Béliál fiai

Ahoz, hogy megértsük ezt a témát, el kell olvasni a Bírák könyve utolsó három fejezetét (Bír 19-21). Én most csak a 19-ik fejezetet hozom ide, mert abban jelenik meg leginkább a Beliál fiai fogalom...

Gibea lakóinak gaztette

Amikor Jebuzhoz értek, a nap már lehanyatlott. A szolga ezért így szólt urához: „Gyere, térjünk le és menjünk be a jebuzitáknak ebbe a városába, és töltsük ott az éjszakát.” Ura azonban így válaszolt neki: „Nem megyünk be idegen városba, ahol nem Izrael fiai laknak, hanem továbbmegyünk Gibeáig. Menjünk – mondta szolgájának –, igyekezzünk elérni egyet ezekből a helységekből, és töltsük az éjszakát Gibeában vagy Rámában.” Elindultak és folytatták útjukat. Amikor Benjamin Gibeája elé értek, a nap lenyugodott. Letértek hát az útról, hogy Gibeában töltsék az éjszakát. A levita bement, leült a város terére, de senki sem ajánlott föl neki szállást éjszakára. Egyszer csak jött egy öregember. A mezőről igyekezett hazafelé, munkája végeztével, az est beálltával. Efraim hegységéről való ember volt, s csak betelepedett ide Gibeába, a környékbeliek ugyanis Benjamin fiai közül valók voltak. Amint fölemelte tekintetét, meglátta az embert a város terén. Az öregember megkérdezte: „Honnan jössz és hová mész?” Így válaszolt neki: „Júda Betleheméből jövünk, s Efraim hegységének szélére tartunk, mert odavaló vagyok. Júda Betlehemébe mentem és visszatérek házamba, de nincs senki, aki szállást adna házában. Pedig van szalma és széna szamarainknak, van kenyér és bor magamnak, szolgálódnak és a legénynek, aki szolgádat kíséri. Semmire sincs szükségünk.” „Légy üdvöz! – mondta neki az öregember. – Hadd gondoskodjam mindenről, amire szükséged van, ne töltsd az éjszakát az utcán!” Bevezette tehát házába, szénát adott a szamaraknak, ők maguk pedig megmosták a lábukat, majd ettek és ittak. Míg erőt gyűjtöttek, a városbeli emberek – Beliál fiai – körülvették a házat, megzörgették az ajtót, és így szóltak az öregemberhez, a ház gazdájához: „Hozd ki az embert, aki betért házadba, hadd ismerjük meg.” Az ember azonban, a ház gazdája kiment, és így szólt hozzájuk: „Nem úgy van az, testvéreim, ne legyetek ilyen elvetemültek! Ez az ember betért házamba, ne kövessetek hát el ekkora aljasságot. Van egy érintetlen lányom, kihozom nektek, éljetek vissza vele és tegyetek úgy, ahogy jónak látjátok, de ezzel az emberrel ne kövessetek el ilyen aljasságot.” Mivel ezek az emberek nem hallgattak rá, a levita fogta mellékfeleségét és kivitte nekik. Megismerték és erőszakot követtek el rajta egész éjszaka, egészen reggelig, hajnalban aztán elengedték. Reggel felé az asszony összeesett annak az embernek a háza kapujánál, ahol a férje volt, és ott maradt, amíg ki nem világosodott. Férje reggel fölkelt, kinyitotta a ház kapuját s kiment, hogy folytassa útját. Akkor meglátta az asszonyt, a mellékfeleségét, amint ott feküdt a ház kapujában, keze a küszöbre téve. „Kelj föl – mondta neki –, és induljunk!” De nem kapott választ. Akkor föltette szamarára, útra kelt és hazatért. Amikor hazaért, kést fogott, megragadta mellékfelesége holttestét és tagonként feldarabolta tizenkét részre, s elküldte Izrael minden határába. Utasította követeit: „Ezt mondjátok Izrael összes fiainak: látott valaki ilyen dolgot attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai feljöttek Egyiptom földjéről a mai napig? Gondolkozzatok, tanácskozzatok és beszéljetek.” Aki csak látta, így szólt: „Ilyen dolog soha nem történt és nem is láttak ilyet a mai napig attól a naptól kezdve, hogy Izrael fiai eljöttek Egyiptomból.”

A történet a továbbiakban azzal folytatódik, hogy Izrael népe felbőszül, és majdnem kiírtja Benjámin törzsét. Ha figyelmesen olvassuk az említett fejezeteket, akkor elcsodálkozhatunk, hogy miként kerülhetett egy ilyen történet a szentírás kánonjába. Gondoljunk bele testi szempontból: a mai filmvilág híres rendezői micsoda filmet készíthetnének ebből a történetből. Van itt minden: thriller, szex, horror, akció, háború...

Akkor hát nézzük meg, hogy mit jelent a Beliál név, és kik lehetnek azok, akik Béliál fiai?...

A Magyar Katolikus Lexikon a következőképpen defineálja Beliált:

„Beliál (gör. Beliár): az Ószövetségben az Istennel szembeforduló szellemi lény, "a gonosz" (P. Joüon), tehát azonos a Sátánnal. G. R. Driver a szót elemeire bontva "a zűrzavar"-nak mondja. - Az ÚSz-ben Krisztus ellenfele (2Kor 6,15). A kumráni szövegekben ált. a rossz és a gonosz, de Isten ellen lázadó szellemi lény is. Több apokrif iratban egy démon neve. Idővel az →Antikrisztus neveként is használták. →ördögök”

Tehát Béliál valójában ördögök, démonok csoportja, akik felelősek a zűrzavarért, az aljas szexuális perverzitásért és az erőszakért. Beliál fiai pedig azok az ördöngös emberek, akik az ördög atyjuk befolyása alatt, annak késztetésére, cselekszik ezeket a gonosz dolgokat...

Figyeljük meg a történetet: A gibeai öregember, a vendége iránti tiszteletből, a vendéglátó becsületből fakadóan, még azt is felajánlja, hogy az érintetlen lányát adja oda nekik, de Beliál fiai inkább a levita férfit akarják "megismerni". A szentírás nyelvezetében „megismerni” annyit jelent, mint szexuális kapcsolatot létesíteni. Végül, Beliál fiai beérik a férfi feleségével is, akit halálra erőszakolnak. De igazából, perverz kivánságuk szerint, a férfit kívánták...

Ugyanezzel a jelenséggel találkozunk a szodomai történetnél is. A szodomai férfiak is a fiatal férfi kinezetelű angyalokat kívánták... Hiába kínálta Lót az érintetlen lányait, azok csak az azonos neműnek látszó idegeneket akarták. Olvassuk el figyelmesen az alábbi szentírási részt is...

Szodoma pusztulása (Ter 19:1-11)

A két angyal este ért Szodomába, amikor Lót éppen a város kapujánál ült. Mikor Lót meglátta őket, felállt, eléjük ment, földig hajolt előttük, és így szólt: „Kérlek benneteket, uraim, térjetek be szolgátok házába éjszakára és mossátok meg lábatokat. Holnap reggel aztán elindultok és folytatjátok utatokat.” Azok így válaszoltak: „Nem, a szabadban akarunk éjszakázni.” De unszolta őket, azért betértek hozzá és beléptek házába. Ő pedig vacsorát készített nekik, kovásztalan kenyeret süttetett, s azok ettek. Még nem tértek nyugovóra, amikor a város férfiai, fiatalok és öregek, az egész nép az utolsó férfiig körülvették a házat. Kihívták Lótot és így szóltak: „Hol vannak a férfiak, akik ma este érkeztek hozzád? Hozd ki nekünk, hadd ismerjük meg őket.” Lót kiment hozzájuk a bejárat elé, de az ajtót bezárta maga mögött, és így szólt: „Testvéreim, ne kövessetek el ilyen gonoszságot. Itt van a két lányom, még nem voltak együtt férfival, kihozom őket nektek és tegyetek velük, amit akartok. A férfiaknak azonban nem árthattok, mert ők az én tetőm árnyékában vonták meg magukat.” Erre azok így kiabáltak: „El veled! Idegenként jött ide és már a bírót akarja játszani! Veled még jobban elbánunk, mint velük.” Hevesen rátámadtak az emberre, Lótra, s már azon voltak, hogy betörik az ajtót. De a férfiak kinyújtották kezüket és behúzták Lótot magukhoz a házba, és bezárták az ajtót. Az ajtó előtt álló embereket pedig vaksággal sújtották, apraját és nagyját, úgy, hogy hiába keresték a bejáratot.

Tehát Beliál fiaira jellemző (az ellenkezés és a zűrzavar mellett) a perverz, és a homoszexuális hajlam. Innen is látszik, hogy a homoszexualitás nem egy veleszületett hajlam, nem egy genetikai elváltozás, nem egy pszihés betegség, hanem egy ördögi befolyás, és egy démoni elnyomás következménye. Beliál serege az, akik lelki rabságban tartják a homoszexuális hajlamú embereket.

Ha meg akarjuk érteni, akkor el kell olvasni azt az esetet is, amikor az Úr Jézus kiűzi az ördögi légiót, akik aztán a disznókba szállnak (Mt 8:32). El kell olvasni a Ter 6-ban (és más ósz. részben) a bukott angyalok házasodásának történetét és fiaiknak, az óriásoknak a megemlítését...

Amint Hénoch megírta könyvében, haláluk után, az óriások gonosz, tisztátalan lelkek lettek. Ezek, földi életük során, nem találva magukhoz illő társat, mindeféle fajtalanságban és bestialitásban éltek. Haláluk után pedig gonosz lelkek lettek, a levegőégben kószálnak (Ef 2:1-2; 6:12), és ártanak a védteleneknek, akiken nincs Jézus Krisztus Szent Vérének védelme. Innen származnak a fajtalan hajlamok.

Két személyes tapasztalatom:

1. Lelkigondozói kurzuson voltunk. Mindenkinek elvégezték a személyes lelki gondozását, mindenkiért imádkoztak és mindenki szabadult, gyógyult, amennyire lehetett, amennyire nyitott volt a szabadulásra és a gyógyulásra. A kurzus végén kihangsúlyozták, hogy ez egy folyamat, és a további gyógyulásért, további lelkigondozásra, további imára van szükség.

Az egyik testvér, akivel együtt voltam a kurzuson, nemsokára meghívott egy kávéra, mert hogy beszélnivalója van velem. A kávézóban döbbenten hallgattam végig, amint tökéletes nyugalommal elmesélte, hogyan rontotta meg őt egy idősebb férfi, és hogyan lett belőle házasemberként aktív homoszexuális.

Megígértem neki, hogy segítek a lelki gondozásában és imádkozni fogok érte. Ez meg is történt. Amikor a Szentlélek szemináriumon, a Szentlélek kiáradásáért imádkoztak a közösségben, én egy másik szobában, térdelve, kézrátétellel imádkoztam a tesvérem szabadulásáért. A szabadulása megtörtént. A testvér megszabadult a homoszexuális hajlamának rabságából, és azután tiszta életet élt, és él a feleségével mind a mai napig.

2. Nem sokkal ezután, elmentem egy áruházba, és a pultnál valami képeslapokat nézegettem. Egyszercsak egy olyan képeslap került elém, amely egy kockásra gyúrt hasizmú, szexi fiatalembert ábrázolt, félig lecsúszó farmernadrággal. A kép - gondoltam magamban- a nők szemének lett szerkesztve... De amint figyeltem a képet, egyszer csak azt éreztem, hogy megtámad egy gonosz lélek a ferde hajlamú kívánság kisértésével. A gonosz lélek minden áron belém akart furakodni a hasam tájékán. Olyan érzés volt, mint amikor a filmekben látjuk, hogy egy agresszív,  hernyószerű valami furakodik az ember hasába, hogy aztán oda bejutva, átvegye az irányítást a megtámadott személy fölött. Én észrevettem a támadást, és azonnal elkezdtem imádkozni a Szent Mihály arkangyal szabadító imát. Kb. 15 percig imádkoztam, amíg vissza nem vertem a szellemi támadást...

Sokféle ferde hajlamot tartanak számon. Azzal érvelnek, hogy sokuk már így született, és egész pici koruktól, vagy fiatal koruktól kezdve, ezzel a hajlammal élnek. Hát persze... A boszorkányok, az okkult csodatevők, a fémhajlítók, a bióenergiások is mind-mind, egyszerre csak felfedezik magukban a rendkívüli hajlamot, akár kisgyerek korukban is... Miért? Mert már generációs vonalon öröklik szellemileg ezeket az okkult hajlamokat (Kiv 20:5; Kiv 34:7; Szám 14:18). Nem genetikailag öröklik, hanem szellemileg... Az ördöngösök vagy öröklik tulajdonságaikat, vagy saját akaratukból nyítanak szívükben a gonosz előtt, és adják át magukat az ördögnek.

Fontos leszögezni, hogy a homoszexuális hajlamú embereket ugyanúgy kell tisztelni és szeretni, mint bármelyik más embert. Az emberi és istengyermeki méltóságuk sérthetetlen. Ez azonban nem jelenti azt, hogy el van fogadva az ő életvitelük és viselkedésük, ha nem élnek tisztán. Ugyanakkor, azt is ide kell hoznunk, hogy mit mond az egyház ezeknek az embereknek és milyen megfontolásokkal akarja javukat szolgálni.

A fentiek szerint úgy gondolom, hogy a homoszexuálisok vagy öröklik hajlamukat, vagy megrontja őket valaki testileg és szellemileg. Minden esetben létezik egy bizonyos rés az ő szellemi-lelkének "védőpáncélján", amelyen keresztül beléjük hatol a Beliál szelleme. Így lesznek ők Beliál fiai... Pl. ha egy fiút az apja vagy a tanítója, folyamatosan bántalmaz, befolyása alatt tart, megaláz kicsi korától fogva, akkor ez egy olyan sebzettséget okozhat benne, amely később kiszolgáltatottá teheti őt, és így megnyílik a szíve a Béliál szelleme előtt. Meglehet, hogy később, majd azonos nemű kapcsolatokban próbálja enyhíteni a sebzettségéből fakadó lelki fájdalmait...

Mit tehet egy ember, ha ilyen nehéz sorsra jut? Hát először is szembe kell nézzen a problémájával. Utána pedig kérnie kell az Úrtól a hitet. Hinnie kell az Úr Jézus Krisztusban, Aki a Szabadító, Aki képes őt megszabadítani problémájától. Ha hisz az Úr Jézusban, akkor azt is elhiszi, hogy létezik az ördög. Akkor elhiszi, hogy az ő problémájának okozója az ördög, a Beliál szelleme, akitől egyedül csak Jézus Krisztus tudja megszabadítani. Ha ezen túl van, akkor kérnie kell a szabadulást. A szabadulást a bűnbánat, a bűnbánat szentsége által, a lelkigondozás által, és a szabadító imaszolgálat által érheti el az ember.

A homoszexuális hajlamú ember szabadulásának útja

1). Belátja és elismeri, hogy az aktív homoszexuális életállapot (nem a hajlam) bűnös állapot és bűnbánatot tart;

2). Jézus Krisztusban veti bizalmát, elhiszi, hogy Ő meg tudja szabadítani problémájától, dicsőíti Istent és hálát ad az életéért;

3). A szentgyónásban megvallja fajtalan bűneit száma és fajtája szerint, átadja problémáját az Úr Jézusnak, hogy mossa le azokat az Ő Szent Vérével;

4). A szentgyónás után lelkigondozást és szabadító imát kér tapasztalt lelki testvérektől;

5). A szabadító ima után rögtön kérik a Szentlelket, hogy töltse be a korábbi aktív homoszexuális élet sérült területeit;

6). Erős elhatározást kell hoznia, hogy szakít minden korábbi bűnös kapcsolatával, és ezután csak a tiszta, önmegtartóztató életet fog élni;

7). Folyamatosan imádkozik: leginkább a Rózsafűzér imádságot, meg a Szent Mihály arkangyal imádságot, hogy mentes legyen a kisértésektől és a támadásoktól, nehogy visszaessen a bűnbe, és az utolsó állapota még rosszabbá ne váljon a korábbinál (Mt 12:44-45).

Amint egy alkoholistából soha sem lehet többé szociális ivó, úgy szerintem, a homoszexuális emberből sem lesz soha heteroszexuális. Az egyetlen bíztos út számukra az önmegtartóztatás. Fontos a türelem, a kitartás és az esetleges elbukás esetén, mindig vissza kell térni a szentgyónáshoz. A lényeg az, hogy sohase egyezzen bele, ne fogadja el többé ezt az állapotot, és mindig küzdjön ellene...

Akkor kik is a Beliál fiai? Béliál fiai azok az egyének, akik szégyentelen orcátlansággal vonulnak fel az utcákon, fesztiválokon, félmeztelenül, alsónemüben táncolva, dicsekedve romlottságukkal és gyalázva az egyházat, a szentírást, a szentségeket, a papi és szerzetesi ruhákat. Bemennek a templomokba, és ott is szentségtelen ocsmányságokat művelnek. Ők azok, akik nemhogy belátnák szörnyűséges állapotukat, hanem még inkább, kifordulva önmagukból, hivalkodnak romlottságukkal. Ha meg nem térnek, biztosan elvesznek...

(Róm 1:25-28) Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Ámen. Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét. Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát őket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe.

(2 Pét 2:12) Ezek azonban, akárcsak a természettől elfogásra és levágásra szánt állatok, azt káromolják, amit nem ismernek. El is pusztulnak majd, éppúgy mint azok, és ezzel megkapják gonoszságuk jutalmát.                                                                                    

(Fil 3:19-20) Hiszen – mint már többször mondtam, most meg könnyek közt mondom – sokan úgy élnek, mint Krisztus keresztjének ellenségei. Végük a pusztulás, istenük a hasuk, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, s eszüket földi dolgokon járatják.

Beliál fiai azok is, akik rengeteg pénzzel, propagandával és csalárdságokkal elérték, hogy a homoszexuális házasságokat államilag törvényesítsék és jognak állítsák be. Beliál fiai azok is, akik arra törekednek, hogy a homoszexuális párok meg legyenek áldva a templomokban, és hogy ezek szentáldozáshoz is járulhassanak megtérés nélkül. Sajnos, ezek teljesen legalizálni akarják az egyházban az aktív homoszexuális életformát és házasságot. Meg akarják változtatni az időket és Isten örök törvényeit (Dán 7:25)…

Visszatérve a levita történetére (Bír 19-21), megkockáztatnék még egy gondolatot. Arra gondolok, hogy ha ez a történet egy prófétikus előkép, akkor azt értelmezni is kell... 

A szimbólumok a következõk lehetnek:

- A levita = Isten szolgája – Ebed Jahve, ami az Úr Jézusra utal, Aki a Vőlegény;

- A mellékfeleség, az asszony = az Asszony, az Úrnő (2Ján 1:5), aki az Egyház, vagyis a Menyasszony;

- Beliál fiai = a mindenkori Júdások, akikbe belement az ördög (Jn 13:27), egyháziak és világiak egyaránt;

- Az erőszak elkövetése = Isten törvényeinek megrontása, főleg az Egyházban;

- A ház ahol megszálltak = Isten háza (1Pét 2:1);

- Az asszony feldarabolása = a küzdő földi egyház szétdarabolása;

- A Benjámin törzsének megbüntetése = ezeknek a felelősöknek bünhődése.

Valaki azt mondta, hogy ez egy merész asszociáció, de mára már azt látom, hogy egyre inkább valóság... 

Főpapok, papok, szerzetesek erőszakolják meg nap mint nap tekintélyükkel és teológiájukkal az Egyházat és Isten örök törvényeit. Mára a fajtalanságot szentesíteni akarják az egyházban. A szentségeket meggyalázzák, és folyamatosan szentségtörést követnek el. Az isteni törvényeket lábbal tiporják. Bíboros bíboros ellen, püspök püspök ellen fordult. Az egyház szakadása lélekben már megtörtént. Aki el akart szakadni, az lélekben már el is szakadt...

Ennek következményei lavinaként zúdulnak az emberekre. Az emberek ma már semmin sem lepődnek meg, semmin sem csodálkoznak. Az álszeretet és az álirgalmasság nevében mindent és mindenkit el kell fogadni. Mindent eltörölnek, mindent összemosnak, mindent megváltoztatnak. Aki nem felel meg ennek a nyomásnak, azt megbélyegzik, azt negatív beállítottságúnak, merevnek, ultrakonzervatívnak vagy fundamentalistának bélyegzik.

A “cuki egyház”, elveszítve isteni jellegét, a földre zuhan és kegyes mosollyal temeti maga alá a gyanútlan tömegeket. Veszedelmes eretnekségeket csempésznek be az egyházba és sokakat elveszítnek...

(2Pét 2:1) De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra.

Amikor a hívők, az igazak eltűnnek az egyház vezetéséből, nehogy beteljesedjen a Benjámin törzse elleni bosszú... Ha végigmegyünk a szimbolumok logikáján, akkor mindezt az elpártolást, aposztáziát, egy nagy bosszú követheti, amely azok ellen fog irányulni, akik ezt a gonoszságot művelik: elsősorban a romlott főpapok és papok ellen... 

Megtörténhet, hogy egy olyan hivatáskrízis és üldöztetés jön az egyházra, hogy egész országokban nem lesz pap, aki szentmisét mutathatna be. Ez Németországban, Belgiumban, de máshol is, már szemmel látható jelenség. Havonta szűnik meg egy-egy templom vagy kolostor, vagy adnak fel egy-egy templomot, hogy pub-ot vagy más szórakozó helyet csináljanak belőle...

(Lk 18:8) De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?...

(Lk 17:22) Aztán tanítványaihoz fordult: „Jönnek napok, amikor az Emberfiának egyetlen napját is szívesen látnátok, de nem fogjátok látni.

Mit tehetünk? Hát elsősorban azt, hogy ne ítélkezzünk, ne bélyegezzünk meg senkit, és ne harcoljunk senki és semmi ellen. Minden ember méltóságát tiszteletben kell tartani, legyen az bármilyen hajlamú is. Különbséget kell tenni a gyarló ember személye és tettei között. Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Amint mértek, úgy mérnek nektek is (Mt 7:1-2)...

Véleményem szerint, a hívők számára, a járható út az, ha a pusztába menekülünk a Szűzanyához...

(Jel 12:6) Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.

Ha visszavonulunk a magunk pusztájába, naponta szentmisére járunk és imádkozzuk a Rózsafűzért, hiszem, hogy Mária, Isten Anyja, az Egyház Anyja, és mindnyájunk égi Édesanyja tulsegít ezeken a nehéz időkön (Dán 9:27).

Ima: Asszonyunk Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.