Egyszer valaki azt mondta: Ha valami módon eltűnne a Szentírás a világból, és csak ez az egy igerész maradna meg, ez is elég lenne örömhírnek. Ha majd az antikrisztusi üldöztetés során nem sikerül falba rejteni a szentírást, akkor jusson eszünkbe ez az ige. Ez mindig erőt fog adni.
Amikor arra gondolunk, hogy Isten "egyszülött Fiát adta oda", akkor leginkább a Megváltásra gondolunk. Igen. Eljött Isten Fia, Jézus Krisztus, a világba, és meghalt értünk a keresztfán, hogy nekünk életünk legyen. Átokká lett értünk, felszegezte adóslevelünköt a keresztfára és kifizette adósságunkat.
(Gal 3:13) Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk, mert írva van: „Átkozott mindaz, aki a fán függ.”
(Kol 2:14) Eltörölte az adóslevelet, amely követeléseivel ellenünk szólt és vádolt minket, eltávolította az útból, és a keresztre szegezte.
De jut-e eszünkbe karácsonykor, hogy Isten úgy szeretett minket, hogy nekünk adta egyszülött Fiát a Megtestesülésben? Az örök Ige testté lett és közöttünk lakózott. Mindenben olyan lett, mint mi, kivéve a bűnt. És Ő nem csak a Megváltás beteljesedéséig vette magára emberi természetünket, hanem feltámadásával és megdicsőülésével felvitte azt a mennyei Atya jobbjára...
(Jn 1:14) Az Ige testté lett, és köztünk lakott. Mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.
(Fil 2:6-7) Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.
(ApCsel 7:56) Így szólt: „Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!”
Az Emberfia, az Úr Jézus Krisztus, valóságos Isten és valóságos ember. Ő magára vette emberi természetünket, hogy részesítsen minket isteni életében. Fel tudjuk-e fogni karácsonykor, hogy Isten úgy szeretett minket, hogy egyszülött Fiát nekünk adva, gyermekeivé fogadott minket? Hogy a bethlehemi jászolban a mi örök Főpapunk, közvetítőnk és közbenjárónk fekszik?
(Jn 1:12) Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében...
(Zsid 4:15) Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna együttérezni erőtlenségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de a bűntől mentes maradt.
(Róm 8:34) Ki ítél el? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt, fel is támadt, az Isten jobbján van, és közbenjár értünk?
Egyszer egy tanítvány, aki telve volt Szentlélekkel, gyakran hallotta lélekben: Ha tudnád mennyire szeretlek, sose félnél. Aztán később: Te vagy az én szeretett fiam. Én nagyon szeretlek téged. A tanítvány, aki épp pihent az ágyán, azt kérdezte magában: Tudom, hogy Isten szeret engem, de pontosan, ki az a személy, aki nekem ezt most mondja. A Szentlélek? Az őrangylom? Ekkor hirtelen egy rövid látomása lett. A mennyei Atya jelent meg lelki szemei előtt, éppen úgy, ahogyan Dániel próféta írta le az Ősöreget. Fehér volt, fehér ruhában, hosszú fehér hajjal és szakállal...
(Dán 7:9) Néztem, és egyszer csak trónokat állítottak fel, és az Ősöreg leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, és fején a haj olyan, mint a tiszta gyapjú. Trónja lángoló tűz, kerekei égő tűz.
A mennyei Atya nagy szeretetének három csodálatos jele van: a bethlehemi jászol, a Szent Kereszt és az Oltáriszentség. A betlehemi jászolnál Isten gyermekei lettünk. A Golgotán az Úr lemosta bűneink szennyét Szent Vérével. Az Oltáriszentségben pedig eledelül adta magát nekünk, hogy már itt a földön részesüljünk az Ő feltámadásából, megdicsőüléséből és isteni életéből.
Ma, amikor ajándékokat rakunk a karácsonyfa alá, jusson eszünkbe a mennyei Atya. Ő annyira szeret minket, hogy Szent Fiát rakja oda nekünk a fa alá...
Drága mennyei Atyám, azt kiáltjuk feléd szerető szívvel, hogy: Abba, Apuci... Nagyon szeretünk Téged. Leborulva áldunk és magasztalunk, mert megrendül a szívünk látván a Te nagy szereteted. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése