A vigyori keresztény

A vigyori keresztény egy eléggé új jelenség minálunk... Úgy kb. 20 éve jelent meg, és egy mottóval is felszerelték: A keresztény ember a remény embere...

Ez így igaz... A keresztény ember valóban a remény embere, és a remény nem csal meg (Róm 5:5), de kérdés, hogy ki mit ért a remény alatt, és hogyan éli azt meg...

(Róm 5:5) A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.

A vigyori keresztény mindig vigyorogva jön szembe az emberrel, vigyorogva köszönti, vigyorogva beszélget vele, és amikor az ember elmondja neki élete gondjait, akkor egy pillanatnyi mosolyszünet után, újból vigyorogni kezd. Ő a remény és főleg az öröm embere, aki látszólag mindig örül, és mit sem törődik mások bajával...

Eddig úgy tudtam, hogy az ember arckifejezései arra valók, hogy kifejezzék érzéseit: a ember mosolyog ha valamiben gyönyörködik, kacag ha valami vicces, komoly ha valmin töri a fejét, szomorú ha bánata van, kimered a szeme, amikor szörnyülködik (Jób 17:7-8), stb. Csak a bolond vigyorog állandóan, vagy a képmutató, aki el akarja fedni érzéseit...

(Jób 17:7-8) Szemem homályba borult a bánkódástól, és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék. Szörnyülködnek ezen az igazak, s a tiszta felháborodik a képmutató ellen...

Egy alkalommal összefutottam egy ismerős fiatal pappal az árúházban. Civilben volt. Egy kopott szürke pulovert és egy szürke farmernadrágot viselt. Széles vigyorral köszöntött, lekezelt velem, és kedvesen érdeklődött, hogy hogy vagyok. Jómagam, ha megkérdeznek, hogy hogy vagyok, nem veszem üres udvariasságnak, hanem röviden megemlítem, hogy mi az, ami jól megy az életemben és mi az, amiben nehézségeim vannak. Na, ez az, amire nem kiváncsi a vigyori keresztény... A problémáim hallatára még egy pillanatra sem múlt el a vigyor az arcáról, és az empátiának meg az együttérzésnek még az árnyékát sem mutatta. Úgy éreztem, mintha egy vigyorgásra programozott robottal beszélnék. Aztán később, ugyanez a fiatal pap, ugyancsak teljesen civilben, úgy gyóntatott meg engem, hogy gyónás közben jegyzetelt, coach-ingolt, nem adott feloldozást és penitenciát. Akkor nem értettem, de ma már nyilvánvaló számomra... Ő a reményt és az örömet megtestesítő vigyori pap, aki pszihologizálással gyógyítgatja a hívek lelkét. Na, az ilyeneknek nem füllik a foga a Keresztények sírjatok nagyböjti énekre. Ne mind sírjunk, hanem hallelujázzunk és örvendezzünk...

De a vigyori keresztény megfeledkezik néhány fontos dologról:

1. Megfeledkezik arról, hogy megváltottságunk nem jelenti azt, hogy nem lesznek nehézségek az életünkben, hanem fel kell vennünk keresztünket (Lk 14:27)...

(Lk 14:27) Aki nem veszi fel keresztjét és nem követ, nem lehet a tanítványom.

2. Megfeledkezik arról, hogy nemcsak örvendeznünk kell, hanem empatikusan együtt is kell éreznünk, sírnunk a sírókkal (Róm12:15) és a szenvedőkkel. Szerinte örvendezzünk együtt, és mindenki sírjon odahaza...

(Róm 12:15) Örüljetek az örvendezőkkel, sírjatok a sírókkal!

3. Megfeledkezik arról, hogy ebben az életben sosem leszünk bíztonságban, amíg el nem érjük hitünk célját, vagyis az üdvösséget (1Pét 1:9), mert az ördög mindig körülöttünk ólálkodik, hogy megkísértsen (1Pét 5:8)...

(1Pét 1:9) ...mert eléritek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

(1Pét 5:8) Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el.

4. Megfeledkezik arról, hogy üdvösségünk reménybeli (Róm 8:24) és, hogy mindnyájan meg kell jelenjünk az Úr Jézus ítélőszéke előtt (2Kor 5:10)...

(Róm 8:24) Üdvösségünk ugyanis reménybeli. Ha látjuk azt, amit remélünk, az nem reménység, hiszen ki remélné azt, amit lát?

(2Kor 5:10) Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk leplezetlenül Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki megkapja, amit érdemel, aszerint, hogy jót vagy hitványat cselekedett testi életében.

5. Megfeledkezik arról, hogy életünk és munkánk tűzön keresztül fog átmenni, hogy bejuthassunk a mennyek országába (Mal 3:3, 1Kor 3:13-15)...

(Mal 3:3) Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és megtisztítja Lévi fiait. Megnemesíti őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak.

(1Kor 3:13-15) Az Úr napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.

6. Megfeledkezik arról, hogy sokan csak ideigtartó büntetések után jutnak be a mennyek országába (Mt 5:26), és azt hiszi, hogy ő már be is jutott a mennybe...

(Mt 5:26) Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, amíg az utolsó fillért is meg nem fizeted.

7. Megfeledkezik az idők jeleiről és a végső idők gyötrelmeiről (Mt 24:7-9)...

(Mt 24:7-9) Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Sokfelé éhínség lesz és földrengés. De mindez csak a fájdalmak kezdete lesz. Akkor majd gyötrelmeknek vetnek alá benneteket és megölnek titeket. Gyűlöletesek lesztek minden nemzet előtt az én nevemért.

8. Megfeledkezik a Nagy Elpártolásról és az aposztázia fájdalmas valóságáról (2Tessz 2:3)...

(2Tessz 2:3) Senki semmiféle módon félre ne vezessen titeket! Mert az Úr napját megelőzi a Nagy Elpártolás, amikor megjelenik a Törvény ellensége, a kárhozat fia.

9. Megfeledkezik a végső idők nagy nyomorúságainak és ükdöztetéseinek nyilvánvaló közelgéséről (Mt 24:9-10, Jel 13:7)...

(Mt 24:9-10) Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást.

(Jel 13:7) Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre.

10. Megfeledkezik a saját életének végső keresztjéről, amikor majd őt is körül fogják venni a halál félelmei...

(2Pét 1:14) ...mert biztos vagyok abban, hogy közel van sátram lebontása, mint ahogy ezt a mi Urunk Jézus Krisztus is értésemre adta.

Persze, amikor szóba kerülnek ezek a dolgok, akkor ő is elismeri, hogy elméletileg ezek léteznek, de hamar átesik rajtuk egy rövid legyintéssel, hogy aztán újból felvegye a felületes, vigyori keresztény pózát...

Manapság sok vigyori pap és laikus lépik fel, hogy modern, tréfás animációkkal evangelizálják a fiatalokat, de ne feledjük: az Úr Jézus sosem poénkodott, és Pió atya, ha néha mosolygott is, de oktalanul sosem vigyorgott...

Keresztény életünk küzdelme egy nagyon komoly dolog, és azt nem lehet csak úgy vigyorogva átevickélni. Ezért hát ne kövessük ezeket a vigyorgó álmodozókat, hanem legyünk józanok, mert mi a józanság lelkét kaptuk (1Tessz 5:6)...

(1Tessz 5:6) Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!

Ne feledjük, hogy keresztény remény és az igazi lelki öröm nem vigyorgásban és hallelujázásban áll, hanem a lélek felfoghatatlan repesésében, amelyet az Úr Jézus benső öröme ad nekünk a Szentlélek által, még akkor is, ha éppen nem látszunk annyira vidámaknak (Jn 15:11, Fil 4:4)...

(Jn 15:11) Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.

(Fil 4:4) Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.

Uram Jézus! Te nem vicceltél és nem vigyorogtál, hanem szent komolysággal és méltósággal vitted végbe megváltó művedet. Add nekünk, hogy igazi követőid legyünk egész életünkben. Ámen.