Neo-panteista krisztológia

Meglehet, hogy erre az ú.n. fogalomra egy öntelt teológus azt fogja mondani, hogy "marhaság". Hát legyen ám, de szerintem itt nem a teológiai tudás a lényeg, hanem inkább az az aggasztó jelenség, amely kibontakozóban van manapság...

Röviden, a panteizmus egy olyan filozófiai és vallási felfogás, amely szerint Isten és a világ egy és ugyanaz; Isten nem külön áll a teremtett univerzumtól, hanem maga a mindenség. Ez ellentétben áll a teizmussal, amely szerint Isten túl van a világon, és a panteizmus Isten immanenciáját (benne levését) hangsúlyozza. A panteizmus szerint a világ egésze isteni természetű, és minden, ami létezik, Isten része vagy megnyilvánulása. 

A neo-panteizmus pedig egy olyan spiritualitás, amely a panteizmus modern formája, és azt vallja, hogy Isten és a világegyetem, illetve a természet, azonos. Ezen a nézeten belül a természet és minden létező, ami benne van, az Istent és az Istennőt (vagy isteneket és istennőket) testesíti meg, ezáltal minden spirituális értéket hordoz. Ezzel szemben áll a teizmus, amely Istent a világtól megkülönböztetett transzcendens lényként értelmezi...

(2Krón 2:5) Éppen azért kinek volna annyi ereje, hogy neki méltó házat építsen? Ha az ég s az egek ege sem bírják őt befogadni, ki vagyok én, hogy házat tudjak építeni neki, hacsak nem arra, hogy jó illatú áldozatot mutassanak be előtte.

Ebben a kontextusban az az újdonság, hogy a neo-panteizmust Krisztus feltámadásában és megdicsőülésében tárják elénk, és szerintük Isten a feltámadt és megdicsőült Krisztus által benne van minden anyagi létezőben. Így, szerintük, Őmaga benne van az atomokban, a sejtekben, és nem utolsó sorban az őslakosokban és a szegényekben. Szerintük az Úr Jézus Krisztus nem a transzcendens, természetfölötti életre támadt fel, hanem megdicsőülése által benne van minden evilági létező mélyén. Ezért a feltámadás fénye szerintük egy energia, amely ott van a dolgokban, és egyesek szerint röngensúgár-szerűen égette rá az Úr Jézus alsó fogsorának nyomát is a Torinói lepelre. 

Ha a feltámadt és megdicsőült Úr Jézus a tanítványok szeme láttára felemelkedett az égbe (ApCsel 1:9;11), ha Szent István diakónus látta a megnyílt égen át az Emberfiát odafent a mennyben, az Atyaisten jobbján (ApCsel 7:55), akkor hogyan maradhatott volna itt a teremtett világ atomjaiban? Ha itt maradt volna a világban, akkor mondta volna-e, hogy elmegyek, de visszajövök, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok...

(Jn 14:3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.

(Jn 14:28) Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: elmegyek, de majd visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam.

Az Úr Jézus, a második isteni személy, elment, hogy elküldje a harmadik isteni személyt, a Szentlelket. Általa valósul meg az, hogy az Úr Jézus Krisztus velünk lesz a világ végezetéig (Mt 28:20): a legmélóságosabb Oltáriszentségben (1Kor 11:26-27), a krisztusi közösség összejöveteleiben (Mt 18:20) és a krisztuskövetők szívében (1Kor 6:19)...

(Jn 16:7) De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok.

Ha lélek szerint élünk és nem test szerint (Róm 8:13), akkor Istenben élünk, Krisztusban a Szentlélek által, az Ő fiai vagyunk és Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint Szent Pál mondta az athéniaknak...

(ApCsel 17:28) Hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint az egyik költőtök meg is mondta: "Az ő gyermekei vagyunk."

Ha az Úr Jézus Krisztus az Ő feltámadásával és megdicsőülésével benne van minden létező mélyén, akkor miért sóhajtozik és vajúdik mindmáig az egész teremtett világ? A teremtett világ miért várja a test megváltását ha már részesült a megdicsőült Krisztusban?...

(Róm 8:22-24) Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Mert megváltásunk még reménybeli.

Tudjuk, hogy Krisztusnak nincs köze Béliálhoz (2Kor 6:15), és a Sátán nem tud kiegyezni Krisztussal. Ha a feltámadt és megdicsőült Krisztus benne van minden létezőben, akkor hogyan tudja megszállni az ördög a lényeket és dolgokat? Hiszen addig kell a Fiúnak uralkodnia, amig lába alá nem veti teljesen a gonoszt...

(1Kor15:25-28) Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen „mindent lába alá vetett”. Amikor arról van szó, hogy minden alá van neki vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.

Az Úr Jézus szent testének anyaga megdicsőült és felemelkedett a mennybe. Hasonlóképpen a Szűzanya teste is, meg a feltámadt régi szentek testei is, akik egykor kijöttek a sírokból és megjelentek a városban (Mt 27:53). Ő nem integrálta azokat bele ebbe a teremtett világba, hanem felemelte őket a mennybe, a természetfölötti életbe. Az utolsó napon pedig mindnyájan feltámadunk, és az üdvözültek megdicsőülten ragadtatnak el a magasba...

(Róm 8:29-30) Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, és így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette, akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.

(1Kor 15:51-52) Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk.

(1Ján 3:2) Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy amikor megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, úgy amint van.

(Mt 24:41) Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. (v.ö. Lk 17,35)

Ez a tévedés nem az Amazoniai szinódussal kezdődött, hanem már régóta ott kóvályog Dél-Amerikában és más helyeken. Innen van az, hogy bizonyos misszionáriusok szerint az őslakosokat nem kell megkeresztelni, mert ők birtokolják az ősi ismereteket. Innen van a Pachamama botrány, vagy most legutóbb a "Föld leányai" téma is. A Laudato si' a Querida Amazonia, a Földanyánk szenvedése, az ökológiai megtérés, a szentmise a teremtett világ védelméért, a jégtömb kézrátételes megáldása, stb. csak intézményesítették ezeket a tévedéseket. És ezeket leginkább olyanok hozták be az egyház hivatalos tanításába, akik Dél-Amerikából jöttek Rómába.

Valamikor a Sátán székhelye Pergamon volt (Jel 2:13), mert ott volt a hirhedt Zeusz oltár. Amikor aztán kiásták a német arheológusok és elvitték Berlinbe, megalapították a Pergamonmuseum-ot. Ekkor a Sátán odaköltözött a németekhez. És ez meg is látszik... Amikor a keresztény Európa, a középkorban, kiűzte a Sátán uralmát a pogány európai népek közül, akkor az áttelepedhetett a tengeren túlra, Dél-Amerikába. Ott vannak ma is a Sátán kegyetlen uralmának nyomai mindenhol (inka és maja szertartások áldozatai, a megalítikus kőalkotások, Nazca, stb.). Ma is igencsak félelmetes a dél-amerikai ördögimádás és az a rengeteg kegyetlen gyilkosság, amely Mexikótól Argentináig embermilliók életét követelte Dél-Amerikában. A náci Németország vezetői egy bizonyos okkult szekta tagjai voltak, és amikor elveszítették a II. Világháborút, Argentinába menekültek. Úgy néz ki, hogy ezeknek a dolgoknak gyökere a teozófia volt, Helena Blavatsky (Petrovna Blavatszkaja) okkultizmusa, majd Oroszország tévedései, amelyekről szó volt a Fatimai jelenésekben...

Úgy tűnik, hogy a legnagyobb veszélyek ma a németektől és a dél-amerikaiaktól jönnek: Németországból a hit és a szexuális erkölcs területén és Dél-Amerikából a neo-panteizmus eretnekség területén. A neo-panteista krisztológia révén ma már szinte azt mondhatjuk, hogy egyetértünk az Ősmagyar Táltos Egyházzal, amely egy kozmikus Krisztust, fény istent és istennőt hírdet, és mindenben az energiát keresi. 

A neo-panteista krisztológia visszaél Assziszi Szent Ferenc nevével, aki a természet szépségében Istent dicsőítette, a megszemélyesített Földanya szenvedését hírdeti és ökológiai megtérést követel, hogy egyfajta spirituális kommunizmust hozzon létre. Mindez beleillik a New Age és a zöld mozgalom célkitűzéseibe. A pogány bennszülött sámánok praktikáit behozták az egyházba, és úgy tűnik, hogy lassan be akarják azokat venni a szentmisébe is, mint imát a természet védelméért. Ezeknek aztán Krisztus és az univerzum egy lesz, a Szűzanya pedig Pachamama vagy Gaia formát ölt. Ez viszont nagyon úgy néz ki, mint egy káromlás. 

Aki ismeri Istent, az hallgat az igazságra, aki pedig nem, azt a tévelygés lelke vezérli...

(1Ján 4:6) Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentől, nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság Lelkét és a tévelygés lelkét.

Úr Jézus, Te nekünk adtad szent testedet a legméltóságosabb Oltáriszentségben, és nekünk adtad Szent Édesanyádat, a Szűzanyát, hogy a mi Anyánk legyen. Az Oltáriszentség és a Szűzanya által tarts meg minket. Ámen.