A keresztség bárkája

Az Úr Jézus a beléje vetett hitet, az emberek megmenekülését és az üdvösséget, Noé bárkájával szemléltette...

(Lk 17:26-30) Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába. Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított. És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek. Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit. Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.

Noé idejében csak azok menekültek meg, akik bementek a bárkába. Hasonlóképpen van ma is: csak az menekül meg, aki hisz az Úr Jézus Krisztusban, és Őbelé veti bizodalmát. És ezt a hitet, ezt a bizodalmat és elköteleződést, az Úr Jézus a keresztség szentségében határozta meg...

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik.

(Jn 3:5) Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.

Aki hallja az evangéliumot, de nem hisz és nem keresztelkedik meg, az menthetetlenül elveszik, amint Noé idejében is, amikor a bárka ajtaja bezárult és a vizek megeredtek.

Erre a hasonlatra Péter apostol is kitér, még konkrétabban kifejezve, hogy számunkra a keresztség olyan, mint amilyen Noé családjának a bárka volt...

(1Pét 3:20-22) Ezek egykor engedetlenek voltak, amikor Noé idejében Isten türelmesen várt, amíg a bárka elkészült, amelyben csak néhányan, mindössze nyolcan menekültek meg, épp a víz által. Az előképnek megfelelően most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által, aki azután, hogy az angyalok, hatalmasságok és erősségek uralma alá kerültek, fölment a mennybe, és Isten jobbján foglal helyet.

Akkor hát láthatjuk ezekből, hogy mekkora szívtelenség egy katolikus pap részéről azt mondani egy pogánynak, hogy az ő vallása jó, és azáltal eljuthat Istenhez. Hallottam már olyan dél-amerikai jezsuita misszionárusról is, aki harminc év alatt egyetlen őslakóst sem keresztelt meg, mert tiszteli a természetimadó hagyományukat. Ezek valóban olyanok, mint a zsidó írástudók és farizeusok: nem mennek be a mennyek országába, és másokat sem engednek oda bejutni...

(Mt 23:13) Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és akik be szeretnének menni, azokat sem hagyjátok bemenni.

A mai humanista, posztkeresztény társadalom szülötte azt kérdezi a demokrácia ábrándjának hatása alatt: s akkor mi lesz a többi emberrel világszerte? Hiszen többen vannak nem keresztények, mint keresztények... Igazságtalanság, hogy ennyien elvesszenek... Isten nem lehet ilyen igazságtalan... 

Álmodozók! Azt gondolják, hogy az ő "demokratikus", humanista felfogásuk határozza meg, hogy mi igazság és mi nem a jó Istennél... És mi van azokkal, akik a kezdetben, Noé idején, mind elvesztek? Mi van azokkal, akik Szodomában és Gomorraban vesztek el? És mi lesz majd Gog és Mágog népeivel, akiket a végső időkben, égből alászálló tűz fog megemészteni?... 

(Jel 20:7-9) Amikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből, és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. Felvonultak szerte az egész földön, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost. És tűz szállt le az égből és elemésztette őket.

Álmodozók! Mikor értitek meg, hogy nincs élet csak Jézus Krisztusban? Ő az út, az igazság és az élet! Ne mind filozófáljunk... Úgy értsük, ahogy írva van: Jézus Krisztus az egyedüli igazság, és rajta kívül nincs más igazság. Jézus Krisztus az egyedüli út Istenhez, a mennyek orszagaba, az üdvösségre, és nincs más út. Az igazság és az út pedig az örök életre vezet, ami a legnagyobb kincs, amelyet csak Krisztusban nyerhetünk el. Nincs nagyobb értéke az embernek, mint az örök élete. Ezt megtagadni, ezt elrejteni, ettől megfosztani valakit szándékosan, a legnagyobb gonoszság...

Ha valaki szereti embertársát, akkor elmondja neki az örömhírt. Elmondja neki, hogy meg kell térni, el kell fogadni Jézus Krisztust, a Megváltót, a bűnök bocsánatára, hogy elnyerjük az örök életet. Ha valaki szereti embertársát, akkor megmutatja neki a keresztség bárkájának ajtaját: erre van az örök élet, és erre van az örök boldogság. Mi gátol meg téged abban, hogy megkeresztelkedj és megmenekülj?...

(ApCsel 8:36) Amint továbbhaladtak az úton, egy tóhoz értek. Az udvari tiszt megszólalt: „Nézd, itt a víz, mi akadálya van hát, hogy megkeresztelkedjem?”

Uram Jézus, áldalak és magasztallak, hogy bevezettél a megmenekülés bárkájába, és részesítesz országod örömében. Ámen.