A családpasztoráció

Ismerek egy embert, akinek a felesége igencsak zsémbes asszony volt. Tele volt az a nő kevélységgel, házsártossággal, békétlenséggel és egyéb tisztátalanságokkal. Sokat veszekedett a férjével, folyton elégedetlen volt vele, és mások előtt is gyakran megalázta. Jobb lett volna a férjnek a háztető sarkán élni, vagy a sivatagban, mint vele együtt egy fedél alatt (Péld 21:9; 19; 24). Olyan volt neki az asszony, mint a csepegő háztető a feje fölött (Péld 27:15). És aztán, minden veszekedés után, a feleség elment gyónni, hogy kiöntse lelkét a gyóntató papnak...

(Péld 21:9) Jobb lakni a háztető sarkán, mint házsártos asszonnyal egy házban.

(Pêld 21:19) Jobb a sivatagban lakni, mint olyan asszonnyal,aki csak veszekszik és csak zsörtölődik.

(Péld 27:15) A házsártos asszony olyan, mint a lyukas tető, amely alól elfutsz, ha esik az eső.

Egyik alkalommal, amikor az asszony ismét veszekedett a férjével, a férj bizonygatta feleségének, hogy nincs igaza, és kérte, hogy fejezze már be a perpatvart. Ekkor az asszony ezt vágta a fejéhez: " te csak ne beszélj, mert a pap is megmondta"... Tehát ott és akkor, a család békéje azon múlott, hogy mit mondott a pap az asszonynak a gyóntatószékben és, hogy milyen lelki tanácsokat adott. Hát igen... Ez is egyfajta családpasztoráció. Meghallgatjuk az egyik fél elfogult és egyoldalú panaszkodását, és az alapján adunk lelki tanácsokat a másik fél róvására. Milyen jó ez az otthon sanyargatott férjnek... Nahát, az ilyen dolgok miatt kezdtek el kialakulni bennem a családpasztorációval kapcsolatos fenntartásaim...

Már sokszor hallottam bizonyos papok érvelését, ami egyfajta válasz akar lenni azoknak a világiaknak a véleményére, akik szerint a pap nem alkalmas arra, hogy beleszóljon a család dolgaiba, merthogy ő nőtlen, és nem értheti a családos életet. A papok ilyenkor mindig ilyen érvekkel hozakodnak elő:

1. A papok is családban születtek, és családban nőttek fel;

2. A szentgyónások és a lelkigondozások alkalmával sok családi helyzettel találkoznak;

3. Szolgálatukat a Szentlélek vezeti a családi élet átlátására.

Csakhogy ezek az érvelések erőssen elfogultak és egyoldalúak. Így hát, inkább nézzük meg közelebbről ezeket az érveket:

1. Igaz, hogy a pap is családba született bele, és családban élt kb. 20 évet... De milyen minőségben? Mert egy dolog gyermeknek lenni a családban, és teljesen más dolog férjnek, feleségnek és szülőnek lenni. A pap sosem tapasztalta meg, hogy mit jelent a házasság: mit jelent egy test lenni egy másik emberrel (Mt 19:6); mit jelent szeretni feleségedet, mint a saját testedet (Ef 5:28); mit jelent engedelmeskedni férjednek, mint az Úrnak (Ef 5:22); mit jelent szülőnek lenni (Kol 3:20-21); mit jelent együtt élni és hálni nap mint nap egy nehéz természetű emberrel (1Pét 3:1-2), stb. Egy dolog hallani ezekről a dolgokról, és teljesen más dolog évtízedeken keresztül benne élni, és küzdeni a szentségi házasság megőrzéséért. A papot nem zaklatja naponta egy asszony, és ha egy gyerekekkel van gond, akkor az neki csak egy eset a sok közül. De a szülőnek nagyon fáj, mert a gyermek az övé, az ő testéből való...

(Mt 19:6) Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.

(Ef 5:22) Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak...

(Ef 5:28) Ugyanígy a férfiak is úgy szeressék feleségüket, mint saját testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti.

(Kol 3:20-21) Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében. Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék.

(1Pét 3:1-2) Ugyanígy, ti, asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, hogy ha közülük egyesek nem engedelmeskednek az igének, feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket, felfigyelve istenfélő és tiszta életetekre.

2. A férfiak nem szoktak a feleségükre panaszkodni, hanem inkább magukban sóhajtoznak az asszony gonoszsága miatt (Sir 25:22-27)... 

(Sir 25:22-27) Nincs fej, amely gonoszabb a kígyó fejénél, és nincs harag, amely felülmúlná az asszony haragját. Kellemesebb együtt lakni oroszlánnal, sárkánnyal,mint együtt élni rosszlelkű asszonnyal. Eltorzítja a gonoszság az asszony arcát,elsötétíti ábrázatát, mintha medve lenne. Barátai körében ülve, akaratlanul is egyre sóhajtozik. Eltörpül minden gonoszság az asszony gonoszsága mellett,hadd érje a bűnösök sorsa! Homokos lejtő az öreg ember lábának:ilyen a nyelves asszony a szelíd urának!

De a nők, itt is, ott is, gyakran panaszkodnak a férjükre... Ezt teszik a gyóntatószékben is... Ekkor a jóhiszemű és megértő pap meghallgatja az asszonyt, és különböző lelki tanácsokkal látja el. De a nő elfogultan és egyoldalúan állítja be a dolgokat a papnak, a pap meg jóhiszeműen elhiszi, amit az asszony mond, és aszerint ad neki lelki tanácsokat. Aztán az asszony kijön a gyóntatószékből, és megint csak a maga feje szerint csavarja el a paptól kapott lelki tanácsokat, és úgy értelmezi azokat, ahogyan ő akarja, a maga vélt igaza szerint. Utána szépen hazamegy, és a férje fejéhez vágja: Na ugye, hogy a pap is megmondta...

Ezzel a fajta családpasztorációval az a gond, hogy ez egy igazságtalan bíráskodás... A római jog szerint, nem alkotnak ítéletet valamiről, amíg mindkét félt meg nem hallgatják. Amikor az asszony panaszkodik a férjéről a papnak, és a pap értékes tanácsokat osztogat neki, akkor hol marad a férj szempontja? És ezt nevezik a Szentlélek vezetésének? A tények ismerete nélkül, tekintélyükkel visszaélve, beleszólnak egy házaspár benső életébe?... 

Ráadásúl, mások még azzal is példázódnak, hogy ha valaki a futballmeccset a tribünből nézi, akkor jobban rálát a meccsre, mint a fuballista, aki a pályán játszik. Valóban?... A csudát látja jobban... Ráláthatna, ha egyáltalán értene a futballhoz... De vajon Messinek és Zidane-nak adhat-e tanácsot valaki a tribünből, és meg tudja-e mondani neki, hogy miként kell focizni?...

3. A papot, a szentgyónásban, nyilván vezeti a Szentlélek Úristen. Ez tény... Már megtapasztaltam... De nem mindig, és nem mindenben... A gyónási titok megsértése nélkül mondhatom, hogy vannak olyan papok is, akik a szentgyónásban arra bátorítanak egyes panaszkodó házasokat, hogy váljanak el; hogy elvált emberrel házasodjanak össze; hogy ne engedelmeskedjenek házastársuknak; hogy szentségekhez járulhatnak egy szabálytalan párkapcsolatban, stb. Megtapasztaltam, azt is, hogy egy pap, a szentgyónásban, egy elfelejtett titkomat tárta fel (1Kor 14:24-25) a Szentlélek vezetése által, de azt is, hogy egy pap bátorított tévesen egy törvénytelen párkapcsolatra (Mt 10:11-12)...

(Mt 10:11-12) Ezt válaszolta: „Aki elküldi feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.”

(1Kor 14:24-25) Ha pedig mindnyájan prófétálnak, és bemegy valamely hitetlen vagy tudatlan, mindenkitől meggyőzetvén, mindenkitől megczáfoltatván, az ő szivének titkai kinyilatkoznak, és így ő arczraborúlván, imádni fogja Istent, megvallván, hogy bizonynyal az Isten vagyon bennetek.

Néhány konkrét eset a házas emberek okulásara és a családpasztoráció hiábavalóságaira:

- Egy asszony húsz évig élt házasságban. Mindig hajlott a hamisságra, a férfiakkal való kétértelmű csipkelődésre és kacérkodásra. Egy ideig eljárt a vasárnapi szentmisére, de soha nem jutott el a szentáldozásig. Aztán, amikor a gyermekük kirepült otthonról, bejelentette a férjének, hogy válik tőle. A válást vagyonelosztás követte. Mivel a férj egy magáncégnél dolgozott, sok keresetét nem tudta igazolni, mert sajnos gyakran feketén fizették. A nőnek viszont, aki állami cégnél dolgozott, megvolt minden fizetési igazolása, egy sokkal nagyobb jövedelemről. Így aztán a férfi elveszítette a házat, és kiszorult egy kis garzonba. Amikor a volt feleség megtudta, hogy a volt férje garzont vásárolt magának, ismét beperelte őt azzal a váddal, hogy a volt férj eltagadta a jövedelmének egy részét. Igen ám, csakhogy a férj, amikor kölcsönkérte a pénzt a barátjától a garzon megvásárlására, akkor hívatalos írást is készítetett róla. Ha nem lett volna ez az igazoló dokumentum, akkor a volt felesége még a garzonjából is kitúrta volna őt...

- Egy másik asszony félrelépett, és egy idegen férfitől lett terhes. Mivel már több gyermekük volt a férjével, és a férj szerette is a feleségét, így hát megbocsátott feleségének, és nem váltak el. De az évek múltával, a házasságtörő asszony mindig csak a másik férfit után vágyódott, és a férjének minden napját megkeserítette. Ahogyan csak tudta, úgy gyalázta a férjét minden áldott nap. Aztán, amikor az asszony megöregedett, odáig vitte őt a volt szerelme utáni vágya és a férje iránti megvetése, hogy minden vagyonát a fattyú gyermekére hagyatékozta, megfosztva így a férjétől származó gyermekeit a tőle való öröklés lehetőségétől. Aztán az asszony ágynak esett, és az egész család gondozni kezdte. Sokan segítettek a gondozásban, de a teher java mégiscsak arra esik, aki állandóan a beteg mellett él. Így aztán, az idős férj néhány évig bírta, de utána lerobbant, és belehalt az erőfeszítésbe. A hűtlen feleség pedig évekig túlélte a férjét a betegágyon...

- Aztán volt egy olyan asszony is, aki érdekből házasodott, és mindig az anyagi érdekei szerint dirigálta a férjét. Soha nem akarta követni a férjét, és soha nem akart engedelmes feleség lenni. A férj, aki gyengébb adottságokkal rendelkezett, egy ideig igyekezett megfelelni az asszony igényeinek, de gyengeségei miatt végül csődbe jutott. A csőd minden szinten belépett a család életébe, és a kamatok miatt nagyon nehéz helyzetbe kerültek. Ebben a nehéz helyzetben a férj már teljesen kezelhetetlenné vált. Idegileg összeomlott és zavarosan viselkedett. Az asszonyban már hosszú ideje érlelődött a válás gondolata. Aztán fogta magát, és elment társas kirándulással egy zarándokhelyre. A zarándokhelyen, a szentgyónásban, azt mondta neki a pap, hogy a férje betegségére való hívatkozás nem lehet mentség a helyzetükre egy életen át. Ekkor az asszony megerősítésre talált a pap szavaiban az ő feltett szándékára, és hazajövetele után egy hétre, otthagyta a férjét...

Nahát, ezekben az esetekben hol volt a családpasztoráció? Vajon nem inkább az élő hitet kellett volna erősíteni, mintsem holmi családpasztorációkkal bíbelődni, és a bűnt pátyolgatni? Mert, aki Isten kegyelméből eljut az élő hitre, az bűnbánatot tart, és elnyeri a Szentlélek ajándékait is (ApCsel 2:38)...

(ApCsel 2:38) Tartsatok bűnbánatot, felelte Péter, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára. Ezzel elnyeritek a Szentlélek ajándékát.

A Szenlélek egyik fontos ajándéka pedig nem más, mint az istenfélelem ajándéka (Iz 11:3)...

(Iz 11:2-3) Az Úr lelke nyugszik rajta:a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke;a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme.

Az istenfélelem az a lelki ajándék, amely arra ösztönöz, hogy ne feledkezzünk meg Isten végtelen hatalmáról, igazságosságáról és, hogy a neki tett fogadalmainkat ne hanyagoljuk el és ne szegjük meg. Aki féli Istent, az betartja igéreteit, amit az oltár előtt megfogadott, és nem válik el, nem követ el házasságtörést, mert hiszi, hogy egykor majd számot kell adnia Isten előtt a fogadalmáért (Préd 5:3-6). Talán mégiscsak többet kellene beszélni az embereknek a pokolról...

(Préd 5:3-6) Ha fogadtál valamit Istennek, ne késs azt megadni, mert nem tetszik neki a meg nem tartott, felelőtlen ígéret. Bármit fogadsz is, add meg! Sokkal jobb nem tenni fogadást, mintsem megfogadni valamit, és az ígéretet nem teljesíteni. Ne engedd, hogy szád bűnbe vigyen téged, és ne mondd Isten küldöttje előtt: „Nem gondoltam meg!”, hogy Isten beszéded miatt haragra ne gerjedjen, és meg ne hiúsítsa kezed minden munkáját. Mert ahol sok az álom, sok a hiúság is, és sok a szóbeszéd; te pedig féld az Istent!

A családdal kapcsolatosan, a papnak csakis a szentírásra és az egyházi törvénykönyvre szabadna hagyatkoznia: 

- A feleség menjen vissza és béküljön ki férjével, de ha ez már nem lehetséges, és muszáj válnia, akkor éljen egyedül és tiszaságban (1Kor 7:10-11)...

(1Kor 7:10-11) Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség a férjétől el ne váljon – ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével –, és a férfi se bocsássa el a feleségét.

- A házasság érvénytelenségének megállapítására jól meghatározott feltételek vannak az egyházi törvénykönyvben: a megfontolás képességének hiánya; a pszihés betegség; a házasságra való kényszerítés; a szerzetesi örök fogadalom, stb... De ma már mindenféle hiábavalóságokat kérdeznek az egyházi perekben a házastársak életéről, amelyek szinte teljesen lényegtelenek, és ha úgy akarják, akkor teljesen szubjektív alapon érvénytelennek nyilvánítják a házasságot. Akkor hát, mi ez? Nem olyan, mint a Mózes valólevele (Mt 19:7-8)?...

(Mt 19:7-8) De azok mondták: „Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet?” „Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte –, de kezdetben nem így volt.

És nem elég, hogy egyeseknek ilyen "válóleveleket" adnak, hanem az elváltakat és a polgárilag újraházasodottakat még szentáldozásban is részesítik...  Ma már jön egy akárki, papi személy, és valamilyen szubjektív vélemény alapján azt mondja, hogy megérthető az újraházasodottak helyzete, és a vadházasságban is megtalálható a házastársi szeretet. Szerintük, az ilyenektől nem szabad megtagadni a szentségekhez való járulást. Így aztán nem elég, hogy megbotránkoztatják a híveket, és idegen bűnt követnek el, hanem még a szentségtörést is elősegítik...

Erre aztán, bíztosan jönnek majd egyes nők, és azt fogják nehezményezni, hogy mindig csak a nők házasságtörésével példázódunk... Mert hát, a férfiak is úgyanúgy követnek el házasságtörést, mint a nők... Miért nem beszélünk azokról is?... Hát igen, ez így igaz, de mégis, a válasz nagyon egyszerű: mindkét fél ugyanúgy vétkezik a házasságtöréssel, de az elkövetett bűn testi és lelki következményei teljesen mások... 

Erre a magyarázat a nő teremtettségében, testi felépítésében, életműködésében és családi szerepében áll. A nőnek méhe van, a nő fogan gyermeket, és a nő a családnak a szíve és kandalója. Ha a nő megcsalja férjét, akkor meglehet, hogy egy fattyat visz haza, de ha a férfi csalja meg a feleségét, akkor lehet, hogy hamar túltesz a dolgon, és mindent félretéve, hazatér a család tűzhelyhez és melegéhez... 

Amikor az asszony követ el házasságtörést, és főleg akkor, ha az idegen férfi jobban kielégíti testileg, akkor a nő szíve végleg elszakad a férjétől, és ahoz a férfihez ragaszkodik, akitől intenzívebb szerelmet kapott. Ez egy olyan dolog, mint amit az Avatar című filmben láthattunk. A na'vi-k, a hajfonatuk végével csatlakoztak a sárkánymadárhoz, amelyet meghágva repültek az égben. Amikor egyesültek a hajfonataik végei, akkor egy életre szóló extázis és kapcsolat jött létre a na'vi és a sárkánymadár között. Nahát, valami ilyensmi történik a házasságtörő asszonnyal is, amikor egy jobbat talál az ő férjénél, mert, aki paráznával egyesül, az a paráznával lesz egy test (1Kor 6:16). Persze, az igazság kedvéért emlétsük meg, hogy ez fordítva, a férfival is megtörténhet, de csak ritkábban...

(1Kor 6:16) Isten mentsen! Nem tudjátok, hogy aki tisztátalannal egyesül, az egy testté lesz vele? Az Írásban ugyanis ez áll: Ketten egy testté lesznek.

(1Kor 6:16, Károli) Avagy nem tudjátok-é, hogy a ki a paráznával egyesül, egy test vele? Mert ketten lesznek, úgymond, egy testté.

Ha egy asszony megízlelte a házasságtörés tiltott gyümölcsét, és megszerette a másik férfit, akkor soha többé nem tudja azt már elfeledni, és soha többé nem tudja úgy szeretni a férjét, mint azelőtt. Ezért ha a férj meggyőződik arról, hogy felesége megcsalta, azonnal bocsássa el, és éljen egyedül, mert ilyenkor már nincs tovább a házasságukban (Mt 5:32). Igen, valóban nehéz lesz majd neki tisztaságban maradni, de nem lehetetlen... 

(Mt 5:32) Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.

Ilyenkor már az sem érv, hogy tekintettel kell lenni a gyermekekre. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a hűtlen feleség olyan hisztériát, megaláztatást és fájdalmat visz be a családba, amellyel egy életre tönkreteszi a gyerekek lelkivilágát. Jobb a gyerekeknek, ha ilyenkor elválnának a szülők (Sir 25:25-26), mert akkor legalább mentesülnek mindattól a cirkusztól, ami azután következik, és lélekben egészségesebben nőnek fel...

(Sir 25:25-26) Ne nyiss utat a víznek, mert kiárad, a gonosz asszonyt ne hagyd szóhoz jutni. Ha ujjad vagy szemed intésére nem ad, szakíts meg vele minden kapcsolatot.

Miközben a papok hiábavaló családpasztorációval bíbelődnek, ahelyet, hogy a szentek hitét ápolnák a hívekben, a család intézménye szép lassan felszámolódik... Nem meggyengül, hanem szép lassan megszűnik, és eltűnik a társadalomból... Erre persze egyesek azt fogják mondani, hogy ez túlzás, vaklárma, és hajogatják a maguk mantrájukat... De hát hogyan?... Hiszen a család a társadalom és az Egyház alapsejtje, stb...

De hát inkább nézzünk meg a tényeket... Melyek azok az okok, amelyek miatt a család intézménye szűnőfélben van?...

1. A káros feminizmus, amely már rokon a sátánizmussal. A nők mára már emancipálódtak: egyenjogúságot akarnak; meg akarják találni önmagukat; karriert akarnak csinálni; ők is munkába járnak; nem rabszolgái a férfiaknak; nem pótanyák; nem szexuális tárgyak a családi ágyban; stb. Azt mondják, hogy egyenlőségért küzdenek, de valójában uralkodni akarnak... A háttérből pedig, bizonyos hatalmak, mindig nőket juttatnak vezető pozíciókba, mert ők engedelmesen kiszolgálják az érdekeiket. De ma is a férfiak viszik vállukon az élet nehézségeit: a családban is; a nehéziparban is; a veszélyes szolgáltatásokban is; a katonaságban is; az informatikában is, stb. A férfiak mellőzése a társadalomban, az ő visszahúzódásuk bizonyos területekről, egyes országokban már nemzetbíztonsági kockázatot jelent. A törvények is mindig a nőket favorizálják a válásoknál, és így, a férfiak, már nem akarnak sem udvarolni, sem házasodni, mert nem éri meg nekik anyagilag. A fiatalok sokassága már egyáltalán nem házasodik, vagy ha igen, csak nagyon későre, amikor már a régi időkben a házasoknak két, három vagy négy gyermekük is volt...

2. A golbalizmus és a munkaerő vándorlása: A munkaerő vándorlása szétzilálja a létező családokat, a fiataloknak nem bíztosít stabilitást a családalapításhoz, és az idősebb generáció is törődés és gondozás nélkül marad. Régen, két-három generáció élt együtt egy portán. A gyerekek tisztelték szüleiket, az öregeket elgondozták tisztességesen, és továbbvitték a családi örökséget. Mára ez szinte teljesen megszűnt. Alig van ismerősöm, akinek gyermekei ne laknának valahol egy messzi nagyvárosban vagy külföldön. Az öreg szülők pedig magányosan szenvednek, és magukra hagyva halnak meg. Egyeseket megbüdösödve találnak meg az otthonukban. Azért találták ki a globalisták az euthanáziát, hogy az öregektől könnyebben megszabadulhassanak, és enyhítsék az egyészségűgyi alapra, meg nyugdijalapra nehezedő nyomást. Az öreg haszontalan teher, aki csak a pénzt viszi el az egészségűgyi és a nyugdij alapból. Ma már minden csak a pénzről szól. És a nők is hiába várják, hogy a férfiak "date"-re hívják ki őket a városba, mert azok már nem kérnek az anyagiasságukból, és így sok nő egy kiskutyával, vagy egy cicával öregszik meg...

3. A gyermekvédelem címe alatt megszüntették a szülői, a tanári és nevelői tekintélyt. Ha egy szülő nevelni, óvni, inteni szeretné gyermekét, akkor a gyerek feljelentheti a szüleit a hatóságoknál. A gyerek pedig már jól tudja, hogy neki jogai vannak... A gyereknek pszihológiai tanácsokat osztogatnak szülői engedély nélkül. Ha a szülő nem engedi, hogy a gyermeke nemet váltson, nemileg megcsonkítassa magát, akkor az ilyen szülőt már be is zárhatják. Ha a szűlő keresztény hitre neveli a gyermekét, akkor kiemelhetik a gyermeket a családból, és elvehetik a szüleitől. Ilyen körülmények között ma már sokan meggondolják, hogy érdemes-e egyáltalán házasodni és gyermeket vállalni, érdemese-e tanárnak vagy nevelőnek menni. De ennek is csak a globalisták örvendenek, mert nekik az a céljuk, hogy csökkentsék a föld lakosságát...

4. A bíztos lakhatási lehetőség felszámolása: A globalistáknak ma már annyi pénzük van, hogy mindent felvásárolnak, és annyira felverték a lakások árait, hogy a fiatal generációk képtelenek lakáshoz jutni. A kedvezményes, fiataloknak szánt banki lakáshitelek megszüntek, és a fiataloknak már egy élet sem elég arra, hogy egy lakás árát kifizessék. Márpedig senki sem szeret családot alapítani és gyereket szülni az utcára. Miközben az egyházi személyek és bigott társaik dúskálnak a vagyonokban, addig a mai fiatalok világgá mennek a mindennapi kenyérért. Sok fiatal még csak álmodni sem mer egy havi fizetésen és egy albérleten túl... Hogyan alapíthatnának így családot?...

5. A mesterséges inteligencia által a gyerekek a smartphonjaik és az internet segítségével tanulnak. Ők már nem akarnak a szüleiktől tanúlni, hanem mindent az AI-től kérdeznek meg. Aztán kamaszkorukra azt gondolják, hogy sokkal okosabbak, mint a szüleik, és megvetik a szülői tanácsokat és intelmeket. Pedig ma már minden felmérés azt mutatja, hogy a mai fiatalok inteligeciája visszaesett a szüleikéhez képest. A mai fiatalok nem értik meg, hogy egy dolog az információkból szerzett ismeret, és teljesen más dolog a tapasztalat által szerzett életbölcsesség. Megvetik a szüleiket és a nagyszüleiket, mert nem tudják már segíteni őket anyagilag, megvetik az ő életbölcsességüket és a tapasztalatukat. Őskövületeknek nevezik őket... Csak akkor sejlik fel bennük, és kezd derrengeni bennük a kőkemény valóság, amikor a mesterséges inteligenciával szerzett okosságuk befuccsol, és az életük zátonyra fut...

Mindezek által, szép lassan, a család intézménye felszámolódik és eltűnik. A férfiak, akik fizikailag erősebbek, dominálni fogják a nőket, kihasználják őket szexuálisan, és a nők egy újpogány társadalmi rendszer áldozataivá válnak. Ezért van az, hogy az utolsó időkben jaj lesz a várandós és szoptató anyáknak (Mt 24:19, Mk 13:17)...

(Mt 24:19) Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban!

A várandós és szoptató anyákat majd megvetik és kihasználják őket ebben az újpogány világban, elveszik majd tőlük a gyermekeiket, és bűnözőknek szolgáltatják ki pedofiliára vagy szervkereskedelemre...

És mi a mai Egyház válasza ezekre a változásokra?...

- Nőket promoválnak mindenhol az Egyházban: női diakonátus promoválása; a női papság kérdésének feszegetése; a női teológusok fellépése; női dikasztériumi vezetők kinevezése; stb. Vagyis a káros feminizmus támogatása folyik a mai Egyházban. Így aztán kiűzik a normális férfiakat a templomból, és a családban is gyengítik a férfi tekintélyét és szerepét...

- A Great Reset, az Agenda 2030 hivatalos támogatása, a fentartható fejlődés és az egységes minimáljövedelem bevetésének sürgetése szociális alapon. Ezzel felszámolják az ember munkához való jogát, amit majd megszüntetnek az AI és a robotizálás segítségével. Hogyan létezhet emberi méltóság munkalehetőség nélkül, és hogyan alapítson családot valaki, akinek nincs bíztos jövedelemszerzési lehetősége?...

- Az aberált gyermekvédelem támogatása, amelyben a szülői tekintély és a szülő iránti tisztelet teljesen megszűnik. Az egyházi intézményekben is tilos a jószándékú testi fenyítés, és mindenben a világi, liberális törvényekhez igazodnak, nehogy ismét a gyermekbántalmazások űgye merüljön fel...

- Az egyházi vagyonhoz való feltétlen ragaszkodás: Miközben fiatalok nem tudnak kiköltözni a szülői házból, albérletekbe vannak rekedve, vagy netán az utcára kerülnek, és Európa városai már lángra lobbantak a fiatalok tüntetéseitől, addig az egyháziak milliárd eurókkal üzletelnek. Egyházmegyéket, szemináriumokat, plébániákat és szerzetes rendeket vonnak össze, vagy számolnak fel, de ha látnák az emberek a banki számláikat, akkor nagyot néznének...

- Többhónapos házassági felkészítőket tartanak a fiatal házasságra készülőknek, de leginkább olyan személyek által, akiknek nincs elég tapasztalatuk a családi életben. Papok, gyermektelen laikusok, vagy fiatal házasok tartják ezeket a kurzusokat, akik nem tudnak konkrét példákat és tanácsokat mondani a fiataloknak, amelyek aztán vezéreljék őket a házasság nehézségei közepette. Így aztán, a szentségi házasságok 30-40-50% egy bizonyos idő után tönkremennek, és a lakosság több mint fele, már rég, hogy egyedül és magányosan él otthonában...

- Gyönyörű körleveleket adnak ki a fiatalok és a házasság védelmében, egy igazságos gazdaság és társadalom érdekében, az ökológiai megtérés és a szeretet civilizációjának érdekében, de mindezek csupán szép szavak maradnak... Mindenki tudja, hogy ez egy utópia, csak elméleti dolog, és senki sem tesz konkrét lépéseket a családok érdekében. A püspöki konferencia nem fogja meggyőzni a nagy befektetési alapokat és az ő politikai ügynökeiket, hogy térjenek le a mindent eltipró globális uralom útjáról. Csak megnyugtatják a lelkiismeretüket, hogy ők szóltak, ők írtak egy szép és hosszú körlevelet. Képmutató írástudók, akik elviselhetetlen terheket raknak a fiatalok és a családok vállára, de ők maguk egy ujjal sem hajlandók megmozdítani azokat (Mt 23:4)...

(Mt 23:4) Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjal sem hajlandók megmozdítani azokat.

A családpasztorációt végző pap néha olyan, mint az abortuszt végző nőgyógyász... Volt egyszer, hogy leveleztem egy nőgyógyász orvossal egy vallásos portálon. Ő váltig állította, hogy a magzat még nem ember, és csak akkor lesz az, amikor megszületik, vagy legalábbis akkor, amikor már teljesen ki van fejlődve az anyaméhben. Én váltig bizonygattam neki, hogy ez nem igaz, mert a magzat a fogamzástól kezdve érző emberi lény, aki képes befogadni a szeretetet, vagy félni az elutasítástól, vagyis az abortusztól. Aztán egy idő után rájöttem, hogy ez az orvos is nagyon jól tudja, hogy igazam van, de képtelen fevállalni tévedését, mert akkor be kellene látnia az orvoskollegái előtt, és ki kellene nyilvánitania az orvosi kamara előtt is, hogy lelkiismereti okokból többé nem vállalja az abortusz elvégzését. Nahát, itt van a bibi...

Ugyanez van a családpasztorációs papokkal is... Hogyan vállalják fel előljáróik előtt, hogy nem fogadják el, és nem alkalmazzák az Amoris Laetitia tévedését, hogy nem adnak engedményeket az elváltaknak és az újraházasodottaknak, a szabálytalan párkapcsolatban élőknek, és nem részesítik őket szentségekben? Hát bizony, ez is egy ciki dolog... Megvádolhatják őket, hogy nem eléggé irgalmasok, hogy nem engedelmeskednek az Egyház tanításának, hogy nem kollegiálisak, stb...  De ha az abortuszt végző orvosnál önmagától beálló kiközösítés van, akkor a lelkeket kárhoztos ítéletre vezető családpasztorációs papnál vajon mi van? Az ilyen szolga talán jobban járna, ha lemondana tisztségéről, és elmenne valahová segédlelkésznek, szerzetbe, remeteségbe, vagy netán kilépne a papi szolgálatból, mert inkább kössön malomkereket a saját nyakába, és dolgozzon a világban, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül (Mt 18:6)...

(Mt 18:6) Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyébe vetnék.

Akkor hát mit tegyen ma egy családos krisztuskövető, hogy helyesen éljen? Hát először is higgyen az Úr Jézus Kristusban. Aztán félje az Urat, tartsa meg az Isten előtt tett fogadalmát minden körülmény között, vegye fel a házasság keresztjét, amint Casciai Szent Rita is tette annak idején, és igazodjon a szentírás igéihez meg az Egyház szilárd törvényeihez. Ne hagyatkozzék egyes megbízhatatlan szolgák szavára, mert ők bíztosan nem lesznek ott, amikor meg kell jelennie az Úr ítélőszéke előtt (2Kor 5:10)...

(2Kor 5:10) Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e.

Uram Jézus, óvj meg minket a rossz és kárhozatba vezető szolgáktól. Adj nekünk igazi istenfélelmet, hogy mindig hűségesen megcselekedjük parancsolataidat. Ámen.