A neo-panteista krisztológia

Meglehet, hogy erre az ú.n. fogalomra egy öntelt teológus azt fogja mondani, hogy "marhaság". Hát legyen, de szerintem itt nem a teológiai tudás a lényeg, hanem inkább egy nagyon aggasztó jelenség.

Röviden, a panteizmus egy olyan filozófiai és vallási felfogás, amely szerint Isten és a világ egy és ugyanaz; Isten nem külön áll a teremtett univerzumtól, hanem maga a mindenség. Ez ellentétben áll a teizmussal, amely szerint Isten túl van a világon, és a panteizmus Isten immanenciáját (benne levését) hangsúlyozza. A panteizmus szerint a világ egésze isteni természetű, és minden, ami létezik, Isten része vagy megnyilvánulása. 

A neo-panteizmus pedig egy olyan spiritualitás, amely a panteizmus modern formája, és azt vallja, hogy Isten és a világegyetem, illetve a természet, azonos. Ezen a nézeten belül a természet és minden létező, ami benne van, az Istent és az Istennőt (vagy isteneket és istennőket) testesíti meg, ezáltal minden spirituális értéket hordoz. Ezzel szemben áll a teizmus, amely Istent a világtól megkülönböztetett transzcendens lényként értelmezi. 

(2Krón 2:5) Éppen azért kinek volna annyi ereje, hogy neki méltó házat építsen? Ha az ég s az egek ege sem bírják őt befogadni, ki vagyok én, hogy házat tudjak építeni neki, hacsak nem arra, hogy jó illatú áldozatot mutassanak be előtte.

Ebben a kontextusban, az az újdonság, hogy a neo-panteizmust Krisztus feltámadásában és megdicsőülésében tárják elénk, és Isten a feltámadt Krisztus által van benne minden anyagi létezőben. Így, szerintük, Őmaga benne van az atomokban, a sejtekben és nem utolsó sorban a szegényekben. Szerintük az Úr Jézus Krisztus nem a transzcendens, természetfölötti életre támadt fel, hanem megdicsőülése által benne van minden evilági létezőben. Ezért a feltámadás fénye szerintük egy energia, amely ott van a dolgok mélyén, és röngensúgár-szerűen égette rá az Úr Jézus alsó fogsorát is a Torinói lepelre...

Ez az eretnekség nem az Amazonaszi szinódussal kezdődött, hanem már régóta ott kóvályog Dél-Amerikában. Innen van az, hogy bizonyos misszionáriusok szerint az ottani őslakosokat nem kell megkeresztelni, innen van a Pachamama botrány, vagy most legutóbb a "Föld leányai" ámokfutása is. A Laudato si' a Querida Amazonia, a Földanyánk, az ökológiai megtérés, a szentmise a teremtett világ védelméért, a jégtömb kézrátételes megáldása, stb. csak intézményesítették ezeket a tévedéseket. És ezeket olyanok hozták be az egyház hivatalos tanításába, akik mind Dél-Amerikából jöttek Rómába.

Valamikor a Sátán székhelye Pergamon volt (Jel 2:13), mert ott volt a hirhedt Zeusz oltár. Amikor aztán kiásták a német arheológusok és elvitték Berlinbe, megalapították a Pergamonmuseum-ot. Ekkor a Sátán valószínüleg odaköltözött a németekhez. Na, hát meg is látszik... Amikor pedig a keresztény Európa, a középkorban, kiűzte a Sátán uralmát a pogány európai népek közül, akkor az áttelepedhetett a tengeren túlra, Dél-Amerikába. Ott vannak ma is a Sátán uralmának nyomai mindenhol. Igencsak félelmetes a dél-amerikai ördögimádás és az a rengeteg kegyetlen gyilkosság, amely Mexikótól Argentináig embermilliók életét követeli Dél-Amerikában. 

Tehát, honnan jöttek a legnagyobb veszélyek az Egyházba? Hát pl. Németországból, a hit és a szexuális erkölcs területén, és Dél-Amerikából, a neo-panteizmus eretnekség területén. A neo-panteista krisztológia által, ma már szinte azt mondhatjuk, hogy egyetértünk az Ősmagyar Táltos Egyházzal, amely egy kozmikus Krisztust, fény istent és istennőt hírdet, és mindenben az energiát keresi. 

Ez a neo-panteista krisztológia, amely visszaél Assziszi Szent Ferenc nevével, aki a természetben dicsőítette Istent, amely a Földanya szenvedését hírdeti és ökológiai megtérést követel, beleillik a New Age célkitűzéseibe. A pogány benszülött sámánok praktikáit pedig behozták az egyházba, és úgy tűnik, hogy be akarják azokat venni a szentmise áldozatába is, mint imát a természet védelméért. Lassacskán Krisztus az univerzum lesz, a Szűzanya pedig a Pachamama, vagy a Gaia. Ez viszont a mi ismereteink szerint bizony káromlás. 

Aki ismeri Istent, az hallgat az igazságra, aki pedig nem, azt a tévelygés lelke vezérli...

(1Ján 4:6) Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentől, nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság Lelkét és a tévelygés lelkét.

Úr Jézus, Te nekünk adtad szent testedet a legméltóságosabb Oltáriszentségben és nekünk adtad édesanyádat, a Szűzanyát, hogy a mi Anyánk legyen. Az Oltáriszentség és a Szűzanya által tarts meg minket. Ámen.