysággal és méltósággal vitted végbe megváltó művedet. Add nekünk, hogy igazi követőid legyünk mindenkor. Ámen.