(Zsolt 91:11-14) Mert angyalainak parancsol felőled, hogy minden utadon őrizzenek. Kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat. Áspiskígyón és viperán fogsz járni, eltiprod az oroszlánt és a sárkányt. Mivel bennem bízik, megszabadítom, oltalma leszek, mert ismeri nevemet.
A szentírásban rengeteg helyen olvashatunk az angyalokról. Az Éden kertjében a Virrasztók (Énok k. 10.) vigyáztak az első emberre, az ősbűn után kerubok állták el az utat az élet fája felé (Ter 3:24), Jákób angyalokat látott az égig érő létrán, amint fel és alá járnak rajta (Ter 28:12), angyalok jelentek meg a bíráknak és a prófétáknak, stb. Az idők teljességében angyalok szálltak fel s alá az Emberfia fölött (Jn 1:51)...
(Jn 1:51) „Bizony, bizony, mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött.”
Angyalok vigyáztak a gyermek Jézusra és a Szent Családra (Mt 2:13), angyalok szolgáltak az Úr Jézusnak a pusztában (Mk 1:13), angyal erősítette meg Őt a getcemáni kertben (Lk 22:43), angyalok nyitották meg az Úr Jézus sírját (Lk 24:2-4, Jn 20:12) és ugyancsak angyalok jelentek meg a mennybemenetele alkalmával (ApCsel 1:10). De az Úr Jézus kijelentette azt is, hogy mindnyájunknak van őrző angyala, aki mindenkor látja a mennyei Atya arcát (Mt 18:20)...
(Mt 18:10) Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.
De nemcsak az embereknek van őrangyala, hanem a területi egységeknek is, mint pl: kontinenseknek, országoknak, városoknak, és nem utolsó sorban a templomoknak...
(Dán 10:13) A perzsák országának fejedelme azonban huszonegy napon át az utamba állt, de íme, Mihály, a legfőbb fejedelmek egyike segítségemre jött, és én őt hagytam ott a perzsák királyánál.
Angyalok védelmezik Isten népét, és gyakran küzdöttek régen is a választott nép oldalán (2Kir 6:16-17; 19:35)...
(2Kir 6:16-17) Ő azonban felelte: „Ne félj, mert többen vannak velünk, mint velük.” Majd imádkozott Elizeus és azt mondta: „Uram, nyisd meg a szemét, hadd lásson.” Erre megnyitotta az Úr a legény szemét s az látott: s íme, a hegy tele volt lovakkal s tüzes szekerekkel Elizeus körül.
(2Kir 19:35) Még azon az éjszakán történt, hogy az Úr angyala kivonult, és az asszírok táborában lesújtott száznyolcvanötezer emberre. Amikor reggel fölkeltek, lám, csupa élettelen testet találtak.
De napjainkban is sokan tesznek tanúságot arról, hogy az angyalok ott vannak a küzdelmek idején: Egy zsidó ezredes tett tanúságot arról, hogy amikor a zsidó állam kikiáltása után az arabokkal küzdöttek, és a városi harc során nehéz helyzetbe kerültek, akkor angyalok segítették őket. Az egyik utcát védték a barikádok mögül, de kedvezőtlen helyzetbe kerültek. Kevesen voltak, a lőszerük is fogyóban volt, és az utca is feléjük lejtett. Az arabok, fentről, puskákkal és szabjákkal felszerelkezve készültek a tömeges rohamra. Ők ekkor már a halálra is felszülve várták a támadást. Az arabok elindították a rohamot. Egész utcaszélességben, több mint százan rohantak feléjük. Egy adott pillanatban, nagy kiáltozással megtorpantak. Tágra nyílt szemekkel meredtek a zsidó katonák feje fölé, majd sikoltozva megfordultak és mind elrohantak. Ekkor azok meglátták a segítő angyalokat...
De a személyes őrangyalok működéséről is sokan tesznek tanúságot:
- Az egyik testvér arról tett tanúságot, hogy gyermekkorában kétszer is lecsúszott ugyanannak a fának az ágáról, de mindkét alkalommal, amikor a szemét kinyitotta, ott találta magát csüngve a fa ágában kapaszkodva. Nem tudja hogyan ragadta meg az ágat, mert ő bíztosra vette, hogy lezuhan a földre. Egy másik alkalommal, egy hét-nyolc méteres falról csúszott le, de mégis nagyon könnyen ért földet, a talpára esve, mintha csak egy méter magasról ugrott volna le.
- Egy másik testvér, a missziós útja során, figyelmetlenül kelt át egy úton, és egy száguldó autó már ütötte volna el. Ekkor ő hirtelen, magától, a magasba emelkedett, és az autó átsuhant alatta.
- A kilencvenes években, az egyik missziós atya otthon felejtette az útlevelét, és csak a repülőtéren vette észre. Imádkoztak, hogy oldódjon meg ez a helyzet. Elindúltak a bejárathoz, és úgy átmentek minden vámon, hogy senki sem kérte az aktáit.
- Egy szentéletű sekrestyés asszony, amikor egy alkalommal, a másnapi ünnepre készítette a templomot, nem kapott senkit, aki segített volna neki feltenni a szobrot a mellékoltárra. Ekkor fohászkodott, megragadta a szobrot, és egyedül feltette azt a magas oltárra. A gipszszobor legalább olyan nehéz, mint egy ember, és a mellékoltár is több, mint egy méter magas. Egy másik alkalommal, miután befejezte a takarítást, le akarta oltani a templom világítását. Ekkor határozottan érezte, azt mondja neki valami, hogy még egyszer menjen vissza és nézzen körül. Visszament, és amikor jött kifelé, a félhomályban észrevette, hogy a gerendán végighaladó villanyvezeték leágazásának egyik toldása izzik. Azonnal lekapcsolta a főkapcsolót és áramtalanította a templomot. Ezzel megmenekült a templom a leégéstől. A templom régi harangszerkezete olyan volt, hogy télen mindig olajozni kellett, hogy könnyebben lehessen a kötéllel harangozni. Egy alkalommal, amikor felment a tetőtérbe, hogy a harangtengelyt megolajozza, egy nagy démonnal találta magát szembe, amelyik éppen akkor a templom tetőterében tartózkodott.
- Az egyik testvér, aki egyháztanácsos volt, az egyik egyháztanács gyűlésén, amikor kedélyesen beszélgettek, barátságosan meg akarta veregetni a plébános vállát. Ekkor szólt neki a plébános őrangyala, hogy vigyázzon hogyan ér a plébánoshoz, nehogy a keze nélkül maradjon. Ennek a testvérnek, az egyik mise alatt megnyílt a látása, és látta a plébanos angyalát, amint a miséző plébános jobbján áll az oltárnál. Az angyal majdnem kétszer olyan magas volt, mint a plébános, hófehér, leeresztett dús szárnyakkal és imára kulcsolt kezekkel. Egy lelkigyakorlat alatt, a befejező szentmisében, amikor a pap két szín alatt áldoztatott, ez a testvér odasietett, hogy segítsen tartani a cibóriumot. Ekkor megint angyal szólalt meg, és azt kérdezte tőle: Ember! Tudod te, hogy mit tartasz a kezedben?
Láthatjuk, hogy őragyalok működnek körülöttünk, és vigyáznak ránk. És ha mégis baj történik, akkor annak valami nagyon komoly oka van. Sokan hirtelen halnak meg, és sok tragédiáról olvashatunk a hírekben. Miért engedi meg ezeket a jó Isten? Hát azért, mert az emberek elfordúlnak Istentől és az Ő parancsolataitól. Ezért aztán, Isten megengedő akarata szerint, sokan pórúl járnak, és ha meg nem térünk, mi is mindnyájan így járhatunk (Lk 13:1-5)...
(Lk 13:1-5) Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Ő ezt felelte nekik: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték? Mondom nektek: Nem! De ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanígy elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire Siloámban rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Mondom nektek: Nem! De ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanígy elvesztek.”
Nyugaton minden héten leég egy-két templom. Miért? Alig van eset, amikor szándékos gyújtogatást tudnának bizonyítani, pedig ma mindenhol kamerák vannak. Szinte nem lehet bűncselekményt elkövetni, hogy a kamerák felvételei alapján ne találnák meg a vétkest. Akkor hát mi történik? Hát szerintem az, hogy az emberek elhagyták Istent és a templomot. Ilyenkor a Szentlélek megszomorodik (Ef 4:30), és az templom őrangyala is visszavonul. Ekkor a templom ki van szolgáltatva a démonoknak, akik az öngyúladás jelensége által, vagy más károkozás által, felgyújtják a templomot...
(Ef 4:30) Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki által meg vagytok pecsételve a megváltás napjára.
A templomok meggyalázásai, rongálásai, összefirkálásai, a szent szobrok összetörései, a tabernákulumok és a szent ostyák szétverései, azért történhetnek meg, mert az emberek elhagyták a hitet, és a pásztorok is már csak hűtlen béresek. A béres pedig mindig elfut, mert ő csak béres (Jn 10:13)...
(Jn 10:13) A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
Az Úr angyalokat rendelt, hogy őrízzenek minket, angyalainak parancsolt felőlünk. Ha mi hűségesek maradunk az Úrhoz, akkor Ő megoltalmaz minket, és csak akkor érhetnek hozzánk, amikor Ő megengedi azt a mi javunkra és az Ő dicsőségére, mert erős vár a mi Istenünk...
(Zsolt 48:13-15) Járjátok körül Siont, nézzétek meg, számláljátok meg tornyait! Tekintsétek meg erődítéseit, járjátok be házait, hogy el tudjátok mondani a jövendő nemzedéknek! Valóban ő az Isten, a mi Istenünk örökké, mindörökkön örökké, ő vezet minket mindörökké!
Soha ne hagyjuk a templomot... Naponta járjunk el imádkozni a templomba, és imádjuk az Urat teljes szívünkből. Strázsáljunk templomainkban, és körbejárva azt, imádkozzuk a szent rózsafűzért. Énekeljünk a templomainkban dicsőítő zsoltárokat, füstöjünk illatos tömjénnel, imádkozzunk a napi szentmisék megmaradásáért és a szent eledelért.
Szeressétek a templomot
Szeressétek a templomot,
Meg a tömjén illatot.
Becsüljétek lépcsőit,
Kopott-vásott padjait,
Tiszteljétek képeit,
Minden szentek szobrait.
Mert véghetetlen léptek sora,
Melyek régen sírba tértek,
Koptatták azt nap mint nap,
Hogy legyen nektek hitetek.
Szeressétek a templomot,
S annak botor szolgáját,
Szeressétek a templomot,
A nyáj rendelt pásztorát.
Becsüljétek szolgálatát,
Fogadjátok meg a szavát,
És, hogy van ki mondjon imát,
Adjatok az égnek hálát.
Szentek eggyezsége susog
Könnyekről és bűnbánatról,
Gyógyulások tízezrei
Áradnak a szent oltárról.
Szeressétek a templomot,
De leginkább annak a szívét,
A tabernákulumban őrzött
Urunk testét és szent vérét.
.jpeg)
