A vigyori keresztény

A vigyori keresztény egy eléggé új jelenség minálunk... Úgy kb. 20 éve jelent meg, és egy mottóval is felszerelték: A keresztény ember a remény embere...

Ez így igaz... A keresztény ember valóban a remény embere, és a remény nem csal meg (Róm 5:5), de kérdés, hogy ki mit ért a remény alatt, és hogyan éli azt meg...

(Róm 5:5) A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.

A vigyori keresztény mindig vigyorogva jön szembe az emberrel, vigyorogva köszönti, vigyorogva beszélget vele, és amikor az ember elmondja neki élete gondjait, akkor egy pillanatnyi szünet után, újból vigyorogni kezd. Ő a remény és az öröm embere, aki látszólag mindig örül, de mit sem törődik mások bajával.

Én úgy tudtam, hogy az ember arckifejezései arra valók, hogy kifejezzék érzéseit: a ember mosolyog ha valamiben gyönyörködik, kacag ha valami vicces, komoly ha töri a fejét, szomorú ha bánata van, stb. Csak a bolond vigyorog állandóan, vagy a képmutató, aki el akarja fedni érzéseit...

(Jób 17:7-8) Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék. Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen...

Egy alkalommal összefutottam egy ismerős fiatal pappal az árúházban. Civilben volt. Egy kopott szürke pulovert és egy szürke farmernadrágot viselt. Széles vigyorral köszöntött, lekezelt velem, és kedvesen érdeklődött a sorsom iránt. Jómagam, ha megkérdeznek hogy vagyok, akkor azt nem veszem üres udvariasságnak, hanem röviden megemlítem, hogy mi az, ami jól megy az életemben és mi az, amivel küszködök. Na, ez az, amire nem kiváncsi a vigyori keresztény... A problémáim hallatára még egy pillanatra sem múlt el a vigyor az arcáról, és az empátiának meg az együttérzésnek még az árnyékát sem mutatta. Úgy éreztem, mintha egy vigyorgásra programozott robottal beszélgettem volna. Aztán később, ugyanez a fiatal pap, ugyancsak teljesen civilben, úgy gyóntatott meg, hogy gyónás közben jegyzetelt, coach-ingolt, nem adott feloldozást és penitenciát. Nyilvánvaló... Ő a reményt és az örömet megtestesítő vigyori pap, aki pszihologizálással gyógyítgatja a hívek lelkét. De az ilyeneknek általában nem füllik a foga a Keresztények sírjatok nagyböjti énekre...

A vigyori keresztény azonban megfeledkezik néhány fontos dologról:

1. Megfeledkezik arról, hogy megváltottságunk nem jelenti azt, hogy nem lesznek nehézségek és keresztek az életünkben...

(Lk 14:27) Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.

2. Megfeledkezik arról, hogy nemcsak örvendeznünk kell, hanem empatikusan együtt is kell sírnunk a sírókkal...

(Róm 12:15) Örüljetek az örvendezőkkel, sírjatok a sírókkal!

3. Megfeledkezik arról, hogy ebben az életben sosem leszünk bíztonságban, amíg el nem érjük hitünk célját, az üdvösséget...

(1Pét 1:9) ...mert eléritek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

(1Pét 5:8) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.

4. Megfeledkezik arról, hogy megváltásunk még csak reménybeli és, hogy mindnyájan az Úr Jézus ítélőszéke elé kell álljunk...

(2Kor 5:10) Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk leplezetlenül Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki megkapja, amit érdemel, aszerint, hogy jót vagy hitványat cselekedett testi életében.

5. Megfeledkezik arról, hogy életünk és munkánk tűzön keresztül megy át, hogy bejussunk a mennyek országába...

(Mal 3:3) Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és megtisztítja Lévi fiait. Megnemesíti őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak.

(1Kor 3:15) Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.

6. Megfeledkezik arról, hogy sokan csak ideigtartó büntetések után juthatnak be a mennyek országába...

(Mt 5:26) Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.

7. Megfeledkezik az idők jeleiről és a végső idők gyötrelmeiről...

(Mt 24:7-9) Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Sokfelé éhínség lesz és földrengés. De mindez csak a fájdalmak kezdete lesz. Akkor majd gyötrelmeknek vetnek alá benneteket és megölnek titeket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért.

8. Megfeledkezik a Nagy Elpártolásról és az aposztázia fájdalmas valóságáról...

(2Tessz 2:3) Senki semmiféle módon félre ne vezessen titeket! Mert az Úr napját megelőzi a Nagy Elpártolás, amikor megjelenik a Törvény ellensége, a kárhozat fia.

9. Megfeledkezik a végső idők nagy nyomorúságanak nyilvánvaló közelgéséről...

(Jel 13:7) Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre.

10. Megfeledkezik a saját életének végső keresztjéről, amikor majd őt is körül fogják venni a halál félelmei...

(2Pt 1:14) ...mert biztos vagyok abban, hogy közel van sátram lebontása, mint ahogy ezt a mi Urunk Jézus Krisztus is értésemre adta.

Persze, ha szóba kerülnek ezek a dolgok, akkor ő is elismeri, hogy ezek léteznek, de hamar átesik rajtuk, egy rövid legyintéssel, hogy aztan újból felvegye a vigyori keresztény pózolását...

Manapság sok a vigyori pap és sok vigyori laikus jön, hogy a modern, tréfás animációikkal evangelizálják a fiatalokat, de ne feledjük: Pió atya ha néha mosolygott is, de oktalanil sosem vigyorgott.

Keresztény életünk küzdelme komoly dolog, és azt nem lehet csak úgy vigyorogva átevickélni. Ezért hát ne kövessük ezeket a vigyorgó álmodozókat, hanem legyünk józanok, mert mi a józanság lelkét kaptuk...

(1Tessz 5:6) Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!

Ne feledjük, hogy keresztény remény és az igazi lelki öröm nem vigyorgásból és hallelujázásból áll, hanem a lélek felfoghatatlan repesésében, amelyet az Úr Jézus öröme ad nekünk a Szentlélek által, még akkor is, ha éppen nem látszunk annyira vidámnak...

(Jn 15:11) Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.

(Fil 4:4) Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.

Uram Jézus! Te nem vicceltél és nem vigyorogtál, hanem a legnagyobb komolysággal és méltósággal vitted végbe megváltó művedet. Add nekünk, hogy igazi követőid legyünk mindenkor. Ámen.