Férfinak és nőnek teremtette

(Ter 1:27) Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.

Már jó ideje annak, hogy a homíliákban mindig csak azt halljuk: Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. Ezzel azt akarják suggalni, hogy Isten az első emberpárt egyszerre és egyforma méltósággal teremtette meg. De meg sem említik soha az úgynevezett "második teremtéstörténetet" (Ter 2), sem Ádám oldalbordáját, sem pedig Szent Pál tanításait a férfi és a nő viszonyáról (1Kor 11:3; 8-9, Ef 5:22-26)...

(1Kor 11:3) Szeretném azonban, ha megértenétek, hogy a férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.

(1Kor 11:8-9) Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiből. S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.

(Ef 5:22-23) Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója.

Ezekből a prédikációkból kiérződik a korszellemnek való megfelelés kényszere, hogy ugyebár a nőket nagyon kell becsülnünk... Aztán az ilyen prédikálók szerint az Egyház elnőiesedett, mert hát inkább nők járnak szentmisére, és amúgy, a nők helyzete a társadalomban is, meg az Egyházban is, egy igen kényes kérdés. Ha egy lelkiségi találkozót tartanak, akkor ott mindig paphiány van, de ha a nőszövetség találkozóját tartják, akkor tucatjával jelennek meg az atyák. Mára már sok férfi is feminista lett és, aki nem az, azt egyből hímsovinisztának tartják. Így hát a prédikációkban kerülik ezt a témát, mint a macska a forró kását... 

De nézzük meg az írásokban, hogy vajon tényleg egyforma teremtettsége és méltósága van a férfinak és a nőnek?...

Isten és az angyalok férfiképe

Isten lélek, és Ábrahám idejéig nem igazán lehetett semmit sem kihámozni az Ő férfiképéről. De Ábrahámnak, a hit atyjának, három férfi képében jelentek meg (Ter 18:2-3)...

(Ter 18:2-3) Fölemelte szemét, és íme három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt, és így szólt: „Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat.

Az a következtetés, hogy a három férfi közül az egyik az Úr volt, és a másik kettő az Ő angyalai, onnan világlik ki, hogy miközben az Úr Ábrahámmal beszélt Szodoma sorsáról (Ter 18:16-33), addig a két másik férfi, akik angyalok voltak, elmentek Lótot kimenteni Szodomából (Ter 19:1-2)...

(Ter 18:16) A férfiak elindultak, és Szodoma felé vették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket.

(Ter 19:1-2) A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük, és így szólt: „Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára, és mossátok meg lábatokat.

A továbbiakban, több helyen is láthatjuk, hogy az angyalok mindig férfi alakban jelennek meg (Ez 9:2, Tób 5:4-5)...

(Ez 9:2) És íme, hat férfi jött az úton az észak felé néző felső kapu felől; mindegyikük kezében pusztító eszköz volt. Az egyik férfi közülük gyolcsba volt öltözve, és írószer volt az oldalán. Beléptek és megálltak az ércoltárnál.

(Tób 5:4-5) Tóbiás elment, hogy egy jó vezetőt keressen, aki elkíséri Médiába. Kint Ráfaellel találkozott, az angyallal: ott állt előtte de ő nem tudta, hogy az Isten angyala. Megszólította: „Hová való vagy, barátom?” Az angyal így felelt: „Testvéreid, Izrael fiai közé tartozom, és azért jöttem ide, hogy munkát keressek.”

Végül, az idők teljességében, maga az Úr Jézus, Isten egyszülött Fia, férfiként testesült meg, és úgy nyilatkoztatja ki nekünk Istent, mint mennyei Atyát (Mt 5:48, 6:9)...

(Mt 5:48) Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

De mit jelent az, hogy atya? Az atyaság az életet továbbadni tudó képességet jelenti, ami testi értelemben véve csakis a férfi tulajdonsága... 

A női istenkép mindig a pogányok, az eretnekek és a bálványimádók ábrándozása volt. Ez minden korban jelen volt a világban, mint pl. a Gaia a görögöknél, vagy a Pachamama az inkáknál. De manapság is a neo-panteisták Föld anyáról, vagy kozmikus fényistennőről beszélnek, és gyakran még a Szűzanyát is így emlegetik...

A férfi és a nő az eredeti szentség idején

Az eredeti szentség idején, három korszakot figyelhetünk meg:

- Ádám magányosságának korszaka;

- Ádám és Éva boldog korszaka;

- Éva megkísértésének korszaka.

1. Ádám magányosságának korszakát szándékosan kihagyják a prédikációkból. Pedig Ádám magányossága az Úr Jézus Krisztus magányosságát vetítette előre. Amint Ádám magányosnak érezte magát az állatok között, és nem talált magához illő társat, úgy az Úr Jézus is, Aki az "utolsó Ádám" (1Kor 15:45), ugyancsak magányos volt és meg nem értett az emberek között, az Ő isteni természete miatt. Amint Ádám is kezdetben csak Istennel tudott beszélgetni, úgy az Úr Jézust is csak a mennyei Atya értette meg. Még a Szűzanya sem értette meg teljesen az ő Szent Fiát, pedig méhében hordozta, felnevelte és gondozta...

(1Kor 15:45) Ahogy az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké.

Ádám, magányosságának korszakában, nevet adott minden állatnak. Ez nem úgy történt, hogy Ádám ült egy fotelben, és Isten odavezette neki valami futószallagon az összes állatot, hanem úgy, hogy Ádám élte az ő magányos életét az Éden kerjében, és találkozott a különféle állatokkal. Akkor Ádám odament az állathoz, megsimogatta, beszélt hozzá, és amikor megismerte az állatot, akkor a Szentlélek indíttatására adott neki egy nevet. Így hát, bizony eltelhetett egy jó kis idő, amíg minden állatot megismert, és nevet adott nekik...

(Ter 2:19) Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik.

Hol volt az asszony, a nő, amikor a férfi nevet adott minden állatnak? Sehol... A férfi nevezett el.minden állatot, és az lett azok nevük, amit ő adott azoknak...

2. Isten látta, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, ezért segítőtársat teremtett neki. De nem akárhogyan, már nem a föld porából, hanem az ő testéből. Így hát kivette Ádám oldalbordáját, és abból teremtette meg a nőt...

(Ter 2:20-23) Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett."

Tehát a asszony teste, és az ő méltósága, Isten teremtő műve által, a férfiből származik... 

Ezért a nő méltósága három fő dologban áll:

- Hogy a férfi oldalán legyen, mert annak oldalából származik. A férfi lehet az ő férje, vagy Krisztus, ha a szűzi életet választja (1Kor 7:34)...

(1Kor 7:34) A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen, míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan járjon férje kedvében.

- Hogy a férfi segítőtársa legyen, amint Éva is segítőtársa volt Ádámnak.

- Hogy ajándék legyen a férfi számára, a szerelmük és a gyermekáldás által, amint Éva is ajándék volt Ádám és az egész emberiség számára, mert ő lett minden élő anyja (Ter 3:20)...

(Ter 3:20) Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja.

3. Éva megkísértése nem csak egy esemény volt, hanem egy korszak is. Az őskígyó, aki a hazugság és a ravaszság atyja (Ter 3:1; Jn 8:44), jól tudta, hogy Ádám "oldalbordája" áll legközelebb az ő szívéhez. Ezért hát a gonosz Éva által környékezte meg Ádámot. Az őskígyó lassan közelített Évá szívéhez, és fokozatosan csepegtette lelkébe az ő mérgét. Ez egy korszak lehetett Éva életében. És ez ma is így van: lassan közeledik a gonosz a nő szívéhez, mígcsak rá nem veszi, hogy harapjon a tiltott gyümölcsből...

Tehát Éva, az ő teremtettsége által, könnyebben megkísérthető, és Ádám, Éva által, könnyebben befolyásolható... Emlékezzünk csak Trója sorsára. Micsoda dicső és erős vár volt... De Paris elrabolta Helenát, és ezzel megpecsételte az erős város sorsát. A történelem során hány férfi, hány város és hány ország ment tönkre egy nő miatt. Ezért írta a szent író, hogy a férfi óvakodjon az asszonytól (Sir 42:12-14)...

(Sir 42:12-14) Egyiknél se időzz szépsége kedvéért, és asszonyokkal ne ülj össze. Miként a ruhából előmászik a moly, úgy az asszonyból is az asszonyi gonoszság. Kevésbé rossz a férfi gonoszsága, mint amilyen rossz az asszony kedvessége, mert az asszony szégyentés gyalázatot szerez.

A férfi és a nő az ősatyák és pátriákák idejében

Habár a Tóra szerint a zsidóság anyai ágon öröklődik, mégis, a királyi vérvonal az atyák szerint van. Az ősatyák nemzetsége Ádámtól Noéig tart (Ter 5), majd az özönvíz után Szem-től, Noé fiától, egésszen Ábrahámig (Ter 11:10-32). Minden ősatyának le van írva, hogy hány éves korában született az első fia és, hogy összesen hány évet élt. A pátriarkák, Ábrahám, Izsák és Jákób, a zsidók ősatyái, akiktől Izrael népe származik. Ábrahámmal kezdődött el Isten üdvözítő terve és ő, meg az ő utódai kapták az ígéreteket. Ez a királyi vérvonal, amely bevezeti az emberiség történelembe a megtestesült Igét, az Úr Jézus Krisztust, az élő Isten Fiát (Mt 1:1-17, Lk 3:23-38)...

(Mt 1:1-17) Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája. Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. Júdának született Perec és Szerach, Támártól. Perec nemzette Hecromot, Hecrom nemzette Aramot. Aram nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Salmont. Salmonnak született Boász, Ráchábtól. Boásznak született Jobed, Ruttól. Jobed nemzette Izájt, Izáj nemzette Dávid királyt.Dávidnak született Salamon, Urija feleségétől. Salamon nemzette Rechabeámot, Rechabeám nemzette Abiját, Abija nemzette Azát. Az nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját. Uzija nemzette Jotámot, Jotám nemzette Acházt, Acház nemzette Hiszkiját. Hiszkija nemzette Manasszét, Manassze nemzette Amoszt, Amosz nemzette Joziját. Jozija nemzette Jechonját és testvéreit – a Babilonba való elhurcoláskor. A Babilonba hurcolás után: Jechonja nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt. Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot. Eljakim nemzette Acort. Acor nemzette Cádokot, Cádok nemzette Achimot, Achim nemzette Eliudot. Eliud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattant, Mattan nemzette Jákobot. Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. Így a nemzedékek száma: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba való elhurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék.

(Lk 3:23-38) Föllépésekor Jézus mintegy harmincéves volt. Azt tartották róla, hogy Józsefnek a fia, aki Éli fia volt, ez Mattaté, ez Lévié, ez Melchié, ez Jannaié, ez Józsefé, ez Mattatáé, ez Ámoszé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggájé, ez Maaté, ez Hattatiáé, ez Szemeiné, ez Józsefé, ez Jodáé, az Jochanané, ez Rezáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtielé, ez Nerié, ez Melchié, ez Addié, ez Kozámé, ez Elmadamé, ez Eré, ez Jézusé, ez Eliezeré, ez Jorimé, ez Mattaté, ez Lévié, ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jonámé, ez Eljakimé, ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattatáé, ez Nátámé, ez Dávidé, ez Izaié, ez Obedé, ez Boászé, ez Szalmozé, ez Nachsoné, ez Aminadabé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszromé, ez Perecé, ez Júdáé, ez Jákobé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náchoré, ez Szeruché, ez Regué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selaké, ez Kenáné, ez Arpachsádé, ez Szemé, ez Noéé, ez Lámeché, ez Metuselaché, ez Hénoché, ez Járedé, ez Mahalalelé, ez Kenáné, ez Enosé, ez Szeté, ez Ádámé, ez az Istené.

Láthatjuk, hogy József, habár nem vér szerinti apja volt az Úr Jézusnak, mégis ott szerepel a nemzetségi táblázatban, amelynek az végén, vagyis jobban mondva az elején, Ábrahám, aztán Ádám és végül Isten áll. Tehát a királyi vérvonal nem vér szerinti, hanem atyaság szerinti, ami ismét férfi jellegű. És hol vannak itt a nők? Hát a háttérben, amint a Szűzanya is, aki test és vér szerint szülte Szent Fiát, az Úr Jézus Krisztust...

A férfi és a nő a bírák és a próféták idejében 

A próféták sora Mózessel kezdődött, és nem volt többé olyan próféta Izraelben, aki szemtől szemben beszélt volna az Úrral (Kiv 33:11). Ő előképe lett annak a Prófétának, Akit Messiásnak neveznek (MTörv 18:18). Mózes után következett az ő segédje, Józsue, és utána következtek a bírák. A bírák után jöttek a próféták sora és a királyok. Ezek is mind férfiak voltak...

(Kiv 33:11) Az Úr szemtől szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél. Azután visszatért a táborba, szolgája azonban, az ifjú Józsue, Nun fia, nem hagyta el a sátort.

(MTörv 18:18) „Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged, neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki.”

Néhány kivétel is akadt, amikor nők kerültek vezető szerepbe Izraelben, mint pl. Deborah, Judith és Eszter. Ezek azért támadtak, hogy előképei legyenek a misztikus Asszonynak, aki majd a kígyó fejét eltiporja, a protoevangélium ígérete szerint. Ezek mind úgy pusztították el Izrael ellenségét, hogy a fején súlytották azt...

(Ter 3:15) Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.

Ez az ígéret úgy teljesedett be Izrael történetében, hogy Izrael fő ellensége mindig a fején sérült meg végzetesen (Bír 5:21, Jud 13:6-8, Eszt 7:10)...

(Bír 5:21) Ám Jáel, Héber felesége fogott egy sátorcöveket, a kezébe meg vett egy kalapácsot, csendesen mellé osont, a cöveket a halántékába verte, úgyhogy odaszegezte a földhöz.

(Jud 13:6-8) Ezzel az ágy oszlopához lépett, amely Holofernesz fejénél volt, fogta (Holofernesz) kardját, majd ágyához érve megragadta fején a hajat, és így szólt: „Adj erőt, Uram, Izrael Istene a mai napon!” Aztán minden erejével kétszer lesújtott a nyakára, és levágta a fejét.

(Eszt 7:10) Felakasztották Ámánt arra a bitófára, amelyet Mardokeusnak készíttetett, s erre lelohadt a király haragja.

A férfi és a nő az idők teljességében

Az idők teljességében eljött Isten Fia a világba, és megtestesült, hogy elhozza nekünk a megváltást. Már a templomban, amikor az Úr Jézus bemutatásának ideje volt, megjelent a férfi és a nő. Odajött Simeon próféta és Anna prófétaasszony, hogy az egész emberiséget képviseljék, és fogadták a Megváltót. De csak Simeon tartotta karjában az Úr Jézust, és csak az ő szavait jegyezték fel. Anna prófétaaszony csak a háttérből dicsőítette az Urat...

(Lk 2:25-32) Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette, és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat,szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.”

(Lk 2:36-38) Volt egy Áser törzséből való, Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, aki már igen öreg volt. Hét évig élt férjével lánysága után, aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált. Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását.

Az Úr Jézus Egyházat épített, amelyet Péterre és a Tizenkettő intézményére alapozott, hogy a megváltás gyülölcseit kiárassza minden emberre az idők végezetéig, hogy mindaz, aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3:16). Péter és a többi apostolok, a Tizenkettő intézménye is, mind férfiak voltak...

(Mt 10:2-4) A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Tádé, a kánai Simon és a karióti Júdás, aki később árulója lett.

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

De mellettük még sok más tanítvány is volt. Ezek közül a legfontosabbak a 72 tanítvány volt (Lk 10:1), akiket az Úr Jézus elküldött maga előtt kettessével Izrael helységeibe. Ezek, az ószövetségi 72 nemzetséget jelképezik (Ter 10), és az emberiséget képviselik. Habár nem fejtik ki konkrétan, de a szövegkörnyezetből kitűnik, hogy ezek is mind férfiak voltak...

(Lk 10:1) Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült.

A nők abban az időben is csak kísérői és segítői voltak az Úr Jézusnak meg a tanítványoknak...

(Lk 8:3) Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Mária, Mária-Magdolna és a többi asszony nem vvoltak apostolok, hanem csak segítők. Ők a húsvéti események után azért nem féltek, mert a törvény szerint őket nem üldözték a zsidó főpapok és írástudók. Ekkor az apostolok és a tanítványok szétfutottak, és bezárkóztak, mert féltették az életüket, de az asszonyoknak nem kellett félniük (Mt 28:1). János apostol pedig azért lehetett ott az Úr Jézus keresztje alatt, mert ismeretsége volt a főpap házában (Jn 18:15, 19:26)...

(Mt 28:1) A szombat elmúltával, a hét első napján virradatkor Mária Magdolna és a másik Mária elment megnézni a sírt...

(Jn 18:15) Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarára,

(Jn 19:26) Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!”

A férfi és a nő az ősegyházban

A kereszt és a feltámadás fényében, az első Pünkösd és a Szentlélek eljövetele után, az ősegyház elkezdett növekedni és kibontakozni. A közösség vezetésére és gondozására az apostolok püspököket, presbitereket és diákonusokat rendeltek. Ezek is mind férfiak voltak...

(ApCsel 14:23) Az egyházak élére kézrátétellel elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották őket, akiben hittek.

(1Tim 3:2) Éppen azért a püspöknek feddhetetlennek, egyszer nősült férfinak, józannak, megfontoltnak, tisztességesnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak kell lennie.

(ApCsel 6:5-6) Ez a beszéd tetszett az egész sokaságnak. Kiválasztották tehát Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit, továbbá Fülöpöt, Prohóroszt, Nikánort, Timont, Parmenászt és Miklóst, az antiókhiai prozelitát. Az apostolok elé állították őket, és azok pedig miután imádkoztak felettük, rájuk tették a kezüket.

A nők az ősegyházban is csak segítő szolgálatokat végeztek. Gondozták a püspököket, a presbitereket és a többi szentet (megmosták a szentek lábát)...

(1Tim 5:9-10) Az özvegyek sorába csak olyant kell választani, aki legalább hatvanéves, aki csak egy férfi felesége volt, s akinek jótetteiről tanúskodnak; aki gyermeket nevelt, vendégszerető volt, a szentek lábát mosta, és segített a nyomorúságban sínylődőkön; aki minden jócselekedetet gyakorolt.

Tehát a mai erőlködések, hogy a nők őskeresztényi diákonuskodását bizonyítsák, csakis a feminista befolyás következménye, mert nő papokat akarnak.

Erőltetik a női tanítványságot, mint pl. Priszka (Priszcilla) esetét (Róm 16:3), de ott is kitűnik, hogy Akvila, az ő zsidó férje az első, aki befogadta házába a gyülekezetet...

(Róm 16:3) Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, akik munkatársaim Krisztus Jézusban! (v.ö. ApCsel 18:2)

(ApCsel 18:2) Itt találkozott egy Akvila nevű, Pontuszból származó zsidóval, aki nemrégen jött Itáliából – mivel Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidó távozzon Rómából –, meg a feleségével, Priszcillával, és elment hozzájuk.

A férfi és a nő Szent Pál tanításában

Szent Pál világosan és részletesen kifejti az viszonyokat Isten és Krisztus, Krisztus és a férfi és a férfi meg nő között. A nőt a férfje alá rendeli, megtiltja, hogy tanítsanak és uralkodjanak, és meghatározza megszentelődésük módját...

(1Kor 11:2-16) Megdicsérlek titeket (testvérek) azért, mert emlékeztek mindenre, s rendelkezéseimet végrehajtjátok, úgy ahogy meghagytam. Szeretném azonban tudomástokra hozni, hogy minden férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. Minden férfi, aki födött fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére. Minden asszony pedig, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. Éppen olyan, mintha megnyírták volna. Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha szégyenletes az asszonynak, hogy haját levágassa, vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét. A férfi nem köteles fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony viszont a férfi dísze. Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. Ezért viselje az asszony annak a jelét, hogy hatalom alatt áll – az angyalokra való tekintettel. Igaz ugyan, hogy az Úrban sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül, mert amint az asszony a férfiből lett, úgy a férfi az asszonytól születik, de minden Istentől van. Ítéljétek meg magatok: illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez? Nem tanít-e maga a természet is arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik. Ha viszont az asszony növeszti meg haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta. Ha pedig valaki jónak látja, hogy tovább vitatkozzék, nekünk ez nem szokásunk, sem Isten Egyházának.

(Ef 5:22-26) Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, mint Krisztus az egyháznak: ő ugyanis testének megváltója. Amint tehát az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszony is mindenben férjének. Férfiak! Szeressétek feleségteket, amint Krisztus is szerette az egyházat, és föláldozta magát érte, hogy az élet igéje által tisztára mosva megszentelje.

(Kol 3:18-21) Asszonyok! Engedelmeskedjetek  férjeteknek, amint az Úrban illik. Férfiak! Szeressétek feleségeteket, s ne legyetek indulatosak velük szemben. Gyermekek! Fogadjatok szót mindenben szüleiteknek, mert ez kedves az Úrnak. Atyák! Ne keserítsétek gyermekeiteket, hogy kedvüket ne veszítsék.

(1Tim 2:12) Nem engedem meg az asszonynak a tanítást, sem azt, hogy uralkodjék a férfin, inkább maradjon csöndben.

Ma azonban azt állítják a progresszívek, hogy Szent Pál szavai csakis az akkori patriárkális kulturát tükrözik, és ezek az igék ma már nem érvényesek. Nőket tesznek oda tanítani, az oltárnál szolgálni, sőt kongregaciókat is vezetni. Ma már nők akarják oktatni a papokat is, meg a püspököket is...

A férfi és a nő a mártírok és szentek sorában

Itt a nők is ugyanúgy kitűnnek, mint a férfiak. Így aztán sok csodálatra méltó nő mártír volt, és sok csodálatos szent nő. Voltak nő szűzek és özvegyek, akik az életszentség magas fokát érték el. Ilyenek pl. Szent Felicitász, Perpétua, Ágota, Lúcia, Ágnes, Cecilia és Anasztázia, akik a szentmise kanonjában szerepelnek. De ott van Casciai Szent Rita, vagy Svéd Szent Brigitta, akik egy házasélet után tűntek ki életszentségükkel. Ezek tanúságot tesznek arról, hogy az Úrban, a krisztuskövető, akár férfi, akar nő, mind egyforma méltóságra és életszentségre van rendelve...

A férfi és a nő a máriás korszakban

La Salette, Lourdes, Fatima, Megjugorje, Szőkefalva, mind egy új méltóságra emelte a nőt. Ezekben a Mária jelenésekben nemcsak a figyelmeztetések nyilvánulnak meg, hanem a protoevangélium misztikus Asszonya is, aki először a Szűzanya, Isten anyja, majd utána az őt követő szent lányok és asszonyok, mint pl. Melanie, Bernadette, Lucia, Ivanka, Mária, stb. A máriás korszak kiválasztottjai mind ártatlanok, gyermeki lelkületűek és szűzek voltak. Ezek nem törtettek tanításra és uralkodásra, hanem tiszta szívvel imádkoztak, és ártatlanul tanúskodtak a kinyilatkoztatott igazságokról, megtérésre intve a népet...

A férfi és a nő a mai Egyházban

A feminizmus, meg a női emancipáció hatására, a mai Egyház is elnőiesedett... A papság klerikálizódott, a férfiakat félretaszigálták a közösségben, hogy ne kommenteljenek a rendellenességek miatt, és nőkkel rajongtatták körbe magukat, mert azok mindenre hajbókolnak. Persze, hogy az Egyház elnőiesedésében szerepe van a szekularizációnak is, meg a nők máriás lelkületének is, mert a márias lelkület által, inkább nők végzik a kérő és az engesztelő imákat a templomokban.

Megjelentek a nő felolvasók, lektorok, és nő tanítók, lelkigyakorlatozók. Nem ritka az sem, hogy még papoknak, sőt püspököknek is nők tartanak tanításokat. Ma már vannak nő teológusok, teológiai tanárok, sőt kongregáció vezetők is. Püspökök és papok lettek nőnek alárendelve...

A ruhaviselet szerint, a templomokban a nők fedetlen fővel, gyakran takaratlan vállakkal, miniszoknyában, vagy testhez alló body-ban jelennek meg. Meg aztán ott vannak a ministránslányok is a szentélyben, és ott ügyeskednek gyakran kifogásolható külsővel. Az ortodoxok viszont nem engedik meg, hogy nők közelítsenek a szentélyhez.

Ma már a női diakonátus kérdését kutatják a múltban, és erőltetik nagy buzgalommal, hátha találnának valamit, amivel meg lehetne magyarázni a nők pappá szentelését. És bíztosan fognak majd találni valamit, amire ezt is ráfoghatják, mint ahogy a homoszexuális párok megáldásának esetében tették (Fiducia Supplicans, 31.)...

De mivel a pap "Alter Christus", és Krisztust képviseli az Egyházban az ambónál és az oltárnál, ezért a női papság az egyház leszbianizálódásához vezet majd. Akkor már nem a Vőlegény és a Menyasszony találkozása lesz ott, hanem egy nő, aki a "szűzekkel" (Mt 25:1) találkozik, és egyfajta eucharisztikus imát fog mímelni. Ez pedig az Egyház sorvadásához fog vezetni, mert a leszbikus kapcsolatból nem születhet ivadék.

Egyesek arról ábrándoznak, hogy majd nő bíborosok is lesznek. Hát miért ne? - mondják. Kimondatlanul is, végül, egy nő pápáról ábrándozhatnak, és talán valóban szeretnék a Johanna a nőpápa történetét valóra váltani... Ebben a nyakatekert történetben, az emberiség két legnagyobb hívatása ütközik, és egyben semmisül is meg: az ember papi hívatása és az ember családi, életet továbbadó hívatása. A dicsősége csúcsán lévő nőpápára, egy nyilvános körmenet alatt törnek rá a szűlési fájdalmai...

A férfi és a nő az aposztázia korszakában

Az aposztázia korszakában (2Tessz 2:3-4), az ember elszakad Krisztustól és az Egyháztól, és az engesztelő áldozat bemutatása nélkül (Mt 24:15) megmarad bűneiben. Így az ember visszasűlyed a pogányság állapotába, de annak egy még rosszabb változatába, mert, aki egyszer megismerte az igazságot, de lábbal tiporja azt, annak nincs többé bűnbocsánat (Zsid 10:26-29)...

(Mt 24:15) Amikor tehát meglátjátok, hogy „a pusztító utálatosság” ott áll a szent helyen – erről beszélt Dániel próféta, aki olvassa, értse meg! (v.ö.Dán 9:27, Dán 11:31, Dán 12:11)

(2Tessz 2:3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.

(Zsid 10:26-29) Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bűnért, hanem rettenetes ítélet és lángoló tűz vár ránk, amely megemészti a lázadókat. Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia. Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét.

Már egy ideje elkezdődött az újpogány rivalizálás a nők és a férfiak között az interneten és a valós világban. Podcastok ezrei feszegetik a nők problémáit és a férfiak hibáit. Vannak nők, akik a férfiakat védik; vannak férfiak, akik igazi férfiakat akarnak nevelni; és vannak nők, akik a szabad és független nőkért kardoskodnak. De a valóság az, hogy a nyugati, nagyvárosi éjszakai életben, ma már hét nő ragad meg egy férfit (Iz 4:1), de még így sem kelnek el...

(Iz 4:1) Azon a napon hét asszony ragad majd meg egy férfit, és azt mondja: „A saját kenyerünket esszük, és a magunk ruhájába öltözünk. Csak a nevedet hadd viselhessük, szabadíts meg minket a gyalázattól!”

Még a szexuális bűnökben is van különbség a férfi és a nő között. Nem egyformák sem a szerepek, sem a következmények. Ha egy férfi paráználkodik, vagy házasságot tör és tovább áll, a nő marad a terhességgel (Jn 8:3). A vérfertőző kapcsolatot létesítő férfi nem akar gyereket csinálni lányának, de mennyire kétségbe voltak esve Lót leányai, akik szorultságukban az atyjuktól loptak magot...

(Ter 10:31-32) Az idősebb egyszer azt mondta a fiatalabbnak: „Apánk öreg, és nincs férfi a vidéken, aki hozzánk járna, ahogy ez az egész földön szokás. Gyere, részegítsük meg apánkat borral, és háljunk vele, hogy apánktól legyen utódunk!”

(Jn 8:3) Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre...

Az aposztázia korszakában majd jaj lesz a nőknek, a váradós és szoptató anyáknak (Mt 24:19), mert elpártoltak az igaz Férfiútól, az Úr Jézus Krisztustól...

(Mt 24:19) Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban!

Láthajuk, hogy kezdetektől fogva Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. 6000 éven át ez így volt rendjén, és most 50-60 év alatt mindent megváltoztattak. Ma már sokfelé nincs férfi és nő, nincs apa és anya, hanem csak 1. szülő és 2. szülő. És ha valaki tiltakozik a gender ideológia ellen, akkor azt mondják, hogy ez csak a kulturális különbségekre vezethető vissza. Ezek azt hiszik, hogy megváltoztathatják az időket és a törvényeket (Dán 7:25), de valójában csak ördögi tanításokra hallgatnak (1Tim 4:1)...

(Dán 7:25) Sokat beszél a Fölséges ellen, és megtiporja a Magasságbeli szentjeit; azt hiszi, hogy meg tudja változtatni az időket és a törvényeket; s kezébe is adják azokat egy ideig, időkig és egy fél ideig.

(1Tim 4:1) A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és ördögi tanításra hallgatnak.

A mi hívatásunk viszont az, férfiaknak és nőknek egyaránt, hogy szentek legyünk a Szent Család mintájára, vagy mint Krisztus menyasszonyai a szüzesség allapotában...

Uram Jézus, Te ugyanaz vagy tegnap, ma és mindörökké. Van hatalmad megtartani minket, a mennyei Atya akarata szerint, a férfi és nő identitásban. Ámen.