Az Úr jósága

Isten jó. Ő egésszen jó, és Ő maga a jóság. És senki sem jó, csak egyedül az Isten...

(Mk 10:18) Jézus erre azt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten."

Ezzel az Úr Jézus két dolgot nyilatkoztatott ki indirekt módon: 1., hogy az ember nem tud jó lenni, mert bűnös, és nélkülözi Isten dicsőségét és 2., hogy Ő valóban Isten, mert Ő csupa jót csekekszik...

(Róm 3:23) Mindnyájan vétkeztek ugyanis és nélkülözik Isten dicsőségét.

(Jn 10:32) Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?”

(Lk 23:41) "Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.”

Isten valóban maga a jóság, és kell, hogy az ember áradozva magasztalja Őt mindenkor nagy jóságáért és irgalmáért...

(Zsolt 145:7-8) Nagy jóságodra emlékezve áradoznak,igazságod ujjongva éneklik. Irgalmas és könyörületes az Úr, haragra lassú, jósága nagy.

Az Úr jósága a teremtésben

Az Úr mindent jónak teremtett. De nemcsak jónak teremtett, hanem az eredeti szentség állapotában mindent az Ő dicsőségének köntösébe öltöztetett. Kezdetben Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Mivel minden a vízből jött elő, ezért mindent Isten Lelke borított be...

(Ter 1:2) A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.

(2Pét 3:5) De ezek szándékosan tagadják maguk előtt, hogy az ég ősidőktől fogva volt, és a föld is azóta, hogy Isten szavára a vízből és a víz által létrejött.

A teremtés napjai után Isten látta, hogy mindaz, amit teremtett jó, és amikor az embert megteremtette, látta, hogy az nagyon jó (Ter 1). Aki csupa jót tesz, az jó. De mivel Istenről van szó, Ő nem csak jó, hanem Ő maga a jóság.

Az Úr jósága a protoevangéliumban

Amikor az első emberpár bűnbe esett, akkor Isten Lelke visszavonult, az ember és a teremtett világ eveszítette az isteni dicsőség ruházatát, és hirtelen mezítelenek lettek. Akkor nem azt mondta az Úr Ádámnak és Évának, hogy gyertek elő a fügebokorból, kérjetek bocsánatot és mindent visszacsinálok olyanra, amilyen előtte volt, hanem egy jobb tervet közölt velük: a protoevangéliumot...

(Ter 3:14-15) Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.”

Ha Isten csak úgy simán megbocsájtotta volna az ősbűnt, és minden helyreállított volna, ahogyan előtte volt, akkor az egész egy ördögi körré változott volna. De az Úr egy jobb tervet készített az ember számára és közölt vele akkor: Mivel az őskígyó az asszony által rabolta el Istentől az embert és a teremtett világot, ezért az Úr az Asszony, vagyis a Szűzanya által és az Ő Szent Fia, Jézus Krisztus által hozza el a szabadulást. Az asszony itt hármas jelentésű: 1. Éva, aki minden élő anyja (Ter 3:20) és, aki engedetlenségével beengedte a bűnt a világba (ugyanakkor a minden asszonyt is jelenti); 2. a Szűzanya, Mária, aki igenjével és engedelmességével világra hozta a Megváltót; és 3. az Egyház, a Menyasszony, a Vőlegény jegyese, amely kínok között szűli befele gyermekeit, rettegve, nehogy a sárkány felfalja őket már születésük ideje alatt...

(Jel 12:6) Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét.

Az Úr jósága abban látszik meg, hogy amikor mi valamit elrontunk, akkor Ő nem csak szimplán visszaállítja a korábbi állapotot, hanem egy magasztosabb színtre emeli. Az első emberpár elveszítette az eredeti szentség állapotát, de a Jézus Krisztusba vetett hit által, az Ő a mennyei dicsőségbe emel minket, ahol olyanok leszünk, mint Isten angyalai, és hasonlítani fogunk az Úr Jézusra, mert látni fogjuk Őt úgy, amint van, és Isten szent színe előtt élhetünk az örök boldogságban. Péter apostol háromszor tagadta meg az Úr Jézust, és az Úr, az Ő nagy jóságában, háromszor kérdezte meg Pétert, hogy szereti-e Őt, majd rábízta a juhok és a bárányok legeltetését...

(Jn 21:16) Majd másodszor is megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?” Azt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”

(1Ján 3:2) Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, úgy, amint van.

Az Úr jósága az Ő hosszantűrésében és irgalmasságában

Mi emberek hamar igazságot akarunk tenni. Ez alapjában véve nem lenne rossz, mert az igazság nélkülözhetetlen a békéhez, és mivel a mi időnk korlátozott, ezért mi igazságot szeretnénk tenni minél hamarabb. De egyfelől az Úr időt ad mindenkinek a megtérésre, másfelől pedig csak Ő tud igazságosan ítélni, mivel Ő valóságos Isten és valóságos ember. Mint Isten, Ő mindent tud a ember életéről és, mint ember, mindent átérez az emberi kondícióból. Ezért csakis az Úr Jézus az igazságos bíró, és egyedül Ő méltó az ítélkezéshez. Ezért hagyta meg nekünk, hogy soha ne ítélkezzünk...

(Jn 5:22) Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet...

(Mt 7:1) Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket.

(Róm 2:3-4) Azt hiszed talán, te ember, hogy kibújhatsz Isten ítélete alól, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, amikor magad is ugyanazt műveled? Avagy semmibe veszed, hogy Isten végtelenül jó, türelmes és elnéző, s nem jut eszedbe, hogy irgalma bűnbánatra akar vezetni?

Az Úr jósága az Ő hosszantűrésében és irgalmában érhető tetten. Milyen gyakran és sokszor bántjuk meg Őt, és Ő csendben vár ránk, vár a mi megtérésünkre, belátásunkra és bűnbánatunkra. Amikor pedig a bűnbánat könnyei borítják arcunkat, Ő szelíden átölel és megvigasztal minket. A tékozló fiú, amikor hazaérkezik, nem szidást kap, hanem atyai ölelést, új köntöst, drága gyűrűt és ünnepi lakomát...

(Lk 15:20-24) Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett, és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

Ezekért adunk hálát mindenkor az Úrnak, mert Ő örökké jó, irgalma örökkévaló...

(Zsolt 106:1) Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló!

Milyen csodálatos vagy

Hogyan mondhatnám el
Milyen csodálatos vagy,
Miképp festhetném le,
Dicsőséged milyen nagy.

Ki foghatná fel elmével,
Milyen magas a Te trónod,
Hogyan mérhetné a vízcsepp,
Végtelen nagy óceánod.

Ha az ember eléd állna,
Dörgő, zúgó szavaidra,
Arcát temetné a porba,
S elbújna egy egérlyukba.

De ha este letelepszik,
A tűz mellé sirdogálva,
Melléülsz és átkarolod,
Vigasztalod kezét fogva.

Ne keseregj, higgyél, bizzál,
Bűneid megbocsájtattak,
Holnap szavam szerint járjál,
Élet útjára kaptatlak.

Uram, jöjj el énhozzám is,
Ma is várlak, úgy kivánlak,
Fogd a kezem, vigasztalj meg,
Bátorsággal bizakodjak.

Az Úr jósága a mennyei dicsőségben

Péter, Jakab és János apostolok már a Tábor hegyén megtapasztalták az Úr jóságát az Ő színeváltozásakor. Annyira jó volt, hogy örökké ott maradtak volna...

(Mt 17:4) Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.”

De Pál apostol is olyannak írja le az Úr jóságát a mennyei dicsőségben, mint amilyent szem nem látott, fül nem hallott és ember fel nem foghat...

(1Kor 2:9) Hanem, ahogyan megírták: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt.”

Uram Jézus, hálát adunk nagy jóságodért. Köszönjük, hogy helyet készítettél nekünk, hogy ahol Te vagy, mi is ott lehessünk, és örökké örvendezhessünk nagy jóságodban. Ámen.

Minden a javukra válik

Az Istent szerető krisztuskövetők sok keresés és kétség körepette haladnak a kegyelmi élet útján, de mindig bíznak, mert szeretik az Úr Jézus Krisztust. Ők valóban érzik, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik...

(Róm 8:28-30) Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra válik, azoknak, akiket elhatározása szerint meghívott. Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, és így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette, akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.

Az Istent szerető ember sokszor és sokat téved a lelki fejlődése során. Tévesen gondolja, értelmezi a dolgokat, tévesen mondja azokat, helytelenül cselekszik, stb., mert még gyermek a hit dolgaiban: tejre van neki szüksége, a szilárd eledelt még nem tudja megemészteni... 

(Zsid 5:12) Ha az időt tekintjük, már tanítóknak kellene lennetek, s mégis arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak benneteket. Tejre van szükségetek, nem szilárd ételre.

De az Úr irgalommal tekint le rá, elnéző vele szemben, és a Szentlélek vezetése által megtanítja őt az igazságra, arra az útra, amelyen járnia kell...

(Zsolt 32:8) Értelmet adok neked és megtanítalak az útra, amelyen járnod kell; rajtad tartom szemem.

S mivel az Istent szerető ember nagyon szereti az Urat, amint az a bizonyos evangéliumi asszony is, ezért neki is sok bűne bocsátatik meg...

(Lk 7:47) Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret.

Az Úr irgalma nem fogy el az ilyenek iránt, hanem minden reggel megújul. Az Úr kivezeti a Isten szerető embert a lélek pusztájába, ahol nem zsong a világ zaja, és ott a szívére beszél...

(Siral 3:22-23) Az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el, mert nem fogyott el irgalma: megújul minden reggel. Nagy a te hűséged!

(Oz 2:16) Ezért majd magamhoz édesgetem, kiviszem a pusztába, s a szívére beszélek.

Az Istent szerető embert nagyon szereti az Úr. Azt mondja az ilyennek, hogy olyan ő számára, mint a szeme fénye, és ha valaki hozzá nyúl, olyan mintha a szeméhez nyúlna...

(Zak 2:12) ...mert így szól a Seregek Ura, akinek dicsősége elküldött engem azokhoz a nemzetekhez, amelyek kifosztottak titeket: aki hozzátok nyúl, az én szemem fényéhez nyúl.

Hiábavaló a nagy testi iparkodás, mert akiket az Úr szeret, azoknak álmában is megadja segítő és megszentelő kegyelmét. Az ilyenek észrevétlenül növekednek lélekben, mint az a csemete, amelyik egyik nap még lengedezik, de másik nap már vastag a törzse...

(Zsolt 127:2) Hiábavaló hajnal előtt kelnetek, és késnetek a lefekvéssel, akik a fáradság kenyerét eszitek, hiszen ő álmában is megad mindent annak, akit kedvel.

Mivel az Úr Jézus az út, az igazság és az élet (Jn 14:6), ezért az igazság szeretete, annak éhezése és szomjazása (Mt 5:6), maga az Isten iránti szeretet. Aki szereti az igazságot és gyűlöli a gonoszságot, azt az Isten felmagasztalja...

(Zsid 1:9) Az igazságot szereted, a gonoszságot gyűlölöd, azért kent föl Isten, a te Istened, a vigasság olajával minden társad felett.

Szeressük tehát az Úr Jézus Krisztust mindenek felett, magasztaljuk Őt és gyönyörködjünk Benne. Aki tiszteli Őt, az tiszteli azt, Aki Őt küldte, vagyis, aki szereti Őt, az szereti mennyei Atyát. Aki pedig szereti az Atyát és a Fiút, az szereti a Szentlelket is, Aki mindeneket egyesít...

(Jn 5:23) ...hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte.

(Jn 14:11) Higgyetek nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, hát legalább a tettekért higgyetek.

(Mt 28:19) Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére...

Ezért hát elég nekünk, ha nagyon szeretjük az Úr Jézust és gyönyörködünk csodálatosságában. Aki szereti az Úr Jézust, az szereti a mennyei Atyát, Aki Őt elküldte; az szereti az Atya és a Fiú Lelkét, a Szentlelket, Akit az Úr Jézus elküldött nekünk; az szereti Máriát, a Boldogságos Szűzanyát, aki megszülte nekünk a Megváltót; az szereti az angyalokat és a szenteket, mert ők szolgatársaink és testvéreink; az szereti a felebarátait, mert azok Isten képét és hasonlatosságát hordozzák lelkükben. Tehát elég nekünk ha az Úr Jézust keressük, Őt követjük, mert Őbenne mindent elnyerünk...

(1Kor 2:2) Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.

Jézusom bízom benned! Add, hogy életem minden napján gyönyörködhessek Tebenned, és ízlelhessem édes jelenléted. Ámen.

Miért nem tudjátok felismerni?

Manapság vannak, akik felismerik az idők jeleit és vannak, akik nem. Aztán vannak olyanok is, akik jól behúnyják szemüket, hogy ne lássanak, és jól bedugják fülüket, hogy ne halljanak...

(Lk 12:54-56) Aztán a néphez fordult: „Ha azt látjátok, hogy nyugat felől felhő kerekedik, mindjárt mondjátok, hogy eső lesz, s ez be is válik. S ha azt látjátok, hogy délről fúj a szél, arra következtettek, hogy hőség lesz, és ez be is következik. Képmutatók! A föld meg az ég jeleiből tudtok következtetni. Hát ezt az időt miért nem tudjátok felismerni?

Aki valamennyire is jártas a szentírásban, láthatja, hogy van egy következetes párhúzam az ószövetség és az újszövetség között, Izrael népének története és a krisztuskövetők élete között. Ez azért van, mert egyrészt be kellett, és továbbra is be kell teljesednie mindennek, ami az Üdvözítőnkre, az Úr Jézus Krisztusra vonatkozik, másrészt pedig azért, mert az ember rosszra hajló természete ugyanaz, függetlenül a korszakoktól, hogy a törvény alatt van-e, vagy a kegyelem idejében.

Mózes megjövendölte az Úr Jézust, Akinek ő előképe volt, a Prófétát, Akire mindenkinek hallgatnia kell, és az Úr Jézus is kifejtette az emmauszi tanítványoknak mindazt, ami az írásokban meg van írva róla...

(MTörv 18:18-19) Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki.” Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor magam leszek, aki számadást kérek attól az embertől.

(Lk 24:27) Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.

Ha jól megfigyeljük az üdvtörténeti eseményeket és a krisztuskövetők kegyelmi életét, akkor a következő párhúzamokat láthatjuk:

- Izrael egyiptomi rabsága vs. a bűn rabságában lévő ember állapota. Egyiptomból hív ki mindnyájunkat az Úr, amint az Úr Jézus is, jelképesen, Egyiptomból tért vissza Izraelbe...

(Mt 2:15) „Egyiptomból hívtam az én fiamat.”

- Az egyiptomi rabságból való szabadulás és a Vörös tengeren való átkelés vs. a hívő ember megtérése és szabadulása bűnei rabságából...

(Jn 8:32) ...megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.

- Izrael népének pusztai vándorlása vs. a krisztuskövetők gyarló, tévelygő élete...

(Zsid 3:10) E néptől negyven évig undorodtam, és mondottam: tévelygő szívű nép ez! S útjaim mégsem ismerték meg ottan.

- A Jordán folyón való átkelés az ígéret földjére vs. a mennyek országába való bejutás...

(1Pét 1:9) ...mert eléritek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

- Izrael babilóni fogsága vs. a Krisztustól elpártoló keresztény bűnhődése...

(Mt 18:34) És az úr haragjában átadta őt a börtönőröknek, amíg csak meg nem adja egész tartozását.

- Jeruzsálem lerombolása vs. az istentelen ember romlása...

(1Kor 3:17) Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.

- Sőt, a zsidóság modernkori sorsa is jel lehet számunkra: az auschwitzi pályaudvarok elosztó pontjai, ahol egyik ember az életre ment, a másik pedig a halálba vs. a végső ítélet, amikor megnyítják majd az élet könyvét...

(Jel 20:12) Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint. 

(Jel 20:15) Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.

Láthatjuk, hogy az ószövetségi próféciák mind beteljesednek, és egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el belőle, hanem minden beteljesedik...

(Mt 5:18) Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik.

Ezért aztán bíztosan párhúzamot lehet vonni az ószövetségi főpapok és a mai főpapok között. Ha a farizeusok és az írástudók képmutatók voltak, akkor a mai főpapok közül is sokan azok lesznek, mert az ember rosszra hajló természete ugyanaz. Ha a farizeusok és a szadduceusok kovászától őrizkedni kellett, akkor sok mai püspök kovászától is őrizkedni kell...

(Mt 16:6) Jézus így szólt hozzájuk: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a szaddúceusok kovászától!”

Egyszer egy püspök arról lamentált a prédikációjában, hogy régen, amikor püspök jött a városba, ott tolongtak a népek a templom körül. Ma viszont előfordul, hogy a püspök félig üres templomban misézik. Hát igen... A tisztelet kijár nekik, mint az Úr Jézus apostolainak, apostolutódainak, de a személyi tiszteletért tenni is kellene valamit...

Sokak szemében a püspök elnevezés mára már szitokszó lett. Amint a zsidó főpapok nem láttak és nem értettek, úgy sokan közülük ma sem látnak és értenek. És amint a zsidók halálra adták az Úr Jézust, úgy ezek is meg fogják ölni a misztikus Krisztust, vagyis az Egyházat. Hogy van az, hogy a világ jeleiből tudnak olvasni, de az idők jeleiből nem? Miért nem tudják felismerni az idők jeleit?...

Nem lehet ne észrevenni a parhúzamot annak a levita feleségnek esete és a mai egyházrombolás között (Bír 19). Ma is, Béliál fiai, a fajtalan izraeliták mintájára, megrontják az Asszonyt, az Úrnőt (2Ján 1:5), vagyis az Egyházat. Az Egyház pedig követni fogja a levita feleségének sorsát.

A mai püspökök és papok közül sokan szellemi részegségben tántorognak, és részegségükben "össze-vissza okádják" a szent helyet (Péld 26:11; 2Pét2:22). Vége minden bölcsességnek és ítéletük bizonytalan...

(Iz 28:7-8) Még ezek is tántorognak a bortól, és szédelegnek a mámorító italtól. A papok és a próféták támolyognak az italtól, a bor áldozataként; az erős ital elkábítja őket. Inognak, amikor látomást látnak, és bizonytalanok, ha ítéletet kell hozni. Igen, minden asztal tele van okádékkal, egy csöpp hely sem marad tőlük tisztán.

(Iz 29:9-10) Álmélkodjatok és bámuljatok! Támolyogjatok és ingadozzatok! Legyetek részegek, de ne a bortól, tántorogjatok, de ne a mámorító italtól! Mert az Úr árasztott el benneteketaz álomkór szellemével. Ő zárta be szemeteket: a prófétákat, Ő takarta be fejeteket: a látnokokat.

(Zsolt 107:27) Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt.

Soha nem volt még ennyi tévedés és eretnekség az Egyházban a 2000 éves történelme során, mint amennyit ránk zúdítottak az utolsó tizenkét év alatt. És az oktalan fecsegések úgy terjednek ma az egyházban, mint a rákfene...

(2Tim 2:17) Az ilyen emberek fecsegése úgy terjed, mint a rákfene.

De akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai (Róm 8:14), és ők megmaradnak az igazságban. Megadatik a választottaknak, hogy különbséget tudjanak tenni az igazság és a hamisság között. Óvakodjunk hát a szivárványos, mindent toleráló, neo-panteista, ökologizáló, szinkretista, muszlim migránsokat befogadó, demokrata papok tévedéseitől...

Uram Jézus! Te figyelmeztettél minket, hogy az utolsó napokban megszaporodik a gonoszság és sokakban kihűl a szeretet. De aki mindvégig kitart, üdvözül. Ámen.

Az önmegtartóztatásról

Akik hisznek az Úr Jézusban és megtérnek, vagy csak egy erkölcsösebb életre vágynak, előbb-utóbb eljutnak az önmegtartóztatás kérdéséhez. Sokan úgy gondolják, hogy az önmegtartóztatás akarat kérdése, és az az akaraterő feljesztésére is való. És van benne valami, hiszen a Fájdalmas rózsafűzér bekezdésében azt imádkozzuk, hogy: Aki akaratunkat tökéletesítse...

Azonban az emberi akarat olyan, mint az elvek megtartása. Valaki egyszer azt mondta: Az elvek olyanok, mint az ember vizelete, mindenki addig tartja, ameddig bírja. Tehát az önmegtartóztatás, alapjában véve, nem akarat kérdése, hanem szeretet kérdése.

Az Úr Jézus annyira szeretett minket, hogy önmagát adta értünk, kínhalált szenvedett a kereszten, és megváltott minket a halálból. Őt nem csak úgy simán elfogták, Ő nem csak az akkori gonosz zsidók áldozata volt, hanem Ő saját akaratából adta át magát a kereszthalálra. Amikor pedig a kereszten volt megfeszítve, azzal provokálták, hogy ha Ő a Messiás, Izrael Királya, akkor szálljon le a keresztről...

(Mt 27:42) Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki.

Sokan sokféleképpen magyarázzák, hogy mitől szenvedett leginkább az Úr Jézus: Van, aki a testi fájdalmakat emeli ki, és van, aki a világ bűnei által misztikus módon okozott nagy keresztet emeli ki. Azonban ott volt az Úr Jézus óriási önmegtartóztatása is, ami által fenn maradt a kereszten, hogy értünk kínhalált szenvedjen. Mert igen... Az Úr Jézusnak megvolt rá a hatalma, hogy leszálljon a keresztről. Ezt akarta elérni a világ fejedelme (Jn 14:30), hogy meghiúsítsa a megváltást, és ezt szajkózták a zsidók is a kereszt alatt, akik az ördög fiai voltak (Jn 8:44; 1Ján 3:10): Ha Izrael királya vagy, mentsd meg magad, szállj le a keresztről, és akkor elismerünk téged...

Az Úr Jézus mindig ura volt az eseményeknek. Názáretben az Úr Jézust meg akarták ölni, mert nem beszélt a nép szája íze szerint. Megragadták, kihurcolták a városból a szakadék szélére, hogy letaszítsák onnan, de Ő, mivel úgy akarta, átment közöttük és eltávozott. Hogyan?...

(Lk 4:29) Fölkeltek, kihurcolták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek a peremére, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák. Ő azonban áthaladt köztük, és eltávozott.

Az Úr Jézus belelátott az emberek gondolataiba, és azok olyanok voltak neki, mint egy nyitott könyv...

(Mt 9:4) Jézus látta gondolataikat és így szólt: „Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben?"

Amikor felment Jeruzsálembe, ott is el akarták fogni, de nem tudták, mert Ő nem engedte meg, mivel még nem jött el az Ő órája. Hogyan?...

(Jn 7:30) Ekkor szerették volna elfogni, de senki sem emelte rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.

Az Úr Jézus, az Ő isteni természete szerint, teljesen ura volt az eseményeknek, a megváltás történetének.

Tehát az Úr Jézus önként ment a kereszthalálra, és önként maradt megfeszítve is a kereszten, mígnem be nem teljesedett a megváltás műve. Ő önként tette le az életét, hogy aztán a feltámadásban újra felvegye azt...

(Jn 19:30) Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét.

(Jn 10:17) Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem életemet, hogy ismét fölvegyem.

Tehát az önmegtartóztatás ősmintája a megfeszített Úr Jézus Krisztus a kereszten. Nem saját akaratunk erejéből kell gyakorolnunk az önmegtartóztatást, hanem az Úr Jézus iránti szeretetből. Az önmegtartóztatás nem egy akaraterőt fejlesztő gyakorlat, hanem a Szentlélek műve, Aki megadja a szívünkbe a Krisztus iránti szeretetet.

Az ember önmagától képtelen hosszútávon önmegtartóztató életet élni. A Sátán nagyon ért ahoz, hogyan kísértse meg az embert, hogy az feladja elveit és kiessen a jó elhatározásának akaratából...

(1Kor 7:5) Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös akaratból egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat; azután legyetek ismét együtt, hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivel nem tudtok önmegtartóztatásban élni.

A Szenlélek ajándéka az istenszeretet. Hiszen Isten előbb szeret minket, azért, hogy mi viszontszerethessük Őt. Aki pedig szereti a Fiút, az azt is szereti, Aki Őt elküldte a világba...

(1Jn 4:19) Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.

(Jn 14:9) Jézus így válaszolt neki: Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát. 

(Jn 5:23) ...hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogy az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte.

Tehát az önmegtartóztatás ereje az Úr Jézus Krisztus iránti szeretet, amelynek lángja ott lobog a krusztuskövető szívében. Ez a szeretet sarkallja aztán arra, hogy Urát és Mesterét utánozva megfeszítse magát ennek a világnak és a testi élvezeteknek...

(Róm 6:11) Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban.

(Róm 12:1) Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti észszerű istentiszteletetek.

(Kol 3:5) Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás

Tehát az önmegtartóztatás nem emberi erőlködés eredménye, hanem a Szentlélek gyümölcse, ami megterem a keresztény ember szívében és életében...

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény.

Ma sokan vitatkoznak az erkölcsről, az önmegtartóztatásról, a cölibátusról, stb. Más mércéket akarnak felállítani, megszabni... Legyenek házasodott papok, legyen női papság, legyen elismert homoszexuális szeretet, stb... De senki sem állíthat más mércét, mint amit az Úr Jézus, az Ő igéje és választott apostola, Szent Pál állított fel...

(Tit 1:7-9) A püspöknek ugyanis, mint Isten intézőjének, feddhetetlennek kell lennie, nem kevélynek, nem haragosnak, nem iszákosnak, nem verekedőnek, nem rút haszonlesőnek, inkább vendégszeretőnek, jóakaratúnak, józannak, igaznak, szentnek, önmegtartóztatónak, aki helytáll a hiteles tanítás megbízható végzésében, hogy az egészséges tanítás alapján képes legyen bátorítani is, és azokat, akik ellentmondanak, megcáfolni.

Kérjük a Szentlelket nap mint nap, hogy növekedjünk az Úr Jézus szeretetében. Dédelgessük szívünkben az Úr Jézust és gyönyörködjünk folyvást Őbenne. Minden nap találjunk okot arra, hogy mégjobban szeressük Őt. Ez a szeretet vezet el majd az önmegtartóztatásra, ami nem önmagunkért van, hanem az Úr Jézusért...

Jézusom bízok benned! Imádlak, magasztallak, dicsöítlek és mindenek fölött szeretlek Téged. Ámen.

Ne a földiekre

(Kol 3:1-2) Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. 

Ha megpróbáljuk szintetizálni, hogy mi is történik már tizenkét éve az egyházunkban, akkor lassan rájövünk, hogy egy paradigmaváltás szemtanúi lehetünk. Az Egyház hajójának kormányát lassan elfordították. És mivel az Egyház hajója az égen úszik, ezért az irányváltás az ég irányából a föld irányába történt.

Mennyország helyett ökológia

A keresztség és kegyelem azért adatott, hogy eljussunk a mennybe. A megváltott ember célja Isten, a mennyek országa és lelkének üdvössége...

(1Pt 1:9) ...mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.

Ehelyett ökológiai megtérést hírdetnek nekünk, zöld ideológiát és a teremtett világ védelmét. Miséznek a teremtett világért, neo-panteista krisztológiával buzdítanak a természet sajnalatára, tiszteletére és imádására. A megtért keresztény amúgy is tiszteli a természetet, de a természetet imadó keresztény eretnek és nem üdvözül.

Szentek közössége helyett emberi testvériség

A Hiszekegy-ben benne áll az, hogy: hiszek a szentek közösségében. Az ítélet az Úré, de nemcsak az Úr ítél, hanem a szentek is. Ők is trónokra ülnek és megítélik ezt a parázna és házasságtörő nemzetséget...

(Mt 19:28) Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsőséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon, és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött.

Ma a Krisztusban való testvériség helyett és a lelki istengyermekség helyett, egy hittől és vallástól független emberi testvériségre hívnak meg. Szerintük testvérek vagyunk a muszlimokkal, a buddhistakkal, stb. de nem a szentekkel. Róluk és az ő ítéletükről megfeledkezünk.

A szentek tudománya helyett szinkretista teológia

Az apostoloktól kezdve, az egyházatyák, az egyháztanítók és a szentek kifejtették Isten országának titkait és Krisztus egészséges tanítását...

(Bölcs 10:10) Ez a bátyja haragjától futó igazat jó utakon hordozta, és megmutatta neki az Isten országát, és a szentek tudományát adta neki, tiszteletet szerzett neki a munka által, és megáldotta munkáit.

(2Tim 1:13) Példád legyen az az egészséges tanítás, amit tőlem hallottál, Krisztus Jézus hitében és szeretetében!

(2Tim 4:3) Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük...

Ma már nem az Úr Jézusba vetett hit és az egészséges tanítás trendi, hanem az emberi testvériség nevében összekutyult vallásközi teológia. Összevegyítik a kereszténységet az iszlámmal, a buddhizmussal vagy a pogány természetimadattal. Hallani lehet, hogy a katolikus teológiai karokon már pogány vallások lelkipasztorait is képezik.

Egyetemes örömhír helyett felszabadítási teológia

Az örömhír mindenkié, nemcsak a szegényeké. Igaz, hogy boldogok a lelki szegények (Mt 5:3), igaz, hogy az Úr Jézus elítélően beszélt az öncélú gazdagodásról (Lk 6:24; 12:20), a vagyonhoz való rendetlen ragaszkodásról (Mt 19:22), de az evangélium a gazdagoké is. Nem lehet az örömhírt a szegényeknek kisajátítani. Isten a gazdagokat is üdvözíti, mert neki minden lehetséges...

(Mt 19:25-26) Ennek hallatára a tanítványok igen megdöbbentek, és azt kérdezték: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus rájuk nézett, és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges.”

Manapság egyesek folyton csak a társadalmi problémákról beszélnek és a szegényekről, mintha a mennyországot itt a földön kellene megvalósítani. Igen kell a szegényekért tenni, az ők pártjukra kell állni, de az Egyház küldetése nem a szegénység felszámolása, nem a társadalmi problémák megoldása itt a világban, hanem a lelkek üdvössége. És ebbe beletartoznak a gazdagok is, az ő lelkük is. Isten nem akarja, hogy egy is elvesszen... A mennyország a gazdagoké is. Ők is meg vannak híva az üdvösségre, mert Isten minden embert szeret és neki minden lehetséges.

A szent tisztaság helyett tolerancia

A szentek azt tanították, hogy tisztaságra, erkölcsös életre és önmegtartóztatásra kell törekednünk...

(1Tim 4:12) Senki meg ne vessen téged ifjú korod miatt, de légy is példaképe a híveknek beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben, tisztaságban.

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény.

Ma azt hírdetik, hogy mindenkit el kell fogadnunk: a házasságtörőket, a homoszexuálisokat, transzvesztitákat, queer-eket, stb. Minden, ami Isten törvényeivel ellenkezik, ami a szentírás szerint utálatos Isten szemében, elfogadott lett. Pedig az ilyenek semmiképpen sem örökölhetik Isten országát...

(1Kor 6:9-10) Vagy nem tudjátok, hogy gonosztevők nem örökölhetik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjelgők, sem fajtalankodók, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.

Ezt ők nyilván egy hamis békesség és tolerancia miatt teszik, hogy egy földi mennyország illúzióját keltsék. Élj ma boldogan itt a földön. Felejtsd el Isten törvényeit és a mennyet.

A benső uralom helyett külső uralom

Krisztusban meghívásunk van a királyi papságra és prófétaságra...

(1Pt 2:9) Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.

KEK 1268 A megkereszteltek "élő kövekké" lesznek, hogy "lelki házzá" és "szent papsággá" épüljenek (1Pt 2,5). A keresztség által részesednek Krisztus papságában, prófétai és királyi küldetésében. "Választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép, hogy annak dicsőségét hirdessék, aki a sötétségből meghívta (őket) csodálatos világosságára" (1Pt 2,9). A keresztség részt ad a hívők általános papságában.

A prófétai, papi és királyi küldetésünkből ki akarják ragadni a királyi küldetésünket a természet védelmére. A királyi uralmunk elsősorban a saját testünk és emberi természetünk fölötti uralom, és nem a külvilág fölötti uralom. Ők azt sugallják, hogy uralkodj helyesen a teremtett világon, és feledkezz meg magadról a világias gondolkodásban.

És még több ilyen trükköt alkalmaznak, hogy figyelmünket az égiekről, a földiekre tereljék, a fontosról, a kevésbé fontosra. És az emberek harapnak rá, mert az emberek testiek (1Kor 3:3), ezért jobban tetszenek nekik a testi dolgok. Mi azonban, ami odafönn van, a mennyben, ahol az Úr Jézus Krisztus trónol, azokra figyeljünk, ne a földiekre...

Uram Jézus, ments meg minket a tévtanítók cselvetéseitől, és add kegyelmedet, hogy megértsük a mennyei Atya akaratát. Ámen.

Számot fognak adni

Ha valaki püspökségre törekszik, jó dolgot kíván. De a püspökség bizony felelőséggel is jár...

(1Tim 3:1) Igaz beszéd ez: Aki püspökségre törekszik, jó dolgot kíván.

Pál apostol arra kéri a híveket, hogy legyenek engedelmesek a püspökökkel szemben, mert nagy az ő felelősségük. Ők azok, akik őrködnek a nyáj fölött, hogy megőrizzék az igaz hitet és a tiszta erkölcsöt. Ők fognak számot adni a rájuk bízott lelkekért, és felelniük kell ha netán elvesznek az ő hanyagságuk miatt...

(Zsid 13:17) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hiszen úgy őrködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért, hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra.

Volt egyszer egy álmom: Azt láttam álmomban, hogy az egyik ismerős püspök, aki közismerten nagyon alázatos ember, feszülettel a kezében vezette a hívek sokasságát, a mögötte vonuló nagy tömeget. Amint így haladt a menet, elérkeztek egy nagyon magas szürke kőfalhoz. De az a nagy szürke kőfal nem állította meg őket, mert volt alatta egy pár centis rés és ott szépen áthaladtak. Láttam belülről, hogy a fal résének teteje olyan sima volt fölöttük, mint egy terem plafonja, és ők úgy haladtak át rajta, mint valami liliputiak egy folyosón. Erre fel én is követni akartam a menetet, de ekkora már normál méretem lett, és nem fértem át a résen a fal alatt. Ekkor fogtam egy csákányt és elkezdtem ütni a falat, hogy ajtót vágjak rajta magamnak, de az lehetetlennek tűnt, mert a kő nagyon kemény volt.

Ez az álom jól szemlélteti az alázatot és az engedelmességet. Az engedelmes és alázatos hívő könnyen bejut Isten országába és Isten felmagasztalja őt. Nem lehet bejutni Isten országába önerőből, valakinek gondolva magunkat. És így, ez az álom intő jel lett számomra.

Isten mentsen, hogy engedetlenek legyünk a püspökkel szemben. Amikor háborgunk, nem azért háborgunk, mert engedetlenek és gőgösek akarunk lenni, hanem azért, mert az Urat és az Ő Egyházát éri sérelem. Ilyenkor nem rólunk van szó, hanem az Úrról és a tömérdek kiszolgáltatott lélekről.

Ha engedelmesen követünk egy püspököt, akkor az vagy a mennybe vezet minket, vagy a gödörbe. Ezért kell jól megnézni, hogy kit és miért követünk, nehogy vak vezessen világtalant...

(Mt 15:14) Hagyjátok őket: vakoknak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten gödörbe esnek.

Mára kihalt az egyházban a kritikus szemlélet. Az idők folyamán megszokták az emberek, hogy az egyház mindig az igazság oszlopa volt. Ma már sokan látják, hogy valami nincs rendben, de mintha meg lennének babonázva, bénán szemlélik a dolgokat, mint a béka a kígyót, mielőtt az lenyelné...

A püspök nem azért van, hogy némán szemlélje az eseményeket. Nem azért van, hogy a saját tisztségét óvja. Ő azért van, hogy vigyázzon a hívekre. Amikor a sötétség erői támadnak az országra, elsősorban az ő felelőssége megfújni a harsonát (Ez 33:3). Ha valaki nem hallgat a harsona szavára, az magára vessen, de ha nem fújja meg a harsonát, akkor az elveszett hívek "vére" az ő lelkén szárad.

Milyen kellemetlen, hogy a búzgó hívek sokassága elmarasztaló dolgokat kell mondjon egy püspökről. Ennek nem kellene így lennie. Hiszen ők szeretik az Egyházat, és szeretik a püspököt is. Nem akarnak sem engedetlenek, sem kevélyek lenni. De ha választani kell az Úr Jézus, az Ő törvényei és a püspök között, akkor az Urat fogják választani.

Sok szallóige van, amely a püspökök hallgatását elítéli, de nem akarunk ítélkezni, hanem megértően együttérzünk. Felfogjuk, hogy nem könnyű egy ilyen döntést meghozni. Mit szólnak a püspöktársak? Mit szól a püspöki konferencia? Mit szól majd a Vatikán? S akkor hogy élek meg?... Hát igen. Nem könnyű a texasi Strickland püspök példáját követni...

Talán nincs is szükség hősökre meg mártírokra, csak egy kis igaz beszédre és igazságra. Olyan nehéz kimondani és tanítani az igazságot? Vagy talán azon tűnődnek, mint Pilátus, hogy mi az igazság? Akkor miért tanultak annyit, miért lelkigyakorlatoztak egy életen át? Vagy talán olyanok, mint akiket Pál apostol elmarasztalt?...

(2Tim 3:7) ...akik mindig tanulnak, de az igazság ismeretére soha el nem jutnak.

És ha közönségesebbre fogjuk a dolgokat: végül is, mire kapják a fizetésüket meg az eltartást? (1Kor 9:11-14)...

Nyakunkon az erkölcsi relativizmus, a vallási szinkretizmus, a primitív természetimádás, a klerikális marxizmus, a felszabadítási teológia, a "neo-panteista krisztológia", a kegyelmi eszközök ideológiai manipulálása, stb, és sokan még mindig egy triumfalista egyházat vizionálnak. Szerintük a társadalommal van baj, holott a társadalmi bajok az egyháziak bűneiből fakadnak.

Egyesek szerint a vatikáni Pachamama szertartás engedte be a nagy démont az egyházba, a démon hozta ránk a Covid járványt, a templombezárások hozták el a háborút, és a a szentkapú meggyalázása hozza el az Asszony halálát és feldarabolását. Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen fog támadni, haború és éhinség lesz sokfelé, de ez még csak a fájdalmak kezdete...

(Mt 24:7-8) Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Sokfelé éhínség lesz és földrengés. De mindez csak a fájdalmak kezdete lesz.

Lehet méltatlankodni, lehet vállat vonogatni, de Isten igéje mindenképp be fod teljesedni: számot fognak adni... De nemcsak a püspökök, hanem mi is mindnyájan. Csak nem mindegy, hogy ki és miért.

Ezért hát gondolja meg mindenki, aki püspökséget kívánt és kapott, hogy a pozícióját félti-e jobban, vagy a saját lelkét...

Uram Jézus, bevallom, hogy nagyok a hiányosságaim az alázatosság és engedelmesség terén. Irgalmazz nekem és add kegyelmedet, hogy alakuljak át a Te Szent Szíved szerint. Ámen.

Gyümölcseiről ismerni meg

Tudjuk, hogy milyenek voltak a hamis próféták az ószövetségben: a királyokat szolgálták, nem az Urat, mindig csak kedvező dolgokat jövendöltek a királynak és a népnek, és a nép állandóan hízelgett nekik....

(Lk 6:26) Jaj, ha az emberek hízelegnek nektek! Atyáik éppen így tettek a hamis prófétákkal.

Kinek mondta az Úr Jézus ezeket az igéket? Nem az apostoloknak és a tanítványoknak? Tehát akkor az újszövetségben is vannak hamis próféták. És vajon milyenek ma a hamis próféták?...

A próféták kora Mózestől Keresztelő Jánosig tartott. Az idők teljességében eljött Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus, hogy beteljesítse a törvényt és a prófétákat. Innentől kezdve az az Isten akarata, hogy higgyünk az Ő Szent Fiában, az Úr Jézus Krisztusban, és Őreá hallgassunk...

(Lk 16:16) A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Attól kezdve Isten országának örömhíre terjed, és senki se jut be abba erőfeszítés nélkül.

De az Úr Jézus nem azért jött, hogy megszüntesse a törvényt és a prófétákat, hanem, hogy beteljesítse azokat...

(Mt 5:17) Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.

Itt nem a zsidók istentiszteleti és áldozati törvényéről van szó, mert azok már elmúltak, hanem Isten erkölcsi és természeti törvényeiről, kezdve a Tízparancsolattal és befejezve a szeretet kettős Nagy parancsolatával.

Az evangéliumokban az Úr Jézus több alkalommal figyelmeztet minket, hogy sok hamis próféta fog fellépni az utolsó időkben. Ezek annyira hatékonyak lesznek, hogy nemcsak a nagy tömegeket, hanem még a választottakat is megtévesztik...

(Mt 13:22-23) Föllépnek ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, jeleket és csodákat művelnek, hogy még a választottakat is tévedésbe ejtsék, ha lehetséges volna. Vigyázzatok, előre megmondtam mindent.

(Mt 24:24) Támadnak ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy tévedésbe ejtsék a választottakat is, ha lehetséges volna.

Tehát ezeket a hamis prófétákat nagyon nehéz megkülönböztetni. A gonosz lélek olyan mesteri cselvetésekkel segíti őket, olyan alattomos beszédszövési tehetséggel ruházza fel őket, hogy szinte lehetetlen érvelni ellenük. Ezek kétféle fonalból szőnek ruhát (Lev 19:19), és csak a végeredményből, a gyümölcseikről lehet őket felismerni...

(Mt 7:15-20) Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. A gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Tehát a gyümölcseikről ismeritek fel őket.

Az újszövetségi hamis prófétákra Péter apostol világít rá, amikor párhúzamot von az ószövetségi hamis próféták és az újszövetségi tévtanítók között...

(2Pét 2:1) Akadtak azonban a nép között hamis próféták is, amint közöttetek is lesznek tévtanítók, akik kárhozatos eretnekségeket terjesztenek, megváltó Urunkat megtagadják és gyors pusztulást zúdítanak magukra.

De Péter apostol leveléből nemcsak az derül ki, hogy a tévtanítók az újszövetségi hamis próféták, hanem az is, hogy ezek leginkább az apostolutódok közül kerülnek ki. Péter apostol az ő katolikus levelét elsősorban a püspököknek szánta (és általuk a presbitereknek meg a híveknek), tehát az elsősorban rájuk vonatkozik és őket érinti. Ő azt mondja itt, hogy lesznek majd idők, amikor az igaz püspökök közé hamis próféták furakodnak be, tévtanítók, akik veszedelmes eretnekségeket csempésznek Krisztus egészséges tanításába...

(2Pét 2:1, Károli) Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta  őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.

(Júd 1:4) Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják.

Amikor katolikus szimbólumokat és püspöki süvegeket látunk, "ne essünk egyből hasra" és "ne dőljünk be" egyből, hanem vizsgáljuk meg a tanításukat és gyümölcseiket. János apostol többször is figyelmeztet minket, hogy ne higgyünk mindenkinek, hanem vizsgáljuk meg a lelkeket...

(1Ján 4:1-2) Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. Az Istentől való lélek erről ismerhető föl: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van.

Végülis két irányadó marad csak az újszövetségi hamis próféták megkülönböztetésre. Hamis próféta az:

A. Aki nem vallja, hogy Krisztus testben jön el;

B. Aki rossz gyümölcsöket terem.

A. Az elsőt akkor láthatjuk, amikor azt állítják a panteista vagy ezoterikus eretnekek, hogy Isten (és egyben a feltámadt és megdicsőült Krisztus) és az Ő kegyelme, benne van a világ teremtett dolgaiban. Ezek a Szentlelket és Isten kegyelmét valami energiának gondolják. Egyszer, amikor valami hasonlót gondoltam az Ef 4:6-ról, így szólt bennem a Szentlélek: Miért káromolsz hittel?...

Isten az anyag, a tér és az idő fölött áll. Nem lehet Őt belegondolni a teremtett világba és az anyagi dolgokba. Az idők teljességében eljött Szent Fia valóságos testben, hogy egy legyen közülünk és megváltson minket. Meghalt értünk a kereszten, de harmadnapra feltámadt és majd felment a mennybe. Az Úr Jézus ott is magán hordozza emberi természetünket, hogy részesítsen minket isteni természetében. Ő elküldte nekünk a Szentlelket, a Vigasztalót, Aki az Igazság Lelke, Ő velünk maradt a világban a legméltóságosabb Oltáriszentségben, de Ő nem maradt itt megdicsőülten a világban, minden teremtett létezőben vagy anyagi dologban, hanem az Atya jobbján ül a mennyben, ahonnan majd újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat.

B. A másodikat pedig akkor láthatjuk, amikor megdöbbentő és aggasztó események történnek előttünk, a szemünk láttára, az egyházban:

1. XVI. Benedek pápa lemondása: Az idő igazolta, hogy az emeritusz pápa nem volt olyan gyenge, hogy ne tudta volna ellátni feladatait, ha a körülötte lévők szerették volna őt és hűségesen segítették volna. Az a tény, hogy egy ilyen igaz ember le kellett így mondjon, az maga a kérdés: vajon jó gyümölcs volt?

2. Ferenc pápa kezdetben nagyon frappáns szlogenekkel robbant be a köztudatba. Rövid üzenetek, ellentétes dolgok villantása, ötletes szimbólumok, lehengerlő retorika... Igen ám, csakhogy ezek folytatódtak a végtelenségig. Így aztán a retorika lassan kimerült és az üzenet eltorzult. Tehát az egész mintha csak egy hatásvadászat lett volna. Vajon ez jó gyümölcs volt?

3. Ferenc pápa meghírdette a családszinódust. Amikor olvastam a hírt, önkéntelenül eliszonyodtam: Most? Amikor az LMBTQ ostromolja az európai országok törvényhozóit? Ez egy nagyon nem jó döntés... Ha megnézzük ma a családszinódus eredményeit, akkor azt látjuk, hogy az egyetlen kézzelfogható eredmény az elváltak és újraházasodottak, meg a homoszexuális párok bűnös életének legitimálása. Beszélhetünk itt jó gyümölcsökről?

4. Ha megfigyeltük a családszinódus eseményeit, akkor láthattuk, hogy bizonyos püspökök panaszlevelet írtak, mert a zsinat menetét manipulálni akarták. Akkor beszélhetünk itt jó gyümölcsökről?

5. Olvashattuk, hogy az egyház püspökei odáig jutottak, hogy az elváltak és újraházasodottak, meg a homoszexuális párok szentáldozáshoz való járulásáról is szavaztak. Az, hogy a halálos és égbekiáltó bűnben élők szentáldozásáról szavaznak, vajon jó gyümölcs?

6. Mivel a zsinat nem hozta meg a várt eredményt, Ferenc pápa, az Amoris Laetitia dokumentummal, annak egyik fejezetével, kreált egy kiskaput az elváltak és újraházasodottak szentáldozáshoz való járulására. Utána az argentin püspökök bizonyos levelét tette meg hivatalos tanításnak. Vajon ez jó gyümölcs?

7. A Laudato si' dokumentum egyenesen azt állítja, hogy a feltámadt és megdicsőült Krisztus benne van minden létezőben, evilági teremtett dologban (Laudato si' 221). A sámánizmus, a Pachamama kultusz és a földanya tisztelete elfogadott lett a Vatikánban, és a Querida Amazonia, ha nem is direkte, de arra sarkall, hogy tegyük magunkévá a dél-amerikai őslakosok pogány természetimádatát. Jó gyümölcs ez?

8. Az Abu-Dzabi egyezmény, a Fratelli tutti és a többi vallásközi párbeszéd oda vezetett, hogy minden vallás Istentől való, Istenhez vezető út, és Jézus Krisztus csak egy a sok vallásalapító közül. Pedig mi azt hisszük és valljuk, hogy Jézus Krisztus az egyetlen út és egyetlen igazság, Aki által eljuthatunk az üdvösségre és az örök életre. Jó gyümölcs ez?

9. Leírják, hogy az elvált és újraházasodott párokat, valamint a homoszexuális párokat meg lehet áldani spontán módon. Amikor azt kérdezte valaki, hogy miért homoszexuális párokat áldanak meg, akkor azt mondták, hogy: ha egy bicikli két kerekét megáldják, akkor az nem jelenti azt, hogy a biciklit áldják meg. De akkor az a kérdés, hogy miért nem áldják meg a homoszexuális hajlamú híveket külön-külön? Jó gyümölcs ez?

10. A zsinat a szinodális egyházért többek szerint egy erőltetett és manipulált folyamat. Arra törekszenek, hogy bizonyos bennfentes szervezők befolyása által felszámolják az egyház apostoli és hierarhikus rendszerét, és átalakítsák az egyházat egy parlamentáris szervezetté. Aztán majd a mindenféle ember véleménye és voksa lesz a Szentlélek vezetése. Jó gyümölcs ez?

11. Az új pápa első dolga volt bevezetni az öko-misét a teremtett világért. A szentmise Krisztus keresztáldozatának tiszta és vér nélküli megjelenítése. Krisztus nem a teremtett világért és a természet védelméért halt meg a kereszten, hanem értünk, emberekért, a mi megváltásunkért. Az egyház tanítja, hogy senki sem sajátíthatja ki a szentmisét. Jó gyümölcs ez?

12. Láthattuk, hogy az az utálatosság, ami a Pride felvonulásokon megjelenik az utcákon, átvonult a jubileumi év szentkapuján. Maga a szentév logója is a szivárványos szimbólumot idézi, és azzal akarnak átverni minket, hogy lemaradt róla a lila szín. Hát nem maradt le, mert ott van az őket vezető homoszexuális püpök fejfedőjén. Jó gyümölcs ez?

13. Megértük azt is, hogy a világot dicsőítő és megrontó énekes sztárok beszédet mondanak és koncerteznek a Szent Péter téren. Ott minden egy hamis emberi testvériségről szólt, meg egyfajta ezoterikus, kozmikus kegyelemről, de nem Jézus Krisztusról. Valaki ott házigazda volt, és megengedte ezt a rendezvényt. Jó gyümölcs ez?

14. Láthattuk, hogy az új pápa áhitatosan ráteszi kezét egy jégtömbre, hogy megáldja azt. Tehát gyakorolta a kézrátétel szolgálatát (ApCsel 8:18; 2Tim 1:6). De hát a kézrátétel szolgálata nem arra való, hogy élő embernek közvetítse a Szentlélek ajándékát? Miért nem hintette meg a jeget szentelt vízzel, amit húsvétkor szentel meg az egyház? Akkor most arról van szó, hogy a jégtömbben lévő víz élő és befogadja a Szentlelket? Akkor miért nem teszi a kezét a többi evilági elemre is: a földre, a levegőre és a tűzre is? Jó gyümölcs ez?

Ez itt csak néhány kérdés a sok közül. Mindenki maga döntse el a maga válaszát. És még csak meg sem említettem a Traditionis custodes-t, a nők helyzetét az egyházban, vagy a cölibátus kérdését...

Sok teológiailag szuperképzett ember fogalmazta már meg a véleményét. Mi nem tudunk velük versenyezni. Ugyanakkor, bíztosan kerülnek majd más dörzsölt teológusok is, akik majd vehemensen fogják védelmezni ezeket a dolgokat. Már semmin sem lepődök meg. Talán azt fogják mondani: Mi, akik képzettek és odarendeltek vagyunk, mindent helyénvalónak találunk. Te, aki mindenestől bűnben születtél, te oktatsz minket?...

(Jn 9:34) Azok azt felelték neki: „Mindenestől bűnben születtél, és te oktatsz minket?” És kitaszították őt.

A gyümölcsök nyilvánvalóak, de azokat nehéz lenne ráfogni egy vagy két emberre. Az viszont már világos, hogy a Sátán füstje nemcsak, hogy beszivárgott a Vatikánba, hanem már el is borította azt. A vakbuzgók, a hataloméhesek, a talpnyalók, a hízelkedők, a gyávák és a haszonlesők feltétlen és vak engedelmességet követelnek. És miért is kellene vakon engedelmeskedni? Mert ők azt mondják, és kész... De ezek nem az Úr Jézusnak akarnak engedelmeskedni, hanem egy elfajult rendszernek, amelyet ők rontottak meg az ő romlott szövetségük szerint...

(Iz 26:15) Ti ezt mondjátok: „Mi szövetséget kötöttünk a halállal, és szerződésre léptünk az alvilággal. Ha eljön a pusztító suhogó ostor, minket ugyan el nem érhet, mert a hazugságot választottuk menedékül, és a hamisság az oltalmazó várunk.”

Krisztus Egyháza viszont teljesen megvan a Katolikus Egyházban. Misztikus módon mindenkor érintetlen marad és mi zavartalanul bízhatunk benne. Minden pap, aki érvényesen misézik, minden hívő, aki az Úr Jézusba vetett hittel imádkozik és minden jóakaratú keresztény, aki Isten nevében cselekszi a jót, hozzájárúl Krisztus misztikus testének megjelenítéséhez. Krisztus Egyháza sérthetetlen és oszthatatlan, mert egy az Úr, egy a hit és egy az Isten, Aki mindeneknek Atyja...

(Ef 4:5-6) Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van.

Mindenek fölött az Úr Jézus Krisztusnak kell engedelmeskedni, amint az az evangéliumban is áll. A prófétát pedig meg kell különböztetni és gyümölcsei szerint kell megítélni. Erre azt fogják egyesek visszavágni: De a te gyümölcseid milyenek? Egyházellenesek? Nem, nem azok, mert én hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban, amelyen a mai idők sem fognak erőt venni, és hiszek a szentek közösségében, akik többen vannak, mint a hamis próféták. Az én gyümölcseim jók, mert a...

(Zsolt 69:10) ...házad iránti buzgóság emészt...

Uram Jézus, ha te nem adtál volna látást, mit se látnék. Ha Te egy vaknak és utolsó bűnösnek látást adtál, ki tehet ellene? Mivel egyesek azt mondják, hogy látnak, holott vakok, megmaradnak bűneikben. Uram Jézus, irgalmazz nekünk. Ámen.