A hamis engedelmesség

Az alázatosság és az engedelmesség ikertestvérek, és a legfontosabb erények közé tartoznak. Ezek nem föltétlenül keresztény erények, hanem inkább egyetemes erények. Minden nép királya előtt kedves az alázatos és engedelmes szolga. Így volt ez a fáráóknál, a kínai császároknál és a szultánoknál is. De az alázatosság csak addig kedves, amíg a szolga az urának engedelmeskedik. Ha egy szolga más uraknak engedelmeskedik, akkor az már nem alázatosság, hanem árulás.

Az Úr Jézus is, mint királyok Királya, meghagyta az engedelmesség parancsát az apostoloknak. Az engedelmesség parancsa szólt egykor az apostoloknak, és az apostolokon keresztük a híveknek. A hívők, engedelmeskedve az apostoloknak, engedelmeskednek Krisztusnak, és végső soron annak, Aki Őt elküldte, vagyis a mennyei Atyának...

(Lk 10:16) Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.

Az engedelmesség parancsát az apostolok átadták a püspököknek, a presbitereknek és a közösségeknek. Péter és Pál apostolok szavai szerint, Krisztusban, mindenkinek engedelmességgel tartozunk: engedelmesek kell kegyünk az egyházi és a világi előljáróknak egyaránt, sőt még egymásnak is...

(1Pét 2:13-14) Engedelmeskedjetek az Úrért minden emberi hatalomnak, mind a királynak, a legfőbbnek, mind a helytartóknak, akiket ő küldött, hogy a gonoszokat megbüntessék, a jókat pedig kitüntessék.

(1Pét 5:5) Ugyanígy, ti fiatalok, engedelmeskedjetek az elöljáróknak. Egymás iránt pedig mindannyian viseltessetek alázattal, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.

(1Kor 16:15-16) Kérlek titeket, testvérek: ismeritek Sztefanász háza népét, hogy ők Achájának zsengéi, és hogy magukat a szentek szolgálatára szentelték; ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindenkinek, aki velük együtt munkálkodik és fárad.

(Ef 5:21) Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében!

(Zsid 13:17) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hiszen úgy őrködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért, hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra.

De ami közös ezekben az igékben, az az, hogy az engedelmességet Jézus Krisztus szent nevében kérik. Nem valamilyen más isten nevében, nem a császár nevében, nem is a természet nevében, hanem Jézus Krisztus szent nevében, Aki egyedül Megváltó és Üdvözítő, az élő Isten Fia. 

Tehát az alázatosság és engedelmesség csak addig erények, amíg azzal Jézus Krisztusnak, az Ő igéinek és parancsolatainak adózunk. Amikor ezek nem Őérte, nem az Ő igéinek és parancsolainak megtartására vannak, hanem valami hamis krisztusért, Krisztussal ellenkező dologért, akkor ott már árulásról van szó. Áruló az is, aki az Úr igéivel és parancsolataival ellenkező dolgokat kér, és az is, aki ezeknek engedelmeskedik. Az ősbűn esetében láthattuk, hogy nem egyforma bűne volt a kísértő őskígyónak és a megkísértett emberpárnak. És nem volt egyforma az ítéletük sem. Hasonlóképpen, ma is, másképpen lesz megítélve az, aki az Úr igéivel ellenkező dolgokat tanít és követel, és másképpen az, aki ezek hatására elhajlik az igazságtól.

Ma is, mint egykor a galatáknál, a hamis engedelmesség szelleme kering az egyházban. Sokan erre más szellemre (hitegetésre) hallgatnak, és nem arra, Aki meghívta őket az üdvösségre...

(Gal 5:7-8) Eddig jól futottatok. Ki akadályozott meg titeket abban, hogy engedelmeskedjetek az igazságnak? Ez a szellem nem attól ered, aki titeket meghívott.

A Covid járvány ideje alatt történt, amikor szembesültünk a felháborodást keltő egyházi intézkedésekkel, hogy találkoztam az utcán az egyik szerzetes testvérrel. Őszintén megosztottam vele a felháborodásomat és fájdalmamat ezekkel a dolgokkal kapcsolatosan. Ő erre azt mondta, hogy nem foglalkozik velük, mert ő engedelmeskedik, és azt teszi, amit a felettesei mondanak. Ekkor én megkérdeztem tőle, hogy ez akkor is így van-e, amikor olyan dolgot kérnek, ami ellenkezik az Úr Jézus igéivel és parancsolataival? Ő váltig azzal takarózott, hogy a szerzetesi fogadalommal engedelmességet fogadott. Ha pedig valami olyant parancsolnak neki, ami nem helyes, akkor az a felettesének felelőssége. Hát igen - érveltem én - a náci parancsnokok is próbálkoztak már ezzel a nürnbergi perben, mégis elítélték és felakasztották őket. Az engedelmesség nem hatalmaz fel a bűnös cselekedet végrehajtására, és nem ment fel. Van személyes felelősség. Ha azt mondják neked, hogy ugorj a kútba, beleugrassz-e?  Ő erre felháborodott és elrobogott...

És láthatunk sok papot, szerzetest, de világiakat is, akik az ilyen fajta hamis engedelmesség széles skáláján mozognak. Van, aki hallgatva, engedelmesen sunyít, és jól vigyáz magára. Van, aki beáll engedelmesen a sorba, és ő is tanítja a mai eretnekségeket. És van, aki lelkesen dicsőíti a hamisságokat, ha kérik tőle, ha nem. A minap lehettem tanúja, hogy az egyik testvérnek mennyire átmosták már az agyát. Alig egy fél óra alatt, három mantra is elhagyta a száját: az Úr ránk bízta a földet..., a muszlim testvéreink..., a remény zarándokai... Igen, a mai új tanok nagyon fülbemászóak, és az "engedelmes" testvérek hamar felkapják ezeket, anélkül, hogy értenék is miről van szó...

Viszont azok a papok és szerzetesek, akik jól értik a dolgokat, de hallgatnak, a hamis sáfár félelmével élnek szívükben: "kapálni nem tudok, koldulni szégyellek." Mitévő legyek ha megszólalok és kitesznek?... Mi lesz akkor a hivatásommal?... És hogyan élek meg odakint a világban?... Nagy dolog az eskű és a fogadalom: Krisztusban magasztos hívatás, de Krisztus nélkül szövetség a halállal (Iz 28:15; Mt 5:34)...

(Lk 16:3) Az intéző így gondolkodott: mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek.

Igen. Ez bizony nagyon komoly dolog... Mindenkinek nagyon fontos az ő élete és egzisztenciája. Mihez kezdjen egy pap, vagy egy szerzetes, ha ellenkezik feletteseivel és felfüggesztik vagy laicizálják? Mi lesz akkor az ő hivatásával? Hogyan fog megélni? Nem... Ez lehetetlen... Isten ments!... Ilyen nem történhet velem (Mt 16:22)... És így szépen elaltatják a lelkiismeretüket, átformálják az ízlésüket, alkalmazkodnak az új tanokhoz, az új rendhez és trendhez... 

De a nyugtalanító kérdés az, hogy mit szól ehez az Úr Jézus, Akinek végtére is egyedül tartozunk engedelmességgel és elszámolással? A szolgájának fog tekinteni minket, vagy egy más urat szolgaló árulónak?... Elnyerem-e majd a jutalmamat, vagy ki tudja? Talán abban bízok, hogy csak ma ússzam meg, aztán majd holnap esedezem irgalomért? Hát nem ma kellene küzdeni az igazságért, hogy holnap jutalomra legyek érdemes (Mt 5:10-11)? És mi lesz a kereszt felvevésével és hordozásával (Mt 10:38)? Az Úrban van a reménységem, vagy tán a papi, szerzetesi hivatásomban? Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt (Mt 16:25)... Tán azt hiszed, hogy ez csak a világi életre vonatkozik? Bizony mondom neked, hogy bármire, ami eltérít Isten igazságától. Még a papi és szerzetesi hivatásra is, ha valaki azt bálványozza... És ha majd szembejön a végső megpróbáltatás, nem jobb igazként kirekesztve élni, mint a hamisságban felmagasztalva lenni?... Legyetek okosak, mint a kígyók, és szelidek, mint a galambok (Mt 10:16)...

Uram Jézus, Te vagy az Úr, és rajtad kívül nincsen más. Ments meg minket az elpártolástól, az árulástól és a júdási sorstól. Ámen.