A mezsgye

A mezsgye két szomszédos szántóföld, szőlős, kert stb. között lévő, a határt jelölő, megműveletlenül hagyott keskeny, kiemelkedő földcsík.

Az egyik szántóföldben búza van, a másikban meg konkoly. A búzatábla napfényben aranylik, a konkoly meg a homályban virágzik. Az egyik jobbról van, a másik meg balról (Mt 25:33).

A világban a búza meg a konkoly együtt nő, de eszkatológiai szempontból külön vannak, mert a sorsuk különbözik. A búza és a konkoly soha sem tartoznak össze. A búzát majd magtárba gyűjtik, a konkolyt pedig olhatatlan tűzre vetik...

(Mt 13:30) Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba. 

A mezsgye olyan, mint egy széles fekete csík. Ez a senki földje, egy átmenet a két föld között. Ott folyik a küzdelem a búza meg a konkoly között. Ott játszodják az "Adj király katonát!"... Kimegy a búza is, meg a konkoly is a mezsgyére, és megpróbál szakítani a másik vetésből. Nekirohan a követelő az ellenfél sorainak, és amit elszakít, az az övé. A búza búzává akarja tenni a konkolyt, és a konkoly konkollyá akarja tenni a búzát. A búza mindig a konkoly javát akarja, hogy ő is a magtárba kerüljön, de a konkoly romlásba akarja dönteni. A konkoly néha ténylegesen megöli a búzát, és a többi konkoly tapsolja...

Akinek szeme van láthatja, hogy szellemileg a konkoly szántóföldje olyan, mint egy vágóhíd. Ott levágott állatok tetemei lógnak sorban kapóvasakon. Vagy olyan, mint a hullaház, ahol a korboncnok szétszedi a bomladozó testeket, és mindenhol húscafatok, levágott végtagok és vérfoltok vannak a fémtálcákon...

(2Pt 2:12) De ezek, mint az oktalan állatok, amelyek természetüknél fogva megfogásra és levágásra valók, azt káromolják, amit nem ismernek.

(Iz 66:24) És amikor kimennek, látni fogják azok holttestét, akik fellázadtak ellenem. Férgük nem pusztul el, és tüzük nem alszik ki. Iszonyodni fog tőlük minden ember. ( v.ö. Mk 9:48)

A búza szántóföldje olyan, mint az a nagy város, amelynek közepén nagy világosság fényeskedik. A mezsgye felől még félhomály van, de bennebb egyre világosabb lesz. Amint befele haladsz, csodás Gaudi-féle épületeket és pompás tereket látsz. A tereken ott sétálnak a búzalelkek kettessével, karon fogva, egymás lelkébe merülve...

(1Kor 2:9) Így érvényes az Írás szava: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.

A mezsgye hasonlatos a halál fekete folyójához, amely feneketlen szakadéknak tűnik, és amelyen egyszer mindenkinek át kell kelnie. Vagy átmegy rajta, vagy belezuhan... Egy nagy hajó vesztegel abban, amely nem megy sehová (Mt 24:38). Csak vesztegel ott, és latszólag semmi sem történik vele. De azért van ott, hogy átmenjenek rajta a halálból az életre. A konkoly átmehet rajta a búzaföldre, ha az Életet választja...

(Jn 10:10) A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.

Aztán egy szép nap a búzaföld, minden kalászával együtt, elváltozik (1Kor 15:52). Mind arannyá változnak, és ragyogni fognak, mint a Nap, vagy mint csillagok az égen. Akkor már nem kell többé félniük a konkolytól, sem attól, aki a konkolyt elszórta...

(Mt 13:43) Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a Nap. Akinek füle van, hallja meg! (v.ö. Dán 12:3)

Meggyűlölöm mindenemet

Meggyűlölöm mindenemet,
S vele együtt a lelkemet,
Nagyravágyó önzésemet,
Biztosított életemet.

Lerombolom minden vágyam,
Homokpartra emelt házam,
Megtagadom büszke éltem,
Összehordott minden kincsem.

Bárhogyan is áll, elvetem,
Csupa kártyavárnak nézem,
Bűnbánatom bősz vihara,
Döntsön mindent rakásba.

Hátha akkor nem kell látnom,
Könnyes szemmel majd sajnálom,
Hogyan dől az rakásba,
Az Igazság szavára.

És ha egyszer újrakezdem,
Házam sziklára építem,
Falán nem lesz repedés,
Sem pedig áruló rés.

S ha az erőm nem elég,
Hozzá tudom nincs tehetség,
Nem rogyok le reményt vesztve,
Nincs a beteg elfeledve.

Lesz még torony, s erős kőfal,
Gyönyörködök Gaudival,
Ujjongok majd zivatarban,
Megpróbáló áradatban.

Uram Jézus, Te vagy a Magvető, a búzatábla Ura. Ments meg minket a konkolytól, s annak szórójától. Ámen.