Nem politikai párt

Egy lelkiségi közösségben neo-protestáns tévtanítások ütötték fel a fejüket. Az egyik vezető tag ezt szóvá tette, és amikor ellenállásba ütközött, olyan tanításokba kezdett, amelyek rámutattak a tévedésekre, azok gyökereire és az igazságra. Ezt a közösségvezető személyes támadásnak vette. Meggyőzte a közösség befolyásosabb tagjait, akiket sikerült tévedésbe ejteni, hogy a kritikus hangot el kell hallgattatni, és ezt egy újabb ellenkezés alkalmával ki is vitelezték. A tévedéseket elutasító testvért letiltották, és többé nem szólalhatott fel a közösség előtt. Ekkor így figyelmeztetett ez a testvér: A krisztusi közösség nem politikai párt...

Igen... Az igazság nem szavazat függvénye. Nem az az igazság, amivel a legtöbben egyetértenek és, ami a legtöbb szavazatot elnyeri. Ha így lett volna, akkor Alexandriai Szent Atanáz hiába küzdött volna, és talán ma mindnyájan ariánusok lennénk. A krisztusi közösség nem politikai párt, és az igazságot nem az birtokolja, aki tekintélyesebb, vagy, akinek nagyobb befolyása van. Az igazság nem demokratikus parlamentarizmus alapján dől el, hanem a Szentlélek vezetése által. A Szentlélek viszont egyénen keresztül működik, mert az ember szívében lakózik, és az ember teste az Ő temploma (1Kor 6:19). Ezért az igazság akkor is igazság, ha csak egy ember képviseli, sőt, akkor is, ha senki sem képviseli. De az igazság mindig meg akar nyilvánulni, mert az igazság Istennek lényege, és az Úr Jézus saját magával azonosította...

(Jn 14:6) Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.

Ugyanezt a folyamatot figyelhetjük meg a texasi Strickland püspök esetében is: az igazsághoz ragaszkodott, és a krisztusi közösség, a püspöktársai, kivitelezték letiltását, eltávolítását. Sokatmondó volt az amerikai püspöki konferencia ülésén történt eset, amikor Strickland püspök felhozta a szodomita pár esetét, akiket nyilvanosan szentségekben részesítettek. A püspöktársai egy pillanatra felkapták a fejüket, elkomolyodtak, és azonnal átváltottak a következő napirendre. Ez a helyzet arra a viccre emlékeztet, amelyet a Ceausescu korszakban szoktunk volt mondogatni: Jancsi bácsi és Gyuri bácsi bementek Bukarestbe, a Román Kommunista Párt kongresszusára. A kongresszus megbeszélésein, amikor a mezőgazdaságot tárgyalták, Jancsi bácsi is szót kért. Felállt, és az kérdezte eredeti székely módra: Prima mea întrebare este: Vacã este, porc este, carne de ce nu este? ( Az első kérdésem lenni: Tehén lenni, disznó lenni, hús miért nem lenni?) A kongresszus vezetősége meghallgatta a kérdést, s utána rögtön szünetet rendelt el. A szünet után megkérdezték a pulpitusról, hogy van-e valakinek még hozzáfűznivalója. Ekkor Gyuri bácsi jelentkezett, hogy lenne neki is kérdése. Ő is kérdezett hát a székely románságával: Prima mea întrebare este: Jancsi bácsi unde este? ( Első kérdésem lenni: Jancsi bácsi hol lenni?)...

Nahát kb. ez a helyzet ma az egyházban is a püspöki konferenciákban. Habár hangoztatják, hogy az egyházmegye fölött csakis az egyházmegye püspökének van joghatósága, és a püspöki konferenciának nincs fölötte vezetői joga, mégis, a valóságban, úgy néz ki, hogy a püspöki konferencia leuralja a apostolutódok vezetői tekintélyét, akár egy politikai párt. A lobbizások, a tekintélyesebbek befolyása és a többségi szavazat dominál. És ezt nevezik ma a Szentlélek vezetésének.

A Szentlélek vezetése azonban teljesen más, és azt megláthatjuk Péter apostol esetében, amikor számonkérték tőle a zsidó testvérek a Kornéliusz házánál történt dolgokat. Ő ekkor felállt, tanuságot tett a történtekről, és erre mindenki azonnal hitt neki és egyetértettek vele. Nem volt ott vita, szavazás, és nem volt ott sem szinodalitás, sem parlamentarizmus, hanem csak a Szentlélek vezetése...

(ApCsel 11:2-4; 18) Amikor Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidók közül némelyek szemrehányást tettek neki: „Körülmetéletlen emberek házában jártál, és ettél velük.” Péter hozzáfogott, és sorjában elbeszélte nekik a történteket:...

Miután ezeket hallották, elhallgattak, és dicsőítették az Istent: „Tehát a pogányoknak is megadta az Isten az életre vezető bűnbánatot.”

Tehát abban az időben az emberek hittek, a Szentlélek által azonnal megértették az igazságot és egyetértettek. Ma már nem hisznek, és a Szentlélek vezetését szavazással és szinodalitással határozzák meg. Szerintük az a Szentlélek vezetése, amire elegendően szavaznak. Ha a szodomia elfogadására szavaznak, akkor szerintük az a Szentlélek vezezése. Ha az égbekiáltó bűn megáldására szavaznak, akkor az a Szentlélek vezetése. És ha majd a nők papi szolgálatara fognak szavazni, akkor szerintük az lesz a Szentlélek vezetése. Schneider, Burke, Sarah, Müller stb. írhatják, onthatják sorra a figyelmeztető könyveket, ők a szavazatokban bíznak. A kutya ugat, és a karaván halad - gondolják magukban.

Szarvak a fejen, a szentírásban, a felmagasztalást, a hatalmat és a vezető szerepet jelképezik. Izrael népe kellett volna legyen a fej, a többi nép pedig a farok, hogyha hűek maradtak volna a szövetséghez. Viszont, amikor elpártoltak az Úrtól, ők lettek a farok...

(MTörv 28:13; 44) Fejjé tesz téged az Úr, s nem farokká, s felül leszel mindenkor, nem alul, feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened parancsaira, amelyeket ma meghagyok neked, s megtartod és teljesíted őket...

Ő fog kölcsönözni neked, s nem te fogsz kölcsönözni neki; ő lesz a fej és te leszel a farok.

(Iz 9:13-14) Ezért az Úr levágja Izraelről a fejet és farkat,a pálmát és kákát egy napon: a vén és a tekintélyes a fej,és a hazugságot tanító próféta a farok.

(Dán 7:8) Figyeltem a szarvakat: egyszer csak egy újabb, kicsi szarv bújt elő közöttük, az előző szarvak közül pedig három letört előtte. Olyan szemei voltak ennek a szarvnak, mint az embereknek, és kérkedő szája volt.

Ma, amikor mindenféle világi emberek szavazása jön számításba a szinodális folyamatokban, a szarvak a fejről a farra kerülnek át. Aztán, amikor ez az új borjú elkészül (Kiv 32:4) és felnövekszik, akkor meglehet, hogy egy szörnyeteggé változik. Ezért ragaszkodjunk az apostoli folytonossághoz, a püspök krisztusi tekintélyéhez, és utasítsuk el a szinodális parlamentarizmust, mert Isten igazsága nem demokrácia kérdése, és az Egyház nem politikai párt. 

Ne nézzük az ember személyét, tekintélyét, befolyását és hatalmát, hanem azt, hogy Isten igazsága szerint cselekszik-e vagy sem. Az "Itt a piros, ott a piros" játékben nem arra kell figyelni, hogy a kupakokat kavaró mit mond, hanem arra, hogy mit tesz...

Uram Jézus, Te megígérted, hogy az Egyházadon nem vehetnek erőt a pokol kapui. Te vagy a szegletkő, amelyet megvetettek és a szilárd alap, Akiben mindig bízhatunk. Ámen.