Keressétek Istent

(Zsolt 69:33) Keressétek Istent és élni fog szívetek...

Évekkel ezelőtt volt, hogy részt vettem Mijo Barada egyik lelkigyakorlatán. Sok kegyelmet kaptam az általa tartott lelki találkozókon. A máshonnan jelentkezőknek szállást bíztosítottak, de mi úgy gondoltuk, hogy virrasztani fogunk egész éjszaka. A sportcsaknokban este kihelyezték az Oltariszentséget, és reggelig szentségimádás volt. Vittünk magunkkal hálózsákokat, hogy ha elfáradunk, feküdjünk le a csarnokban néhány órára. A padlót finom moketa csíkokkal rakták le, így hát nem volt nagyon kényelmetlen...

Egy ilyen hosszú szentségimádás alatt sokmindent forgat az ember a szívében. Egy adott pillanatban, a lelki életről tűnődve, megkérdeztem az Úrtól, hogy mi az, amivel leginkább megbántják Őt az emberek. Vártam a válaszra, és többször kértem, hogy mondja meg ezt nekem. Egyszer csak válaszolt a Lélek gondolataimban, és azt mondta: A hétvégi házak... Ez nagyon meglepett engem. Meglepett, mert nem a házasságtöréseket, nem a lopásokat, a gyilkosságokat vagy az abortuszokat említette, hanem a hétvégi házakat...

És tényleg... Hétközben az emberek dolgoznak reggeltől estig, és utána kimennek a hétvégi házakba, hogy építsenek, javítgassanak a házon, kaszálják az udvarokat, egyenek-igyanak, mulassanak és szeretkezzenek, de az Úr napját nem szentelik meg. Nem keresik Istent, és nem akarnak Istenben gazdagodni...

Vajon Isten önmagáért kéri, hogy keressük Őt és, hogy szenteljük meg az Ő napját? Nem... Isten, az Ő szentháromságos életében, tökéletesen boldog. Őneki nincs szüksége a mi tiszteletünkre és imádatunkra ahoz, hogy boldog legyen. Ő azért adta nekünk a harmadik parancsolatot, hogy nekünk életünk legyen és bőségben legyen (Jn 10:10). Ő azért váltott meg minket drága áron, hogy a mi lelkünk éljen és gazdagodjon Istenben, az Ő életében részesülve. Az Úr napjának megszentelése áldás, úgy a léleknek, mint a testnek. Így a test is megpihen, és regenerálódik a következő hét megpróbáltatásaira.

Egyesek amellett kardoskodnak, hogy Isten nem bűntet, hanem mi bűntetjük meg magunkat. Hát ez, így, általánosan, nem igaz... Isten irgalmas hozzánk, de azért bűntet is... Alapigazság, hogy Isten a jókat megjutalmazza, de a gonoszokat megbünteti. Az viszont igaz, hogy a bűntetés az életben sokszor azért van, hogy gátolja az ember bűnös életvitelét, és megmentse lelkét az örök életre...

(1Kor 5:4-5) A mi Urunk Jézus (Krisztus) nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával, és adjuk át az ilyent testének vesztére a sátánnak, hogy lelke üdvözüljön az Úr (Jézus Krisztus) napján.

Az egyik volt kollegám egy közkedvelt üdülőhelyről származik. Beszélt nekem az apja házáról, és annak a vidéknek életéről. Aztán egyszer jómagam is eljutottam oda üdülni. Utána, nemsokára, lett egy különös álmom. Az üdülőhelyen álmodtam magam, és láttam a kollegám apjának házát, meg sok más újonnan épült üdülőházat is. Álmomban, különös csendben szemléltem az elnéptelenedett üdülőházakat, és valami különös, megnevezhetetlen rossz dolgot éreztem. Azt éreztem a lelkemben, hogy valami rosszat művelnek azokban a házakban, valami olyant, ami nem Istennek tetsző dolog. 

Aztán évek múlva jött a hír, hogy egy természeti csapás tönkretette azt az üdülőhelyet. Az üdülőhely fő atrakciója megsemmisült, a vendégek elmaradtak, és a turizmus is odalett. Az üdülőhely lakói mindenkit hibáztattak a katasztrófáért, és csak kevesen néztek önmagukba, kevesen gondoltak arra, hogy nem-e a gondviselő jó Isten engedte meg, hogy ez a baj rájuk törjön.

Isten malmai lassan őrölnek. A bűn is lassan halmozódik fel: az a sok haszonlesés, a vasárnapi ünnepek elmulasztása, az a sok evés-ivás, dorbézolás, stb. mind felgyűltek szép lassan... A katasztrófa után pedig meglehet, hogy egy új élet alakul ki, és egy idő után újból Istennek tetszően fognak élni...

Vannak jó lelkipásztorok, akik utánamennek a nyájnak. Elmennek az üdülőhelyekre, misét tartanak ott, sőt, sok helyen kápolnát is építenek, hogy az emberek tudjanak elmenni a vasárnapi misére. De sajnos, a világnak való megfelelés kényszere miatt, nem hirdetik, hogy mekkora bűn az Úr napjának semmibe vevése, a vasárnapi pénzhajhászás, és nem intik meg az embereket.

Mi ne a világ dolgait keressük, hanem Istent, mert a világgal való barátkozás Istennel való ellenségeskedés...

(Jak 4:4) Ti házasságtörők! Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellensége az Istennek?

(Mt 6:33) Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!

Uram Jézus, szeretünk és imádunk Téged. Nem csak vasárnaponként, hanem minden nap Téged keresünk. Ámen.