Történnek a dolgok: Amoris Laetitia és Laudato si' enciklikák, Abu-Dhabi egyezmény, világvallások Singapur, Fiducia Supplicans dokumentum, LMBTQ zarándoklat és most a "Grace for the world" koncert. Az utóbbin hallhattuk a minden egy-egy minden egység ezoterikus isten állítólagos kegyelmének és fényének dicséretét.
Az Amoris Laetitia felmentette a házasságtörőket, a Laudato si' felélesztette a panteizmust az egyházban, az Abu-Dhabi dokumentum igazolta a muszlimokat, a singapuri esemény minden vallást Istentől valónak ismert el, a Fiducia Supplicans megalapozta a gay álházasságot, a LMBTQ zarándoklat megcsúfolta a szentkaput, a "Grace for the word" koncert pedig kirekesztette Krisztust az Ő egyházának udvarából, hogy egy hamis kegyelmet dicsérjen. Az antikrisztus belépett az egyház központi udvarába. Mi a következő célpont? A templomok anyja, a Lateráni bazikila?...
Minden alkalommal kerül egy-két tisztességes főpap, aki felemeli a szavát, és elmondja, hogy a dolgok nincsenek rendben... Felemeli, felemeli, de hogyan emeli fel? Hát csak úgy félszájjal... Olyan félig-meddig módra... Rámutatnak a problémára, kipréselik magukból, hogy baj van, de amikor meg kellene magyarázni, hogy mivel is van gond, akkor elcsuklik a hangjuk, elsikkadnak az érveik és előkerülnek a mentegetőzések. Miért?...
Miért van az, hogy a több ezer főpásztor közül alig tízen tiltakoznak? Miért van az, hogy azok közül is csak kevés az olyan, aki egésszen tisztán beszél. Szinte csak Viganò, Strickland, Schneider és Müller vállalta, hogy kimondja az igazságot. A többiek inkább mismásolnak és kerülgetik a forró kását. A nagy sokasság pedig hallgat. Milyen az a házőrző kutya, amelyik nem ugat, amikor jön a tolvaj és rabló (Jn 10:1)? Nem jó kutya... Márpedig őnekik kutyakötelességük lenne őrködni Isten háza fölött...
Hogy miért hallgatnak? A magyarázat egyszerű. Mert félnek és hitetlenkednek. Féltik önmagukat, és nem hiszik el, hogy az egyházunk nagy bajban van.
Félnek kimondani a nyilvánvaló igazságot:
- mert a hamis engedelmesség és a hűségeskű megkötözi őket;
- mert akkor szembe kellene nézniük azzal, hogy a hivatásuk és tisztségük mivé lett;
- mert jobban szeretik a püspöki süvegüket, mint az Úr Jézust, és mi lesz akkor, ha elveszítik tisztségüket.
- mert könnyebb hinni a hamis irgalmasságban, a hamis befogadásban, a hamis szeretetben, a hamis testvériségben, a hamis egységben és a világ szellemében, mint Isten igazságában;
- mert a péteri szék rendíthetelenségében bíznak és nem az Úr Jézusban.
Az Úr Jézus, amikor átadta Péternek a kulcsokat, megígérte, hogy a pokol kapui nem győzedelmeskednek...
(Mt 16:18) S én azt mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.
De vajon mit mondott ezzel az Úr Jézus? Azt, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt a péteri trónon, vagy azt, hogy nem vesznek erőt az Egyházon? A teljes Egyházon: a mennyein, a szenvedőn, a földin, és ami még lesz...
Péter apostol ereklyéinek egy részét odaajándékozták a keletieknek. Hát igen, ennyi az ember... Meghal, és a csontjait ide-oda teszik... De amit az Úr Jézus Krisztus épít, az örökké állni fog...
Ez nem fog megváltozni, hanem így fog folytatódni. Ezért hát ne legyünk félig-meddig igazak és felemás emberek. Beszédünk legyen igen, igen, nem, nem, de életünkben valósuljon meg az igen, igen...
(Mt 5:37) Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, az a gonosztól van.
(2Kor 1:17-20) Amikor tehát ezt akartam, vajon könnyelmű voltam? Vagy amit tervezek, azt emberi módon tervezem, úgyhogy nálam az „igen, igen” egyben „nem, nem” is? Isten hűségére mondom, hogy hozzátok intézett beszédünkben nincs: „igen” is meg „nem” is. Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek hirdettünk, én, Szilvánusz és Timóteus, nem volt „igen” is meg „nem” is, hanem az „igen” valósult meg benne. Mert ahány ígérete csak van Istennek, mind „igen” lett őbenne.
Don Bosco Szent János álma szerint az Oltáriszentség és a Szűzanya tartja meg az Egyház hajóját a végső küzdelemben. Ha pedig egy hajón elromlik a hajómotor, akkor nem az a megoldás, hogy a vízbe ugrunk és úszni kezdünk egy elérhetetlen part felé, hanem az, hogy a hajón maradunk és megvárjuk a segítséget...
Ajtód előtt
Ajtód előtt kutya szundít,
Mancsán orra, bóbiskol,
Tudja, erre jár a gazda,
Nem hiába rostokol.
Nem kóborol zsákutcákban,
Átkutatva árkot-bokrot,
Én vagyok az ajtód előtt,
Hűségesen reád várok.
Ajtód előtt kutya szűköl,
Kilincset nyal, kaparássza,
Tudja, megnyítja a gazda,
Nem hiába ostromolja.
Nem kutat a szemetesben,
Minden kukában kajtatva,
Én vagyok az ajtód előtt,
Téged éhezve-szomjazva.
Ajtód előtt kutya nyűszít,
Reszket lába, horpasza,
Nem hiába simul hozzá, Tudja, megvédi a gazda.
Véreznek a csípős sebek,
Én vagyok az ajtód előtt,
Oltalmadért esedezek.
Bárcsak, bárcsak én lennék az,
Nem gyűlne halomba vétkem,
Nem inognék, nem esnék el,
Mindig tudnám mit kell tennem.
Uram Jézus, a Te igéd örök, és a Te műved örökké állni fog. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése