Átkozott legyen!

Szent Pál apostol háromszor írta levélben, hogy: Átkozott legyen!...

(1Kor 16:22) Aki az Urat nem szereti, átkozott legyen! Marana tha!

(Gal 1:8-9) De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen! Ahogy azelőtt is mondtuk, most megismétlem: Ha valaki más evangéliumot hirdet nektek, mint amit átvettetek, átkozott legyen!

Mára, sokaknak, az átok valami mesének tűnik: a gonosz boszorka megátkozta (elvarázsolta) a királyfit, vagy a szép királylányt, és az valamilyen állattá változott... Ha átokról beszél nekik az ember, akkor hitetlenkedve néznek rá: Mi az? Visszatértünk a középkorba?... Az ilyenek, ha ismernék a valóságot, akkor sokkal óvatosabban beszélnének...

Az átok bizony egy létező valóság, éspedig azóta, hogy a bűn belépett a világba. Amikor az első emberpár, az őskígyó kísértésére, megszegte azt az egy parancsolatot, és szakított a tiltott fáról, akkor Isten átokkal súlytotta a kígyót is, meg a teremtett világot is (Ter 3:14; 17)...

(Ter 3:14) Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és a mező minden vadja között; a hasadon járj, és port egyél életed minden napján!

(Ter 3:17) Ádámnak pedig azt mondta:„Mivel hallgattál feleséged szavára,és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőleéleted minden napján!

De nem volt elég az eredeti bűn átka, hanem még az emberek is elkezdtek átkos dolgokat művelni, illetve elkezdték egymást átkozni a személyes bűnök és a gonoszságok miatt...

(Ter 4:11) Ezért légy átkozott e földön, amely megnyitotta száját, s befogadta öcséd vérét kezedből!

(Kiv 22:25-26) Ha zálogba vetted embertársad köpenyét, naplemente előtt add vissza neki. Hiszen az az egyetlen takarója, melybe beburkolja testét, és nincs egyebe, amiben alhatna. Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert én irgalmas vagyok.

(Péld 30:10) Ne rágalmazd a szolgát uránál, hogy meg ne átkozzon, és meg ne bűnhődj!

(Sir 4:5-6) Ne fordítsd el szemedet a szegénytől haragodban, és ne adj okot arra, hogy a könyörgők hátad mögött megátkozzanak, mert meghallgatásra talál annak a könyörgése, aki megátkoz téged lelke keserűségében, meghallgatja őt a Teremtője!

Van úgy, hogy az Úr meghallgatja a szegény ember kiáltását, és az elkeseredettnek átka az égig hatol. Ilyenkor, mintha csend lenne egy pillanatra, mert megrendül az ég és a föld... Viszont az igazságtalan átok nagy bűnnek számít, mert olyan valakire mond átkot és kér büntetést, aki áldást érdemelne (Ter 12:3, Kiv 21:17, Lev 20:9)...

(Ter 12:3) Megáldom azokat, akik áldanak téged, és megátkozom azokat, akik átkoznak téged.

(Kiv 21:17) Aki megátkozza apját vagy anyját, halállal lakoljon.

(Lev 20:9) Ha valaki megátkozza atyját vagy anyját, halállal lakoljon; atyját vagy anyját átkozta: vére legyen rajta.

Az Úr Jézus, de később Szent Pál apostol is az ő levelében, tiltja az átkozódást (Lk 6:28, Róm 12:14). Azért tiltja, mert mindenki irgalmat remél, szeretetre vágyik, és mindenkinek szüksége van bűnbocsánatra. Az átok pedig nem más, mint az igazságtétel azonnali kérése, és a vétkező igazságos megbűntetésének követelése...

(Lk 6:28) Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket.

(Róm 12:14) Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.

Isten mindenkinek időt és esélyt ad a bűnbánatra, a megtérésre és a jóvátételre, de az átkozodó, haragjában, nem akar megbocsátani, hanem követeli, hogy az ellene vétkező fizessen meg vétkéért. De az ilyen ember hogyan remélheti, hogy bocsánatot nyer a saját bűneiért? (Sir 28:1-4) Nem jár-e úgy, mint az a bizonyos adós szolga, akinek elengedték összes tartozását, majd kimenvén, folytogatni kezdte a neki tartozó szolgatársát? (Mt 18:32-34).

(Sir 28:1-4) Aki bosszút akar állni, az Úr áll bosszút rajta, és bizony megőrzi az ő bűneit. Bocsáss meg felebarátodnak, ha vétett ellened, és akkor te is, amikor könyörögsz, elnyered bűneid bocsánatát. Ember ember ellen haragot tart, és Istennél keres gyógyulást? A hozzá hasonló embernek nem kegyelmez, és mégis önnön bűneiért imádkozik? Haragot tart, holott csak ember, ki könyörög majd az ő bűneiért?

(Mt 18:32-34) Akkor az úr magához hívta őt és azt mondta neki: »Te gonosz szolga! Én az egész tartozást elengedtem neked, mert kértél engem. Nem kellett volna neked is irgalmasságot cselekedned szolgatársaddal, ahogy én irgalmas voltam hozzád?« És az úr haragjában átadta őt a börtönőröknek, amíg csak meg nem adja egész tartozását.

Néha tudtunkon kívül is átkozódunk:

- Egy alkalommal, tiltakoztam a közösségben történő dolgok miatt, mert tévesnek láttam azokat bizonyos hit-erkölcsi szempontból. Ekkor azt a kifejezést használtam, hogy "így soha sem lesz...", ha nem változtatnak a dolgokon... Ekkor a közösségvezető keményen tiltakozott, és azt mondta: "Ellene mondok ennek az átoknak...". Én ekkor ledöbbentem, mert egyáltalán nem volt szándékomban átkozódni, hanem csak óvni szerettem volna őket az eltévelyedéstől. De úgy néz ki, hogy a beszédemet átkosnak érezték...

- Egy vallásosabb szülő azzal bűntette meg gyermekét, hogy eltiltotta őt egy hétre a számítógéptől. Mivel a szülők látták, hogy gyermek nagyon rosszul viseli a büntetést, három nap múlva megsajnálták, és az ebéd alkalmával bejelentették neki, hogy most már játszodhat a számítógépen, mert jó gyermek volt. Ekkor a gyermek zokogni kezdett, és így kiáltott fel: Vége az átoknak!... A szülők le voltak döbbenve. Hogyan jön ide az "átok"?... Hát onnan, hogy a gyermek Istent látja szüleiben, és az eltiltás átokként, kizárásként hatott rá... 

- Egy másik családban komoly probléma volt a szülők között... Emiatt a gyermekük már egyáltalán nem akart enni. Már annyira lefogyott, hogy mesterségesen kellett őt táplálni a korházban. Ekkor a szülők segítséget kértek egy paptól, aki tapasztalt volt az átkok területén. Kérték, imádkozzon azért, hogy megszabaduljanak az átoktól, amit szerintük egy harmadik személy okozott nekik, aki közéjük állt. Ekkor a pap azt válaszolta nekik, hogy nem a külső személy rakta rájuk az átkot, hanem ők maguk, a gonosz szavaikkal. Azzal, ahogyan viszonyultak egymáshoz és ahogyan beszéltek egymásról és másokról, azzal hoztak átkot a gyermekükre. Tehát a rossz beszéd átkot eredményez, mert az emberi szónak is ereje van: hozhat áldást is, de hozhat átkot is (Jak 3:10-11)...

(Jak 3:10-11) Egyazon szájból ered az áldás és az átok. Testvéreim, ennek nem szabad így lennie. Vajon a forrás bocsát-e ki ugyanabból a nyílásból édes és keserű vizet?

Ha átkozódó emberrel találkozunk, kerüljük a közelségét és a vele való kapcsolatot. Kerüljük őt, mert nincs ember hiba nélkül, és az ilyen nem bocsát meg ha tévedünk ellene. Az ilyen hiába imádkozza a Miatyánkot, hogy: "bocsásd meg vétkeinket, miképpen is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek" (Mt 6:10-11), mert ő nem bocsát meg az ellene vétőnek, hanem átkozza. Mivel mindnyájan gyarlók vagyunk és véthetünk, míg vele vagyunk az élet útján, megtörténhet, hogy megátkoz minket. Akkor pedig meg kell fizetnünk vétkünkért (Mt 5:25-26)...

(Mt 5:25-26) Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj. Bizony mondom neked, nem szabadulsz ki, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.

(Mt 6:11-12) Mindennapi kenyerünketadd meg nekünk ma, s bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunkaz ellenünk vétkezőknek.

Tehát láthatjuk, hogy milyen súlyos dolog az átkozódás, és mégis, Szent Pál apostol két dolog miatt súlyos átkot jelent ki levelében. Azt írta, hogy átkozott legyen, aki:

1. Más evangéliumot hírdet;

2. Nem szereti az Úr Jézus Krisztust.

És ez a kivétel nem hiába van... Azért van, mert az Úr Jézus Krisztus és az Egyház jelenti az életet Isten népe számára. Aki megrontja az evangéliumot és megveti az Úr Jézust, az ki van közösítve...

1. Más evangéliumot hírdet

De kik hírdetnek más evangéliumot?...

a). Hát például az antitrinitáriusok:

Más evangéliumot hírdetett Mohamed, és hírdetnek ma is a muszlimok. Ők azt hírdetik, hogy Gábriel főangyal hozta el Mohamed prófétának Allah üzenetét. Ezért ők azt gondolják, hogy a keresztény kinyilatkoztás csak részleges és tökéletlen volt és, hogy Mohamed próféta hozta el a tökéletes kinyilatkoztatást. Ezért szerintük Mohamed a "próféták pecsétje". Számukra az Úr Jézus csak egy volt a próféták közül, a Szentlelket nem ismerik, hanem számukra Gábriel főangyal a Szent Lélek. Így hát ők antitrinitáriusok...

De mi jól tudjuk, hogy Gábriel főangyal a Szűzanya Máriának jelent meg (Lk 1:26-27), hogy hírül adja a Megváltó születését, az Úr Jézust, Aki megszabadítja népét bűneitől (Mt 1:20-21). És Ő, Aki Máriától született, meghalt értünk a kereszten, de harmadnapra feltámadt, és ezzel igazolta, hogy Ő Isten egyszülött Fia, a mi Üdvözítőnk. Vajon Mohamed kiért halt meg? Ő kit váltott meg? Feltámadt-e a halálból? A sírja ma is ott van Medinában... Hogyan vihetne fel minket az égbe az, aki lent van a halottak között?...

(Mt 1:20-21) Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert aki őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.”

(Lk 1:26-27) A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.

Az isteni kinyilatkoztatás lezárúlt az apostolok idejével, mert Istennek az Ő Szent Fián kívül már nincs mit kinyilatkoztatnia. Ezért a muszlim vallás egy hamis evangélium, egy más evangélium...

Egy alkalommal, amikor egy kanadai jezsuita írását olvastam, aki összeboronálta a kereszténységet és a muszlim vallást, éreztem, hogy a Szentlélek haragszik ezért. Olvasva az írását, nem volt békességem rá. Éreztem, hogy valami itt nem stimmel. Amint így töptengtem, megszólalt bennem a Szentlélek haragosan: Utálatos dolog... Vigyázzunk, soha ne szomorítsuk meg a Szentlelket (Ef 4:30)...

(Ef 4:30) Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki által meg vagytok pecsételve a megváltás napjára.

Egy másik alkalommal Mekkát, a mekkai zarándoklatot és a Kaabát tanulmányoztam. Utána lefeküdtem, de csak felületesen és nyomottan tudtam aludni... Amikor felébredtem, szólt hozzám a Szentlélek, és azt mondta: Ott egy nagy démont imádnak... Tehát a muszlimoknak ezért kell legalább egyszer életükben elzarándokolniuk Mekkába, hogy leborulva imádják a Sátánt. És a Sátán nekik is megígerte az egész világot (Mt 4:8-9)...

(Mt 4:8-9) Végül egy igen magas hegyre vitte az ördög, s felvonultatta szeme előtt a világ minden országát és dicsőségüket. „Ezt mind neked adom – mondta –, ha leborulva imádsz engem.”

De egy más evangéliumot hírdetnek a jehovisták is. Első vezetőjük Charles Taze Russell (1852–1916) pittsburghi posztókereskedő volt. Ők a Jehovába hisznek, várják az ő Királyságát, ahol majd a kiválasztott 144000 (Jel 7:4) boldogan és békében fog élni a földön. Már ki tudja hányszor várták a világvégét. Nem ünneplik a Karácsonyt és a Húsvétot, nem hisznek a Szentlélekben és a lélek halhatatlanságában, nem imádkoznak a holtakért, és nem fogadják el a véradást sem. 

A jehovista vallás bizonyítja, hogy az ember mennyire ésszerűtlenné tud válni, és mennyire el tud tévelyedni, amikor önfejű. Még a legegyszerűbb benszülött törzsek is hiszik, hogy az őseik lelkei élnek és, hogy valahol az égben vannak. Imádkoznak értük, megemlékeznek róluk, és hiszik, hogy valahol a Holdban, vagy a csillagokban vannak... De ezek azt mondják, hogy a halállal megszünik az ember létezni. Ez is egy hamis, más evangélium, és egy nagyon elszomorító dolog...

Egy alkalommal, halottak napján, imádkoztam a jehovista rokonaim sírjánál, és megkentem szentelt olajjal, mert senki sem imádkozik értük. Reméltem, hogy az imám segít majd a lelkükön. Ekkor egy képet kaptam velük kapcsolatban álomban: A sírkövüknél egy magas bírói szék állt, és rajta egy magas, bírószerű alak ült. Ez a bíró eggyet intett szigorúan a kezével, és ekkor két kereszt emelkedett fel a sírból eléfelé. A kereszteken, ott, ahol az INRI tábla kellene legyen, egy-egy szobor volt. Az egyik az Úr Jézus szobra volt, és a másik a Szűzanya szobra. Az INRI felírat az Úr Jézus elítélésének okát mutatta és ennek a helye. Ebből megértettem, hogy a rokonaim elítélésének oka az volt, hogy életükben megtagadták és káromolták az Úr Jézust és a Szűzanyát. Nemsokára, ennek az elhúnyt jehovista rokonnak felesége megjelent lélekben a próféta lelkű imádságos unokahúgának. Megkérte, hogy szóljon a jehovista lányainak, hogy térjenek meg az Egyházba, hogy ne jussanak oda ahol ők vannak. Azt is kérte, hogy mondasson szentmisét érte, mert nagyon szenved a lángokban...

Ha megfigyeljük ezeket a más evangélium hírdetőket, akkor észrevehetjük, hogy sok közös vonás van bennük: antitrinitáriusok, nem ismerik a Szentlelket, az Úr Jézust csak embernek tartják és egy testi paradicsomban hisznek...

b). Aztán ott vannak a progresszív keresztények: 

Ezek azt hírdetik, hogy a mi időnkben a Szentlélek újabb és újabb kinyilatkoztatást ad nekünk, mintha az apostolok idejével nem zárúlt volna le a kinyilatkoztatás, és nem adatott volna meg nekünk "egyszer s mindenkorra" az igazság ismerete és a szentek hite (Júd 1:3)...

(Júd 1:3) Szeretteim, mivel őszinte törekvésem, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek tartottam ebben az írásban kérni titeket, hogy harcoljatok a hitért, amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek.

Ezek, a modernizmus nevében, mindent és mindenkit elfogadnak, és el akarnak fogadtatni velünk is egy hamis irgalmasság nevében. Szerintük a fajtalanság becsülni való szeretet, minden vallás Istentől való és Istenhez vezet. Azt állítják, hogy az Írások ma már nem adnak számunkra egyértelmű eligazítást a hit-erkölcsi  dolgokban, hanem figyelembe kell vennünk a tudományos érveket...

Ezek is egy evilági, földi mennyországot hírdetnek, ahol egy neo-panteista felfogás szerint Isten ott van az anyag mélyén, és nekünk meg kell térnünk ökológiailag. Szerintük az egyetemes testvériség által minden ember testvér és békének kell uralkodnia a világban, csakhogy Jézus Krisztus nélkül. Néha megemlítik Őt is, úgy köztesen, és leginkább hamis módon. Ezek egy új egyházat, egy más evangéliumot akarnak, egy világegyházat, amely összegyűjti és magába foglalja mindazt, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak neveznek (2Tessz 2:4)...

(2Tessz 2:4) ...aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.

Ők egy más evangéliumot hírdetnek, és így Szent Pál szerint átkozottak, ami azt jelenti, hogy kitaszítottak. Aki pedig kitaszított, az nem juthat a mennybe Isten szent színe elé... 

Mindez azonban nem jelenti föltétlenül azt, hogy ezek elkárhoznak, hanem azt, hogy ítélet alá esnek: megítélik őket a lelkiismeretük szerint (Róm 2:15-16) és az életük tettei szerint (Jel 20:12). Senki üdvössége felől nem eshetünk kétségbe, mert Isten mindenkit meghívott az Ő országába. Szerintem ők haláluk után alászállnak az alvilágba, hogy ott várják ítéletüket. Aztán egykor pokol majd kiadja őket és, aki be van írva az élet könyvébe, az megmarad, mint "pogányok udvara" (Jel 11:2), aki pedig nem, az elkárhozik a második halálban (Jel 20:12). De nekünk remélnünk kell üdvösségüket, mert mindig vannak kivételek az Úr különleges kegyelme és irgalmassága szerint...

(Róm 2:15-16) Lelkiismeretük tesz nekik erről tanúságot, és a gondolataik, amelyek hol vádolják őket, hol pedig felmentik azon a napon, amikor Isten ítélkezni fog Jézus Krisztus által az emberek rejtett dolgairól az én evangéliumom szerint.

(Jel 11:2) De a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd fel, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig tiporják.

(Jel 20:12-15) Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint. A tenger visszaadta a beleveszett halottakat. A halál és az alvilág is visszaadta halottjait, és mindenki fölött ítéletet tartottak a tettei alapján. A halált és az alvilágot a tüzes tóba vetették. A tüzes tó a második halál. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.

Mi azonban, akik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban és az Ő evangéliumában, nem esünk ítélet alá, hanem már átmentünk a halálból az életre (Jn 3:18; 5:24)...

(Jn 3:18) Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.

(Jn 5:24) Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre.

2. Nem szereti az Úr Jézus Krisztust

Kik azok, akik nem szeretik az Úr Jézust? Hát azok, akik tagadják az Úr Jézus istenségét, és tagadják, hogy Ő az Isten egyszülött Fia. Talán tisztelik valamelyest, de nem szeretik és nem imádják Őt. Így aztán nem is juthatnak el általa a mennyei Atyához, mivel az Úr Jézus az egyetlen út a mennybe. Ő az út, Ő az igazság, Ő az örök élet (Jn 14:6), és Ő az egyetlen közvetítő Isten és ember között (1Tim 2:5-6)...

(Jn 14:6) Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.

(1Tim 2:5-6) Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért és tanúságtételül a meghatározott időben.

Aki szereti az Úr Jézust, megtartja tanítását és parancsolatait. Onnan ismerjük fel, hogy ki szereti az Úr Jézust, hogy megtartja az Ő parancsolatait. Aki nem szereti az Úr Jézust, és csak a saját életét bálványozza, az megveti az Úr tanítását...

(Jn 14:21) Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.

(Jn 14:23) Jézus így folytatta: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk, és benne fogunk lakni.

Az előbbieknek még van reménységük, de ma sokan ennél sokkal rosszabb állapotban vannak: az ateisták, a szabadkőművesek, a sátánisták, a Béliál fiai, stb. Ezek nemcsak, hogy nem szeretik az Úr Jézust, hanem gyűlölik is Őt. Gyűlölik, és gyűlölnek mindent, ami megjeleníti és képviseli Őt: az Egyházat, a papságot, a Szűzanyát, az Oltáriszentséget, a hitvalló keresztényeket, a szent szobrokat, stb... Az ilyenek utcai felvonulásokon gyaláznak mindent, ami szent: a püspöki süveget, a szentírást, a szent ostyát, a Szűzanyát, a szenteket, stb. Megrongálják és meggyalázzák a templomokat, a tabernákulumokat, a szent keresztet és a szentek szobrait. Az ilyenek, ha meg nem térnek, bíztosan elkárhoznak. De sajnos ezek nem hisznek az örök életben, sem a pokol létezésében meg az örök kárhozatban, és amikor majd meghalnak, egy rettenetes, örök gyötrelem állapotába kerülnek...

3. Az Úr Jézus szeretete

Az Úr Jézus szeretetére többféle úton is el lehet jutni... 

Van, aki csodás gyógyulásban részesül, mint a vérfolyásos asszony (Mt 9:20-22), és ezért szereti nagyon az Úr Jézust. Aztán van, akit a segítő kegyelem vezet el egy mély bűnbánatra, és lerakja bűneit az Úr Jézus lábaihoz, mint az egykori bűnös asszony (Lk 7:38; 47-48)...

(Mt 9:20-22) Ekkor egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról odament, s megérintette a ruhája szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus megfordult, meglátta őt és azt mondta neki: „Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.” És abban az órában meggyógyult az asszony.

(Lk 7:38) Megállt hátul a lábainál, sírva fakadt, és elkezdte könnyeivel öntözni a lábait. Majd megtörölte hajával, csókolgatta a lábait, és megkente a kenettel.

(Lk 7:47-48) Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid.”

És van, aki Krisztus világosságába lesz szerelmes, ahogy a Hegyi beszédben ragyogott fel, amikor a Zebulon és Naftali földje, a pogányok Galileája, nagy világosságot látott (Mt 4:15-16)...

(Mt 4:15-16) „Zebulun és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott. Világosság támadt azoknak, akik a halál országában és árnyékában ültek.”

De végül, mindenki, aki nem áll ellen Istennek, a Szentlélek kegyelme által jut el az Úr Jézus Krisztus szeretetére, és csakis Isten Lelke által mondhatja, hogy Ő az Úr (1Kor 12:3). Akik pedig szeretik az Urat, azok áldják és imádják Őt életük minden napján...

(1Kor 12:3) Ezért tudtotokra adom, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja: „Átkozott legyen Jézus!”, és senki sem mondhatja: „Jézus az Úr”, csakis a Szentlélek által.

Van, aki hálából; van, aki értelmével; és van, aki a szépsége miatt; de sokan és sokféleképpen jutnak el az Úr Jézus Krisztus szeretetére és az Ő örömébe (Jn 15:11)...

(Jn 15:11) Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.

Uram Jézus! Én Uram, én Istenem! Szeretlek Téged teljes szívemmel, teljes lelkemmel, teljes elmémmel és minden erőmmel. Ámen.

A polovragi barlangi freskó

Beszivárgott a Sátán füstje

Amikor VI. Pál keserűen megállapította, hogy a Sátán füstje beszivárgott az Egyházba, sokan arra gondoltak, hogy bizonyos rossz szándékú emberek furakodtak be a papság körébe és a Vatikánba. Befurakodtak, hogy bomlasszák az Egyház vezetését, tanítását és strukturáját (Júd 1:4). Ez ma nem kétséges, de akkor még nem volt világos, és nem pontosan ezt jelentette. Akkor ezt némileg szó szerint is kellett érteni...

(Júd 1:4) Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják.

De miért is füstölnek az oltár, az ambó és a feszület körül a szent liturgia ideje alatt? Hát azért, hogy elűzzék a Sátán füstjét tömjénfüsttel. A Sátán füstje pedig nem más, mint az Antikrisztus gonosz lelke. 

Szent János apostol figyelmeztet bennünket levelében, hogy vigyázzunk, mert az Antikrisztus lelke kijött a világba, és itt van közöttünk (1Ján 4:3)...

(1Ján 4:3, Károli) És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.

Tehát a Sátán az antikrisztusi gonosz lélek füstje által működik ma, és az beszivárgott észrevétlenül az Egyházba. Ez a füst az amely befolyásolja az embereket, különösen az Egyház előljáróit és pásztorait...

De mi valójában az Antikrisztus gonosz lelkének szándéka és célja? Az a szándéka és célja, hogy Krisztus ellen dolgozzon és, hogy az Úr Jézus Krisztus szent testét tagadja... Azért tagadja, mert az Úr Jézus Krisztus testben jelent meg e világban, mert a Megtestesülés a Megváltás művének alapja, amely által legyőzetett a Sátán a kereszten. Asszony által született meg Isten Fia, tesben jelent meg a világban (Gal 4:4-5), és így győzte le a Sátánt a keresztfán. Ezért, a Sátán minden ellen tusakodik, ami Krisztus testben való megjelenésével kapcsolatos...

(Gal 4:4-5) De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.

Ezek után érthető, hogy a Sátán mindig támadja:

a). A legméltóságosabb Oltáriszentséget, mert az Krisztus valóságos teste és vére;

b). A Szűzanya Máriát, Isten Anyját, mert ő szülte meg testben Isten egyszülött Fiát, Aki megszabadította Isten népét a Sátán és a bűn szolgaságából (Jel 12:4-6);

c). A tabernákulumot, mert az őrzi folyamatosan az Oltáriszentséget, Krisztus szent testét, és az teszi a templomot valóban templommá;

d). A Katolikus Egyházat, mert benne egésszen megvan Krisztus Egyháza, (Dominus Iesus, 2000, IV. 17) az Ő misztikus teste (1Kor 12:12).

A Sátán füstje sokakat megérintett, de nem mindenkit egyformán. Ezért van az, hogy ma, ha egy püspök tesz vagy nyilatkozik valamit, utána minden két ember vitatkozik rajta. Az egyértelmű és kikezdhetetlen dolgokon nem szoktak vitatkozni. Na, ez a Sátán füstjének hatása...

Amit viszont ma sokan nem értenek meg, az az, hogy a Sátán nem egyszerre, és nem egy-két emberen keresztül vitte és viszi végbe tervét, hanem felaprózza azt kis lépésekre, és minden kis lépést úgy állít be, mintha az a mi érdekünkben lenne, és nekünk lenne jó. Ugyanakkor ez a terve generációkon átívelő. Ezért, ezen kis lépések kivitelezői azt hiszik, hogy jót tesznek nekünk, holott Krisztus ellen dolgoznak, és ugyanakkor, a személyes felelősségük is felhígul a botrányok okozásában.

Csak néhányat említsünk meg e kis lépések közül:

1. Az egységes egyházi nyelv, a latin nyelv elvetése, és a nemzeti nyelvek bevezetése az Egyházban: Azzal érveltek, hogy jó ha Isten népe érti a szentmise szövegét, és bele tud kapcsolódni, de valójában felszámolták az Isten adta egy nyelvben való egységet, és bevezették a babilóni nyelvzavart az Egyház életébe...

2. A szemben való misézés: Azzal érveltek, hogy ha a nép felé fordulnak, akkor inkább belekapcsolódik Isten népe a szentmisébe, de valójában elfordultak az Istennek bemutatott engesztelő áldozat irányától, és így a népet helyezték főszerepbe, színpaddá téve az oltárt.

3. A főoltárok elhagyása és a tabernákulum elmozdítása: A szemben való misézés új oltár asztalai fölöslegessé tették a főoltárokat, amelyeken voltak a tabernákulomok. Így hát egy-két generáció után, a templomfelújítások alkalmával, gyakran eltávolítják a főoltárokat, és a tabernákulumot valahová oldalra, vagy a falba helyezik.

4. A papi székek középre való helyezése: Amint a főoltár és a tabernákulum elmozdíttatott, rögtön a papi székek kerültek helyükre, onnan oldalról, ahol mindig is volt a helyük. Ezt azzal magyarázzák, hogy fontos Isten népének megjelenítése: az oltár, és körülötte a papok és a hívek, de valójában az van, hogy az Úr Jézus Krisztust, Aki az Egyház Feje és alapította az Egyházát, félreteszik valahová oldalra, vagy a falba.

5. A Mária szobrok és a szentképek eltávolítása: Arra hívatkoznak, hogy ma már nem lehet restaurálni és megőrizni a régi szobrokat és festményeket, mert az nagyon költséges, de valójában arról van szó, hogy zavaró egyeseknek a Szűzanya Mária és a szentek ábrázolása, mert ők a testben megjelent Isten Fiát dicsőítették.

6. Az új, minimalista templomok építése: Ma nyugaton már olyan templomokat építenek, amelyben csak egy oltárasztal van, és körülötte székek. A falak teljesen csupaszok, se tabernákulum, se Mária szobor, se szentképek, se keresztút, semmi se látható... Ezt azzal magyarázzák, hogy Isten népe a fontos, amely Krisztus köré gyülik, ami az oltárasztal. Tehát itt a hangsúly már nem az engesztelő áldozat bemutatásán van, hanem az agapén, meg az egymásra való figyelésen. Tehát ma már nem Krisztusra figyelünk és az Ő keresztáldozatára, nem Őbelőle merítünk erőt, hanem a hívek közötti kapcsolatból és az emberi szeretetből.

7. A kézbe való áldoztatás: Itt is a mi érdekünket hozzák fel, hogy lám, így higiénikusabb, az apostolok idejében is így volt, stb. Csak arról feledkeznek meg, hogy amikor egy papot felszentelnek, akkor annak kezeit is felszentelik, hogy méltó módon tartsa kezében az Úr Jézus szent testét. Nekünk hívőknek nincs méltó módon felszentelve a kezünk, hogy megfogjuk az Úr szent testét. Nekünk, gyarló embereknek, csak alázatos hittel szabad magunkhoz vennünk, ha lehetséges térden állva és nyelvre.

8. A más vallások tisztelete: Ezt úgy mutatják be, mint az egyetemes testvériség, a béke és az egyetértés eszközét. Odáig mentek el, hogy kijelentették: minden vallás jó és Istenhez vezet. De valójában, az egyetemes testvériség és a béke ürügyén, megtagadják a testben született Isten Fiát, az Úr Jézus Krisztust, Aki egyedül Megváltó, egyetlen Üdvözítő; Ő az út, az igazság és az élet, Aki által eljutunk az Atyához; Ő az, Aki feltámadt a halálból; és Ő az egyedüli közvetítő Isten és ember között. A testben eljött Isten Fiát nem lehet egy sorba állítani az eredeti bűn terhe alatt meghalt vallásalapítókkal, akik az ördögöknek mutattak be áldozatokat.

9. A szinodalitás és az egyházi hierarchia lebontása: Ma a szinodalitást azzal adják el a népeknek, hogy lám mi együtt kell járjunk, hogy meg kell hallgassuk egymást, hogy együtt kell hallgassunk a Szentlélek szavára, hogy korrigálnunk kell a klerikalizmust, stb. De valójában, azzal, hogy világiakat neveznek ki püspökök fölé, vezető pozíciókba, hogy nőket engednek az oltárhoz, hogy a nem keresztényeket is bevonják az egyházi testületekbe, azt jelenti, hogy Krisztus misztikus testét összezavarják, mint egy kimérát. A láb fogja megmondani a fejnek, hogy merre menjen, és a kisujj fogja mozgatni a kart. A borjú szarva a farra lesz helyezve, és amikor felnő és kifejlődik, szörnyeteggé fog válni...

És még sok kis lépést lehetne megemlíteni, és még sok ilyen lesz addig, amíg az Antikrisztus, a kárhozat fia be nem ül a templomban a főhelyre, hogy istenként mutogassa magát (2Tessz 2:3-4), és oda nem teszik a pusztító utálatosságot, ahol nem kellene lennie (Mt 24:15)...

(2Tessz 2:3-4) Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.

(Mt 24:15) Amikor tehát meglátjátok, hogy „a pusztító utálatosság” ott áll a szent helyen – erről beszélt Dániel próféta, aki olvassa, értse meg! (Dán 9:27; 11:31; 12:11)

Láthattuk, hogy a Sátán füstje 60-70 év alatt, lépésről-lépésre rávette a papságot, hogy a kereszt függőleges szárát elvessék, és csak a kereszt vízszintes szárát lássák. Elvetik az Istennel összekötő szárat, hogy mindenkit és mindenáron bevonjanak bűvkörükbe, a horizontális száron: Todos, todos, todos... Az isteni és vertikális orientációról átkerült a hangsúly egy humanista és horizontális orientációra. Ami pedig csak horizontális, az földhöz ragadt is, vagyis nem tud felemelkedni, feljutni a mennybe (Jn 3:13)...

(Jn 3:13) Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia.

Vannak, akik ezeket a szempontokat tradicionalizmusnak nevezik, mert nyilván, nem sokat értettek meg Krisztus és az apostolok egészséges tanításából. Aztán vannak, akik azt gondolják, hogy vissza kell térni a latinhoz, a hagyományos miséhez, a II. Vatikáni Zsinat előtti állapotokhoz, de ez nem fog megtörténni. Ha az Egyház elmozdult egy bizonyos irányba, akkor azt ember már nem tudja visszafordítani. Azt majd csak az Úr Jézus tudja helyreigazítani, amikor visszatér az Ő dicsőségében...

Ezért hát keressünk mindig az olyan templomot, ahol méltó tabernákulum van, korpuszos kereszt Krisztus szent sebeivel és INRI felírattal, van Szűzanya szobor és vannak tisztességes keresztúti stációk. Amikor egy templomban, a szentmisén, táncolnak, tapsolnak, szórakoznak és vicces mutatványokat visznek végbe, akkor távózzunk onnan, mert akkor ott már nem Krisztus engesztelő keresztáldozata van jelen, hanem valamiféle emberi mutatvány.

Don Bosco Szent János megprófétálta, hogy a végső küzdelembennaz Oltáriszentség és a Szűzanya Mária fog minket megtartani. És vajon miért? Azért mert az egyik Krisztus szent teste, a másik pedig Krisztus szent testét hozta nekünk a világra...

Uram Jézus, köszönöm, hogy magadra vetted emberi természetünket, és testben jöttél el közénk. Drága jó Szűzanyánk, köszönöm, hogy elfogadtad Isten hívását, és testben szülted meg nekünk az Üdvözítőt. Ámen.

A vigyori keresztény

A vigyori keresztény egy eléggé új jelenség minálunk... Úgy kb. 20 éve jelent meg, és egy mottóval is felszerelték: A keresztény ember a remény embere...

Ez így igaz... A keresztény ember valóban a remény embere, és a remény nem csal meg (Róm 5:5), de kérdés, hogy ki mit ért a remény alatt, és hogyan éli azt meg...

(Róm 5:5) A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.

A vigyori keresztény mindig vigyorogva jön szembe az emberrel, vigyorogva köszönti, vigyorogva beszélget vele, és amikor az ember elmondja neki élete gondjait, akkor egy pillanatnyi szünet után, újból vigyorogni kezd. Ő a remény és az öröm embere, aki látszólag mindig örül, de mit sem törődik mások bajával.

Én úgy tudtam, hogy az ember arckifejezései arra valók, hogy kifejezzék érzéseit: a ember mosolyog ha valamiben gyönyörködik, kacag ha valami vicces, komoly ha töri a fejét, szomorú ha bánata van, stb. Csak a bolond vigyorog állandóan, vagy a képmutató, aki el akarja fedni érzéseit...

(Jób 17:7-8) Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék. Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen...

Egy alkalommal összefutottam egy ismerős fiatal pappal az árúházban. Civilben volt. Egy kopott szürke pulovert és egy szürke farmernadrágot viselt. Széles vigyorral köszöntött, lekezelt velem, és kedvesen érdeklődött a sorsom iránt. Jómagam, ha megkérdeznek hogy vagyok, akkor azt nem veszem üres udvariasságnak, hanem röviden megemlítem, hogy mi az, ami jól megy az életemben és mi az, amivel küszködök. Na, ez az, amire nem kiváncsi a vigyori keresztény... A problémáim hallatára még egy pillanatra sem múlt el a vigyor az arcáról, és az empátiának meg az együttérzésnek még az árnyékát sem mutatta. Úgy éreztem, mintha egy vigyorgásra programozott robottal beszélgettem volna. Aztán később, ugyanez a fiatal pap, ugyancsak teljesen civilben, úgy gyóntatott meg, hogy gyónás közben jegyzetelt, coach-ingolt, nem adott feloldozást és penitenciát. Nyilvánvaló... Ő a reményt és az örömet megtestesítő vigyori pap, aki pszihologizálással gyógyítgatja a hívek lelkét. De az ilyeneknek általában nem füllik a foga a Keresztények sírjatok nagyböjti énekre...

A vigyori keresztény azonban megfeledkezik néhány fontos dologról:

1. Megfeledkezik arról, hogy megváltottságunk nem jelenti azt, hogy nem lesznek nehézségek és keresztek az életünkben...

(Lk 14:27) Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.

2. Megfeledkezik arról, hogy nemcsak örvendeznünk kell, hanem empatikusan együtt is kell sírnunk a sírókkal...

(Róm 12:15) Örüljetek az örvendezőkkel, sírjatok a sírókkal!

3. Megfeledkezik arról, hogy ebben az életben sosem leszünk bíztonságban, amíg el nem érjük hitünk célját, az üdvösséget...

(1Pét 1:9) ...mert eléritek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

(1Pét 5:8) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.

4. Megfeledkezik arról, hogy megváltásunk még csak reménybeli és, hogy mindnyájan az Úr Jézus ítélőszéke elé kell álljunk...

(2Kor 5:10) Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk leplezetlenül Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki megkapja, amit érdemel, aszerint, hogy jót vagy hitványat cselekedett testi életében.

5. Megfeledkezik arról, hogy életünk és munkánk tűzön keresztül megy át, hogy bejussunk a mennyek országába...

(Mal 3:3) Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és megtisztítja Lévi fiait. Megnemesíti őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak.

(1Kor 3:15) Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.

6. Megfeledkezik arról, hogy sokan csak ideigtartó büntetések után juthatnak be a mennyek országába...

(Mt 5:26) Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.

7. Megfeledkezik az idők jeleiről és a végső idők gyötrelmeiről...

(Mt 24:7-9) Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Sokfelé éhínség lesz és földrengés. De mindez csak a fájdalmak kezdete lesz. Akkor majd gyötrelmeknek vetnek alá benneteket és megölnek titeket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért.

8. Megfeledkezik a Nagy Elpártolásról és az aposztázia fájdalmas valóságáról...

(2Tessz 2:3) Senki semmiféle módon félre ne vezessen titeket! Mert az Úr napját megelőzi a Nagy Elpártolás, amikor megjelenik a Törvény ellensége, a kárhozat fia.

9. Megfeledkezik a végső idők nagy nyomorúságanak nyilvánvaló közelgéséről...

(Jel 13:7) Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre.

10. Megfeledkezik a saját életének végső keresztjéről, amikor majd őt is körül fogják venni a halál félelmei...

(2Pt 1:14) ...mert biztos vagyok abban, hogy közel van sátram lebontása, mint ahogy ezt a mi Urunk Jézus Krisztus is értésemre adta.

Persze, ha szóba kerülnek ezek a dolgok, akkor ő is elismeri, hogy ezek léteznek, de hamar átesik rajtuk, egy rövid legyintéssel, hogy aztan újból felvegye a vigyori keresztény pózolását...

Manapság sok a vigyori pap és sok vigyori laikus jön, hogy a modern, tréfás animációikkal evangelizálják a fiatalokat, de ne feledjük: Pió atya ha néha mosolygott is, de oktalanil sosem vigyorgott.

Keresztény életünk küzdelme komoly dolog, és azt nem lehet csak úgy vigyorogva átevickélni. Ezért hát ne kövessük ezeket a vigyorgó álmodozókat, hanem legyünk józanok, mert mi a józanság lelkét kaptuk...

(1Tessz 5:6) Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!

Ne feledjük, hogy keresztény remény és az igazi lelki öröm nem vigyorgásból és hallelujázásból áll, hanem a lélek felfoghatatlan repesésében, amelyet az Úr Jézus öröme ad nekünk a Szentlélek által, még akkor is, ha éppen nem látszunk annyira vidámnak...

(Jn 15:11) Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.

(Fil 4:4) Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.

Uram Jézus! Te nem vicceltél és nem vigyorogtál, hanem a legnagyobb komolysággal és méltósággal vitted végbe megváltó művedet. Add nekünk, hogy igazi követőid legyünk mindenkor. Ámen.

Egyszer s mindenkorra

Mára az eretnekség új szintre lépett... Azt állítják, hogy hitet "nem egyszer s mindenkorra kapjuk", hanem ellenkezőleg, mindig újra fel kell fedeznünk azt, hogy oda alakítsuk életünket Krisztushoz és az evangéliumhoz és, hogy a hit ne váljon szokássá...

Hmm... Hát, elsősorban is, ez szó szerint ellentmond a szentírásnak, amelyben Júdás apostol kijelenti levelében, hogy a hit "egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek". Vagyis a hit bizonyosan és véglegesen átadatott nekünk...

(Júd 1:3) Szeretteim, minden igyekezettel azon vagyok, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek. Szükségesnek véltem, hogy írásban kérjelek titeket, küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek.

A szentek hitének jelen korban való kibontása nem azt jelenti, hogy azt nem egyszer s mindenkorra kaptuk, hanem azt, hogy a jelenkori életünket odaszabjuk a szentek egyszer s mindenkorra kinyilatkoztatott hitéhez. De ezek ma úgy beszélnek, mintha az apostolok idejével nem zárult volna le a kinyilatkoztás. 

Amikor azt mondják, hogy a hitet nem egyszer s mindenkorra kapjuk, akkor valójában azt állítják, hogy a kinyilatkoztatás ma is folytatódik. De ha a kinyilatkoztatás ma is folytatódik, akkor az már egy új, vagyis egy másik evangélium. Szent Pál viszont kijelenti, hogy átkozott mindaz, aki más evangéliumot hirdet...

(Gal 1:8) De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen!

Tehát, úgy néz ki, hogy ha valaki azt állítja, hogy a hit és az evangélium nem egyszer s mindenkorra lett átadva nekünk, akkor az átkot von magára, és önmagától beálló kiközösítés alá kerül...

De vajon miért csinálják ezt? Hát valószínüleg azért, hogy hagyjuk el a keresztény józaságot (1Tessz 5:6-8), és mint álmodozók (Júd 1:8) higgyük el, hogy a hit és az erkölcs mindig evoluál és új formát, új értelmezést nyer. És mindezt azért teszik, hogy a népeket egy más, egy új útra tereljék, az ő bűnös, testi kivánságaik szerint, az új egyház útjára. 

És valóban létezik az a kísértés, hogy egy új, téves megélést hozzanak be az Egyházba, amint azt a Katolikus Egyház Katekizmusa is előrevetíti számunkra (KEK 675). De amint a népmondás is tanítja: Járt utat járatlanért el ne hagyd!, mert hát egy az út, az igazság és az élet (Jn 14:6): Jézus Krisztus, az élő Isten Fia...

(Jn 14:6) Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam."

(1Tessz 5:6-8) Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Az alvók éjjel alszanak, a mulatozók éjjel részegeskednek. Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok s öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét.

KEK 675 Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, fölfedi a „gonoszság misztériumát” egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól. A legnagyobb vallási megtévesztés az Antikrisztusé, azaz egy ál-messianizmusé, amelyben az ember önmagát dicsőíti Isten és az Ő testben eljött Messiása helyett.

De meglátszik, hogy az ördög az atyjuk, hiszen nyiltan és szó szerint ellene mondanak az szentírásnak és a kinyilatkoztatásnak. Már azt a fáradtságot sem veszik, hogy rafinált módon csürjék csavarják el az igazságot, hanem nyiltan ellene szólnak: az szentírás azt mondja, hogy "egyszer s mindenkorra", ők pedig azt mondják, hogy "nem egyszer s mindenkorra"...

(Jn 8:44) Az ördög az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

És bíztosra vehetjük, hogy ezt a nyilvánvaló ellentmondást meg is fogják magyarázni és, hogy az emberek el is fogják hinni, mert sokan tévelyegnek, és nem ismerik az írásokat...

(Mt 22:29) Jézus így válaszolt nekik: „Tévelyegtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát."

(2Pét 2:2) Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját.

Viszont ezek az eretnek vezetők kárhozatra fognak jutni, hacsak meg nem térnek, amint Júdás apostol is oly keményen megírta levelében...

(Júd 1:12-16) Szégyenfoltok ezek a lakomáitokon, tartózkodás nélkül lakmároznak, és önmagukat hizlalják; esőtlen felhők, amelyeket a szelek ide-oda kergetnek, őszi, terméketlen, kétszer kiveszett, gyökerestül kitépett fák, vad tengeri hullámok, amelyek saját gyalázatukat tajtékozzák, bolygó csillagok, amelyekre a sötétség vihara vár örökké. Ezekről jövendölt Hénok, Ádám után a hetedik, amikor így szólt: „Íme, jön az Úr ezernyi szentjével, minden fölött ítéletet tart, és megfenyíti az összes istentelent minden gonoszságért, amelyet gonoszul véghez vittek; és minden durva beszédért, amelyet az istentelen bűnösök ellene szóltak.” Izgága elégedetlenkedők ezek, akik saját kívánságaik útján járnak; a szájuk kevélységet beszél, és haszonlesésből hízelegnek az embereknek.

A mi feladatunk az, hogy józanul és éberen megtartsuk az igaz hitet, úgy ahogyan az Úr Jézus és az apostolok ránk hagyták, és küzdjünk a hitéért, amely egyszer s mindenkorra öröksége a szenteknek...

Uram Jézus! Te vagy az örök szikla, és mi Terád építjük életünket. Boldogok, akik hallgatják és megcselekszik igéidet. Ámen.

Befurakodtak

(Júd 1:4) Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják.

Mi az, hogy "befurakodtak"? Kik és hová furakodnak be? Hát nyilván ők az ellenség, a konkoly, vagyis az gonosz fiai, és világos, hogy a krisztusi közösségbe furakodnak be (Mt 13:37-38)... 

(Mt 13:37-38) Ő azt felelte nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az Ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai.

Amint az ellenség titokban veti el a konkolyt, úgy az ördög fiai is titokban furakodnak be az Egyházba... 

(Mt 13:28) Azt felelte nekik: "Ellenséges ember cselekedte ezt."

Egy oknyomozó újságíró így írta le egy híres személyiség profilját: Mindig kerüli a nyílt konfrontációt. Inkább beépül a szervezetbe, és belülről, szelíden, diplomatikus módszerekkel oldja meg a problémát. Megosztja a közösséget, szembefordítja és manipulálja a tagokat, mígcsak el nem éri célját. Addig nem nyugszik, míg nem jár sikerrel, ki nem csinálja ellenfeleit, vagy szét nem veri a közösséget...

Igen, ez a kígyó taktikája és annak módszere. Az is csendben kúszik be a házba, hogy aztán ott megmarja a benne lakókat. Ha nem távolítják el, akkor akár a ház egész népét is kiírthatja. Ezek a befurakodók is olyanok, mint a kígyók. Csendben jönnek, sunyin működnek és nagy károkat hagynak maguk után...

De hogyan tudják mindezt véghezvinni? Hát nyilván az ördög atyjuk által (Jn 8:44). Ő adja nekik erre a képességeket. Ugyanis, mi emberek, csak lassan és nehézkesen tudjuk megérteni a dolgokat, de a bukott angyalok azonnal értenek, átlátnak és tudnak minden részletet. Ezért az ördög fiai mindig és mindent hosszasan, semmitmondóan és homályosan tárnak elénk. Ezt azért csinálják így, hogy sokáig tartson a folyamat, és mi ne lássuk át azokat, mert az idő sokmindent eltakar, és mi hamar felejtünk. Bevonnak a dolgokba, hogy elhiggyük, mi akartuk a változást és, hogy az legyen, amit ők akarnak, de mi utólag ne tiltakozhassunk...

(Jn 8:44) Az ördög az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

És mi a céljuk ezeknek a befurakodóknak? Hát az, hogy elérjék a szervezet legfesőbb pozícióit és, hogy onnan, bitorolva a hatalmat, kihasználva az engedelmességet, veszedelmes eretnekségeket csempésszenk be a hitéletbe (2Pét 2:1). Céljuk, hogy a kiforgatott szeretet, irgalmasság és engedelmesség nevében, ezeket az eretnekségeket ránk erőltessék. Így, ezek a veszedelmes eretnekségek, felülről jönnek lefele, a kegyelem áradásához hasonlóan, és ezeket a Szentlélek vezetésének állítják be. De, akiket valóban a Szentlélek vezérel, azokat nem tudják megtéveszteni...

(2Pét 2:1) De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra.

De melyek ezek a veszedelmes eretnekségek? Hát azok, amelyekről manapság nap mint nap hallunk, és amelyekért folyton vitatkoznak ma az emberek: az azonos neműek együttélésének teljes körű elfogadása és megáldása; az elváltak és újraházasodottak szentségekhez való járulása; a nők vezető szerepe az Egyház fő strukturáiban és azok pappá szentelése; a Föld anya neo-panteista imádata és az ökológiai megtérés; a vallási szinkretizmus és, hogy minden vallás Istenhez vezet; a krisztusi testvériség helyetesítése az emberi testvériséggel; a migráció, a társadalmak vegyítése és a világbéke, stb.

És miért olyan veszedelmesek ezek az eretnekségek? Mert Isten parancsolatait megvetve, emberek tetszését keresik, és így elterelik a híveket az üdvösség útjáról. Ezek egy emberi, humanista, pusztán horizontális Egyházat akarnak, és elszakítják a vertikális szálat, amely Istenhez és a szentek közösségéhez kapcsol. A földi Egyház hajórésze leszakad az égi Egyház hajójáról, és darabokra szakadva zuhan le a földre, hogy sokakat maga alá temessen (Lk 27:26-27). Mert csakis az Úr Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet, és csakis Őáltala juthatunk el a mennyei Atyához (Jn 14:6). Ő az Üdvözítő, és csak Ő az egyetlen közvetítő Isten és ember között (1Tim 2:5). Ő az Úr, és rajta kívül nincs más (Iz 47:8)...

(Lk 17:26-27) És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is: ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit.

(Jn 14:6) „Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

(1Tim 2:5) Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő Isten és az emberek között: az ember Krisztus Jézus...

(Iz 47:8) Én vagyok, és rajtam kívül nincs más...

S akkor most mit tegyünk? Szent Pál apostol azt írta, hogy az eretneket egy-két intés után kerüljük (Tit 3:10-11). Hát bizony már elég sok intelmet láthattunk. Nem egyet-kettőt, nem tízet-húszat, hanem akár százat is. Senki sem mondhatja, hogy nem tudja mi történik ma az Egyházban...

(Tit 3:10-11) Az eretnek embert egy-két intés után kerüld, tudva, hogy az ilyen romlott, vétkezik, és saját maga ítéli el önmagát.

Olvashatjuk a búza és a konkoly példabeszédében, hogy a konkolyt nem kell kiírtani. Hagyni kell, hogy nőjön a konkoly a búzával együtt az aratásig (Mt 13:30). Majd eljön az aratás ideje, s akkor majd mindkettő a helyére kerül...

(Mt 13:30) Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.

A parúziáról szóló beszéde után a tanítványok megkérdezték az Úr Jézust, hogy hol fog ez megtörténni. Ő ekkor ezt válaszolta: "ahol a test, oda gyűlnek a sasok is" (Lk 17:37). A test a legméltóságosabb Oltáriszentség, és a sasok az élő hitű krisztuskövetők (Iz 40:31)...

(Iz 40:30-31) Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak,s az ifjak is megbotolva eleshetnek; de akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.

(Lk 17:37) Erre megkérdezték tőle: „Hol lesz ez, Uram?” Ő azt felelte nekik: „Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.”

A mi dolgunk az, hogy élő hittel a legszentebb Eucharisztia köré gyűljünk. Amint a pusztában elesett vad teteme az életet jelenti a fölötte köröző sasoknak, úgy a mi lelkünknek is az életet jelenti az Oltáriszentséghez való járulás. Ezért használjuk ki a napi szentmiséket, a szentségimádásokat, és végezzünk gyakori szentséglátogatást meg lelki áldozást. Mellőzzük a konkolyt és annak irtását, nehogy a búzát is kitépjük vele együtt. Mi úgysem írthatjuk ki a rosszat...

De a gonosz tudja, hogy mi hová fogunk menekülni. Ezért hát az a célja, hogy megszüntesse a mindennapi szentmisét, és ha lehet, a vasárnapi szentmisét is...

(Dán 9:27) Azután egy héten sokakkal megerősíti a szövetséget, és a hét közepén megszűnik a véres áldozat és az ételáldozat,a templomban vészt hozó undokság lesz, és véges-végig megmarad a pusztulás.

(Mt 24:15) Amikor tehát látjátok, hogy a pusztító gyalázat, amelyről Dániel próféta beszélt, ott áll a szent helyen – aki olvassa, értse meg!...

(Lk 17:22) A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni.

És ha mindez bekövetkezik, akkor majd nem marad más választásunk, mint a Remete Szent Pál opciója. Ő az üldöztetés idején a sivatagba menekült, és csak az óázis vízével, meg a pálmafa gyümölcsével tartotta fenn magát. Mindvégig küzdött a sivatagban kóválygó gonosz lelkekkel, és halála után oroszlánok temették el...

Uram Jézus, megrendelünk az idők jelei láttán, de tudjuk, hogy ég és föld elmúlnak, de a Te igéid nem múlnak el. Ámen.

 

Az utolsó idők emberei

A mai demokratikus világban és az úgynevezett emberi jogok és alapvető szabadságok védelmének korában elképzelhetetlen lenne, hogy egy főpásztori levélben vagy egy prédikációban olyan dolgok hangozzanak el, mint amilyeneket Szent Pál apostol írt az ő leveleiben...

Csak néhány példa a keményebb soraiból...

(Róm 1:28-31) Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe. Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal. Megszólók, rágalmazók, istengyűlölők, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedők, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek, értetlenek, hitszegők, lelketlenek, könyörtelenek.

(2Tim 3:1-5) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek. Az emberek önzők, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerők és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják.

(Tit 1:12) Közülük az egyik, az ő tulajdon prófétájuk azt mondta: „A krétaiak örök hazugok, gonosz bestiák, lusta haspókok.”

Ha tetszik, ha nem, ezek mind kanonizált szentírási könyvek (levelek) sorai, és hogyha hiszünk a szentírási könyvek sugallmazottságában, akkor azt is elhisszük, hogy Szent Pál igazat írt, úgy az akkori emberekről, mint a mostaniakról is. 

A Mt 24:12-13, 1Tim 4:1, 2Tim 3:1, 2Pét 3:3, Júd 1:18 igerészek is mind arról szólnak, hogy az utolsó napokban igencsak megszaporodik a gonoszság a világban, és ezért sokakban kihül a szeretet. De, aki mindvégig kitart, az üdvözül...

(Mt 24:12-13) A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.

(1Tim 4:1) A Lélek azonban kifejezetten mondja, hogy az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak...

(2Pét 3:3) Először is tudnotok kell, hogy az utolsó napokban csalárdságban járó gúnyolódók fognak jönni, akik saját kívánságaik útján járnak...

(Júd 1:18) Megmondták nektek, hogy „az utolsó időben gúnyolódók jönnek, akik saját kívánságaik útján járnak, istentelenségben.”

Tehát három dolog világlik ki ezekből az igékből:

1. Az utolsó napokban megsokasodik a gonoszság az emberek között;

2. A regeteg gonoszság miatt ekkor sokakban kihül a szeretet;

3. Az üdvösség eléréséhez, minden gonoszság ellenére, ki kell tartani a hitben, a reményben és a szeretetben (1Kor 13:13).

1. Az utolsó idők embereinek gonoszsága

A Szent Pál apostol által felsorolt emberi gonoszságok a következők:

- hitvány (-ság): erkölcsi tekintetben értéktelen, minden rosszra kapható, megvetésre méltó <személy, embercsoport>; gyalázatos, aljas.

- kapzsi (-ság): olyan <személy>, aki minél több vagyont igyekszik magának, gyakran meg nem engedett módon is szerezni; mohón harácsoló.

- ravasz (-ság): másokat megtéveszteni akaró, fondorlatosan, alattomosan, furfangosan cselekvő <személy, állat>.

- irigy (-ség): olyan <személy>, aki más szerencséjén, sikerén, jólétén bosszankodik, s azt inkább magának kívánja.

- gyilkos (-ság): olyan <személy, ritkán állat>, aki vagy amely gyilkolt, gyilkosságot követett el.

- vetélkedés: a "vetélkedik" igével kifejezett versegő cselekvés, tevékenység, magatartás; az a tény, hogy valaki másokkal vetélkedik; versenyez, verseng.

- ármánykodás: valaki cselszövő, mások kárára törekvő tervek forralása.

- rosszindulatú (-ság): olyan <személy>, akiben rosszindulat van, aki rosszindulatot tanúsít valaki, vagy valami iránt.

- megszól (-ás): a "megszól" igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás, illetve az a cselekvés, hogy valakit, valamit megszólnak, valamit rosszindulatúan helytelenítenek, kifogásolnak valakivel vagy valamivel kapcsolatosan.

- rágalmaz (-ás): a rágalom rosszindulatú beszéd, amit valakinek a háta mögött mondanak abból a célból, hogy az illetőnek ártsanak, vagy rossz hírét keltsék; a rágalom tartalma lehet valótlanság (Péld 10:18), de lehet valóságtartalma is; ez esetben egyoldalú beállításról, vagy a megrágalmazott érdekeit sértő titok feltárásáról van szó (Péld 11:13, 20:19). A rágalom kritériuma tehát nem annak igazságtartalmában van, hanem abban, hogy arra a megrágalmazott nem tud felelni, illetve ellene nem tud védekezni.

- istengyűlölő (-és): az istengyűlölő olyan személy, aki hisz Isten létezésében, de haragot, ellenszenvet vagy lázadást érez vele szemben, szemben az ateistával, aki nem hisz Istenben.

- gyalázkodó (-ás): a "gyalázkodik" igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; valakinek, valaminek hosszas vagy ismételt gyalázása, becsmérlése, gyalázó rágalmazása.

- fennhéjázó (-ás): olyan <személy>, aki helyzetéből – rendszer hatalmából – következő elbizakodottságában másokat lenéz, másokkal dölyfösen viselkedik; gőgös, pökhendi.

- kérkedő (-és): rendszeresen, feltűnő módon dicsekszik, és szavait olykor magatartásával is hangsúlyozza.

- agyafúrt (-ság): ravasz, furfangos, találékony eszű, csavaros gondolkodású <személy>.

- engedetlen (-ség): olyan <személy, főleg gyermek>, aki nem szokott engedelmeskedni; szófogadatlan. Engedetlen kölyök; vagy olyan <személy, csoport>, aki, amely feljebbvalója, elöljárója parancsait nem teljesíti, a hatóság rendelkezésénk nem tesz eleget.

- értetlen (-ség): olyan <személy>, aki valamely beszédet, helyzetet nem ért meg, illetve, aki bizonyos vonatkozásban nehéz felfogásúnak mutatkozik.

- hitszegő (-és): fogadalmát, adott szavát, esküjét megszegő <személy>.

- lelketlen (-ség): jóindulat, megértés, emberi érzés nélkül való <személy>; szívtelen, gonosz, kegyetlen.

- könyörtelen (-ség): semmire sem tekintő, kímélet, könyörület, irgalom, részvét, szánalom nélkül való <személy>.

- önző (-ség): olyan <személy>, aki csak a maga javát, hasznát, érdekét tekinti, azt hajhássza, s másokra nincs tekintettel; egoista.

- elbizakodott (-ság): olyan <személy>, aki magáról túlságosan sokat tart, magában vagy körülményeiben a kelleténél jobban bízik.

- kevély (-ség): olyan <személy>, aki magát túlzottan nagyra tartja, másokat pedig lenéz; dölyfös, gőgös, felfuvalkodott, pöffeszkedő.

- hálátlan (-ság): valamely jótéteményért hálát nem érző, nem tanúsító <személy, csoport>.

- istentelen (ség): <vallásos emberek szóhasználatában>: Istenben nem hivő, hit nélküli <személy>.

- szeretetlen (-ség): olyan <személy>, akiben nincs szeretet mások iránt; rideg, kemény szívű, szívtelen.

- összeférhetetlen: olyan <személy>, aki nem tud másokkal békességben élni.

- mértéktelen (-ség): olyan <személy>, aki valamiben nem ismer határt, mértéket, korlátozást; szertelen, mohó, mérséklet nélküli.

- kegyetlen (-ség): olyan <személy, csoport>, aki, amely könyörület, irgalom nélkül, kínt, szenvedést, gyötrelmet okozva viselkedik valakivel, valamivel szemben.

- áruló (-ás): olyan <személy>, aki valakit vagy valamely ügyet elárult, vagy éppen elárul.

- vakmerő (-ség): olyan <személy vagy állat>, aki vagy amely veszélyes helyzetekben, a következményekkel nem törődve meggondolatlanul bátor; igen merész.

- felfuvalkodott (-ság): kevélységtől pöffeszkedő, öntelten gőgös, fennhájázó <személy>.

- hazug (-ság): olyan <személy>, aki jelleménél fogva gyakran hazudik.

- gonosz (-ság): olyan <személy>, aki erkölcsi romlottsága következtében valakinek, valaminek bajt, bántalmat, kárt okoz vagy akar okozni; romlott, nagyon rossz.

- bestia (-litás): kegyetlen, irgalmatlan, állatiasan durva ember; vadállat.

- lusta (-ság): olyan <személy, állat>, aki, amely valamely munka végzésére nem hajlandó, vagy kelletlenül, kényszeredetten végzi.

- haspók: nagy hasú, pocakos, gyakran vékony lábú személy, főleg férfi; tréfásan: nagy étkű, feneketlen gyomrú, nagybelű személy, főleg férfi.

Figyeljük meg, hogy Szent Pál apostol csak ebben három igerészben 37 olyan jellemzőt írt le, amiért ma az ember pórul járna ha nyilvánosan hirdetné, főleg ha az közszereplő vagy egyházi vezető. De hol vagyunk ma már Szent Pál apostol lelkületétől?...

A mai társadalom, de még az egyházak is, mára pszihologizálódtak, és a pszihológiából egyfajta vallást csináltak, egy valláspótló eszközt. És ebben az új psziho-vallásban, mára minden rossz emberi tulajdonságra azt mondják, hogy nárcizmus. Nárcisztikus a gonosz férj, narcisztikus a rossz feleség, nárcisztikus a Z és az Alfa generáció... Mindenki nárcisztikus... A pszihologizálók azt állítják, hogy még soha a történelemben nem volt egy ilyen nárcisztikus társadalom, mint a mai generació. De Szent Pál apostol nem pszihologizált, hanem nevén nevezte a rossz emberi tulajdonságokat, nem terápiázott, nem lelkizett, hanem keményen megítélte azokat (1Kor 5:9-13), megintette, megfedte az embereket, és megtérést követelt mindenkitől (1Kor 4:21)...

(1Kor 4:18-21) Egyesek azonban úgy felfuvalkodtak, mintha nem készülnénk hozzátok. Pedig ha az Úr akarja, hamarosan eljövök, és meg fogom ismerni a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét. Mert Isten országa nem a beszéd, hanem az erő révén nyilvánul meg. Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?

(1Kor 5:9-13) Levelemben már megírtam nektek: Ne barátkozzatok romlott emberekkel. Nem általában e világ kicsapongóira, fösvényeire, rablóira vagy bálványimádóira gondolok, mert akkor ki kellene szöknötök a világból. Most azonban ezt írom nektek: Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel ne is étkezzetek együtt. Nem tartozik rám, hogy kívülállókon bíráskodjam. Nemde ti is azok fölött ítélkeztek, akik a közösséghez tartoznak? A kívülállók fölött majd Isten ítélkezik. Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!

2. Sokakban kihülhet a szeretet

Több közösségi tag panaszkodik a testvéri beszélgetésekben, vagy a lelki gondozások alkalmával, hogy milyen gonoszságokat kell elszenvedjenek még a családtagoktól is: az egyik ilyen testvér már évtizedek óta szenved a saját apja miatt, aki minden nap megbántja; a másik a férjére panaszkodik, aki évtízedek óta naponta megalázza, és már tizekétszer hívatták a törvényszékre, mert a férje válni akar tőle, de ő nem egyezik bele; a harmadikat az édes testvére lopja, csalja és gyalázza bárhányszor találkoznak; a negyedikkel a gyermeke viselkedik folyton sértő módon és tiszteletlenül. És ezeknek sora végeláthatatlan... 

Ezekben a személyekben, akik ilyen dolgokat élnek meg, egy a közös: mind nagyon szenvednek, szomorúak és elkeseredettek. Szegények már élni is alig akarnak, mint Rebeka, Izsák felesége, akinek megkeseredett a lelke a pogány, gonosz, hettita menyei miatt...

(Ter 26:34-35) Ézsau pedig negyvenesztendős korában feleségül vette Juditot, a hettita Beeri lányát, és Bászemátot, a hettita Élon lányát. Mindketten keserűséget okoztak Izsák és Rebekka lelkének.

(Ter 27:46) Rebekka azután azt mondta Izsáknak: „Meguntam az életemet Hét lányai miatt! Ha Jákob is Hét lányai közül vesz feleséget, nem kívánok tovább élni!”

Igen... A mai emberek visszatérnek az őskori pogányság gonosz lelkületéhez. Sőt, még gonoszabbak is lesznek, mint a régiek, mert amikor az ördög üresen látja a megkeresztelt és feldíszített lelket, mely istentelenné vált, akkor hív magával hét más, nálánál is gonoszabb ördögöt, és szálást vesznek abban a lélekben. Az ilyen Istentől elszakadt újpogány és krisztustagadó ember még gonoszabb lesz, mint a meg nem keresztelt pogány...

(Mt 12:45) Erre elmegy, maga mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat; bemennek és ott laknak. Annak az embernek pedig ez az utóbbi állapota rosszabb lesz az előzőnél. Így történik ezzel a gonosz nemzedékkel is.

Az ilyen helyzetekben, a bántott ember lelkében kialakul egy ösztönös reflex. Amint meglátja azt a személyt, aki folyton megkeseríti a napjait, automatikusan felgerjed lelkében egy erős ellenszenv, utálat és keserűség. A kérdés az, hogy mit kezd az ember az ilyen érzésekkel. Szent Pál apostol adott nekünk erre egy-két tanácsot...

(1Kor 13:4-7) A szeretet hosszan tűr, a szeretet jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem viselkedik bántóan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat, nem örül a gonoszságnak, hanem együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

(Ef 4:1-2) Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel.

3. Fel kell szítani a szeretet lángját

Mit tegyünk ha ilyen helyzetbe kerülünk? Mit tegyünk ha már egy személy puszta jelenléte is ellenszenvet, utálatot és keserűséget okoz nekünk? Hát először is tanuljunk meg néhány igerészt, amelyek bátorítnak minket, és gyógyírként szolgálnak lelkünknek...

(Lev 19:18) Ne légy bosszúálló, és ne gyűlölködj néped fiaival. Szeresd embertársadat úgy, mint magadat. Én vagyok az Úr.

(MTörv 6:5) Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből.

(Mt 12:30-31) "Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erőddel! « Ez az első parancsolat. A második pedig: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!« Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”

(Mt 22:37-40) Ő azt felelte neki: „»Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.« Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.« Ezen a két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”

(Jn 13:34) Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!

(1Ján 4:20) Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, és a testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.

(Gal 5:14) Mert az egész törvény egyetlen mondatban teljesedik be, mégpedig ebben: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”

Már sok lelkiségben és imádságos közösségben megfordultam amióta megtértem. A végső konkluzióm az lett, hogy egy lelkiség kudarcának oka mindig a testvéri és a felebaráti szeretet hiánya. Vannak, akik a Szentlélek karizmáira koncentrálnak; vannak, akik a máriás imádságokra fektetnek hangsúlyt; vannak, akiknek a liturgia méltósága, vagy a dogmák a legszentebb dolgok, stb. De végül mindezek elsikkadnak, silányokká és üresekké válnak, mert hiányzik belőlük a felebaráti és a testvéri szeretet...

Persze, a bűnt soha nem lehet szeretni... Aki bűnben él, a bűnt dicséri és magasztalja, aki bűnös normák, cselekedetek és életformák elfogadásáért harcol, azzal nem érthetünk egyet... De a bűnös embert szeretnünk kell. Sőt, még az ellenségeinket is szeretnünk kell...

(Mt 5:44-45) Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt.

(Lk 6:27) Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket.

(Róm 12:20) Sőt „ha ellenséged éhezik, adj enni neki; ha szomjazik, adj inni neki; mert ha így teszel, égő parazsat raksz a fejére.”

Szítsuk fel mindig szívünkben a szent szeretetet. A lelkünk lámpásának kialvása ellen, a bennünk lévő szeretet megfogyatkozása ellen, igencsak jó az alábbi fohász...

Jézusom, segíts megtartani a legfőbb parancsolatot: Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ez a törvény és a próféták. Hogyan szeretem Istent, Akit nem láttam, ha nem szeretem azt, aki mellettem van? Isten szeretete a felebaráti szeretetben nyer bizonyságot, mert ez a törvény summája. Ámen.

A legnagyobb gonoszság

(Sir 25:13-26) Nincs seb, amely úgy fájna, mint a szívnek sebe, a legnagyobb gonoszság a nő gonoszsága. Nincs olyan fájó csapás, mint amit a gyűlölet szül, legszörnyűbb bosszú az ellenség bosszúja. Nincs erősebb méreg a kígyó mérgénél, nincsen tajtékzóbb düh, mint az ellenségé. Inkább oroszlánnal vagy sárkánnyal lakni, semmint gonosz nővel közös fedél alatt. Elsötétül a gonosz asszony arca, olyan lesz az ábrázatja, akár a medvéé; amikor a férje baráti körben ül, akaratlanul is egyre sóhajtozik. Nincs nagyobb baj, mint ha baj van az asszonnyal, szakadjon hát rá a bűnösök végzete. Mint homokos lejtő vén ember lábának, a csendes férjnek ilyen a nagyszájú asszony. Ne vigyen vesztedbe az asszonyi szépség, ne is kívánkozz utána sohase. Mert harag, szégyen és gyalázat egyszerre, hogyha egy férfinek asszony ad kenyeret. Nyomott kedélyt jelent és szomorú arcot, meg sebet a szívben a rossz asszony. Lankadt kezek jelzik és megroggyant térdek, ha férjét az asszony nem teszi boldoggá. Asszonytól indul el útjára a vétek, az ő bűne miatt halunk meg mindnyájan. Ne nyiss utat a víznek mert kiárad, a gonosz asszonyt ne hagyd szóhoz jutni. Ha ujjad vagy szemed intésére nem ad, szakíts meg vele minden kapcsolatot.

Mostanában divattá vált a nőket kritizáló podcast-ok terjesztése a Facebook-on meg a TikTok-on, és érdekes, hogy ezeket a videókat leginkább nőnemű digitális tartalomkészítők terjesztik. Úgy tűnik, hogy a nők ráéreztek erre a dologra, értik a mai nők válságát, és profitálni akarnak anyagilag is ennek a témának a megvitatásából. Csak bele kell olvasni ezeknek a videóknak kommentjeibe, és máris sokat tanul az ember...

A kommentekben általában a nők tiltakoznak, a férfiak elégedettek a nők iránti bírálatokkal, de a nyugati férfiak, különösen az amerikaiak, gyakran beírják, hogy "this is the end", vagyis, hogy számukra ez a téma le van zárva. Nincs több házasság, csak esetleg prenup-al (házassági szerződéssel), de a legtöbben még azzal se, és sok amerikai férfi "passport"- ot kiált, vagyis, hogy egy nővel való kapcsolatért el akarja hagyni az USA-t...

Nyugaton ma már egy nő közelsége életveszélyes lehet a férfi számára. Azzal a kellemtkenséggel szembesülhet, hogy megvádolják őt: szexuális zaklatással, nemi erőszakkal, egy gyerektartást varrnak a nyakába, elveszítheti a házát, vagy élete minden megtakarítását... Ilyenek náluk a törvények... Így aztán sok nyugati férfi elköltözik távolkeleti országokba, ahol a még a patriárkális felfogás és törvénykezés létezik, és/vagy olcsón elérhetők a nők testi vágyaik kielégítésére...

De mi történik itt valójában? Kinek jó ez? Mert a nőknek, akik látszólag győztesek ebben az egész űgyben, ebben a mesterségesen kreált nemek közötti viszályban, bíztosan nem. Szép lassan, a nyugati nők több mint fele magányos marad, akik majd a cicájukkal, vagy egy ölebbel élik napjaikat. Itt vajon nem arról van-e szó, hogy az emberek elszakadtak Istentől, és visszasülyedjedtek egy újpogányság reményteleségébe?...

Az eredeti cél

Kezdetben Isten megteremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette, megáldotta őket, hogy szaporodjanak és sokasodjanak, és töltsék be a föld színét (Ter 1:27). A házasság nem egy keresztény intézmény, és nem a Katolikus Egyház kreálta, hanem egy univerzális, emberi intézmény, amelyet Isten hozott létre kezdetben, és az Úr Jézus emelte szentségi szintre (Mt 19:6, Mt 26:26). Végül, a házasság legmélyebb értelme az utolsó vacsorán, az Oltáriszentségben mutatkozott meg, amikor Isten és ember eggyé vált a kenyértörésben (Mt 26:26)...

(Ter 1:27) Megteremtette tehát Istenaz embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.

(Mt 19:6) Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.

(Mt 26:26) Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem.”

Isten örök terve, hogy feleségül veszi az Ő népét, ezért aztán a férj és a feleség szentségi kacsolata mintázza Isten és az Ő népe közötti eszkatologikus kapcsolatot. Ez pedig nem más, mint egy életen át tartó, intim, hűséges, tiszta és monogám kapcsolat, amint Krisztus is szereti Egyházát...

(Iz 62:5) Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a lányt, úgy vesz feleségül a te fölépítőd, és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd neked Istened.

(Ef 5:31-32) „Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek.” Nagy titok ez; én pedig Krisztusról és az egyházról mondom!

A kapcsolat megromlása

Az eredeti bűn által megromlott a kapcsolat Isten és az ember, ember és az ember, ember és a természet között... Isten átkot bocsátot az egész földre (Ter 3:17). Az ember lelke elveszítette Isten dicsőségét, az eredeti szentséget, majd megízlelte a testi halált is. Ádám és Éva egymást hibáztatták, és elkezdődött a fáradságos munka meg a vitatkozások. A természet megromlott, a föld elgyomosodott, és az állatok is húsevők keztek lenni...

(Ter 3:17) Ádámnak pedig azt mondta: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld miattad! Fáradozva élj belőle életed minden napján!"

A protoevangélium által Isten ígéreteket adott az asszonynak, de ugyanakkor meg is büntette őt a szülési fájdalmakkal. A férfi és a nő közötti kapcsolat megromlása pedig később a többnejűséghez vezetett. Hiába, hogy szerette a férj az első feleségét, mégis több mellékfeleséget vett magának... Így aztán belépett az asszonyok életébe a féltékenység (Ter 30:14-16). Hogyan érezhette magát az első feleség, amikor a férje mellékfeleségekkel hált? Hát nem jól...

(Ter 30:14-16) Amikor Rúben egyszer búzaaratás idején kiment a mezőre, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráhel azt mondta neki: „Adj nekem fiad mandragórájából!” Az így felelt: „Kevésnek találod, hogy a férjemet elvetted tőlem, még a fiam mandragóráját is elvennéd?” Ráhel erre azt mondta: „Veled alhat ma éjjel a fiad mandragórájáért!” Amikor aztán Jákob estefelé megjött a mezőről, Lea kiment elé, és így szólt: „Hozzám kell bejönnöd, mert bérbe vettelek a fiam mandragórájáért.” Vele aludt tehát azon az éjszakán.

Így aztán, az eredeti bűn következtében, elterjedt poligámia. A többnejűség pedig a többisten imádást, vagyis a bálványimádást szimbolizálja lelki síkon. Amilyen Istennek a nép bálványokhoz való fordulása, olyan az asszonynak a férj többnejűsége...

(Jer 2:23-24) Hogy is mondhatnád: „Nem vagyok tisztátalan, nem szegődtem a Baálok nyomába? ”Nézd csak meg lábad nyomát a völgyben, és ismerd el, mit tettél! Olyan vagy, mint a gyors lábú tevekanca, amely szertekalandozik útjain, majd kitör a pusztába, s vágytól lihegve levegő után kapkod. Ki csillapíthatná le gerjedelmét? Bárki keresi, nem fárad hiába, megtalálhatja, együtt a párjával.

Ma, az újpogánysággal, visszatérnek a nőkre az ősi pogányság megalázó állapotai... A férfiak többé már nem becsülik a nőket, az mondják, hogy "jobb bérelni, mint megvásárolni" és a nők többsége egyedül marad... Fiatalabb korukban a nők még szépek, büszkék és önállóak, de ahogy ötven felé közelednek, rájuk tör a magány, a kétségbeesés és a depresszió. Így aztán odajutnak, hogy heten ragadnak meg egy férfit, csakhogy valahogy megszerezzék maguknak...

(Iz 4:1) Azon a napon hét asszony ragad majd meg egy férfit, és azt mondja: „A saját kenyerünket esszük, és a magunk ruhájába öltözünk. Csak a nevedet hadd viselhessük, szabadíts meg minket a gyalázattól!”

A rossz házasság

A férfi házasodik és a nő férjez megy... A férfinak kell megkérnie a nő kezét, ő kell romantikusan letérdeljen a nő lábai előtt és átnyújtania a gyémántköves jeggyűrűt. A férfiről álmodják a nők, hogy fehér lovon érkező herceg, a nő pedig odafent várakozik a várkastély tornyának ablakában. A nő szemérmesen integet a csipkés zsebkendőjével, és a férfi rabolja el őt a magas toronyból...

Ha netán a szentírást idézi az ember a nő és a férfi közti viszonyról, akkor a feministák kórusban tiltakoznak és zengik kifogásaikat: hogy az akkor egy patriárkális redszer volt; azokat az "úgynevezett" bölcsességeket mind férfiak írták; ez ma már súlyos diszkrimináció, stb. De vajon miért írták ezeket mind a férfiak? Azért, mert a nők el voltak nyomva? Nem... Azért, mert Isten őket választotta ki prófétáknak és szent íróknak. De, aki ellenkezik Istennel, és rugdalózik az Ő parancsolatai ellen, az nem ismeri a Szentlelket, és az írások sugallmazottságában sem hisz.

Salamon király, a Példabeszédek könyvében, hosszasan leírja a rossz házasság és a rossz feleség példáit...

(Péld 7:23-26) Mert a parancs fáklya, a tanítás világosság, s a fegyelem feddése az életre vezető út, hogy megóvjanak a rossz asszonytól, az idegen nő hízelkedő nyelvétől! Meg ne kívánd szépségét szívedben,és meg ne ejtsenek az ő kacsintásai! Mert a céda személy díja alig ér egy kenyeret, a férjes asszony azonban drága lélekre vadász...

(Péld 19:13) A balga fiú fájdalom atyjának, a házsártos asszony pedig olyan, mint a folyton beázó háztető.

(Péld 21:9; 25:24) Jobb lakni a háztető sarkán, mint házsártos asszonnyal egy házban.

Csakhogy Salamon is, minden bölcsességével együtt, a nők miatt bukott el, mert ágyékát nőknek adta, és a nemi élvezeteknek hódolt. Így aztán, az idegen asszonyok miatt fordult a bálványokhoz, és épített oltárokat a pogány isteneknek...

(Sir 47:14-21) Milyen bölcs voltál már ifjúkorodban, tele voltál okossággal, mint a folyó. Elborítottad a földet szellemeddel, és betöltötted rejtélyes szavakkal. Híred eljutott a messze szigetekig, s mert szeretted a békét, megkedveltek. Énekek, mondások, rejtélyek s válaszok által elkápráztattad a világot. Istennek, az Úrnak nevében, akit Izrael Istenének hívnak, halmoztad az aranyat, mint az ónt, s mint az ólom, annyi ezüstöd volt. De az ágyékodat asszonyoknak adtad, és érzékiséged rabszolgája lettél. Így foltot ejtettél neved tisztességén, és nemzetségedre gyalázatot hoztál. Az utódjaidra haragot vontál, és szorongattatást az ivadékodra: Kettős uralom vette kezdetét, és Efraimból pártütő ország lett.

A szent író, Jézus, Sirák fia, minden férfit óv az asszonyi társaságtól, mert abból semmi jó se származhat... Ha pedig valaki házasodni akar, akkor az járjon más utakon...

(Sir 42:12-14) Egyiknél se időzz szépsége kedvéért, és asszonyokkal ne ülj össze. Miként a ruhából előmászik a moly, úgy az asszonyból is az asszonyi gonoszság. Kevésbé rossz a férfi gonoszsága, mint amilyen rossz az asszony kedvessége, mert az asszony szégyent és gyalázatot szerez.

Aki meggondolatlanul házasodik, az leginkább rosszul házasodik. A házasság kettőn áll, de mégiscsak a férfi kéri meg a nő kezét... A nő pedig legtöbbször igent mond: néha a szeme tetszése szerint; néha a szexuális vonzódás miatt; néha a vagyon és az anyagi bíztinság miatt... Aztán ha ezek elmúlnak, akkor majd kezdődik a házsártosság...

Hogyan házasodj jól

Ki és hogyan találhat magának jó feleséget? Hát csakis az istenfélő ember, amint a bölcs író is tanítja. A férfi ne az asszony szépségét nézze, hanem azt, hogy vajon hívő-e, istenfélelő-e, erkölcsös-e és erényes-e... Salamon király és Jézus, Sirák fia, hosszasan ecsetelik a jó feleség tulajdonságait...

(Sir 26:1) A jó asszonynak boldog a férje, éveinek száma kétszeres lesz. A derék asszony jól tartja urát, s az békében tölti el éveit. Jó feleség jó osztályrész, amely istenfélő férfinak jut jótettekért. Legyen ő bár gazdag vagy szegény, a szíve jókedvű, és arca is vidám minden időben. Három dologtól fél a szívem, a negyedik színétől pedig rettegek: a város pletykájától, a nép zendülésétől, a hazug rágalomtól. Mindezek a halálnál is rosszabbak, de keserű fájdalom és gyász a féltékeny asszony! Nyelve ostor mindenkivel szemben. A rossz feleség, mint a lötyögő járom az ökrön, aki hozzáér, mintha skorpiót fogna! Nagy bosszúság a részeges asszony, szégyenét, csúfságát nem lehet eltakarni. Az asszony paráznasága a szeme járásánés a szempilláin is látszik. Az asszonyt, ha nem javul, erősen őrizd, hogy ne éljen a kínálkozó alkalommal. Vigyázz állandóan illetlen szeme járására, egyébként ne csodáld, ha elhanyagol téged. Mint a szomjas vándor, kitátja száját a forrásnál, és iszik minden közeli vízből, leül minden karó mellé, s a tegezt minden nyílnak nyitva tartja. A szorgos asszony kedvessége elbájolja férjét,és megerősíti csontjait fegyelmezettsége. Isten ajándéka az asszony okossága és hallgatagsága, és nincs a jól nevelt léleknek méltó ára! Mindennél nagyobb kegyelem a szemérmes asszony, és nincsen semmi méltó ellenértéke a mértékletes léleknek! Ami a felkelő nap Isten magas egén a világnak, az a jó asszony bája házának ékességére. Tündöklő lámpás a szent mécstartón: ilyen a szép arc a jónövésű termeten. Aranyoszlopok ezüst talapzaton: ilyenek a formás lábak a szép termetű asszony sarkain.

(Péld 31:10-31) Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja. Férje egész szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele. Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján. Előteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez, ügyes kézzel. Olyan, mint a kalmárok hajója: messze földről szállítja az élelmet. Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval. Szántóföld után néz, és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából. Jól körülköti derekát az övével, és nekifeszíti karját a munkának. Tudja, hogy jó hasznot hajt, éjnek idején sem alszik ki lámpája. Kinyújtja a karját a guzsaly után, és a kezével megfogja az orsót. Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg a karját nyújtja. Nem kell féltenie háza népét a hótól: egész háza népét ellátta kettős ruhával, és takarókat is csinált magának. Ruhája bársonyos len és bíbor gyapjú. Férjét a kapuknál igen nagyra tartják, hogyha tanácsban ül az ország véneivel. Ingeket is készít, és eladja őket, öveket is árul a kereskedőnek. Az erő érzete veszi körül, vidáman néz a jövendő elé. Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás árad a nyelvéről. Szemmel tartja háza népének munkáját, a tétlen lustaság nem kenyere. Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik, a férje is fölkel, és így dicséri: „Sok asszony megmutatta milyen derék, de te felülmúlod őket, mind valamennyit!” Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az okos asszonynak kijár a dicséret. Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit!

Ezért a keresztény ember keressen magának feleséget elsősorban a templomi közösségben. Keresse párját a templomban, mert az istenfélő asszony inkább megtartja házassági fogadalmát, nem csalja meg férjét, és nem követ el házasságtörést... Az istenfélő asszony inkább megtermi a Szentlélek gyümölcsét, és inkább lesz jó a családjához (Gal 5:22-23)...

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincsen törvény.

Az ilyen asszony még a hitetlen férjét is megszenteli, hogy a gyermekei is szentek legyenek...

(1Kor 7:13-14) És ha egy asszonynak hitetlen férje van, aki kész vele élni, ne hagyja el a férjét! Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek.

Manapság a papok mindenféle családpasztorációval bíbelődnek, de ez sajnos gyakran hiábavalóságnak bizonyúl. Nem a családot kell ápolni, hanem a hívek hitét kell erősíteni... Akinek élő hite van az Úr Jézusban, az nem válik el férjétől vagy feleségétől, és jól bánik a családjával. Nem a pap dolga a házasság karbantartása és reparálása, hanem a házastársaké.

Tehát az ember ne az asszony szépségét nézze, hanem az erényeit. És lehetőleg házasodjon saját népe köréből, saját kulturájából és saját társadalmi szintjéről. Aki a házasság előtt nem veszi figyelembe az áthidalhatalan különbségeket, vagy az erőforrások meglétét, annak könnyen krízisbe kerülhet a házassága...

A mai feminista nő büszke, önálló, ésszerűtlen és arcátlan... Ő nem akarja átadni életét és alávetni magát férjének, mert kiszolgáltatottnak érezné magát, és nemhogy egyenlő akarna lenni férjével, hanem még le is akarja uralni őt. Ez pedig a természet rendje ellen való...

(1Tim 2:11-14) Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást. Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben. A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett; Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe esett.

A rossz asszony a legnagyobb gonoszság a földön, mert atombombával milliókat lehet ölni, de a feminista nőkkel a család intézményét lehet felszámolni, ami az egész emberiséget a kipusztulás felé vezetheti...

A nők egyetlen esélye ma csakis az igaz hithez való visszatérés, a Szűzanya lemintázása, és az ő alázatosságának követése, utánzása...

(Lk 1:38) Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.”

Uram Jézus, belátjuk nagy bűneinket. Ezért jut nekünk annyi rossz feleség és annyi gyötrelem a házasságban. Kérünk Téged, hogy légy irgalommal irántunk legalább életünk alkonyán. Ámen.