Ezekiel próféta által kaptuk az őrálló példázatát. Sokan ezt napjainkra is vonatkoztatják, papokra és prófétákra egyaránt...
(Ez 33:1-6) Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: „Emberfia, szólj néped fiaihoz és mondd nekik: Ha valamely országra kardot bocsátok, és az ország népe egy férfit választ legkisebbjei közül és azt magának őrállóvá rendeli, s ez látja jönni a kardot az ország ellen, és megfújja a harsonát és hírt ad a népnek: ha aztán valaki meghallja a harsona hangját – bárki is legyen az –, de nem hallgat a figyelmeztetésre, és eljön a kard és elragadja: annak vére a saját fején lesz. Hallotta ő a harsona szavát, de nem hallgatott a figyelmeztetésre; ezért vére őrajta lesz; ha hallgatott volna a figyelmeztetésre, megmentette volna életét. Ha pedig az őrálló látja jönni a kardot, de nem fújja meg a harsonát, és a nép nem kap figyelmeztetést, és eljön a kard és elragad valakit közülük: azt ugyan a saját gonoszsága miatt ragadják el, vérét azonban az őrállónak kezéből fogom számonkérni.
De kik a papok, és kik a próféták? Ezek elsősorban az újszövetségi szolgálati papság. De van a királyi papság és prófétaság is, vagyis az egész Isten népe...
(1Pt 2:9) Ti azonban választott nép, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonul lefoglalt népe vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas tetteit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára...
Tehát van szolgálati papság, és van királyi papság. És van a prófétaság is, akik próféta lelkek...
A szolgálati papság felelős a rábízott nyájért, vagyis a hívekért, és azok vezetéséért: Legeltesd bárányaimat!... Legeltesd juhaimat!...
(Jn 21:25-16) Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!” Majd másodszor is megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?” Azt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”
És a szolgálati papság számot fog adni a rá bízott hívek lelkéért...
(Zsid 13:17) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hiszen úgy őrködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért, hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra.
Viszont a királyi papságot meg a próféta lelkeket a Szentlélek tüze hajtja. Érzik, tudják, hogy szólniuk kell... Nem folythatják el az indíttatást, és nem áshatják el azt az egy talentumot, amit úgy kaptak Isten Lelke által, mert számon kéri majd az Úr (Mt 25:27). Az ilyenek gyakran gondolják magukban, hogy hallgatni fognak: elég, többé nem szólok... - de a Lélek úgyis arra ösztönzi őket, hogy ismét szóljanak...
(Jer 20:9) Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.
Az őrállónak különös szemüvege van. Nem is szemüveg az, hanem látókészülék. Ez egy olyan látókészülék, amellyel éjszaka is látni. De miért éjszaka? Azért, mert az ellenség tolvaj és a gyilkos, és mindig éjszaka jön, a szellemi sötétségben...
(Jn 10:10) A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.
De az őrálló, legyen az pap vagy próféta, az emberi kapcsolatok hálójában él. Ez olyan, mint egy pókháló. Sok szál van benne. De az egyik ilyen szál kifelé és felfelé tart, a magasba. Van olyan pók, amelyik megfeledkezik és azt mondja: Mi ez a felfelé tartó szál? Ez haszontalan... És elvágja... Az ilyen lezuhan és kárát vallja, mert az az egy száll tartotta őt. Így van ez az őrállóval is, amikor megfeledkezik a feladatáról, amelyet fentről kapott. Megfeledkezik arról, hogy ő sokak életéért felelős. Hogyan kellemetlenkedjek? Miért zavarjam meg a pókhaló szálait? A szálak túlsó végén valakik érintve lesznek...
Hogyan fújjam meg a kürtöt? Mit szólnak hozzá a barátaim? Azt mondják: Ez nincs ránk tekintettel. Elveszíthetem barátságukat...
Hogyan fújjam meg a kürtöt? Mit szólnak hozzá a munkatársaim? Azt mondják: Ez nem kollegiális. Elveszíthetem megbecsülésüket...
Hogyan fújjam meg a kürtöt? Mit szólnak hozzá a főnökeim? Azt mondják: Ez nem alkalmas. Elveszíthetem értékelésüket...
Az őrálló dilemája, hogy elveszíti az emberek baratságát, megbecsülését és értékelését, hogy őt elszigetelik és kizárják. Ezért az őrálló kisértése olyan, mint a feledékeny pók tévedése, mely elvágja azt az egy felfelé tartó szálat. A figyelmetlen őralló azért nem fújja meg a kürtöt, mert nem Istenre van tekintettel, hanem az emberekre.
Az őrálló, legyen az pap vagy próféta, csak arra az egy felfelé tartó szálra kell figyeljen, vagyis az Istennel való kapcsolatra, és akkor mindig észre fogja venni az ellenséget. Akkor, a Szentlélek erejével, mindig ellenállhatatlan késztetést fog érezni, hogy megfújja a kürtöt, amikor látja az ellenséget. A kürt pedig lehet beszéd vagy írás, hang vagy kép, hallás vagy látás...
Uram Jézus, add nekünk a bátorság Lelkét, a Vigasztalót és Pártfogót, hogy mindig legyen merszünk megfújni a harsonát, ha veszély jön a lelkekre. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése