(Ter 19:26) Lót felesége pedig, aki hátratekintett, sóoszloppá változott.
Manapság sokan Szodoma és Gomorra esetét egyfajta tanító mesének gondolják, pedig hát, akinek van rá lehetősége, személyesen is megtekintheti azok helyét. Ma is ott állnak a kénsavas halmok, amelyek egykor pompás homokkő épületek és oszlopok voltak.
(Lk 17:32-33) Gondoljatok Lót feleségére! Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti. ( v.ö. Mt 25:16; Mk 8:35)
A mai világ - de sok katolikus részegyház is - a szodomai és gomorrai állapotok felé halad. Egyesek azt mondják, hogy a mai világ gonoszabb, mint azok a városok voltak, de ez így nem igaz... A mai világban sok igaz ember él, és sok katolikus szentül imádja és tiszteli Istent. De bizony már látszodnak az elszodomiasodás jelei az USA-ban és Nyugat-Európában.
Saját szememmel láttam a neten egy olyan nyilvános rendezvényt amerikában, ahol fényes nappal, az utcai fesztiválon, meztelenül söröztek és ocsmánykodtak egymással homoszexuális férfiak. Ma pedig már ott tartunk, hogy sok helyen összeadják ezeket úgy polgárilag mint egyházilag. Szóval, ezek már lassan megérkeznek Szodoma és Gomorra színtjére...
Van, aki azt mondja, hogy legyünk nyitottak a világ felé és legyünk befogadók. De az Úr Jézus nem ezt mondta, hanem azt, hogy a világ gyűlölni fog minket (Jn15:18), hogy nem e világból valók vagyunk (Jn 17:14-16) és, hogy az Ő országa sem e világból való (Jn 18:36). Nekünk menekülnünk kell ebből a világból, és nem befogadni, mert az pusztulásra van ítélve. És amikor már egyes katolikus részegyházak is odaavultak az elszodomiasodott világhoz, akkor onnan is ki kell menekülnünk. Az elszodomiasodás hulláma pedig nyilvánvaló: először az utcán jelenik meg, a nyilvánosságra való lépéssel, aztán a polgári törvényekben, és végül a templomban, az egyházi szertartásokban.
Ne feledjük! Azonnal ki kell menekülnünk egy elszodomiasodott közösségből, mert ha nem, velük együtt mi is elveszünk. És mi maradt Szodoma meg Gomorra helyén? Egy hatalmas, füstölgő, sósavas gödör, olyan, mint egy olvasztókemence (Ter 19:27-28). És maradt a szaturáltan sós Holt tenger. Azon a helyen a fű se nő többé soha. Lót ugyan megmenekült a leányaival együtt, de a felesége már elveszett, mert ő visszafordult. Sajnálta a korábbi életét és visszafordult, hátha mégse kell otthagynia a házát, és a sugárzástól sóbálvánnyá változott.
Ez hasonlatos ahoz a gazdasszonyhoz, aki késik el a szentmiséről, de folyton vissza-vissza szalad a házba, hogy mindent rendben hagyott-e. Vagy a másik: ég a ház, jönnek az oroszok és menekülni kell, de ő azt ellenőrzi, hogy kihúzta-e a vasalót és jól bezárta-e az ajtót. Ilyenek vagyunk... Jön a halál angyala, közeledik a nagy pillanat, de mi a még mindig hátrafelé tekintünk, a gazdasági épületeink felé...
Nekünk az a dolgunk, hogy kimeneküljünk ebből a romlott világból, és nem az, hogy ragaszkodjunk hozzá és szeressük azt (1Ján 2:15). Ma azt hírdetik egyesek, hogy nyíljon meg a szívünk a világ felé, hogy öleljük át szeretettel, hogy legyen egység, testvériség és béke. Ez lehetetlen... Nekünk menekülnünk kell belőle, mert az menthetetlenül el fog pusztulni. Ha visszatekintünk, ha visszafordulunk a világba, a korábbi életünkhöz, akkor a lelki halált választjuk. Gondoljuk meg! Lót felesége sóoszloppá változott. A só pedig nem tűr meg semmilyen életformát, mert olyan, mint a halál. Aki visszatekint a világra, az a Holt tengerre tekint vissza. Ha van bennünk józanság és éberség, akkor sietve menekülünk, amint Lót is elmenekült az angyal bíztatására.
Ne aludjunk bele a világ dolgaiba, és ne bízzuk magunkat álmodozó, romlott pásztorokra. Ezek el fognak bukni, és elvesznek akár a bukott angyalok, vagy akár Szodoma és Gomorra lakosai...
(Júd 1:6-11) Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük. Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat, jóllehet még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt az ördöggel, csak ennyit mondott: „Büntessen meg az Úr!” Ezek pedig káromolják azt, amit nem ismernek; azok meg, amiket mint az oktalan állatok, ösztönösen ismernek, romlásukra válnak. Jaj nekik, mert Kain útján járnak, haszonlesésből Bileám tévedésébe esnek, és mint Korach, halálukat lelik a lázadásban.
A mai világnak két főbenjáró bűne van: megfertőzik a testet szodomiával és káromolják az Istent a katolikus templomokban, vallásosságnak mondott istenkáromlásokkal. Az ilyenektől meneküljünk, amilyen gyorsan csak tudunk. Nem kell küzdeni ellenük, nem kell meggyőzni őket tévedésükről, mert az egy lehetetlen feladat. Futni kell onnan... Béliál fiait meg leányait, nem lehet jó szóval észre téríteni...
Egy dolog a világból való kimenekülés, és más dolog egy szodomita templomból való kivonulás. A világból nem mehetünk ki teljesen, mert létezni kell valahol, de a szodomita keresztény közösségből ki kell teljesen vonulni...
(1Kor 5:9-11) Levelemben azt írtam nektek, hogy ne érintkezzetek a paráznákkal. Nem általában ennek a világnak paráznáival vagy kapzsijaival, rablóival vagy bálványimádóival; mert akkor ki kellene mennetek a világból. Valójában azt írtam nektek, hogy ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi, bálványimádó vagy átkozódó, részeges vagy rabló; az ilyennel még csak ne is étkezzetek együtt.
Aki sajnálja és félti evilági életét, a keresetét, a bíztonságát, a jólétét, a szórakozásait, a testi élvezeteit, a mindenféle vigasztalódásait, és vissza-visszatekint ezekre, amint Lót felesége is visszatekintett Szodomára, az elveszíti az örök életet. De aki megveti az evilági életét és eveszíti azt az Úr Jézusért és az evangéliumért, az megmenti az életét a mennyek országában...
Uram Jézus, irgalmazz nekünk! Kérünk téged parancsolj angyalaidnak, hogy legyenek kíméletesek vekünk, mert Tehozzád ragaszkodunk. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése