A következő pillanatban már a szentélyben találtam magamat. Körben ültünk székeken, mintha kiscsoportos beszélgetés lett volna. A jobbomon Buéndia püspök ült, a romániai nuncius. Amint ránéztem, ő hozzámszólt, és azt mondta, hogy adjam át a helyemet egy ilyen újpogány kinézetelű fiatalnak. Erre én önkéntelenül, felháborodva szóltam vissza neki:
- Hagyjon engem békén! - s azzal fogtam a székemet, és hátramentem vele a templom végébe. Ott a főajtótól jobbra letelepedtem és így morfondíroztam: Nem baj, mert megjön majd a házigazda, és ő majd eldönti, hogy ki hol ül...
Előre azt gondoltam, hogy bíztosan az első helyre ültem, és így megszégyenülve hátra kellett ülnöm (Lk 14:9), de nem, itt sehogyan se passzoltak a dolgok. Ez itt annak a példázatnak a fordítottja volt. Itt az érdemteleneknek kellett átadni az első helyeket, és ők voltak előre ültetve...
Amint ezen gondolkodtam, a mennyegzős és vendéglátos példázatok jutottak eszembe, amelyre mindenki behívnak...
(Mt 22:2-14) „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. Ekkor más szolgákat küldött, ezekkel a szavakkal: »Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.« De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték őket. Haragra gerjedt erre a király, és elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztíttatta, a városukat pedig felégettette. Azután azt mondta a szolgáinak: »A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki a bekötőutakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.« A szolgák kimentek az utakra, és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megnézze a vendégeket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Azt mondta neki: »Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?« Az nem szólt semmit. Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: »Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!« Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”
(Lk 14:15-24) Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában.” Erre ezt válaszolta: „Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van. De elkezdtek mentegetőzni. Az egyik ezt üzente neki: Földet vettem, s el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki. A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki. Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek. Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat. A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. Az Úr erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam. Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat.”
Igen. Úgy tűnik, hogy ez a "todos, todos, todos" időszak ugyanaz, mint amire a példabeszédek utalnak. Mindenkit, mindenkit, mindenki be kell hívni a vendégségre az egyházba. Jöjjenek jók, gonoszak, szegények, lelki vakok, lelki bénák és sánták... Mindenki, mindenki, mindenki...
Ez így rendben is van, csak az a baj, hogy nem mondják el ezeknek eléggé a továbbiakat is... Milyen továbbiak? Hát azt, hogy a meghívást belső megváltozásnak is kell követnie... Nem mondják el ezt nekik, pedig az Úr Jézus kihangsúlyozta az apostoloknak...
(Mt 18:3) „Bizony mondom nektek: ha meg nem változtok és olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába."
Micsoda? - kérdezik... Hogy meg kell változnunk?... Hát nekünk azt mondták, hogy Isten így szeret minket, ahogy vagyunk... Házasságtörők, homoszexuálisok, prostituáltak, paráznák, iszákosok, drogosok, rockerek, tetováltak, stb. , mind meg vannak nyugodva az ő állapotukban... Aztán időnként eljönnek a templomba, mert meghívták őket, mert manapság ők a szinodális show statisztái, megfürödöznek egyfajta ál-szeretetben és ál-irgalmasságban, hogy aztán visszatérjenek a világba a bűnös életmódjukhoz...
Fatális tévedés! Barátom, Isten nem úgy szeret téged ahogyan vagy, hanem úgy, ahogyan egykor megálmodott és megteremtett. Ő nem olyannak szeret téged, amilyenné váltál a bűn által, hanem amilyenné válhatsz a kegyelem által. Ő adja a kegyelmet, hogy mennyegzős ruhát szerezz magadnak, amellyel méltó módon megjelenhetsz előtte. Neked pedig közre kell működnöd a kegyelemmel, hogy megváltozhass és mennyegzős ruhába öltözhess...
De sajnos nem változtatnak semmit, azaz mégis változtatnak, de nem önmagukon, hanem a környezetükön. Amint a borz is büdössé teszi a helyet, ahová beköltözik, ők is beviszik a bűnt és a förtelmet, ahol megjelennek. Így aztán a homoszexuálisok temploma szivárványos lesz és a rockerek temploma diszkó lesz. Akkor a prostituáltak temploma vajon milyen lesz?...
(Jel 22:11, Károli) A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
Meg kell változnunk a megszentelő kegyelem által, és mennyegzős ruhába kell öltöznünk. És melyek azok a mennyegzős ruhák, köntösök, amelyeket magunkra kell öltenünk? Hát az erények, amelyek ugyanakkor a Szentlélek gyümölcsei is (Gal 5:22-23). Mert nem kisebb a feladatunk, minthogy szentek legyünk (Mt 5:48)...
(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.
(Lev 19:2) Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!
(Mt 5:48) Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.
Úgy állítják be egyesek a dolgokat a mai embernek, mintha az üdvösséget minden utcasarkon hajigálnák az ember után, pedig Péter apostol megírta, hogy az igaz is alig üdvözül...
(1Pét 4:18) „Ha az igaz is alig üdvözül, mivé lesz az istentelen és a bűnös?”
Az Úr Jézus pedig azt tanította, hogy keressük jó idejében és szorgosan a szűk utat, mert széles a kapu és tágas az út, amely a veszedelemre vezet, és sokan vannak, akik járnak rajta...
(Mt 7:13) A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta.
A "todos, todos, todos" egy csak egy meghívás a királyi mennyegzőre, de a bűnbánatra és a megtérésre való felhívás a mi feladatunk. Nekünk hirdetnünk kell a bűnök bocsánatát és a megszentelődés útját, hogy az emberek a világossagra jussanak, mert arra vagyunk rendelve, hogy szentek legyünk...
(ApCsel 26:15-18) Erre megkérdeztem: »Ki vagy, Uram?« Az Úr ekkor így szólt: »Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, és állj lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgájává és tanújává tegyelek azoknak a dolgoknak, amiket láttál, és amelyek végett még meg fogok jelenni neked. Ezért kimentelek téged a népből és a pogányok közül, akik közé most küldlek, hogy megnyisd szemüket, s hogy a sötétségből a világosságra, és a sátán hatalmából Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnök bocsánatát, és az örökrészt a szentek között a bennem való hit által.«
Ezért hát intsünk mindenkit, akit csak lehet, hogy térjenek meg és változzanak meg, mert hs nem, ki lesznek dobva a külső sötétségre...
Uram Jézus, ma kárt szenved a templomod és kárt szenved a nyájad is. Adj kérünk nekünk eszközöket, hogy lelkeket mentsünk. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése