(Lk 16:1-13) A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Egy gazdag embernek volt egy intézője, akit bevádoltak nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta és azt mondta neki: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!« Az intéző ezt mondta magában: »Mitévő legyek, hisz uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, miután elmozdított az intézőségből.« Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: »Mennyivel tartozol uramnak?« Az így felelt: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki: »Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!« Azután megkérdezte a másikat: »Hát te mennyivel tartozol?« Az így válaszolt: »Száz véka búzával.« Erre azt mondta neki: »Fogd adósleveledet, és írj nyolcvanat!« Az úr megdicsérte a hamis intézőt, okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben gonosz, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”
A hamis sáfár (intéző) példázatánal először azt kell tisztázni, hogy az kinek szól. Amint Péter apostol kérdezte az Úr Jézustól: Nekünk mondod-e, vagy mindenkinek? (Lk 12:41) Ott, abban az esetben, világosan látszik, hogy az okos intéző nem akárki, hanem az, aki a többiek fölé lett rendelve. Tehát a hamis sáfár, bizonyos értelemben, lehet bármelyik krisztuskövető, de azért a példázat mégiscsak inkább a papokra vonatkozik...
A hamis sáfár példázatában van néhány fontos irányadó, mint pl: a "világ fiai", a "hamis intéző" és a "hamis mammon". Mivel a példázat leginkább a papokat érinti, ezért ők hajlamosak kimagyarázni azt, a maguk igazolására. Így lesz aztán a magyarázat végére a hamis sáfárból pénzzel helyesen bánó gazdag ember, akit majd a szegények befogadnak a mennyek országába. Csak az nem világos, hogy mit szól ehez az Úr, aki intézőjét hamis intézőnek és világ fiának nevezte, és elvette tőle a sáfárságot...
Kedves N,
Röviden leírok néhány gondolatot a hamis sáfár (intéző) példabeszédéről, ami bennem megfogalmazódott...
Aztán ez a felkent ember, valamilyen okból, eltér az Úrtól, és itt leginkább a világ és a gazdagság, vagyis a mammon csábítására gondolok. Közben ez az ember, a Szentlélek kenete által, hirdeti az Úr Jézus tanítását, az evangéliumot, de a szavai és az élete nem egyeznek. Az élete nem fedezi, nem ellensúllyozza azt, amit hirdet. Így aztán, amikor már egy bizonyos határon túllép, az Úr megvonja tőle a kenetet, vagyis a Szentlelket, és elbocsájtja őt a sáfárkodásból. Ekkor történik az, hogy a hamis sáfár kezdi érezni a Szentlélek erejének hiányát, és hogy igazolja mások előtt az ő hűtlen életét, megrontja az igazságot.
Ezálatal a hamis sáfár elveszíti az örök életet, mert elszakadt az örök élet forrásától (ahelyett hogy megtérne az Úrhoz), és beállt a lelki halottak sorába, hogy ott barátokat szerezzen magának. Ő is okoskodik a világ dolgaiban, mint a világ fiai, akiknek nincs beírva a nevük az élet könyvébe, akik a maguk nemében, itt a világban, okosabbak a világosság fiainál, de az okosságuk hamar elhervad, mert a halálba mennek.
A hamis sáfár hűtlen volt a Szentlélek ajándékainak és adományainak használatával, ezért nem kapja meg azt, ami sokkal több, az angyalihoz hasonló örök életre szóló lelki "felszereltséget", amit az Istennel való közösségben, az örök boldogságban, mint sajátját nyerhetett volna el.
Tehát, amint a példabeszéd vége is mutatja, itt a legfőbb próbléma a világgal és az anyagiakkal, azaz a mammonnal való összevegyülés. A hűséges ember szereti Istent és gyűlöli a vagyont, a világi dolgokat, vagyis a mammont, míg a hűtlen ember szereti a világiakat és elhanyagolja Istent, amint Jakab apostol írta: "Nem tudjátok-e hogy a világgal való barátkozás ellenségeskedés Istennel? " (Jak 4:4)
A kérdés az, hogy kik és micsoda "örök hajlékokba" fogadják be a hamis intézőt? Hát nem hűtlenségről, nem hamis intézőről és a világ fiairól van itt szó?... Akkor nem lehetséges, hogy itt nem csak az üdvözültekről és a mennyországról van szó, hanem az elkárhozottakról és a Sátán országáról is?...
Nem minden elkárhozott lélek zárattatik be azonnal a pokolba, amint azt a gazdag ember és a szegény Lázár eseténél láthattuk (Lk 16:22-23), hanem vannak olyanok, akiket befogad a Sátán az ő "hajlékaiba", az ő országába, akik most még szabadon kószálnak a levegőégben (Ef 2:2). Ezek a lelkek gonosz lelkek, és szabadon mozoghatnak még egy bizonyos ideig.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése