Az utolsó idők emberei

A mai demokratikus világban és az úgynevezett emberi jogok és alapvető szabadságok védelmének korában elképzelhetetlen lenne, hogy egy főpásztori levélben vagy egy prédikációban olyan dolgok hangozzanak el, mint amilyeneket Szent Pál apostol írt az ő leveleiben...

Csak néhány példa a keményebb soraiból...

(Róm 1:28-31) Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe. Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal. Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek, értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek.

(2Tim 3:1-5) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják.

(Tit 1:12) Közülük az egyik, az ő tulajdon prófétájuk azt mondta: „A krétaiak örök hazugok, gonosz bestiák, lusta haspókok.”

Ha tetszik, ha nem, ezek mind kanonizált szentírási könyvek (levelek) sorai, és hogyha hiszünk a szentírási könyvek sugallmazottságában, akkor azt is elhisszük, hogy Szent Pál igazat írt, úgy az akkori emberekről, mint a mostaniakról is. 

A Mt 24:12-13, 1Tim 4:1, 2Tim 3:1, 2Pét 3:3, Júd 1:18 igerészek is mind arról szólnak, hogy az utolsó napokban igencsak megszaporodik a gonoszság a világban, és ezért sokakban kihül a szeretet. De, aki mindvégig kitart, az üdvözül...

(Mt 24:12-13) A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.

(1Tim 4:1) A Lélek azonban kifejezetten mondja, hogy az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak...

(2Pét 3:3) Először is tudnotok kell, hogy az utolsó napokban csalárdságban járó gúnyolódók fognak jönni, akik saját kívánságaik útján járnak...

(Júd 1:18) Megmondták nektek, hogy „az utolsó időben gúnyolódók jönnek, akik saját kívánságaik útján járnak, istentelenségben.”

Tehát három dolog világlik ki ezekből az igékből:

1. Az utolsó napokban megsokasodik a gonoszság az emberek között;

2. A regeteg gonoszság miatt ekkor sokakban kihül a szeretet;

3. Az üdvösség eléréséhez, minden gonoszság ellenére, ki kell tartani a hitben, a reményben és a szeretetben (1Kor 13:13).

1. Az utolsó idők embereinek gonoszsága

A Szent Pál apostol által felsorolt emberi gonoszságok a következők:

- hitvány (-ság): erkölcsi tekintetben értéktelen, minden rosszra kapható, megvetésre méltó <személy, embercsoport>; gyalázatos, aljas.

- kapzsi (-ság): olyan <személy>, aki minél több vagyont igyekszik magának, gyakran meg nem engedett módon is szerezni; mohón harácsoló.

- ravasz (-ság): másokat megtéveszteni akaró, fondorlatosan, alattomosan, furfangosan cselekvő <személy, állat>.

- irigy (-ség): olyan <személy>, aki más szerencséjén, sikerén, jólétén bosszankodik, s azt inkább magának kívánja.

- gyilkos (-ság): olyan <személy, ritkán állat>, aki vagy amely gyilkolt, gyilkosságot követett el.

- vetélkedés: a "vetélkedik" igével kifejezett versegő cselekvés, tevékenység, magatartás; az a tény, hogy valaki másokkal vetélkedik; versenyez, verseng.

- ármánykodás: valaki cselszövő, mások kárára törekvő tervek forralása.

- rosszindulatú (-ság): olyan <személy>, akiben rosszindulat van, aki rosszindulatot tanúsít valaki, vagy valami iránt.

- megszól (-ás): a "megszól" igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás, illetve az a cselekvés, hogy valakit, valamit megszólnak, valamit rosszindulatúan helytelenítenek, kifogásolnak valakivel vagy valamivel kapcsolatosan.

- rágalmaz (-ás): a rágalom rosszindulatú beszéd, amit valakinek a háta mögött mondanak abból a célból, hogy az illetőnek ártsanak, vagy rossz hírét keltsék; a rágalom tartalma lehet valótlanság (Péld 10:18), de lehet valóságtartalma is; ez esetben egyoldalú beállításról, vagy a megrágalmazott érdekeit sértő titok feltárásáról van szó (Péld 11:13, 20:19). A rágalom kritériuma tehát nem annak igazságtartalmában van, hanem abban, hogy arra a megrágalmazott nem tud felelni, illetve ellene nem tud védekezni.

- istengyűlölő (-és): az istengyűlölő olyan személy, aki hisz Isten létezésében, de haragot, ellenszenvet vagy lázadást érez vele szemben, szemben az ateistával, aki nem hisz Istenben.

- gyalázkodó (-ás): a "gyalázkodik" igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; valakinek, valaminek hosszas vagy ismételt gyalázása, becsmérlése, gyalázó rágalmazása.

- fennhéjázó (-ás): olyan <személy>, aki helyzetéből – rendszer hatalmából – következő elbizakodottságában másokat lenéz, másokkal dölyfösen viselkedik; gőgös, pökhendi.

- kérkedő (-és): rendszeresen, feltűnő módon dicsekszik, és szavait olykor magatartásával is hangsúlyozza.

- agyafúrt (-ság): ravasz, furfangos, találékony eszű, csavaros gondolkodású <személy>.

- engedetlen (-ség): olyan <személy, főleg gyermek>, aki nem szokott engedelmeskedni; szófogadatlan. Engedetlen kölyök; vagy olyan <személy, csoport>, aki, amely feljebbvalója, elöljárója parancsait nem teljesíti, a hatóság rendelkezésénk nem tesz eleget.

- értetlen (-ség): olyan <személy>, aki valamely beszédet, helyzetet nem ért meg, illetve, aki bizonyos vonatkozásban nehéz felfogásúnak mutatkozik.

- hitszegő (-és): fogadalmát, adott szavát, esküjét megszegő <személy>.

- lelketlen (-ség): jóindulat, megértés, emberi érzés nélkül való <személy>; szívtelen, gonosz, kegyetlen.

- könyörtelen (-ség): semmire sem tekintő, kímélet, könyörület, irgalom, részvét, szánalom nélkül való <személy>.

- önző (-ség): olyan <személy>, aki csak a maga javát, hasznát, érdekét tekinti, azt hajhássza, s másokra nincs tekintettel; egoista.

- elbizakodott (-ság): olyan <személy>, aki magáról túlságosan sokat tart, magában vagy körülményeiben a kelleténél jobban bízik.

- kevély (-ség): olyan <személy>, aki magát túlzottan nagyra tartja, másokat pedig lenéz; dölyfös, gőgös, felfuvalkodott, pöffeszkedő.

- hálátlan (-ság): valamely jótéteményért hálát nem érző, nem tanúsító <személy, csoport>.

- istentelen (ség): <vallásos emberek szóhasználatában>: Istenben nem hivő, hit nélküli <személy>.

- szeretetlen (-ség): olyan <személy>, akiben nincs szeretet mások iránt; rideg, kemény szívű, szívtelen.

- összeférhetetlen: olyan <személy>, aki nem tud másokkal békességben élni.

- mértéktelen (-ség): olyan <személy>, aki valamiben nem ismer határt, mértéket, korlátozást; szertelen, mohó, mérséklet nélküli.

- kegyetlen (-ség): olyan <személy, csoport>, aki, amely könyörület, irgalom nélkül, kínt, szenvedést, gyötrelmet okozva viselkedik valakivel, valamivel szemben.

- áruló (-ás): olyan <személy>, aki valakit vagy valamely ügyet elárult, vagy éppen elárul.

- vakmerő (-ség): olyan <személy vagy állat>, aki vagy amely veszélyes helyzetekben, a következményekkel nem törődve meggondolatlanul bátor; igen merész.

- felfuvalkodott (-ság): kevélységtől pöffeszkedő, öntelten gőgös, fennhájázó <személy>.

- hazug (-ság): olyan <személy>, aki jelleménél fogva gyakran hazudik.

- gonosz (-ság): olyan <személy>, aki erkölcsi romlottsága következtében valakinek, valaminek bajt, bántalmat, kárt okoz vagy akar okozni; romlott, nagyon rossz.

- bestia (-litás): kegyetlen, irgalmatlan, állatiasan durva ember; vadállat.

- lusta (-ság): olyan <személy, állat>, aki, amely valamely munka végzésére nem hajlandó, vagy kelletlenül, kényszeredetten végzi.

- haspók: nagy hasú, pocakos, gyakran vékony lábú személy, főleg férfi; tréfásan: nagy étkű, feneketlen gyomrú, nagybelű személy, főleg férfi.

Figyeljük meg, hogy Szent Pál apostol csak ebben három igerészben 37 olyan jellemzőt írt le, amiért ma az ember pórul járna ha nyilvánosan hirdetné, főleg ha az közszereplő vagy egyházi vezető. De hol vagyunk ma már Szent Pál apostol lelkületétől?...

A mai társadalom, de még az egyházak is, mára pszihologizálódtak, és a pszihológiából egyfajta vallást csináltak, egy valláspótló eszközt. És ebben az új psziho-vallásban, mára minden rossz emberi tulajdonságra azt mondják, hogy nárcizmus. Nárcisztikus a gonosz férj, narcisztikus a rossz feleség, nárcisztikus a Z és az Alfa generáció... Mindenki nárcisztikus... A pszihologizálók azt állítják, hogy még soha a történelemben nem volt egy ilyen nárcisztikus társadalom, mint a mai generació. De Szent Pál apostol nem pszihologizált, hanem nevén nevezte a rossz emberi tulajdonságokat, nem terápiázott, nem lelkizett, hanem keményen megítélte azokat (1Kor 5:9-13), megintette, megfedte az embereket, és megtérést követelt mindenkitől (1Kor 4:21)...

(1Kor 4:18-21) Egyesek azonban úgy felfuvalkodtak, mintha nem készülnénk hozzátok. Pedig ha az Úr akarja, hamarosan eljövök, és meg fogom ismerni a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. Mert Isten országa nem a beszéd, hanem az erő révén nyilvánul meg. Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?

(1Kor 5:9-13) Levelemben már megírtam nektek: Ne barátkozzatok romlott emberekkel. Nem általában e világ kicsapongóira, fösvényeire, rablóira vagy bálványimádóira gondolok, mert akkor ki kellene szöknötök a világból. Most azonban ezt írom nektek: Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel ne is étkezzetek együtt. Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak? A kívülállók fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!

2. Sokakban kihülhet a szeretet

Több közösségi tag panaszkodik a testvéri beszélgetésekben, vagy a lelki gondozások alkalmával, hogy milyen gonoszságokat kell elszenvedjenek még a családtagoktól is: az egyik ilyen testvér már évtizedek óta szenved a saját apja miatt, aki minden nap megbántja; a másik a férjére panaszkodik, aki évtízedek óta naponta megalázza, és már tizekétszer hívatták a törvényszékre, mert a férje válni akar tőle, de ő nem egyezik bele; a harmadikat az édes testvére lopja, csalja és gyalázza bárhányszor találkoznak; a negyedikkel a gyermeke viselkedik folyton sértő módon és tiszteletlenül. És ezeknek sora végeláthatatlan... 

Ezekben a személyekben, akik ilyen dolgokat élnek meg, egy a közös: mind nagyon szenvednek, szomorúak és elkeseredettek. Szegények már élni is alig akarnak, mint Rebeka, Izsák felesége, akinek megkeseredett a lelke a pogány, gonosz, hettita menyei miatt...

(Ter 26:34-35) Ézsau pedig negyvenesztendős korában feleségül vette Juditot, a hettita Beeri lányát, és Bászemátot, a hettita Élon lányát. Mindketten keserűséget okoztak Izsák és Rebekka lelkének.

(Ter 27:46) Rebekka azután azt mondta Izsáknak: „Meguntam az életemet Hét lányai miatt! Ha Jákob is Hét lányai közül vesz feleséget, nem kívánok tovább élni!”

Igen... A mai emberek visszatérnek az őskori pogányság gonosz lelkületéhez. Sőt, még gonoszabbak is lesznek, mint a régiek, mert amikor az ördög üresen látja a megkeresztelt és feldíszített lelket, mely istentelenné vált, akkor hív magával hét más, nálánál is gonoszabb ördögöt, és szálást vesznek abban a lélekben. Az ilyen Istentől elszakadt újpogány és krisztustagadó ember még gonoszabb lesz, mint a meg nem keresztelt pogány...

(Mt 12:45) Erre elmegy, maga mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat; bemennek és ott laknak. Annak az embernek pedig ez az utóbbi állapota rosszabb lesz az előzőnél. Így történik ezzel a gonosz nemzedékkel is.

Az ilyen helyzetekben, a bántott ember lelkében kialakul egy ösztönös reflex. Amint meglátja azt a személyt, aki folyton megkeseríti a napjait, automatikusan felgerjed lelkében egy erős ellenszenv, utálat és keserűség. A kérdés az, hogy mit kezd az ember az ilyen érzésekkel. Szent Pál apostol adott nekünk erre egy-két tanácsot...

(1Kor 13:4-7) A szeretet hosszan tűr, a szeretet jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, nem örül a gonoszságnak, hanem együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

(Ef 4:1-2) Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel.

3. Fel kell szítani a szeretet lángját

Mit tegyünk ha ilyen helyzetbe kerülünk? Mit tegyünk ha már egy személy puszta jelenléte is ellenszenvet, utálatot és keserűséget okoz nekünk? Hát először is tanuljunk meg néhány igerészt, amelyek bátorítnak minket, és gyógyírként szolgálnak lelkünknek...

(Lev 19:18) Ne légy bosszúálló, és ne gyűlölködj néped fiaival. Szeresd embertársadat úgy, mint magadat. Én vagyok az Úr.

(MTörv 6:5) Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből.

(Mt 12:30-31) "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erőddel! « Ez az első parancsolat. A második pedig: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”

(Mt 22:37-40) Ő azt felelte neki: „»Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.« Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.« Ezen a két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”

(Jn 13:34) Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!

(1Ján 4:20) Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, és a testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.

(Gal 5:14) Mert az egész törvény egyetlen mondatban teljesedik be, mégpedig ebben: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”

Már sok lelkiségben és imádságos közösségben megfordultam amióta megtértem. A végső konkluzióm az lett, hogy egy lelkiség kudarcának oka mindig a testvéri és a felebaráti szeretet hiánya. Vannak, akik a Szentlélek karizmáira koncentrálnak; vannak, akik a máriás imádságokra fektetnek hangsúlyt; vannak, akiknek a liturgia méltósága, vagy a dogmák a legszentebb dolgok, stb. De végül mindezek elsikkadnak, silányokká és üresekké válnak, mert hiányzik belőlük a felebaráti és a testvéri szeretet...

Persze, a bűnt soha nem lehet szeretni... Aki bűnben él, a bűnt dicséri és magasztalja, aki bűnös normák, cselekedetek és életformák elfogadásáért harcol, azzal nem érthetünk egyet... De a bűnös embert szeretnünk kell. Sőt, még az ellenségeinket is szeretnünk kell...

(Mt 5:44-45) Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt.

(Lk 6:27) Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket.

(Róm 12:20) Sőt „ha ellenséged éhezik, adj enni neki; ha szomjazik, adj inni neki; mert ha így teszel, égő parazsat raksz a fejére.”

Szítsuk fel mindig szívünkben a szent szeretetet. A lelkünk lámpásának kialvása ellen, a bennünk lévő szeretet megfogyatkozása ellen, igencsak jó az alábbi fohász...

Jézusom, segíts megtartani a legfőbb parancsolatot: Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ez a törvény és a próféták. Hogyan szeretem Istent, Akit nem láttam, ha nem szeretem azt, aki mellettem van? Isten szeretete a felebaráti szeretetben nyer bizonyságot, mert ez a törvény summája. Ámen.

A legnagyobb gonoszság

(Sir 25:13-26) Nincs seb, amely úgy fájna, mint a szívnek sebe, a legnagyobb gonoszság a nő gonoszsága. Nincs olyan fájó csapás, mint amit a gyűlölet szül, legszörnyűbb bosszú az ellenség bosszúja. Nincs erősebb méreg a kígyó mérgénél, nincsen tajtékzóbb düh, mint az ellenségé. Inkább oroszlánnal vagy sárkánnyal lakni, semmint gonosz nővel közös fedél alatt. Elsötétül a gonosz asszony arca, olyan lesz az ábrázatja, akár a medvéé; amikor a férje baráti körben ül, akaratlanul is egyre sóhajtozik. Nincs nagyobb baj, mint ha baj van az asszonnyal, szakadjon hát rá a bűnösök végzete. Mint homokos lejtő vén ember lábának, a csendes férjnek ilyen a nagyszájú asszony. Ne vigyen vesztedbe az asszonyi szépség, ne is kívánkozz utána sohase. Mert harag, szégyen és gyalázat egyszerre, hogyha egy férfinek asszony ad kenyeret. Nyomott kedélyt jelent és szomorú arcot, meg sebet a szívben a rossz asszony. Lankadt kezek jelzik és megroggyant térdek, ha férjét az asszony nem teszi boldoggá. Asszonytól indul el útjára a vétek, az ő bűne miatt halunk meg mindnyájan. Ne nyiss utat a víznek mert kiárad, a gonosz asszonyt ne hagyd szóhoz jutni. Ha ujjad vagy szemed intésére nem ad, szakíts meg vele minden kapcsolatot.

Mostanában divattá vált a nőket kritizáló podcast-ok terjesztése a Facebook-on meg a TikTok-on, és érdekes, hogy ezeket a videókat leginkább nőnemű digitális tartalomkészítők terjesztik. Úgy tűnik, hogy a nők ráéreztek erre a dologra, értik a mai nők válságát, és profitálni akarnak anyagilag is ennek a témának a megvitatásából. Csak bele kell olvasni ezeknek a videóknak kommentjeibe, és máris sokat tanul az ember...

A kommentekben általában a nők tiltakoznak, a férfiak elégedettek a nők iránti bírálatokkal, de a nyugati férfiak, különösen az amerikaiak, gyakran beírják, hogy "this is the end", vagyis, hogy számukra ez a téma le van zárva. Nincs több házasság, csak esetleg prenup-al (házassági szerződéssel), de a legtöbben még azzal se, és sok amerikai férfi "passport"- ot kiált, vagyis, hogy egy nővel való kapcsolatért el akarja hagyni az USA-t...

Nyugaton ma már egy nő közelsége életveszélyes lehet a férfi számára. Azzal a kellemtkenséggel szembesülhet, hogy megvádolják őt: szexuális zaklatással, nemi erőszakkal, egy gyerektartást varrnak a nyakába, elveszítheti a házát, vagy élete minden megtakarítását... Ilyenek náluk a törvények... Így aztán sok nyugati férfi elköltözik távolkeleti országokba, ahol a még a patriárkális felfogás és törvénykezés létezik, és/vagy olcsón elérhetők a nők testi vágyaik kielégítésére...

De mi történik itt valójában? Kinek jó ez? Mert a nőknek, akik látszólag győztesek ebben az egész űgyben, ebben a mesterségesen kreált nemek közötti viszályban, bíztosan nem. Szép lassan, a nyugati nők több mint fele magányos marad, akik majd a cicájukkal, vagy egy ölebbel élik napjaikat. Itt vajon nem arról van-e szó, hogy az emberek elszakadtak Istentől, és visszasülyedjedtek egy újpogányság reményteleségébe?...

Az eredeti cél

Kezdetben Isten megteremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette, megáldotta őket, hogy szaporodjanak és sokasodjanak, és töltsék be a föld színét (Ter 1:27). A házasság nem egy keresztény intézmény, és nem a Katolikus Egyház kreálta, hanem egy univerzális, emberi intézmény, amelyet Isten hozott létre kezdetben, és az Úr Jézus emelte szentségi szintre (Mt 19:6, Mt 26:26). Végül, a házasság legmélyebb értelme az utolsó vacsorán, az Oltáriszentségben mutatkozott meg, amikor Isten és ember eggyé vált a kenyértörésben (Mt 26:26)...

(Ter 1:27) Megteremtette tehát Istenaz embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.

(Mt 19:6) Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.

(Mt 26:26) Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem.”

Isten örök terve, hogy feleségül veszi az Ő népét, ezért aztán a férj és a feleség szentségi kacsolata mintázza Isten és az Ő népe közötti eszkatologikus kapcsolatot. Ez pedig nem más, mint egy életen át tartó, intim, hűséges, tiszta és monogám kapcsolat, amint Krisztus is szereti Egyházát...

(Iz 62:5) Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a lányt, úgy vesz feleségül a te fölépítőd, és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd neked Istened.

(Ef 5:31-32) „Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek.” Nagy titok ez; én pedig Krisztusról és az egyházról mondom!

A kapcsolat megromlása

Az eredeti bűn által megromlott a kapcsolat Isten és az ember, ember és az ember, ember és a természet között... Isten átkot bocsátot az egész földre (Ter 3:17). Az ember lelke elveszítette Isten dicsőségét, az eredeti szentséget, majd megízlelte a testi halált is. Ádám és Éva egymást hibáztatták, és elkezdődött a fáradságos munka meg a vitatkozások. A természet megromlott, a föld elgyomosodott, és az állatok is húsevők keztek lenni...

(Ter 3:17) Ádámnak pedig azt mondta: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőle életed minden napján!"

A protoevangélium által Isten ígéreteket adott az asszonynak, de ugyanakkor meg is büntette őt a szülési fájdalmakkal. A férfi és a nő közötti kapcsolat megromlása pedig később a többnejűséghez vezetett. Hiába, hogy szerette a férj az első feleségét, mégis több mellékfeleséget vett magának... Így aztán belépett az asszonyok életébe a féltékenység (Ter 30:14-16). Hogyan érezhette magát az első feleség, amikor a férje mellékfeleségekkel hált? Hát nem jól...

(Ter 30:14-16) Amikor Rúben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráhel azt mondta neki: „Adj nekem fiad mandragórájából!” Az így felelt: „Kevésnek találod, hogy a férjemet elvetted tőlem, még a fiam mandragóráját is elvennéd?” Ráhel erre azt mondta: „Veled alhat ma éjjel a fiad mandragórájáért!” Amikor aztán Jákob estefelé megjött a mezőről, Lea kiment elé, és így szólt: „Hozzám kell bejönnöd, mert bérbe vettelek a fiam mandragórájáért.” Vele aludt tehát azon az éjszakán.

Így aztán, az eredeti bűn következtében, elterjedt poligámia. A többnejűség pedig a többisten imádást, vagyis a bálványimádást szimbolizálja lelki síkon. Amilyen Istennek a nép bálványokhoz való fordulása, olyan az asszonynak a férj többnejűsége...

(Jer 2:23-24) Hogy is mondhatnád: „Nem vagyok tisztátalan, nem szegődtem a Baálok nyomába? ”Nézd csak meg lábad nyomát a völgyben, és ismerd el, mit tettél! Olyan vagy, mint a gyors lábú tevekanca, amely szertekalandozik útjain, majd kitör a pusztába, s vágytól lihegve levegő után kapkod. Ki csillapíthatná le gerjedelmét? Bárki keresi, nem fárad hiába, megtalálhatja, együtt a párjával.

Ma, az újpogánysággal, visszatérnek a nőkre az ősi pogányság megalázó állapotai... A férfiak többé már nem becsülik a nőket, az mondják, hogy "jobb bérelni, mint megvásárolni" és a nők többsége egyedül marad... Fiatalabb korukban a nők még szépek, büszkék és önállóak, de ahogy ötven felé közelednek, rájuk tör a magány, a kétségbeesés és a depresszió. Így aztán odajutnak, hogy heten ragadnak meg egy férfit, csakhogy valahogy megszerezzék maguknak...

(Iz 4:1) Azon a napon hét asszony ragad majd meg egy férfit, és azt mondja: „A saját kenyerünket esszük, és a magunk ruhájába öltözünk. Csak a nevedet hadd viselhessük, szabadíts meg minket a gyalázattól!”

A rossz házasság

A férfi házasodik és a nő férjez megy... A férfinak kell megkérnie a nő kezét, ő kell romantikusan letérdeljen a nő lábai előtt és átnyújtania a gyémántköves jeggyűrűt. A férfiről álmodják a nők, hogy fehér lovon érkező herceg, a nő pedig odafent várakozik a várkastély tornyának ablakában. A nő szemérmesen integet a csipkés zsebkendőjével, és a férfi rabolja el őt a magas toronyból...

Ha netán a szentírást idézi az ember a nő és a férfi közti viszonyról, akkor a feministák kórusban tiltakoznak és zengik kifogásaikat: hogy az akkor egy patriárkális redszer volt; azokat az "úgynevezett" bölcsességeket mind férfiak írták; ez ma már súlyos diszkrimináció, stb. De vajon miért írták ezeket mind a férfiak? Azért, mert a nők el voltak nyomva? Nem... Azért, mert Isten őket választotta ki prófétáknak és szent íróknak. De, aki ellenkezik Istennel, és rugdalózik az Ő parancsolatai ellen, az nem ismeri a Szentlelket, és az írások sugallmazottságában sem hisz.

Salamon király, a Példabeszédek könyvében, hosszasan leírja a rossz házasság és a rossz feleség példáit...

(Péld 7:23-26) Mert a parancs fáklya, a tanítás világosság, s a fegyelem feddése az életre vezető út, hogy megóvjanak a rossz asszonytól, az idegen nő hízelkedő nyelvétől! Meg ne kívánd szépségét szívedben,és meg ne ejtsenek az ő kacsintásai! Mert a céda személy díja alig ér egy kenyeret, a férjes asszony azonban drága lélekre vadász...

(Péld 19:13) A balga fiú fájdalom atyjának, a házsártos asszony pedig olyan, mint a folyton beázó háztető.

(Péld 21:9; 25:24) Jobb lakni a háztető sarkán, mint házsártos asszonnyal egy házban.

Csakhogy Salamon is, minden bölcsességével együtt, a nők miatt bukott el, mert ágyékát nőknek adta, és a nemi élvezeteknek hódolt. Így aztán, az idegen asszonyok miatt fordult a bálványokhoz, és épített oltárokat a pogány isteneknek...

(Sir 47:14-21) Milyen bölcs voltál már ifjúkorodban, tele voltál okossággal, mint a folyó. Elborítottad a földet szellemeddel, és betöltötted rejtélyes szavakkal. Híred eljutott a messze szigetekig, s mert szeretted a békét, megkedveltek. Énekek, mondások, rejtélyek s válaszok által elkápráztattad a világot. Istennek, az Úrnak nevében, akit Izrael Istenének hívnak, halmoztad az aranyat, mint az ónt, s mint az ólom, annyi ezüstöd volt. De az ágyékodat asszonyoknak adtad, és érzékiséged rabszolgája lettél. Így foltot ejtettél neved tisztességén, és nemzetségedre gyalázatot hoztál. Az utódjaidra haragot vontál, és szorongattatást az ivadékodra: Kettős uralom vette kezdetét, és Efraimból pártütő ország lett.

A szent író, Jézus, Sirák fia, minden férfit óv az asszonyi társaságtól, mert abból semmi jó se származhat... Ha pedig valaki házasodni akar, akkor az járjon más utakon...

(Sir 42:12-14) Egyiknél se időzz szépsége kedvéért, és asszonyokkal ne ülj össze. Miként a ruhából előmászik a moly, úgy az asszonyból is az asszonyi gonoszság. Kevésbé rossz a férfi gonoszsága, mint amilyen rossz az asszony kedvessége, mert az asszony szégyent és gyalázatot szerez.

Aki meggondolatlanul házasodik, az leginkább rosszul házasodik. A házasság kettőn áll, de mégiscsak a férfi kéri meg a nő kezét... A nő pedig legtöbbször igent mond: néha a szeme tetszése szerint; néha a szexuális vonzódás miatt; néha a vagyon és az anyagi bíztinság miatt... Aztán ha ezek elmúlnak, akkor majd kezdődik a házsártosság...

Hogyan házasodj jól

Ki és hogyan találhat magának jó feleséget? Hát csakis az istenfélő ember, amint a bölcs író is tanítja. A férfi ne az asszony szépségét nézze, hanem azt, hogy vajon hívő-e, istenfélelő-e, erkölcsös-e és erényes-e... Salamon király és Jézus, Sirák fia, hosszasan ecsetelik a jó feleség tulajdonságait...

(Sir 26:1) A jó asszonynak boldog a férje, éveinek száma kétszeres lesz. A derék asszony jól tartja urát, s az békében tölti el éveit. Jó feleség jó osztályrész, amely istenfélő férfinak jut jótettekért. Legyen ő bár gazdag vagy szegény, a szíve jókedvű, és arca is vidám minden időben. Három dologtól fél a szívem, a negyedik színétől pedig rettegek: a város pletykájától, a nép zendülésétől, a hazug rágalomtól. Mindezek a halálnál is rosszabbak, de keserű fájdalom és gyász a féltékeny asszony! Nyelve ostor mindenkivel szemben. A rossz feleség, mint a lötyögő járom az ökrön, aki hozzáér, mintha skorpiót fogna! Nagy bosszúság a részeges asszony, szégyenét, csúfságát nem lehet eltakarni. Az asszony paráznasága a szeme járásánés a szempilláin is látszik. Az asszonyt, ha nem javul, erősen őrizd, hogy ne éljen a kínálkozó alkalommal. Vigyázz állandóan illetlen szeme járására, egyébként ne csodáld, ha elhanyagol téged. Mint a szomjas vándor, kitátja száját a forrásnál, és iszik minden közeli vízből, leül minden karó mellé, s a tegezt minden nyílnak nyitva tartja. A szorgos asszony kedvessége elbájolja férjét,és megerősíti csontjait fegyelmezettsége. Isten ajándéka az asszony okossága és hallgatagsága, és nincs a jól nevelt léleknek méltó ára! Mindennél nagyobb kegyelem a szemérmes asszony, és nincsen semmi méltó ellenértéke a mértékletes léleknek! Ami a felkelő nap Isten magas egén a világnak, az a jó asszony bája házának ékességére. Tündöklő lámpás a szent mécstartón: ilyen a szép arc a jónövésű termeten. Aranyoszlopok ezüst talapzaton: ilyenek a formás lábak a szép termetű asszony sarkain.

(Péld 31:10-31) Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja. Férje egész szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele. Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján. Előteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez, ügyes kézzel. Olyan, mint a kalmárok hajója: messze földről szállítja az élelmet. Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval. Szántóföld után néz, és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából. Jól körülköti derekát az övével, és nekifeszíti karját a munkának. Tudja, hogy jó hasznot hajt, éjnek idején sem alszik ki lámpája. Kinyújtja a karját a guzsaly után, és a kezével megfogja az orsót. Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg a karját nyújtja. Nem kell féltenie háza népét a hótól: egész háza népét ellátta kettős ruhával, és takarókat is csinált magának. Ruhája bársonyos len és bíbor gyapjú. Férjét a kapuknál igen nagyra tartják, hogyha tanácsban ül az ország véneivel. Ingeket is készít, és eladja őket, öveket is árul a kereskedőnek. Az erő érzete veszi körül, vidáman néz a jövendő elé. Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás árad a nyelvéről. Szemmel tartja háza népének munkáját, a tétlen lustaság nem kenyere. Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik, a férje is fölkel, és így dicséri: „Sok asszony megmutatta milyen derék, de te felülmúlod őket, mind valamennyit!” Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret. Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit!

Ezért a keresztény ember keressen magának feleséget elsősorban a templomi közösségben. Keresse párját a templomban, mert az istenfélő asszony inkább megtartja házassági fogadalmát, nem csalja meg férjét, és nem követ el házasságtörést... Az istenfélő asszony inkább megtermi a Szentlélek gyümölcsét, és inkább lesz jó a családjához (Gal 5:22-23)...

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincsen törvény.

Az ilyen asszony még a hitetlen férjét is megszenteli, hogy a gyermekei is szentek legyenek...

(1Kor 7:13-14) És ha egy asszonynak hitetlen férje van, aki kész vele élni, ne hagyja el a férjét! Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek.

Manapság a papok mindenféle családpasztorációval bíbelődnek, de ez sajnos gyakran hiábavalóságnak bizonyúl. Nem a családot kell ápolni, hanem a hívek hitét kell erősíteni... Akinek élő hite van az Úr Jézusban, az nem válik el férjétől vagy feleségétől, és jól bánik a családjával. Nem a pap dolga a házasság karbantartása és reparálása, hanem a házastársaké.

Tehát az ember ne az asszony szépségét nézze, hanem az erényeit. És lehetőleg házasodjon saját népe köréből, saját kulturájából és saját társadalmi szintjéről. Aki a házasság előtt nem veszi figyelembe az áthidalhatalan különbségeket, vagy az erőforrások meglétét, annak könnyen krízisbe kerülhet a házassága...

A mai feminista nő büszke, önálló, ésszerűtlen és arcátlan... Ő nem akarja átadni életét és alávetni magát férjének, mert kiszolgáltatottnak érezné magát, és nemhogy egyenlő akarna lenni férjével, hanem még le is akarja uralni őt. Ez pedig a természet rendje ellen való...

(1Tim 2:11-14) Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást. Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben. A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett; Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe esett.

A rossz asszony a legnagyobb gonoszság a földön, mert atombombával milliókat lehet ölni, de a feminista nőkkel a család intézményét lehet felszámolni, ami az egész emberiséget a kipusztulás felé vezetheti...

A nők egyetlen esélye ma csakis az igaz hithez való visszatérés, a Szűzanya lemintázása, és az ő alázatosságának követése, utánzása...

(Lk 1:38) Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.”

Uram Jézus, belátjuk nagy bűneinket. Ezért jut nekünk annyi rossz feleség és annyi gyötrelem a házasságban. Kérünk Téged, hogy légy irgalommal irántunk legalább életünk alkonyán. Ámen.

Fertelmes

A fertelmes szó (vagy gyakrabban használt formájában förtelmes), egy erőssen negatív töltetű melléknév. Olyan dolgokra vagy személyekre használják, amelyek rendkívül visszataszítóak, undorítóak, vagy elítélendőek.

Főbb jelentései és szinonimái:

• Undorító / taszító: Érzékeinkre (szaglásra, látásra) hatva rossz érzést kelt (pl. fertelmes bűz, vagy fertelmes látvány).
• Szörnyű / botrányos: Átvitt értelemben valamilyen cselekedetre, vagy dologra, ami nagyon rossz minőségű, vagy nagyon felháborító (pl. fertelmes időjárás, fertelmes viselkedés).

A Bibliában, a fertelmes kifejezést, csak a régi nyelvezetű, Károli Gáspár féle szentírás használja. A többi, főleg a katolikus fordítások (KNB, SZIT, Káldi), inkább az utálatos, undok, iszonyú, stb. szinonímákat használják...

Egyeseket zavarja ha egy katolikus hívő Károli Gáspár féle szentírást is olvas vagy idéz, és már-már eretnekséggel vádolják, pedig hát nincs abban az égvilágon semmi rossz. Egy valamennyire is kikupálódott katolikus tudja, hogy ez a szentírás is ugynazt írja, mint a katolikus, csak nem tartalmazza a deuterokanonikus könyveket. Ezek a következők: Tóbiás könyve, Judit könyve, Makkabeusok I. és II. könyvei, Bölcsesség könyve, Jézus, Sirák fia könyve, Báruk könyve és kiegészítések az Eszter és a Dániel könyveihez.

Aki olvassa a Károli szentírást is, az láthatja, hogy a fordítás szellemisége hűséges az eredeti igéhez, nem ferdít, nem egyhíti az igét puhító szinonímákkal, és főleg nem fordítja le az igét tévesen, ellenkező értelmű szavakkal, mint ahogyan láthatjuk néhány helyen a KNB fordításban. Ezenkívül, ha az ember megszokja a régies nyelvezetet, akkor jobban át tudja érezni az ige régies, eredeti ízét és a korabeli szigorát. Azt gondolom, hogy minél régebbi egy szentírás fordítás, annál jobb, és minél újabb, annál felhígitottabb. Ez azért van, mert a régi szentírás fordítók igazabbak voltak és helyesen gondolkodtak, de a mai biblikusok inkább  világiasak, kishitűek és ferde gondolkodásúak...

Ezért hát vizsgáljunk meg nehány igerészt, ahol a KG szentírás az ember bűnös cselekedeteit egyenesen fertelmesnek nevezi:

1. A bestialitás esete:

(Lev 18:23, Károli) És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat megfertőztessed, és asszony se álljon meg barom előtt, hogy meghágja őt; fertelmesség az.

Azt gondolhatnánk, hogy ez a bűn csak a régmúlt, ószóvetségi időkben fordult elő. Sajnos ez nem így van... Gyermekkoromban volt olyan, hogy ember-állat biológiai kimerát mutogattak pénzért a cirkuszban. Aztán egyesek azt is suttogják, hogy vannak olyanok, akik a kutyájukkal, vagy más háziállatokkal követnek el utálatos dolgokat...

(Lev 18:27, Károli) Mert mindezeket az útálatosságokat megcselekedték annak a földnek lakosai, a mely előttetek van; és fertelmessé lőn az a föld...

A bestialitással az ember nemcsak saját testét és lelkét mocskolja be, hanem még a földet is tisztátalanná teszi maga alatt... Ez egy területi  gonosz megnyilvánulása is... Az ilyen embert az Úr ma is kiírtja a föld színéről, háza romos lesz, és kipusztul a nemzetsége. 

A bestialitás esetben érthető leginkább a fertelmes szó igazi értelme: a fertelmes dolog az, ami fertőz, ami  megfertőzteti az embert és környezetét, úgy testi, mint lelki szempontból...

2. A  vérfertőzés esete:

(Lev 20:12, Károli) Ha valaki az ő menyével hál, halállal lakoljanak mindketten, fertelmességet követtek el; vérök rajtok.

Az ige azt mutatja a Teremtés könyvében, hogy kezdetben, Ádám és Éva idejében, a vérfertőzés fogalma még nem létezett. Az emberek nagyon hosszú ideig éltek, nagy volt az életerejük, és a testvérházasság akkor nem volt probléma. Sőt szükséges is volt... Látható, hogy csakis testvérházasságok által szaporodhattak el az emberek a földön úgy Ádám idejében, mint Noé idejében a vízözön után. Így alakultak ki a nemzetségek...

(Ter 5:1) Ádám nemzetségtáblája. Azon a napon, amelyen Isten az embert teremtette, az Isten hasonlatosságára alkotta.

(Ter 10:1) Noé fiainak, Szem, Kám és Jáfetnek, nemzetsége a következő: fiaik születtek ugyanis a vízözön után.

Azonban, az emberi élettartam csökkenésével (Ter 6:3), az ember életereje is meggyengült, és szokásba jött, hogy az ember minél meszebbről vegyen magának feleséget. Még az ázsiai pogány népek is rájöttek, hogy a család génállomanyát frissíteni kell, hogy nem jó a biológiai belterjesség, és a férfi annál tekintélyesebb volt, minél messzebbről hozott magának asszonyt...

Mivel Izrael népe tiszta lelkű és tiszta genetikajú kellett maradjon, mert belőle kellett megszülessen a Megvátó, ezért a törvény tiltotta a bestialitást, a vérfertőzést és a házasságot olyan pogányokkal, akik tisztátalan életet éltek, vagy fertőzött genetikai örökséget hordoztak. Ezért kellett Izsáknak és Jákóbnak Mezopotámiából hozniuk feleséget...

(Ter 6:3) Isten ekkor így szólt: „Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból!”

(Ter 25:19-20) Izsáknak, Ábrahám fiának nemzetségtörténete a következő. Izsákot Ábrahám nemzette. Amikor negyvenesztendős volt, feleségül vette Rebekkát, a mezopotámiai szír Bátuel lányát, az arám Lábán nővérét.

(Ter 28:1-2) Hívatta erre Izsák Jákobot, megáldotta, és megparancsolta neki: „Ne végy feleséget Kánaán lányai közül, hanem eredj, menj el Paddan-Arámba, Bátuelnek, anyád atyjának a házához, s onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének a lányai közül!

3. A bálványimádás esete:

(Iz 65:3-5, Károli) A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot, mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban, mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked; e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz.

Ábrahám, Izsák és Jákob idejében a polizeizmus általános volt minden nép között. Általuk lépett be újra Isten az emberek életébe, és nyilatkoztatta ki magát, mint a Seregek Ura, a mindenség Teremtője. Az egyiptomi kivonulás után is, amikor az Úr hatalmas csodákkal és jelekkel vezette ki a választott népet a szolgaságból, még mindig visszafordultak a bálványokhoz, a környező népek hamis isteneihez. Az egy igaz Istenbe való hit csak a babilóni fogság ideje alatt rögzült igazán Izrael népének tudatában.

De hiába volt mindez, mert az ember, időktől és korszakoktól függetlenül, mindig visszatér a bálványokhoz. Ezt láthatjuk ma is napjainkban az Egyházban és a társadalomban:

- A kertek eszünkbe juttathatják a vatikáni kertekben végzett Pachamama pogány szertartást;

- A téglákon szerzett jó illatok eszünkbe juttathatják azt a sok keresztényt, akik Buddhának gyújtanak illatos pálcikákat;

- A sírokhoz ülés eszünkbe juttathatja a mai halottidézőket, akik a temetőkben titokban háborgatják elhúnyt ellenségeiket;

- A barlangok eszünkbe juttathatják azt a sok okkult, rejtett tudományt, és az ilyeneket gyakorló tévelygőket;

- A disznóhús és tisztátalan leves eszünkbe juttathatja azt a sok boszorkányságot és varázslást, amit ma elkövetnek mindenfelé.

A bálványimádás lelki paráznaság, és hasonlatos a testi paráznasághoz és házasságtöréshez...

(Jer 3:1, Károli) Nos hát! Ha elbocsátja valaki az ő feleségét, és ez eltávozik tőle és más férfiúé lesz: vajjon visszamehet-é még a férfi ő hozzá? Nem lenne-é az a föld fertelmesen megfertőztetve? Te pedig sok szeretővel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? - mondja az Úr.

Jeremiás könyvében jól látható a paráznaság, a házasságtörés és a bálványimádás közötti analógia. Miért hasonlít ez a két bűn? Mert Isten feleségül veszi az Ő népét (Iz 62:5)... Ha pedig Isten népe más istenekhez pártol, akkor átvitt értelemben paráználkodik és házasságtörő. Az embernek ilyen feleséget visszavenni fertelmesség, de Istennél ez nem így van... Ő mindig visszavárja az eltévelyedett embert...

(Iz 62:5) Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a lányt, úgy vesz feleségül a te fölépítőd, és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak,úgy örül majd neked Istened.

Az Úr féltékeny szeretettel szereti népét, és elküldi szolgáit, hogy visszahozzák azt, mert ők az Úr öröksége. De előbb megbűnteti a nép bűneit, kétszeresen megtorolja és eltávolítja fertelmességeit...

(Jer 16:18) Előbb azonban megfizetek nékik az ő bűneikért és vétkeikért kétszeresen, mert megszentségtelenítették az én földemet az ő útálatosságaiknak holttestével, és betöltötték az én örökségemet az ő fertelmességeikkel.

Az Úr nem fogja eltűrni az ember egyetlen fertelmességet se. Nem fogja eltűrni a fajtalanságokat és a bálványimádást. Akik ilyeneket cseleszenek, azokon megtorolja tetteiket, a fejükhöz veri, és kiírt minden tisztátalanságot a földről...

(Ez 11:18, Károli) És bemennek oda és eltávolítják minden ő fertelmességeit és minden útálatosságait ő belőle.

(Ez 11:21, Károli) De a kiknek szívök az ő fertelmességeik és útálatosságaik szíve szerint jár, azoknak útját fejökhöz verem, mondja az Úr Isten.

(Zak 13:2, Károli) És lészen azon a napon, így szól a Seregeknek Ura: Kivesztem a bálványok neveit e földről, és emlegetni sem fogják többé; sőt a prófétákat és a fertelmes lelket is kiszaggatom e földről.

A testi és lelki tisztaság Isten parancsolata. Ez a parancsolat érvényes úgy az ószövetségben, mint az újszövetségben. Egyesek álmodozók (Júd 1:8), és azt állítják, hogy a szentírás ma már nem irányadó ezen a téren. Azt gondolják, hogy fittyet hányhatnak Isten igéjére, és káromolják az égi hatalmasságokat. A bűnt és a fertelmességet "szeretetnek" titulálják...

(ApCsel 15:20, Károli) Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.

(Júd 1:8) Ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, az Úr hatalmát megvetik, a Fényességeket pedig káromolják.

4. A fajtalanság esete:

Szent Pál, aki korának egyik legképzettebb embere volt, az ószövetségi írások tudósa és mestere, aki az újszövetségi könyvek nagy részét megírta, világosan utalt arra, hogy mi a testi fertelmesség és a természetellenesség az ember szexuális életében...

(Róm 1:27, Károli) Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.

Az ember a szexuális képességeit azért kapta, hogy a házassági életben, a szerelmeskedés által, gyönyörrel hozzon létre utódokat. A szexuális élet különválasztása az utódnemzéstől a XX. században a szexuális forradalommal, pusztán az élvezetért és a bujaságért, katasztrófálisnak bizonyúlt...

Mi emberek nem vagyunk angyalok, nem léphetünk ki nemi identitásunkból, és nem tagadhatjuk meg azt. Azzá kell válnunk, aminek Isten teremtett, vagy aminek szánt minket, és még a mennyben is megmarad a nemi identitásunk (lásd: a Szűzanya, Mózes, Illés...). De a bűn miatt ez is megromlott, mint minden egyébb. Még az orvosilag hermofroditának diagnosztizált emberek is megtalálhatják teremtett nemi identitásukat, és ők is szentekké válhatnak...

(1Tim 1:9, Károli) Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya és anyagyilkosokért, emberölőkért.

5. A végső stáció

Láthatjuk, hogy két dolog leginkább fertelmes az Úr szemében: a fajtalanság és a bálványimádás. Ma már mindkettő általánossá vált az Egyházban. Jusson eszünkbe Gibea lakóinak esete és Benjámin törzsének sorsa (Bír 19-20)...

A feltámadáskor Isten mindent újjá teremt (Jel 21:5), de csak azok részesülnek az új világ örömeiből és boldogságából, akik szentekké válnak. A szentek pedig végleg szentek maradnak, és a fertelmesek végleg fertelmesek maradnak. Te mi akarsz lenni az örök életben? Örökké szent, vagy örökké fertelmes?...

(Jel 22:11, Károli) A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.

Uram Jézus! Szentek akarunk lenni, mert Te szent vagy. Ámen.

Férfinak és nőnek teremtette

(Ter 1:27) Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.

Már jó ideje annak, hogy a homíliákban csak azt halljuk: Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. Ezzel azt akarják suggalni, hogy Isten az első emberpárt egyszerre és egyforma méltósággal teremtette meg. Meg se említik az úgynevezett "második teremtéstörténetet" (Ter 2), sem Ádám oldalbordáját, sem pedig Szent Pál tanításait a férfi és a nő viszonyáról (1Kor 11:2-16, Ef 5:22-26)...

Ezekből a prédikációkból kiérződik a korszellemnek való megfelelés kényszere, hogy ugyebár a nőket nagyon fel kell becsülnünk. Szerintük az Egyház elnőiesedett, mert inkább nők járnak szentmisére, és amúgy a nők helyzete a társadalomban meg az Egyházban egy igencsak kényes kérdés. Ha egy lelkiségi nagytalálkozó van valahol, akkor ott mindig paphiány van, de ha a nőszövetség találkozóját tartják, akkor tucatjával jelennek meg lelkiatyák. Ma már sok férfi is feminista, és, aki nem az, azt egyből hímsovinisztának kiáltják ki. Így hát a prédikációkban kerülgetik ezt a témát, mint a macska a forró kását... 

Hát akkor nézzük meg az írásokban, hogy vajon tényleg egyforma teremtettsége és méltósága van a férfinak és a nőnek?...

Isten és az angyalok férfiképe

Isten lélek, és Ábrahám idejéig nem igazán lehetett semmit sem kihámozni az Ő férfiképéről...

(Ter 18:2-3) Fölemelte szemét, és íme három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt, és így szólt: „Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat.

Az, hogy a három férfi közül egyik az Úr volt, és a másik kettő az Ő angyalai, onnan világlik ki, hogy miközben az Úr Ábrahámmal beszélt Szodoma sorsáról (Ter 18:16-33), addig a két másik férfi, akik angyalok voltak, elmentek Lótot kimenteni Szodomából (Ter 19)...

(Ter 18:16) A férfiak elindultak, és Szodoma felé vették útjukat. Ábrahám velük ment, hogy elkísérje őket.

(Ter 19:1-2) A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük, és így szólt: „Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára, és mossátok meg lábatokat.

A továbbiakban, több helyen is láthatjuk, hogy az angyalok mindig férfi alakban jelennek meg...

(Ez 9:2) És íme, hat férfi jött az úton az észak felé néző felső kapu felől; mindegyikük kezében pusztító eszköz volt. Az egyik férfi közülük gyolcsba volt öltözve, és írószer volt az oldalán. Beléptek és megálltak az ércoltárnál.

(Tób 5:4-5) Tóbiás elment, hogy egy jó vezetőt keressen, aki elkíséri Médiába. Kint Ráfaellel találkozott, az angyallal: ott állt előtte de ő nem tudta, hogy az Isten angyala. Megszólította: „Hová való vagy, barátom?” Az angyal így felelt: „Testvéreid, Izrael fiai közé tartozom, és azért jöttem ide, hogy munkát keressek.”

Végül, az idők teljességében, maga az Úr Jézus, Isten egyszülött Fia, férfiként testesült meg, és úgy nyilatkoztatja ki nekünk Istent, mint mennyei Atyát...

(Mt 5:48) Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Az atyaság pedig életet továbbadni tudó képességet jelent, ami testi értelemben véve, férfi tulajdonság... 

Az női istenkép mindig is a pogányok, az eretnekek és a bálványimádók ábrándozása volt. Ez minden korban jelen volt, mint pl. a Gaia a görögöknél, vagy a Pachamama az inkáknál. De manapság is a neopanteisták Föld anyáról, vagy kozmikus fényistennőről beszélnek, és gyakran még a Szűzanyát is így emlegetik...

A férfi és a nő az eredeti szentség idejében

Az eredeti szentség idejében, három korszakot figyelhetünk meg:

- Ádám magányosságának korszaka;

- Ádám és Éva boldog korszaka;

- Éva megkísértésének korszaka.

1. Ádám magányosságának korszakát szándékosan kihagyják a prédikációkból. Pedig Ádám magányossága az Úr Jézus Krisztus magányosságát vetítette előre. Amint Ádám magányosnak érezte magát az állatok között, és nem talált magához illő társat, úgy az Úr Jézus is, Aki az "utolsó Ádám", ugyancsak magányos és meg nem értett volt az emberek között, az Ő isteni természete miatt. Amint Ádám is kezdetben csak Istennel tudott beszélgetni, úgy az Úr Jézust is csak a mennyei Atya értette meg. Még a Szűzanya sem értette meg teljesen az ő Szent Fiát, pedig a méhében hordozta, felnevelte és gondozta...

(1Kor 15:45) Ahogy az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké.

Ádám, az ő magányosságának korszakában, nevet adott minden állatnak. Ez nem úgy történt, hogy Ádám ült egy fotelben, és Isten odavezette neki valami futószallagon az összes állatot, hanem úgy, hogy Ádám élte az ő magányos életét az Éden kerjében, és találkozott a különféle állatokkal. Akkor Ádám odament az állathoz, megsimogatta, beszélt hozzá, és amikor megismerte az állatot, akkor a Szentlélek indíttatására adott neki egy nevet. Így hát, bizony eltelhetett egy jó kis idő, amíg minden állatot megismert és nevet adott nekik...

(Ter 2:19) Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik.

Hol volt a nő, amikor a férfi nevet adott minden állatnak? Sehol... A férfi nevezett el először minden állatot, és az lett azok nevük, amit ő adott azoknak.

2. Isten látta, hogy nem jó az embernek egyedül lenni, és segítőtársat teremtett neki. De nem akárhogyan, már nem a föld porából, hanem az ő testéből. Így hát kivette Ádám oldalbordáját, és abból teremtette meg a nőt...

(Ter 2:20-23) Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett."

Tehát a nő teste és méltósága, Isten teremtő műve által, a férfiből származik... 

Ezért a nő méltósága három fő dologból áll:

- Hogy a férfi oldalán legyen, mert annak oldalából származik. A férfi lehet az ő férje, vagy Krisztus, ha a szűzi életet választja (1Kor 7:34).

- Hogy a férfi segítőtársa legyen, amint Éva is segítőtársa lett Ádámnak.

- Hogy ajándék legyen a férfi számára a szerelem és a gyermekáldás által, amint Éva is ajándék volt Ádám és az egész emberiség számára, mert ő lett minden élő anyja (Ter 3:20).

3. Éva megkísértése nemcsak egy esemény volt, hanem egy korszak. Az őskígyó, aki a hazugság és a ravaszság atyja (Ter 3:1; Jn 8:44), tudta, hogy Ádám "oldalbordája" áll legközelebb az ő szívéhez. Ezért hát a gonosz Éva által környékezte meg Ádámot. Az őskígyó lassan közelített Évá szívéhez, és fokozatosan csepegtette mérgét az ő lelkébe. Ez egy bizonyos korszak volt Éva életében. És ez így van ma is: lassan közeledik a gonosz a nő szívéhez, mígcsak rá nem veszi, hogy harapjon a tiltott gyümölcsből...

Tehát Éva, az ő teremtettsége által, könnyebben megkísérthető, míg Ádám Éva által, könnyebben befolyásolható... Emlékezzünk csak Trója sorsára. Micsoda dicső és erős vár volt az. De Paris elrabolta Helenát, és ezzel megpecsételte az erős város sorsát. A történelem során hány férfi, hány város és hány ország ment tönkre egy nő miatt...

(Sír 42:12-14) Egyiknél se időzz szépsége kedvéért, és asszonyokkal ne ülj össze. Miként a ruhából előmászik a moly, úgy az asszonyból is az asszonyi gonoszság. Kevésbé rossz a férfi gonoszsága, mint amilyen rossz az asszony kedvessége, mert az asszony szégyentés gyalázatot szerez.

A férfi és a nő az ősatyák és a pátriákák idejében

Habár a Tóra szerint a zsidóság anyai ágon öröklődik, mégis, a királyi vérvonal az atyák szerint van. Az ősatyák nemzetsége Ádámtól Noéig tart (Ter 5), majd az özönvíz után Szem-től, Noé fiától, egésszen Ábrahámig (Ter 11:0-32). Minden ősatyának le van írva, hogy hány éves korában született az első fia és, hogy összesen hány évet élt. A pátriarkák, Ábrahám, Izsák és Jákób, a zsidók ősatyái, akiktől származtatják magukat. Ábrahámmal kezdődött el Isten üdvözítő terve, és ő meg az utódai kapták az ígéreteket. Ezek a királyi vérvonal, amely bevezeti a történelembe a megtestesült Igét, Jézus Krisztust, az élő Isten Fiát...

(Lk 3:23-38) Föllépésekor Jézus mintegy harmincéves volt. Azt tartották róla, hogy Józsefnek a fia, aki Éli fia volt, ez Mattaté, ez Lévié, ez Melchié, ez Jannaié, ez Józsefé, ez Mattatáé, ez Ámoszé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggájé, ez Maaté, ez Hattatiáé, ez Szemeiné, ez Józsefé, ez Jodáé, az Jochanané, ez Rezáé, ez Zerubbábelé, ez Sealtielé, ez Nerié, ez Melchié, ez Addié, ez Kozámé, ez Elmadamé, ez Eré, ez Jézusé, ez Eliezeré, ez Jorimé, ez Mattaté, ez Lévié, ez Simeoné, ez Júdáé, ez Józsefé, ez Jonámé, ez Eljakimé, ez Meleáé, ez Mennáé, ez Mattatáé, ez Nátámé, ez Dávidé, ez Izaié, ez Obedé, ez Boászé, ez Szalmozé, ez Nachsoné, ez Aminadabé, ez Adminé, ez Arnié, ez Heszromé, ez Perecé, ez Júdáé, ez Jákobé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táréé, ez Náchoré, ez Szeruché, ez Regué, ez Pelegé, ez Héberé, ez Selaké, ez Kenáné, ez Arpachsádé, ez Szemé, ez Noéé, ez Lámeché, ez Metuselaché, ez Hénoché, ez Járedé, ez Mahalalelé, ez Kenáné, ez Enosé, ez Szeté, ez Ádámé, ez az Istené.

Láthatjuk, hogy József, habár nem vér szerinti apja volt az Úr Jézusnak, mégis ott szerepel a táblázatban, amelynek az végén, vagyis jobban mondva az elején, Isten áll. Tehát a királyi vérvonal nem vér szerinti, hanem atyaság szerinti, ami ismét férfi jellegű. Hol vannak itt a nők? Hát a háttérben, amint a Szűzanya is volt, aki test és vér szerint szülte az ő Szent Fiát, az Úr Jézus Krisztust...

A férfi és a nő a bírák és a próféták idejében 

A próféták sora Mózessel kezdődött, és nem volt többé olyan próféta Izraelben, aki szemtől szembe beszélt volna az Úrral (Kiv 33:11). Ő előképe lett annak a Prófétának, Akit Messiásnak neveznek (MTörv 18:18). Mózes után következett az ő segédje, Józsue, és majd utána jöttek a bírák. A bírák után következtek a nagy próféták és a királyok. Ezek is mind férfiak voltak...

Néhány kivétel is akadt, amikor nők kerültek vezető szerepbe Izraelben, mint pl. Deborah, Judith és Eszter. Ezek azért támadtak, hogy előképei legyenek a misztikus Asszonynak, aki majd a kígyó fejét eltiporja a protoevangélium ígérete szerint. Ezek mind úgy pusztították el Izrael ellenségét, hogy a fején súlytották azt...

(Ter 3:15) Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.

Ez az ígéret úgy teljesedett be Izrael történetében, hogy Izrael fő ellensége mindig a fején sérült...

(Bír 5:21) Ám Jáel, Héber felesége fogott egy sátorcöveket, a kezébe meg vett egy kalapácsot, csendesen mellé osont, a cöveket a halántékába verte, úgyhogy odaszegezte a földhöz.

(Jud 13:6-8) Ezzel az ágy oszlopához lépett, amely Holofernesz fejénél volt, fogta (Holofernesz) kardját, majd ágyához érve megragadta fején a hajat, és így szólt: „Adj erőt, Uram, Izrael Istene a mai napon!” Aztán minden erejével kétszer lesújtott a nyakára, és levágta a fejét.

(Eszt 7:10) Felakasztották Ámánt arra a bitófára, amelyet Mardokeusnak készíttetett, s erre lelohadt a király haragja.

A férfi és a nő az idők teljességében

Az idők teljességében, eljött Isten Fia a világba és megtestesült, hogy elhozza nekünk a Megváltást. Már a Templomban is, amikor az Úr Jézus bemutatásának ideje volt, megjelent a férfi és a nő. Odajött Simeon próféta és Anna prófétaasszony, hogy az egész emberiséget képviseljék és fogadják a Megváltót. De csak Simeon tartotta karjában az Úr Jézust, és csak az ő szavait jegyezték fel. Anna prófétaaszony csak a háttérből dicsőítette az Urat...

(Lk 2:25-32) Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette, és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: „Most bocsásd el, Uram, szolgádat,szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.”

(Lk 2:36-38) Volt egy Áser törzséből való, Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, aki már igen öreg volt. Hét évig élt férjével lánysága után, aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált. Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását.

Az Úr Jézus Egyházat épített Péterre és a Tizenkettő intézményére, hogy a megváltás gyülölcseit kiárassza az emberekre az idők végezetéig, hogy mindaz, aki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3:16). Péter és a többi apostol, a Tizenkettő, mind férfiak voltak...

(Mt 10:2-4) A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, aztán testvére András, Zebedeus fia, Jakab és testvére János, Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab, Alfeus fia és Tádé, a kánai Simon és a karióti Júdás, aki később árulója lett.

De mellettük még sok más tanítvány is volt. Ezek között a legfontosabbak a 72 tanítvány, akiket az Úr Jézus elküldött maga előtt kettessével Izrael helységeibe. Ezek, az ószövetségi 72 nemzetséget jelképezik (Ter 10), és az emberiséget képviselik. Habár nem fejtik ki konkrétan, de a szövegkörnyezetből kitűnik, hogy ezek is mind férfiak voltak...

(Lk 10:1) Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült.

A nők ebben az időben is csak kísérői és segítői voltak az Úr Jézusnak meg a tanítványoknak...

(Lk 8:3) Johanna, Heródes intézőjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Mária, Mária-Magdolna és a többi asszony nem apostolok voltak, hanem csak segítők. Ők a húsvéti események után azért nem féltek, mert a Törvény szerint őket nem üldözték a zsidó papok és írástudók. Az apostolok és a tanítványok szétfutottak és bezárkóztak, mert féltették az életüket, de az asszonyoknak nem kellett félniük. János apostol pedig azért lehetett ott az Úr Jézus keresztje alatt, mert ismeretsége volt a főpap házában...

(Mt 28:1) A szombat elmúltával, a hét első napján virradatkor Mária Magdolna és a másik Mária elment megnézni a sírt...

(Jn 18:15) Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerőse volt a főpapnak, bejutott Jézussal a főpap udvarára,

(Jn 19:26) Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!”

A férfi és a nő az ősegyházban

A kereszt és a feltámadás fényében, az első Pünkösd és a Szentlélek eljövetele után, az ősegyház elkezdett növekedni és kibontakozni. A közösség vezetésére és gondozására az apostolok püspököket, presbitereket és diákonusokat rendeltek. Ezek is mind férfiak voltak...

(ApCsel 14:23) Az egyházak élére kézrátétellel elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották őket, akiben hittek.

(1Tim 3:2) Éppen azért a püspöknek feddhetetlennek, egyszer nősült férfinak, józannak, megfontoltnak, tisztességesnek, vendégszeretőnek, tanításra alkalmasnak kell lennie.

(ApCsel 6:5-6) Ez a beszéd tetszett az egész sokaságnak. Kiválasztották tehát Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit, továbbá Fülöpöt, Prohóroszt, Nikánort, Timont, Parmenászt és Miklóst, az antiókhiai prozelitát. Az apostolok elé állították őket, és azok pedig miután imádkoztak felettük, rájuk tették a kezüket.

A nők az ősegyházban is csak segítő szolgálatokat végeztek. Gondozták a püspököket, a presbitereket és a többi szentet, pl. megmosták a szentek lábát...

(1Tim 5:9-10) Az özvegyek sorába csak olyant kell választani, aki legalább hatvanéves, aki csak egy férfi felesége volt, s akinek jótetteiről tanúskodnak; aki gyermeket nevelt, vendégszerető volt, a szentek lábát mosta, és segített a nyomorúságban sínylődőkön; aki minden jócselekedetet gyakorolt.

Tehát a mai erőlködések, hogy a nők őskeresztényi diákonuskodását bizonyítsák csakis a feminista befolyás következménye, mert nő papokat akarnak...

A férfi és a nő Szent Pál tanításában

Szent Pál világosan és részketesen kifejti az viszonyokat Isten, Krisztus, a férfi és a nő között. A nőt a férfi alá rendeli, megtiltja, hogy tanítsanak és uralkodjanak, és meghatározza az ő megszentelődésük módját...

(1Kor 11:2-16) Megdicsérlek titeket (testvérek) azért, mert emlékeztek mindenre, s rendelkezéseimet végrehajtjátok, úgy ahogy meghagytam. Szeretném azonban tudomástokra hozni, hogy minden férfi feje Krisztus, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten. Minden férfi, aki födött fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz fejére. Minden asszony pedig, aki födetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz fejére. Éppen olyan, mintha megnyírták volna. Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját. De ha szégyenletes az asszonynak, hogy haját levágassa, vagy kopaszra nyiratkozzék, födje be a fejét. A férfi nem köteles fejét befödni, mert Isten képmása és dicsősége, az asszony viszont a férfi dísze. Nem a férfi lett ugyanis az asszonyból, hanem az asszony a férfiból. S nem a férfit teremtette Isten az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért. Ezért viselje az asszony annak a jelét, hogy hatalom alatt áll – az angyalokra való tekintettel. Igaz ugyan, hogy az Úrban sem a férfi nincs asszony nélkül, sem az asszony férfi nélkül, mert amint az asszony a férfiből lett, úgy a férfi az asszonytól születik, de minden Istentől van. Ítéljétek meg magatok: illik-e az asszonynak födetlen fővel imádkoznia Istenhez? Nem tanít-e maga a természet is arra titeket, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik. Ha viszont az asszony növeszti meg haját, díszére van, mert haját fátyol gyanánt kapta. Ha pedig valaki jónak látja, hogy tovább vitatkozzék, nekünk ez nem szokásunk, sem Isten Egyházának.

(Ef 5:22-26) Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, mint Krisztus az egyháznak: ő ugyanis testének megváltója. Amint tehát az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszony is mindenben férjének. Férfiak! Szeressétek feleségteket, amint Krisztus is szerette az egyházat, és föláldozta magát érte, hogy az élet igéje által tisztára mosva megszentelje.

(Kol 3:18-21) Asszonyok! Engedelmeskedjetek  férjeteknek, amint az Úrban illik. Férfiak! Szeressétek feleségeteket, s ne legyetek indulatosak velük szemben. Gyermekek! Fogadjatok szót mindenben szüleiteknek, mert ez kedves az Úrnak. Atyák! Ne keserítsétek gyermekeiteket, hogy kedvüket ne veszítsék.

(1Tim 2:12) Nem engedem meg az asszonynak a tanítást, sem azt, hogy uralkodjék a férfin, inkább maradjon csöndben.

Ma azt állítják, hogy Szent Pál szavai csakis az akkori kulturát tükrözik, és ezek az igék ma már nem érvényesek. Nőket tesznek oda tanítani, az oltárnál szolgálni, sőt kongregaciókat is vezetni. Ma már nők akarják oktatni a papokat is, meg a püspököket is...

A férfi és a nő a mártírok és a szentek sorában

Itt a nők is ugyanúgy kitűnnek, mint a férfiak. Így aztán sok csodálatra méltó nő mártír volt, és sok csodálatos szent nő. Voltak nő szűzek és özvegyek, akik az életszentség magas fokát érték el. Ilyenek pl. Szent Felicitász, Perpétua, Ágota, Lúcia, Ágnes, Cecilia és Anasztázia, akik a szentmise kanonjában szerepelnek. De ott van Casciai Szent Rita, vagy Svéd Szent Brigitta, akik egy házasélet után tűntek ki életszentségükkel. Ezek tanúságot tesznek arról, hogy az Úrban, akár férfiak, akar nők, mind egyforma szentségre vannak rendelve.

A férfi és a nő a máriás korszakban

La Salette, Lourdes, Fatima, Megjugorje, Szőkefalva, mind új méltóságra emelik a nőket. Ezekben a Mária jelenésekben nemcsakba figyelmeztetések nyilvánulnak meg, hanem a protoevangélium misztikus Asszonya is, aki először a Szűzanya, Isten anyja, majd utána az őt követő szent lányok és asszonyok, mint pl. Melanie, Bernadette, Lucia, Ivanka, Mária, stb. A máriás korszak kiválasztottjai mind ártatlanok, gyermeki lelkületűek és szűzek voltak. Ezek nem törtettek a tanításra és az uralkodásra, hanem tiszta szívvel imádkoztak és ártatlanul tanúskodtak...

A férfi és a nő a mai egyházban

A feminizmus, meg a női emancipáció hatására, a mai egyház is elnőiesedett. A papság klerikálizódott, a férfiakat félretaszigálták, hogy ne kommenteljenek a rendellenességek miatt, és nőkkel rajongtatták körbe magukat, mert azok mindenre hajbókolnak. Persze, az egyház elnőiesedésében szerepe van a szekularizációnak is, meg a nők máriás lelkületének is. A márias lelkület által, inkább a nők hordozzák a kérő és az engesztelő ima terhét a templomokban.

Megjelentek a nő felolvasók, a lektorok és nő tanítók, lelkigyakorlatozók, és nem ritka, hogy még papoknak is nők tartanak tanításokat. Ma már vannak nő teológusok, teológiai tanárok, sőt kongregáció vezető is. Püspökök és papok lettek nőnek alárendelve...

A ruhaviselet szerint, a templomokban a nők fedetlen fővel, gyakran takaratlan vállakkal, miniszoknyában, vagy testhez alló body-ban jelennek meg. Meg aztán ott vannak a ministránslányok is a szentélyben, és ott ügyeskednek gyakran kifogásolható külsővel. Az ortodoxok viszont nem engedik meg, hogy nők közelítsenek a szentélyhez.

Ma már a női diakonátus kérdését kutatják a múltban, és erőltetik nagy buzgalommal, hátha találnának valamit, amivel meg lehetne magyarázni a nők pappá szentelését. És bíztosan fognak majd találni valamit, amire ezt is ráfoghatják, mint ahogy a homoszexuális párok megáldásának esetében tették...

De mivel a pap "Alter Christus", és Krisztust képviseli az Egyházban az ambónál és az oltárnál, ezért a női papság az egyház leszbianizálódásához vezet majd. Akkor már nem a Vőlegény és a Menyasszony találkozása lesz ott, hanem egy nő, aki a "szűzekkel" (Mt 25:1) találkozik, és egyfajta eucharisztikus imát fog mímelni. Ez pedig az Egyház sorvadásához fog vezetni, mert a leszbikus kapcsolatból nem születhet ivadék.

Egyesek arról ábrándoznak, hogy majd nő bíborosok is lesznek. Hát miért ne? - mondják. Kimondatlanul is egy nő pápáról ábrándozhatnak, és talán valóban szeretnék a Johanna a nőpápa történetét valóra váltani. Ebben a kitekert történetben az emberiség két legnagyobb hívatása ütközik és semmisül meg: az ember főpapi hívatása és az ember életet továbbadó hívatása. A dicsősége csúcsán lévő nőpápára egy nyilvános körmenet alatt törnek rá a szűlési fájdalmai...

A férfi és a nő az aposztázia korszakában

Az aposztázia korszakában (2Tessz 2:3) az ember elszakad Krisztustól, az Egyháztól, és az engesztelő áldozat nélkül megmarad bűneiben. Így visszasűlyed a pogányság állapotába, de annak egy rosszabb változatába, mert, aki egyszer megismerte az igazságot, de lábbal tiporja azt, annak nincs többé bűnbocsánat...

(Zsid 10:26-29) Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bűnért, hanem rettenetes ítélet és lángoló tűz vár ránk, amely megemészti a lázadókat. Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia. Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét.

Már egy ideje elkezdődött az újpogány rivalizálás a nők és a férfiak között az interneten és a valós világban. Podcastok ezrei feszegetik a nők problémáit és a férfiak hibáit. Vannak nők, akik a férfiakat védik; vannak férfiak, akik igazi férfiakat akarnak nevelni; és vannak nők, akik a szabad és független nőkért kardoskodnak. De a valóság az, hogy a nyugati nagyvárosi, éjszakai életben, ma már hét nő ragad meg egy férfit, de így sem kelnek el...

(Iz 4:1) Azon a napon hét asszony ragad majd meg egy férfit, és azt mondja: „A saját kenyerünket esszük, és a magunk ruhájába öltözünk. Csak a nevedet hadd viselhessük, szabadíts meg minket a gyalázattól!”

Még a szexuális bűnökben is van különbség a férfi és a nő között. Nem egyformák a szerepek és a következmények. Ha a férfi paráználkodik, vagy házasságot tör és tovább áll, a nő marad a terhességgel (Jn 8:3). A vérfertőző kapcsolatot létesítő férfi nem akar gyereket csinálni leányának, de mennyire kétségbe voltak esve Lót leányai, akik szorultságukban az atyjuktól loptak magot...

(Ter 10:31-32) Az idősebb egyszer azt mondta a fiatalabbnak: „Apánk öreg, és nincs férfi a vidéken, aki hozzánk járna, ahogy ez az egész földön szokás. Gyere, részegítsük meg apánkat borral, és háljunk vele, hogy apánktól legyen utódunk!”

Az aposztázia korszakában jaj lesz a nőknek, a váradós és szoptató anyáknak, mert elpártoltak az igaz Férfitől, Krisztustól...

(Mt 24:19) Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban!

Lám, hogy kezdetektől fogva Isten férfinak és nőnek teremtette az embert. 6000 éven át ez így volt rendjén, és most 50 év alatt mindent megváltoztattak. Ma már sokfelé nincs férfi és nő, nincs apa és anya, hanem 1. szülő és 2. szülő. És ha valaki tiltakozik a gender ideológia ellen, akkor azt mondják, hogy ez csak kulturális különbségekre vezethető vissza. Azt hiszik, hogy megváltoztathatják az időket és a törvényeket, de valójában ördögi tanításokra hallgatnak...

(Dán 7:25) Sokat beszél a Fölséges ellen, és megtiporja a Magasságbeli szentjeit; azt hiszi, hogy meg tudja változtatni az időket és a törvényeket; s kezébe is adják azokat egy ideig, időkig és egy fél ideig.

(1Tim 4:1) A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és ördögi tanításra hallgatnak.

A mi hívatásunk viszont férfinak és nőnek az, hogy szentek legyünk a Szent Család mintájára, vagy, mint Krisztus menyasszonyai a szüzességben...

Uram Jézus, Te ugyanaz vagy tegnap, ma és mindörökké. Van hatalmad megtartani minket, a mennyei Atya akarata szerint, a férfiúi és a női identitásunkban. Ámen.