A fertelmes szó (vagy gyakrabban használt formájában förtelmes), egy erőssen negatív töltetű melléknév. Olyan dolgokra vagy személyekre használják, amelyek rendkívül visszataszítóak, undorítóak, vagy elítélendőek.
- Undorító / taszító: Érzékeinkre (szaglásra, látásra) hatva rossz érzést kelt (pl. fertelmes bűz, vagy fertelmes látvány).
- Szörnyű / botrányos: Átvitt értelemben valamilyen cselekedetre, vagy dologra, ami nagyon rossz minőségű, vagy nagyon felháborító (pl. fertelmes időjárás, fertelmes viselkedés).
A Bibliában, a fertelmes kifejezést, csak a régi nyelvezetű, Károli Gáspár féle szentírás használja. A többi, főleg a katolikus fordítások (KNB, SZIT, Káldi), inkább az utálatos, undok, iszonyú, stb. szinonímákat használják...
Egyeseket zavarja ha egy katolikus hívő Károli Gáspár féle szentírást is olvas vagy idéz, és már-már eretnekséggel vádolják, pedig hát nincs abban az égvilágon semmi rossz. Egy valamennyire is kikupálódott katolikus tudja, hogy ez a szentírás is ugynazt írja, mint a katolikus, csak nem tartalmazza a deuterokanonikus könyveket. Ezek a következők: Tóbiás könyve, Judit könyve, Makkabeusok I. és II. könyvei, Bölcsesség könyve, Jézus, Sirák fia könyve, Báruk könyve és kiegészítések az Eszter és a Dániel könyveihez.
Aki olvassa a Károli szentírást is, az láthatja, hogy a fordítás szellemisége hűséges az eredeti igéhez, nem ferdít, nem egyhíti az igét puhító szinonímákkal, és főleg nem fordítja le az igét tévesen, ellenkező értelmű szavakkal, mint ahogyan láthatjuk néhány helyen a KNB fordításban. Ezenkívül, ha az ember megszokja a régies nyelvezetet, akkor jobban át tudja érezni az ige régies, eredeti ízét és a korabeli szigorát. Azt gondolom, hogy minél régebbi egy szentírás fordítás, annál jobb, és minél újabb, annál felhígitottabb. Ez azért van, mert a régi szentírás fordítók igazabbak voltak és helyesen gondolkodtak, de a mai biblikusok inkább világiasak, kishitűek és ferde gondolkodásúak...
Ezért hát vizsgáljunk meg nehány igerészt, ahol a KG szentírás az ember bűnös cselekedeteit egyenesen fertelmesnek nevezi:
1. A bestialitás esete:
(Lev 18:23, Károli) És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat megfertőztessed, és asszony se álljon meg barom előtt, hogy meghágja őt; fertelmesség az.
Azt gondolhatnánk, hogy ez a bűn csak a régmúlt, ószóvetségi időkben fordult elő. Sajnos ez nem így van... Gyermekkoromban volt olyan, hogy ember-állat biológiai kimerát mutogattak pénzért a cirkuszban. Aztán egyesek azt is suttogják, hogy vannak olyanok, akik a kutyájukkal, vagy más háziállatokkal követnek el utálatos dolgokat...
(Lev 18:27, Károli) Mert mindezeket az útálatosságokat megcselekedték annak a földnek lakosai, a mely előttetek van; és fertelmessé lőn az a föld...
A bestialitással az ember nemcsak saját testét és lelkét mocskolja be, hanem még a földet is tisztátalanná teszi maga alatt... Ez egy területi gonosz megnyilvánulása is... Az ilyen embert az Úr ma is kiírtja a föld színéről, háza romos lesz, és kipusztul a nemzetsége.
A bestialitás esetben érthető leginkább a fertelmes szó igazi értelme: a fertelmes dolog az, ami fertőz, ami megfertőzteti az embert és környezetét, úgy testi, mint lelki szempontból...
2. A vérfertőzés esete:
(Lev 20:12, Károli) Ha valaki az ő menyével hál, halállal lakoljanak mindketten, fertelmességet követtek el; vérök rajtok.
Az ige azt mutatja a Teremtés könyvében, hogy kezdetben, Ádám és Éva idejében, a vérfertőzés fogalma még nem létezett. Az emberek nagyon hosszú ideig éltek, nagy volt az életerejük, és a testvérházasság akkor nem volt probléma. Sőt szükséges is volt... Látható, hogy csakis testvérházasságok által szaporodhattak el az emberek a földön úgy Ádám idejében, mint Noé idejében a vízözön után. Így alakultak ki a nemzetségek...
(Ter 5:1) Ádám nemzetségtáblája. Azon a napon, amelyen Isten az embert teremtette, az Isten hasonlatosságára alkotta.
(Ter 10:1) Noé fiainak, Szem, Kám és Jáfetnek, nemzetsége a következő: fiaik születtek ugyanis a vízözön után.
Azonban, az emberi élettartam csökkenésével (Ter 6:3), az ember életereje is meggyengült, és szokásba jött, hogy az ember minél meszebbről vegyen magának feleséget. Még az ázsiai pogány népek is rájöttek, hogy a család génállomanyát frissíteni kell, hogy nem jó a biológiai belterjesség, és a férfi annál tekintélyesebb volt, minél messzebbről hozott magának asszonyt...
Mivel Izrael népe tiszta lelkű és tiszta genetikajú kellett maradjon, mert belőle kellett megszülessen a Megvátó, ezért a törvény tiltotta a bestialitást, a vérfertőzést és a házasságot olyan pogányokkal, akik tisztátalan életet éltek, vagy fertőzött genetikai örökséget hordoztak. Ezért kellett Izsáknak és Jákóbnak Mezopotámiából hozniuk feleséget...
(Ter 6:3) Isten ekkor így szólt: „Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból!”
(Ter 25:19-20) Izsáknak, Ábrahám fiának nemzetségtörténete a következő. Izsákot Ábrahám nemzette. Amikor negyvenesztendős volt, feleségül vette Rebekkát, a mezopotámiai szír Bátuel lányát, az arám Lábán nővérét.
(Ter 28:1-2) Hívatta erre Izsák Jákobot, megáldotta, és megparancsolta neki: „Ne végy feleséget Kánaán lányai közül, hanem eredj, menj el Paddan-Arámba, Bátuelnek, anyád atyjának a házához, s onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének a lányai közül!
3. A bálványimádás esete:
(Iz 65:3-5, Károli) A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot, mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban, mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked; e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz.
Ábrahám, Izsák és Jákob idejében a polizeizmus általános volt minden nép között. Általuk lépett be újra Isten az emberek életébe, és nyilatkoztatta ki magát, mint a Seregek Ura, a mindenség Teremtője. Az egyiptomi kivonulás után is, amikor az Úr hatalmas csodákkal és jelekkel vezette ki a választott népet a szolgaságból, még mindig visszafordultak a bálványokhoz, a környező népek hamis isteneihez. Az egy igaz Istenbe való hit csak a babilóni fogság ideje alatt rögzült igazán Izrael népének tudatában.
De hiába volt mindez, mert az ember, időktől és korszakoktól függetlenül, mindig visszatér a bálványokhoz. Ezt láthatjuk ma is napjainkban az Egyházban és a társadalomban:
- A kertek eszünkbe juttathatják a vatikáni kertekben végzett Pachamama pogány szertartást;
- A téglákon szerzett jó illatok eszünkbe juttathatják azt a sok keresztényt, akik Buddhának gyújtanak illatos pálcikákat;
- A sírokhoz ülés eszünkbe juttathatja a mai halottidézőket, akik a temetőkben titokban háborgatják elhúnyt ellenségeiket;
- A barlangok eszünkbe juttathatják azt a sok okkult, rejtett tudományt, és az ilyeneket gyakorló tévelygőket;
- A disznóhús és tisztátalan leves eszünkbe juttathatja azt a sok boszorkányságot és varázslást, amit ma elkövetnek mindenfelé.
A bálványimádás lelki paráznaság, és hasonlatos a testi paráznasághoz és házasságtöréshez...
(Jer 3:1, Károli) Nos hát! Ha elbocsátja valaki az ő feleségét, és ez eltávozik tőle és más férfiúé lesz: vajjon visszamehet-é még a férfi ő hozzá? Nem lenne-é az a föld fertelmesen megfertőztetve? Te pedig sok szeretővel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? - mondja az Úr.
Jeremiás könyvében jól látható a paráznaság, a házasságtörés és a bálványimádás közötti analógia. Miért hasonlít ez a két bűn? Mert Isten feleségül veszi az Ő népét (Iz 62:5)... Ha pedig Isten népe más istenekhez pártol, akkor átvitt értelemben paráználkodik és házasságtörő. Az embernek ilyen feleséget visszavenni fertelmesség, de Istennél ez nem így van... Ő mindig visszavárja az eltévelyedett embert...
(Iz 62:5) Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a lányt, úgy vesz feleségül a te fölépítőd, és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak,úgy örül majd neked Istened.
Az Úr féltékeny szeretettel szereti népét, és elküldi szolgáit, hogy visszahozzák azt, mert ők az Úr öröksége. De előbb megbűnteti a nép bűneit, kétszeresen megtorolja és eltávolítja fertelmességeit...
(Jer 16:18) Előbb azonban megfizetek nékik az ő bűneikért és vétkeikért kétszeresen, mert megszentségtelenítették az én földemet az ő útálatosságaiknak holttestével, és betöltötték az én örökségemet az ő fertelmességeikkel.
Az Úr nem fogja eltűrni az ember egyetlen fertelmességet se. Nem fogja eltűrni a fajtalanságokat és a bálványimádást. Akik ilyeneket cseleszenek, azokon megtorolja tetteiket, a fejükhöz veri, és kiírt minden tisztátalanságot a földről...
(Ez 11:18, Károli) És bemennek oda és eltávolítják minden ő fertelmességeit és minden útálatosságait ő belőle.
(Ez 11:21, Károli) De a kiknek szívök az ő fertelmességeik és útálatosságaik szíve szerint jár, azoknak útját fejökhöz verem, mondja az Úr Isten.
(Zak 13:2, Károli) És lészen azon a napon, így szól a Seregeknek Ura: Kivesztem a bálványok neveit e földről, és emlegetni sem fogják többé; sőt a prófétákat és a fertelmes lelket is kiszaggatom e földről.
A testi és lelki tisztaság Isten parancsolata. Ez a parancsolat érvényes úgy az ószövetségben, mint az újszövetségben. Egyesek álmodozók (Júd 1:8), és azt állítják, hogy a szentírás ma már nem irányadó ezen a téren. Azt gondolják, hogy fittyet hányhatnak Isten igéjére, és káromolják az égi hatalmasságokat. A bűnt és a fertelmességet "szeretetnek" titulálják...
(ApCsel 15:20, Károli) Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
(Júd 1:8) Ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, az Úr hatalmát megvetik, a Fényességeket pedig káromolják.
4. A fajtalanság esete:
Szent Pál, aki korának egyik legképzettebb embere volt, az ószövetségi írások tudósa és mestere, aki az újszövetségi könyvek nagy részét megírta, világosan utalt arra, hogy mi a testi fertelmesség és a természetellenesség az ember szexuális életében...
(Róm 1:27, Károli) Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.
Az ember a szexuális képességeit azért kapta, hogy a házassági életben, a szerelmeskedés által, gyönyörrel hozzon létre utódokat. A szexuális élet különválasztása az utódnemzéstől a XX. században a szexuális forradalommal, pusztán az élvezetért és a bujaságért, katasztrófálisnak bizonyúlt...
Mi emberek nem vagyunk angyalok, nem léphetünk ki nemi identitásunkból, és nem tagadhatjuk meg azt. Azzá kell válnunk, aminek Isten teremtett, vagy aminek szánt minket, és még a mennyben is megmarad a nemi identitásunk (lásd: a Szűzanya, Mózes, Illés...). De a bűn miatt ez is megromlott, mint minden egyébb. Még az orvosilag hermofroditának diagnosztizált emberek is megtalálhatják teremtett nemi identitásukat, és ők is szentekké válhatnak...
(1Tim 1:9, Károli) Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya és anyagyilkosokért, emberölőkért.
5. A végső stáció
Láthatjuk, hogy két dolog leginkább fertelmes az Úr szemében: a fajtalanság és a bálványimádás. Ma már mindkettő általánossá vált az Egyházban. Jusson eszünkbe Gibea lakóinak esete és Benjámin törzsének sorsa (Bír 19-20)...
A feltámadáskor Isten mindent újjá teremt (Jel 21:5), de csak azok részesülnek az új világ örömeiből és boldogságából, akik szentekké válnak. A szentek pedig végleg szentek maradnak, és a fertelmesek végleg fertelmesek maradnak. Te mi akarsz lenni az örök életben? Örökké szent, vagy örökké fertelmes?...
(Jel 22:11, Károli) A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
Uram Jézus! Szentek akarunk lenni, mert Te szent vagy. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése