Vásárt űznek belőletek

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni: Vigyázzatok! Vigyázzatok, mert egy új, alattomos és megfoghatatlan megtévesztés van kibontakozóban. Vigyázzatok, mert ha elárultak minket a Covid járvány ideje alatt, akkor ismét el fognak árulni. Vásárt űznek a lelkünkből és az üdvösségünkből...

(KG - 2Pét 2:3) És a telhetetlenség miatt költött beszédekkel vásárt űznek belőletek; kiknek kárhoztatásuk régtől fogva nem szünetel, és romlásuk nem szunnyad.

Nem lehet bebizonyítani, mert a nyelvi korlátok akadályoznak. Itt is, ott is, beszédek hangzanak el bizonyos nyelveken, mi pedig se nem halljuk, se nem értjük, és más személyek fordítják le a szavakat és a mondatokat. Soha nem lehet az ember bíztos abban, hogy hol van a hiba: a szándékben, az eredeti üzenetben, a fordításban?... De a folyamat jól érzékelhető, szinte nyilvanvaló: más szavak, szinónímák, új megfogalmazások hangzanak el, amelyek más üzenetet hordoznak...

Az üzenetnek új tartalma lett: Szeretet, amely egységre vezet, de nem az igazságban, nem az Úr Jézusban, Aki az út, az igazság és az élet. Egy újfajta testvériség, amely nem a Krisztusban való istengyermekség testvérisége. Békesség, amely egy önelégedetten kiengesztelődött világban van, de Krisztusba vetett hit és megváltás nélkül, Istennel való kiengesztelődés nélkül. Reménység kereszt nélkül, amelyben nincs belátás, töredelem, nincs bűnbánat. Megtérés de nem a lélekért, hanem a teremtett világért, mintha az nem lenne pusztulásra ítélve...

Üres közhelyek hangzanak el, és az embernek önkéntelenül is a Ceausescu korszak jut eszébe. Mindig ezt hangoztatták: "Fãurirea societãtii socialiste multilateral dezvoltate si înaintarea spre comunism" (Egy multilaterálisan fejlett szocialista társadalom létrehozása és haladás a kommunizmus felé). Miért mondják folyton az üres szlogeneket? Annak a kétszarvúnak hangja sejlik, mely hasonló a Bárányhoz, de úgy beszél, mint a sárkány (Jel 13:11)...

Egység, egység, de nem Krisztusban, nem az igazságban, hanem valami euforikus önáltatásban. És kell az egység, szükséges, mert ha szakadás lesz, akkor minden hiabavaló. Ha az igazak át tudnának menekülni akár egy kis elszakadt részbe is, akkor minden hiabavaló lenne. Egység kell, mert az egésszet el kell szakítani Krisztustól (2Tessz 2:3)...

Rajtunk múlik, a krisztuskövető tagok személyes életén. Ki hogy veti ágyát, úgy alussza álmát... Ha valaki pedig azt gondolja, hogy biztonságosan lesz vezetve és biztonságban lesz, mert a pásztorok vigyáznak rá, az magára vessen (Ez 34:10). Vigyázzatok magatokra!...

(Jel 16:15) Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.

Álmodozók

Évekkel ezelőtt láttam egy tévé beszélgetést egy protestáns lelkésszel. Férfi lelkésszel... A beszélgetés témája a "nők helyzete a közösségben" volt. Mivel a sola scriptura doktrinájuk, ezért a szentírás szemszögéből is tárgyalták a témát. Ez a lelkész azt állította az adásban, hogy Péter és Pál apostolok rendelkezései a nőkre vonatkozólag, a családi és a közösségi életben (1Kor 11:2-16; 1Kor 14:33-35; Ef 5:22-26; Kol 3:18-21; 1Tim 2:9-15; 1Pét 3:1-7), mára már nem aktuálisak. Azok csak az akkori patriarchális társadalom beállítottságát tükrözik, és mára érvényüket veszítették...

Én akkor ezen nagyon elcsodálkoztam. Először is, az apostolok nem társadalmi követelményekkel érveltek leveleikben, hanem a férfi és a nő teremtésből fakadó természeti rendjével, ami nem változik. Másodszor, hogyan jön egy sola scripturás hitű lelkész azzal, hogy a kánonba vett szent könyvek igéi érvényüket veszítették. Maga az Úr Jézus mondja, hogy ég és a föld elmúlnak, de az Ő igéi soha el nem múlnak (Mt 24:35). Szent Pál is kihangsúlyozta, hogy, amit ő mond, azt az Úr mondja (1Kor 7:10; 1Tessz 4:15). Tehát az is érvényben marad. Nem lehet csak úgy oktalanul azt gondolni, hogy az erkölcsre vonatkozó igerészek ma már nem érvényesek.

Ugyanezt az érvelést láttam a minap a homoszexuálisokkal kapcsolatosan is. Az egyik német püspök azt állítja a homoszexuálitásról, hogy a szentírás igéiből nem lehet időtlenül érvényes igazságokat levezetni, hanem figyelembe kell venni az aktuális korszellemet és a tudományos fejlődést. A másik német püspök pedig egyenesen azt kéri, hogy változtassák meg a Katolikus Egyház Katekizmusát, mert a homoszexualitás megítélése nem felel meg a mai tudományos megállapításoknak, és gátolja a fejlődést.

Nahát... Honnan van ezeknek ez a mániájuk, hogy a szentírás igéi és az erkölcsi kövezelmények idővel érvényüket veszítik? Hogy azokat a kor szelleméhez kell igazítani... Nekem eszembe se jutna megkérdőjelezni Isten igéjének örök érvényét. Látom én is az ószövetségben, hogy vannak bizonyos dolgok, amik csak akkor voltak, de az nem jelenti azt, hogy elvetem az ige időtlenül kötelező elkölcsi mondanivalóját.

Épp azon töprengtem, hogy mi lehet ezeknek az embereknek a szívében és a fejében, hogy ilyen következtetésekre jutnak, amikor azt éreztem, hogy a Szentlélek mondja: Álmodozók...

Igen, valóban... Ez a helyzet ezekkel a tévelygőkkel... Már Júdás apostol is megírta a levelében...

(Júd 1:8) Ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, az Úr hatalmát megvetik, a Fényességeket pedig káromolják.

Ki álmodozik? Hát az, aki alszik... És ki alszik? Az, aki nem virraszt... Nem hiába mondta az Úr Jézus Péter apostolnak a gecemáni kertben, hogy virrasszanak és imádkozzanak. A testi alvás és a lelki alvás, illetve a testi virrasztás és a lelki virrasztás nagyon hasonlítanak egymásra. Aki alszik, az tehetetlen, de aki virraszt, az észreveszi a tolvajt és védekezik...

(Mt 26:41) Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!

Ezek viszont álmodozók, akik belealudtak a világias lelkületbe. Elaltatták a lelkiismeretüket a világ szeretetével és a test cselekedeteivel. A Mammont szolgálják és megfertőztetik a testet fajtalanságokkal. Elhagyták az igazságot, és egy hamis irgalmasságba burkolóznak, áltatva a bűnösöket politikai korrektséggel. Aztán jönnek most és kardoskodnak, hogy az Egyház változtassa meg a törvényeit és a tanítását...

(Gal 5:19-21) A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát.

És ezek nem fognak itt megállni, hanem meg akarják változtatni a szentírást, a katekizmust, a Miatyánkot, a misekönyvet és az olvasmányos könyveket. Mindent, ami nem passzol az ő romlott életükkel, meg kell változtatni, mert a korszellem és a tudomány azt mondja nekik.

Óvakodjunk ezektől az álmodozóktól, mert a vesztükbe rohannak, amint Péter és Júdás apostolok is oly kemény szavakkal megírták...

(2Pét 2:2-6) Sokan követik majd őket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igaz vallást. Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket. De már rég kimondatott az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el. Mert Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre, és a régi világnak sem kegyelmezett, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelen világra rázúdította a vízözönt, vagy amikor Szodoma és Gomorra városát elhamvasztotta, és végpusztulással büntette, hogy példát adjon a későbbi korok bűnöseinek.

Az angyalok testi, szexuális bűnt követtek el, amikor bementek az emberek leányaihoz és feleségeket vettek maguknak (Ter 6:1-4). Szodoma és Gomora is a homoszexuális bűnökért veszett el. Tehát a szexuális bűnök elítélése minden teremtményre vonatkozik, minden időben...

(Júd 1:6-7) Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük.

Itt Júdás apostol is ugyanazt hozza fel: az angyalok elhagyták az egeket a szexuális testi vágyakért, és természetükkel ellentétes dolgokat műveltek. Szodoma és Gomora lakói pedig a homoszexuális, fajtalan, kicsapongó életet éltek. Ezért kellett elveszniük...

Vigyázzunk magunkra, és legyünk óvatosak, mert ezek meg akarják változtatni az egyházi külsőségeket is: a miseruhákat, az oltárabroszokat, a gyertyákat, stb, botrányos homoszexuális szimbólumokkal. A misekönyvekben, meg az olvasmányos könyvekben is, meg akarják változtatni a szövegeket, zsonglőrködve szinónímákkal, a trükkös átfogalmazásokkal, hogy kiforgassák a szentírás értelmét. Álljunk meg szilárdan  a hitben, az Úr Jézus egészséges tanításában, olvasva a hiteles szentírás fordításokat.

Uram Jézus, Te ugyanaz vagy tegnap, ma és mindörökké. Ámen.

Abu-Dzabi morfondír

Az Abu-Dzabi dokumentumot olvasva felvetődik néhány kérdés:

1. Milyen Isten (vagy isten) nevében írták a dokumentumot? 

2. Az aláírók egyforma szinten képviselik-e a vallásuk híveit?

3. Üdvösnek tekintik-e egymás vallását a három egy istent imádó vallások vezetői (katolikus keresztény, zsidó, muszlim)?

4. Mit ír a Szentírás és a Korán a más vallású hitetlenek békéjéről? 

5. Mit gondolnak ma a békéről ezen vallások hívei?

1. Milyen Isten (vagy isten)?

Habár az Abu-Dzabi dokumentumot csak katolikus keresztény és szunnita muszlim vallásvezetők írták alá, mégis világos, hogy az mind a három ábrahámi vallás híveit megszólítja. Így hát ennél a három vallásnál kell megnézni, hogy milyen istent imádnak, és milyen isten nevében szól a dokumentum.

A zsidók Istene

A Szentírás könyveit majdnem kizárólag zsidó férfiak írták. Izrael Istene Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Viszont az első próféta, akinek a Teremtő kinyilatkoztatta magát, Mózes volt. Mózes első könyvéből ismertük meg Isten teremtő művét.

Izrael népe csak lassan jutott el arra a tudatra, hogy a Seregek Ura nem csak a legerősebb isten az istenek között, hanem Ő az egyetlen Isten. Az egyisten imádat Izrael népe számára a babilóni fogság ideje alatt vált igazán tudatossá.

Az ígéretek Izrael népének szóltak, Ábrahám, Izsák és Jákób utódainak. Ők a választott és messiásvaró nép. Közéjük jött el a világba az Örök Ige, Isten egyszülött Fia, Jézus Krisztus, de ők nem fogadták el a Megváltót, és még ma is várják a messiást.

Így hát a zsidók csak a Teremtőt ismerik, Aki kihozta őket Egyiptomból, és nem fogadják el a Szentháromságot. Számukra a második isteni személy, Jézus Krisztus, csak egy csaló, Akit különböző gyalázatokkal illetnek. Tudnak Isten Lelkéről, Aki által szóltak a próféták, de nem ismerik a Szentlélek müködését. 

Az Úr Jézus azt mondta a zsidóknak, hogy ők az ördög zsinagógája (Jel 2:9), és az ördög az atyjuk (Jn 8:44). Tehát a zsidók istene, Akit imádnak, az a világot teremtő Isten, de akire valójában hallgatnak, az az ördög. Ugyanakkot Pál apostol megjövendölte, hogy a végső napokban, miután betellik a pogányok száma, a zsidók is megtérnek az Úrhoz (Róm 11:25-27)...

A katolikus keresztények Istene

Keresztény az, akit megkeresztelnek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Vízzel és Szentlélekkel keresztelik meg (Jn 3:5), Jézus Krisztus halálára (Róm 6:3), hogy tanuskodjon életével az Ő feltámadásáról.

A katolikus krisztuskövető a Katolikus Egyház tagja, és részesül a szentségekben. Mivel Jézus Krisztus Egyháza teljesen megvan a Katolikus Egyházban, ezért a katolikus hívő Istene a Szentháromság egy Isten, Akiben három személy van: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Tehát a katolikus keresztények az Atyát imádják, a Fiúban, a Szentlélek által.

A muszlimok istene

A muszlimok Allah-ot imádják, de nem egésszen világos, hogy ki is áll valójában az Allah név mögött. A Teremtő?...

Először is a kinyilatkoztatásukat kell megvizsgálni... Mohamed, a prófétájuk, állítólag Gábriel angyaltól kapta a kinyilatkoztatást. Mivel Mohamed valamikor K.u. 600 körül kapta az üzeneteket, ezért a muszlimok úgy gondolják, hogy az fölülírja és kiigazítja az összes korábbi kinyilatkoztatást. Ezért a muszlimok igazabbnak gondolják magukat a zsidóknál, meg a keresztényeknél, és nem lehet őket érveléssel megtéríteni.

Tudjuk, hogy az apostolok idejével lezárult minden kinyilatkoztatás. Szent Páltól azt is megtudjuk, hogy nem jöhet más evangélium, és ő megátkozott minden teremtményt, aki más evangéliumot hírdetne...

(Gal 1:8) De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen!

Tehát számunkra világos, hogy Gábriel angyal, aki Szűzanyához eljött, és Istent szolgálja, nem adhatott egy át egy új evangéliumot Mohamednek, mert nem tehet átkos dolgot. Így hát az, aki Mohamednek egy új evangéliumot adott át, nem lehetett sem Gábriel angyal, sem pedig Isten más angyala. De hát akkor ki volt az a szellem, akivel Mohamed beszélt?...

A muszlim vallás bizonyos jegyei választ adnak erre a kérdésre:

- A muszlimok, habár azt állítják, hogy a Teremtőt imádják, mégsem egy transzcendens istent imádnak lélekben (Jn 4:23), hanem egy helyhez kötött istent, vagyis egy szellemet. Ezért kell nekik mindig Mekka felé, a Kaaba irányába leborulniuk. Amikor egyszer Mekkát tanulmányoztam, azt tapasztaltam éjjel lélekben, hogy egy hatalmas démon lakózik ott...

- A muszlimoknak Allah azt ígéri, hogy ők fogják uralni az egész világot. Ugyanakkor, minden muszlimnak legalább egyszer el kell mennie életében Mekkába, hogy leboruljon a Kaaba előtt. Ez ismerős számunkra valahonnan: A pusztai kisértésben azt mondta a Sátán az Úr Jézusnak, hogy neki adja a világ minden országát, ha leborulva imadja őt (Mt 4:9).

- Mekkában a Kaabanak van egy szent relikviája, amelynek érintésére minden muszlim vágyakozik. Ez a Kaaba délkeleti sarkába beépített meteorit, a Fekete kő. Akarva, akaratlanul, az embernek az Úr Jézus felkiáltása jut eszébe: Láttam a Sátánt villámként lezuhanni az égből! (Lk 10:18; Jn 12:31; Jel 12:9)

Tehát úgy néz ki, hogy Mohamed a kinyilatkoztatást a Sátantól, a hazugság atyjától kapta. Ugyanakkor, a muszlimok az Úr Jézust csak egy prófétanak tartják, és a Szent Lélek náluk a Gábriel angyal, vagyis egy tisztán szellemi teremtmény...

Ezek alapján lehet gondolni arra, hogy amikor a muszlimok Allahot szólítják, a Sátánt hívják segítségül. A keresztények és a modern világ, kulturális alapon, azt gondolja, hogy a muszlimok is a Teremtőt imádják, de szerintem ez tévedés. Ők egy hamis prófétát követnek és egy hamis istent imádnak.

Lehetséges-e az, hogy a három "ábrahámi vallás" az egy teremtő Isten nevében jusson egyezségre? Krisztus valóságos Isten. Mi köze Krisztusnak Béliálhoz (Mt 8:29; 2Kor 6:15)? A zsidók ismerik a Teremtőt, de az ördögre hallgatnak. A muszlimok azt hiszik, hogy ismerik a Teremtőt, de valójában a Sátánt hívják segítségül. Mindkét vallás tagadja, hogy Krisztus testben jött el, tehát antikrisztusiak (1Ján 4:2-3; 2Ján 1:7). A krisztusi vallás milyen egyezményt köthet antikrisztusi vallásokkal?...

2. Ki írta alá?

A dokumentumot a pápa és egy szunnita filozófus főimám írta alá.

A mi részünkről világos a dolog, mert a katolikus egyhazfő valóban képviseli a katolikus keresztényeket. De mi van a muszlimokkal? Vannak náluk sííták, szunniták, vannak arabok, perzsák, afrikai négerek és ázsiaiak. Vannak mindenhol a világ sok országában. Tényleg képviseli őket a főimám, mint a muszlimok vezetője, vagy ez csak egy szimbólikus cselekedet?...

A dokumentumban nyilván gondoltak a zsidókra is. Hiszen ezért folytatták az akciót az Ábrahámi Család Házával. De a zsidók egyelőre nem mutattak semmilyen komoly hajlandóságot, sem a dokumentum aláírására, sem az iraki Ninivei-fensíkon szervezett bábeli ünnepségre.

3. Elismerik egymás vallását?

A Katolikus Egyház nyitott először a zsidók felé a II. Vatikáni Zsinaton, és később a pápák is ellátogattak a zsinagógákba. Minden vallásközi kezdeményezés a Katolikus Egyház részéről jött. Ugyanakkor, látjuk, hogy az Abu-Dzabi dokumentum nyitott a muzulmánok felé is...

Elvileg a Katolikus Egyház vallásközi törekvése a békét és az emberi testvériséget szolgálja, abban a reményben, hogy a zsidók és a muszlimok is felismerik az Üdvözítőt, megtérnek és megkeresztelkednek. Gyakorlatban azonban úgy tűnik, hogy a globalista, antikrisztusi erők akarnak létrehozni egy új világvallást, az új Babilont.

A zsidók nagy része nem hajlandó a vallásközi párbeszédre. Elképesztő gyalázkodásokkal illetik az Úr Jézust és a Szűzanyát. A keresztényeket és a többi pogányokat gyakran nem is tekintik egyenértékű embernek. A szentföldön nem ritka, hogy a keresztények lábához köpnek. Ők a választott nép, és szerintük csak az ember, aki vér szerinti zsidó. Más szabály van a zsidóknak, és más a goj-oknak. Ők az ószövetségi felfogás és megátalkodottság rabjai...

A muszlimok viszont a külső dzsihád megszállotjai. A keresztények hitetlenek, akiket le kell uralni, és az iszlám vallásra kell téríteni. El kell foglalni templomaikat és iskoláikat, és oda kell kényszeríteni őket a sharia törvényre. A muszlim nem ismeri a szekularizaciót. A zsidók pedig ősellenségük, kiváltképpen Palesztina és Jeruzsálem miatt. A muszlim imámok jelentős része a radikális és fundamentalista nézeteket terjesztenek.

Mivel a vallás hit kérdése, szent dolog, és a lelkek üdvösségéről szól, ezért mindhárom vallás hívei feltétlenül ragaszkodnak vallásukhoz, és a másikat elutasítják. A hitetlen humanisták azt mondják, hogy ez nem jó, meg kell egyezni és közös nevezőre kell jutni. Ez pedig a szinkretizmus melegágya és az antikrisztus útja...

4. Mit írnak az írások

A szentírás azt írja nekünk, hogy nincs békességük az istenteleneknek (a hitetleneknek, Iz 48:22; 57:21; Jer 6:14; 8:11; 1Tessz 5:3). Hiába akarnak egyesek békét a szívekben és a világban, mert csakis Jézus Krisztusban van béke...

A Korán is azt írja, hogy a hitetleneknek nincs békesség. Folyamatosan külső dzsihádot kell folytassanak ellenünk, mígcsak az egész világ a muszlimoké nem lesz, és a sharia nem lép érvényre Allah dicsőségére.

A Tóra szerint a zsidók választott nép, és ők annak is tartják magukat. Várják az ígéretek beteljesedését, és hiszik, hogy uralni fogják a földet a két nagy folyó között, a Nílustól az Eufráteszig, és a tengertől a nagy folyóig. Várják a harmadik templom felépítését és a messiási, földi ország paradicsomát.

5. Mit gondolnak a békéről?

A keresztények ma gyakran azt gondolják, hogy a béke azt jelenti, hogy mindenkit be kell fogadni, és toleráns kell lenni mindenkivel. Engedni kell, és el kell fogadni minden embert.

A muszlimok azt gondolják, hogy a béke abban áll, hogy külső és belső dzsihádot vívnak, és a sharia törvényt életbe léptetik mindenütt, Allah legnagyobb dicsőségére. Mindenkit muszlimmá kell téríteni, akár erőszakkal is.

A zsidók azt gondolják, hogy ők felsőbbrendű emberek, a szentföldön és bárhol a világon, míg a pogányok alacsonrendű teremtmények, akik távol kell maradjanak a földjüktől és életüktől. Még a prozeliták sem zsidók, hanem csak azok, akik zsidóknak születtek. Szerintük a harmadik templom felépítése és a földi messiásuk eljövetele hozza majd el a békét.

Ugyanakkor, mindhárom vallás hívei közt van egy világias lelkületű és felfogású sokasság, akik a három vallás egységében látják a megoldást. Ezek építik az emberi tervériség mitoszára alapozva az új Babilont, amelynek előfutára az Ábrahám Család Háza.

Következtetések

Ma, amikor oly sok helyen folyik háború, van aki azt gondolja: Hát nem időszerű a békére való felszólítás? Más pedig azt mondja: Amikor azt mondják, hogy béke és biztonság, akkor tör rájuk a pusztulás. Hát döntse el mindenki magának, hogy mi az igazság...

(1Tessz 5:3) Amikor azt mondják, „Béke és biztonság van”, akkor tör rájuk hirtelen a pusztulás, mint a várandós asszonyra a vajúdás, és nem fognak megmenekülni.

A paradoxon az, hogy egy emberileg jónak tűnő törekvés mögött nagy gonoszság húzódik meg. A közjó űgyének, a békének és az emberiség jólétének ürügye mögött az a rejtett szándék áll, hogy elutasítsák a Megváltót és megszegjék Isten örök szövetségét (Iz 24:5). 

Mivel megtagadják az Úr Jézus Krisztust, a Megváltót és egyedüli Üdvözítőt, ezért tagadják a bűnt is. Ezzel hazuggá teszik Istent, Aki elküldte Szent Fiát, hogy megváltsa a bűnben elveszett embert. Ők egy Isten nélküli, és egy hamis isten nevében létrehozott földi paradicsomot akarnak, amit nyilván a Sátán fog uralni.

Láthatjuk a szentírásban és a katekizmusban is, hogy ez a megpróbáltatás csak rövid ideig fog tartani. Végül betelik a poganyok közül megtértek száma, és Izrael is enyeri az üdvösséget (Róm 11:25-27). Utána pedig eljön az Úr Jézus, Aki elsöpri a gonoszt szája leheletével. Ekkor majd minden nép sírva veri a mellét...

Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot. Ámen.

Az Abu-Dzabi dokumentum

Az alábbiakban az Abu Dhabi dokumentum olvasható gépi fordításban. Az Abu Dhabi dokumentum, vagy másképp Abu-Dzabi nyilatkozat az Egyesült Arab Emírségekben lett aláírva és a félhivatalos ismertetés elérhető ITT...

Őszentsége Ferenc pápa apostoli útja az Egyesült Arab Emírségekbe

(2019. február 3-5.)

 

DOKUMUNTUM 

Az emberi testvériségről

 

A világ békéjéért és az együttélésért

 

BEVEZETÉS

 

A hit arra készteti a hívőt, hogy a másikban testvért lásson, akit támogatni és szeretni kell. Az Istenbe vetett hit által, aki teremtette a világegyetemet, a teremtményeket és minden embert (egyenlőket irgalmassága miatt), a hívők arra hivatottak, hogy kifejezzék ezt az emberi testvériséget a teremtés és az egész világegyetem védelmezésével, valamint minden ember, különösen a legszegényebbek és a leginkább rászorulók támogatásával.

Ez a transzcendentális érték szolgált kiindulópontként számos olyan találkozóhoz, amelyeket barátságos és testvéri légkör jellemzett, ahol megoszthattuk egymással mai világunk örömeit, bánatait és problémáit. Ezt úgy tettük, hogy figyelembe vettük a tudományos és technikai fejlődést, a terápiás eredményeket, a digitális korszakot, a tömegmédiát és a kommunikációt. Elmélkedtünk a szegénység, a konfliktusok és a szenvedés szintjéről is, amelyet oly sok testvér és nővér szenved el a világ különböző részein a fegyverkezési verseny, a társadalmi igazságtalanság, a korrupció, az egyenlőtlenség, az erkölcsi hanyatlás, a terrorizmus, a diszkrimináció, a szélsőségesség és sok más ok következtében.

Testvéri és nyílt beszélgetéseinkből, valamint abból a találkozóból, amely mély reményt fejezett ki minden ember fényes jövőjébe, született meg az Emberi Testvériségről szóló dokumentum ötlete. Ez egy olyan szöveg, amelyet őszintén és komolyan átgondoltak, hogy a jó és szívből jövő törekvések közös kinyilvánítása legyen. Ez egy olyan dokumentum, amely arra hív minden embert, aki hisz Istenben és az emberi testvériségben, hogy egyesüljenek és együttműködjenek, hogy útmutatóként szolgálhasson a jövő generációi számára a kölcsönös tisztelet kultúrájának előmozdításában, tudatában annak a nagy isteni kegyelemnek, amely minden embert testvérré és nővérré tesz.

DOKUMENTUM

 

Isten nevében, aki minden embert egyenlőnek teremtett jogokban, kötelességekben és méltóságban, és aki arra hívta őket, hogy testvérként éljenek együtt, hogy betöltsék a földet, és megismertessék a jóság, a szeretet és a béke értékeit;

Az ártatlan emberi élet nevében, amelynek megölését Isten megtiltotta, megerősítve, hogy aki embert öl, az olyan, mint aki az egész emberiséget öli meg, és aki embert ment, az olyan, mint aki az egész emberiséget menti meg;

A szegények, a nincstelenek, a marginalizáltak és a leginkább rászorulók nevében, akiket Isten megparancsolt nekünk, hogy segítsünk, mint minden ember, különösen a gazdagok és a tehetősek kötelességét;

Az árvák, özvegyek, menekültek és az otthonukból és országukból száműzöttek nevében; a háborúk, az üldöztetés és az igazságtalanság minden áldozatának nevében; a gyengék, a félelemben élők, a háborús foglyok és a világ bármely részén kínzottak nevében, különbségtétel nélkül;

Azon népek nevében, akik elvesztették biztonságukat, békéjüket és az együttélés lehetőségét, pusztítás, katasztrófa és háború áldozataivá váltak;

Az emberi testvériség nevében, amely minden embert átölel, egyesít és egyenlővé tesz;

E testvériség nevében, amelyet a szélsőséges és megosztó politikák, a féktelen profitrendszerek vagy a férfiak és nők cselekedeteit és jövőjét manipuláló gyűlöletkeltő ideológiai irányzatok szétszaggatnak;

A szabadság nevében, amelyet Isten minden embernek adott, szabadnak teremtve őket, és ezzel az ajándékkal megkülönböztetve őket;

Az igazságosság és az irgalom nevében, amelyek a jólét alapjai és a hit sarokkövei;

A világ minden részén jelenlévő minden jóakaratú ember nevében;

Isten és az eddig elmondottak nevében Al-Azhar al-Sharif, valamint a keleti és nyugati muszlimok, a katolikus egyházzal és a keleti és nyugati katolikusokkal együtt kijelentjük, hogy a párbeszéd kultúráját követjük útként; a kölcsönös együttműködést magatartási kódexként; a kölcsönös megértést módszerként és mércéként.

Mi, akik hiszünk Istenben és a vele való végső találkozásban és ítéletében, vallási és erkölcsi felelősségünk alapján, és ezen dokumentumon keresztül felszólítjuk magunkat, a világ vezetőit, valamint a nemzetközi politika és a világgazdaság építészeit, hogy fáradhatatlanul dolgozzunk a tolerancia és a békés együttélés kultúrájának terjesztésén; hogy a lehető leghamarabb közbelépjünk az ártatlan vérontás megállítása és a háborúk, konfliktusok, környezetpusztulás, valamint a világ jelenlegi erkölcsi és kulturális hanyatlásának megállítása érdekében.

Felszólítjuk az értelmiségieket, filozófusokat, vallási személyiségeket, művészeket, médiaszakembereket, valamint a kultúra képviselőit a világ minden táján, hogy fedezzék fel újra a béke, az igazságosság, a jóság, a szépség, az emberi testvériség és az együttélés értékeit, hogy megerősítsék ezen értékek fontosságát mindenki üdvösségének horgonyaiként, és hogy mindenhol előmozdítsák azokat.

Ez a Nyilatkozat, amely kortárs valóságunk mélyreható vizsgálatából indul ki, értékeli annak sikereit, és szolidaritást vállal szenvedésével, katasztrófáival és csapásaival, szilárdan hiszi, hogy a modern világ válságainak legfontosabb okai közé tartozik az érzéketlen emberi lelkiismeret, a vallási értékektől való eltávolodás, valamint az uralkodó individualizmus, amelyet materialista filozófiák kísérnek, amelyek istenítik az emberi személyt, és világi és anyagi értékeket vezetnek be a legfelsőbb és transzcendentális elvek helyébe.

Elismerve a modern civilizációnk által a tudomány, a technológia, az orvostudomány, az ipar és a jólét területén, különösen a fejlett országokban tett pozitív lépéseket, hangsúlyozni szeretnénk, hogy az ilyen történelmi előrelépésekkel, bármennyire is nagyok és értékesek, együtt jár egy erkölcsi hanyatlás, amely befolyásolja a nemzetközi fellépést, valamint a spirituális értékek és felelősség gyengülése. Mindez hozzájárul a frusztráció, az elszigeteltség és a kétségbeesés általános érzéséhez, ami sokakat arra késztet, hogy vagy az ateista, agnosztikus vagy vallási szélsőségesség örvényébe, vagy a vak és fanatikus szélsőségességbe essen, ami végső soron a függőség formáit és az egyéni vagy kollektív önpusztítást ösztönzi.

A történelem azt mutatja, hogy a vallási szélsőségesség, a nemzeti szélsőségesség és az intolerancia is a világban, legyen az Keleten vagy Nyugaton, olyan jeleket hozott létre, amelyeket a „darabokban vívott harmadik világháború” jeleinek nevezhetnénk. A világ számos részén és számos tragikus körülmény között ezek a jelek fájdalmasan kezdtek megmutatkozni, például azokban a helyzetekben, amikor az áldozatok, özvegyek és árvák pontos száma ismeretlen. Emellett más régiókat is látunk, amelyek új konfliktusok színtereivé válásra készülnek, feszültségkitörésekkel, fegyver- és lőszerfelhalmozással, mindezt egy olyan globális kontextusban, amelyet beárnyékol a bizonytalanság, a kiábrándultság, a jövőtől való félelem, és szűklátókörű gazdasági érdekek irányítanak.

Hasonlóképpen kijelentjük, hogy a súlyos politikai válságok, az igazságtalanság és a természeti erőforrások méltánytalan elosztása – amelyből csak egy gazdag kisebbség részesül, a Föld népeinek többségének kárára – hatalmas számú szegény, beteg és elhunyt embert eredményezett, és eredményez továbbra is. Ez katasztrofális válságokhoz vezet, amelyeknek számos ország áldozatul esett természeti erőforrásai és a fiatalok találékonysága ellenére, amelyek jellemzik ezeket a nemzeteket. Az ilyen válságokkal szemben, amelyek több millió gyermek halálát okozzák – akiket a szegénység és az éhezés sorvaszt –, elfogadhatatlan csend uralkodik nemzetközi szinten.

Ebben az összefüggésben világosan látszik, hogy a család, mint a társadalom és az emberiség alapvető magja, mennyire elengedhetetlen a gyermekek világra hozatalához, neveléséhez, oktatásához, valamint a szilárd erkölcsi nevelés és a belső biztonság biztosításához. A család intézményének megtámadása, annak megvetése vagy fontos szerepének kétségbe vonása korunk egyik legfenyegetőbb baja.

Megerősítjük a vallási tudatosság felébresztésének fontosságát, valamint annak szükségességét, hogy ezt a tudatosságot az új generációk szívében újraélesszük a megalapozott oktatás, az erkölcsi értékek és az igaz vallási tanítások betartása révén. Ily módon szembeszállhatunk az individualista, önző, ellentmondásos tendenciákkal, és felléphetünk a radikalizmus és a vak szélsőségesség minden formájában és megnyilvánulásában.

A vallások első és legfontosabb célja, hogy higgyenek Istenben, tiszteljék Őt, és minden férfit és nőt arra hívjanak, hogy higgyék, hogy ez a világegyetem egy Istentől függ, aki kormányozza. Ő a Teremtő, aki isteni bölcsességével formált minket, és megadta nekünk az élet ajándékát, hogy megvédjük azt. Ez egy olyan ajándék, amelyet senkinek sincs joga elvenni, megfenyegetni vagy manipulálni a saját kedvére. Valójában mindenkinek meg kell védenie ezt az élet ajándékát a kezdetétől a természetes végéig. Ezért elítéljük az életre veszélyes összes gyakorlatot, mint például a népirtást, a terrorcselekményeket, a kényszerű lakóhelyelhagyást, a szervkereskedelmet, az abortuszt és az eutanáziát. Hasonlóképpen elítéljük azokat a politikákat is, amelyek ezeket a gyakorlatokat elősegítik.

Továbbá határozottan kijelentjük, hogy a vallások soha nem szíthatnak háborút, gyűlöletkeltő magatartást, ellenségeskedést és szélsőségességre, valamint erőszakra vagy vérontásra. Ezek a tragikus valóságok a vallási tanításoktól való eltérés következményei. A vallások politikai manipulációjából és olyan vallási csoportok értelmezéseiből fakadnak, amelyek a történelem során kihasználták a vallási érzelmek erejét a férfiak és nők szívében, hogy olyan módon cselekedjenek, amelynek semmi köze a vallás igazságához. Ez politikai, gazdasági, világi és rövidlátó célok elérése érdekében történik. Ezért felszólítunk minden érintettet, hogy hagyjon fel a vallások gyűlöletre, erőszakra, szélsőségességre és vak fanatizmusra való felhasználásával, és tartózkodjon attól, hogy Isten nevét a gyilkosság, a száműzetés, a terrorizmus és az elnyomás cselekményeinek igazolására használják. Ezt az Istenbe vetett közös hitünk alapján kérjük, aki nem azért teremtette a férfiakat és a nőket, hogy megöljék őket, vagy hogy harcoljanak egymással, és hogy kínozzák vagy megalázzák őket az életükben és a körülményeikben. Istennek, a Mindenhatónak nincs szüksége arra, hogy bárki megvédje, és nem akarja, hogy a nevét az emberek terrorizálására használják.

Ez a dokumentum, összhangban a korábbi nemzetközi dokumentumokkal, amelyek hangsúlyozták a vallások szerepének fontosságát a világbéke építésében, a következőket állítja:

- Szilárd meggyőződés, hogy a vallások hiteles tanításai arra hívnak minket, hogy a béke értékeihez ragaszkodjunk; hogy megvédjük a kölcsönös megértés, az emberi testvériség és a harmonikus együttélés értékeit; hogy helyreállítsuk a bölcsességet, az igazságosságot és a szeretetet; és hogy felébresszük a vallási tudatosságot a fiatalok körében, hogy a jövő generációi védve legyenek az anyagias gondolkodástól és a féktelen kapzsiság és közöny veszélyes politikáitól, amelyek az erő törvényén, és nem a törvény erején alapulnak;

- A szabadság minden ember joga: minden egyén élvezi a hit, a gondolkodás, a véleménynyilvánítás és a cselekvés szabadságát. A vallások, a bőrszín, a nem, a faj és a nyelv pluralizmusát és sokszínűségét Isten akarta az Ő bölcsességében, amelyen keresztül teremtette az embert. Ez az isteni bölcsesség a forrás, amelyből a hit szabadságához való jog és a különbözőség szabadsága fakad. Ezért el kell utasítani azt a tényt, hogy az embereket egy bizonyos vallás vagy kultúra követésére kényszerítik, ahogyan azt is, hogy másokra olyan kulturális életmódot erőltetnek rá, amelyet mások nem fogadnak el;

- Az irgalmon alapuló igazságosság a követendő út a méltóságteljes élet eléréséhez, amelyhez minden embernek joga van;

- A párbeszéd, a megértés és a tolerancia kultúrájának széles körű előmozdítása, mások elfogadása és a békés együttélés jelentősen hozzájárulna számos gazdasági, társadalmi, politikai és környezeti probléma csökkentéséhez, amelyek az emberiség nagy részét oly súlyosan nehezítik;

- A hívők közötti párbeszéd azt jelenti, hogy a spirituális, emberi és közös társadalmi értékek hatalmas terében találkoznak, és innen kiindulva átadják a vallások által megcélzott legmagasabb erkölcsi erényeket. Ez azt is jelenti, hogy kerülni kell a terméketlen vitákat;

- Az istentiszteleti helyek – zsinagógák, templomok és mecsetek – védelme vallások, emberi értékek, törvények és nemzetközi megállapodások által garantált kötelesség. Minden olyan kísérlet, amely istentiszteleti helyeket támad, vagy erőszakos támadásokkal, bombázásokkal vagy rombolással fenyegeti azokat, eltérés a vallások tanításaitól, valamint a nemzetközi jog egyértelmű megsértése;

- A terrorizmus elítélendő, és veszélyezteti az emberek biztonságát, legyenek azok keleten vagy nyugaton, északon vagy délen, és pánikot, rettegést és pesszimizmust szít, de ez nem a vallásnak köszönhető, még akkor sem, ha a terroristák eszközként használják fel azt. Inkább a vallási szövegek helytelen értelmezéseinek felhalmozódásából, valamint az éhséghez, a szegénységhez, az igazságtalansághoz, az elnyomáshoz és a büszkeséghez kapcsolódó politikákból fakad. Ezért olyan fontos, hogy felhagyjunk a finanszírozás, a fegyverek és a stratégia biztosítása, valamint az e mozgalmak média általi igazolására tett kísérletek által táplált terrorista mozgalmak támogatásával. Mindezeket nemzetközi bűncselekményeknek kell tekinteni, amelyek veszélyeztetik a biztonságot és a világbékét. Az ilyen terrorizmust minden formájában és kifejezésmódjában el kell ítélni;

- Az állampolgárság fogalma a jogok és kötelességek egyenlőségén alapul, amely alapján mindenki igazságosságot élvez. Ezért kulcsfontosságú, hogy társadalmainkban megalapozzuk a teljes állampolgárság fogalmát, és elutasítsuk a kisebbségek kifejezés diszkriminatív használatát, amely elszigeteltség és kisebbrendűségi érzéseket kelt. Helytelen használata ellenségeskedéshez és viszályhoz vezet; semmissé tesz minden sikert, és megfosztja egyes, így diszkriminált polgárokat vallási és polgári jogaiktól.

- A Kelet és Nyugat közötti jó kapcsolatok vitathatatlanul szükségesek mindkettő számára. Nem szabad elhanyagolni őket, hogy a gyümölcsöző csere és párbeszéd révén mindkettő gazdagodhasson a másik kultúrájából. Nyugat Keleten gyógyírt találhat azokra a lelki és vallási bajokra, amelyeket az uralkodó materializmus okoz. Kelet pedig Nyugaton számos olyan elemet találhat, amelyek segíthetnek megszabadulni a gyengeségtől, a megosztottságtól, a konfliktusoktól, valamint a tudományos, technikai és kulturális hanyatlástól. Fontos figyelmet fordítani a vallási, kulturális és történelmi különbségekre, amelyek létfontosságúak a Kelet jellemének, kultúrájának és civilizációjának alakításában. Ugyanígy fontos megerősíteni az alapvető emberi jogok kötelékét, hogy biztosítsuk a méltó életet Kelet és Nyugat minden férfija és nője számára, elkerülve a kettős mércék politikáját;

- Alapvető követelmény a nők oktatáshoz és munkavállaláshoz való jogának elismerése, valamint a saját politikai jogaik gyakorlásának szabadságának elismerése. Ezenkívül erőfeszítéseket kell tenni a nők megszabadítására a hitük és méltóságuk elveivel ellentétes történelmi és társadalmi kondicionálástól. Szükséges megvédeni a nőket a szexuális kizsákmányolástól, valamint attól, hogy áruként, élvezeti tárgyként vagy anyagi haszonszerzés tárgyaként kezeljék őket. Ennek megfelelően véget kell vetni minden olyan embertelen és vulgáris gyakorlatnak, amely becsmérli a nők méltóságát. Törekedni kell azoknak a törvényeknek a módosítására, amelyek megakadályozzák a nőket abban, hogy teljes mértékben élvezzék jogaikat;

- A gyermekek alapvető jogainak védelme, hogy családi környezetben nőjenek fel, hogy táplálkozásban, oktatásban és támogatásban részesüljenek, a család és a társadalom kötelessége. Ezeket a kötelezettségeket garantálni és védeni kell, hogy ne hagyják figyelmen kívül vagy ne tagadják meg őket egyetlen gyermektől sem a világ bármely részén. Minden olyan gyakorlatot, amely sérti a gyermekek méltóságát és jogait, el kell ítélni. Ugyanilyen fontos, hogy ébernek legyünk a veszélyekkel szemben, amelyeknek ki vannak téve, különösen a digitális világban, és bűncselekménynek tekintsük ártatlanságuk elcsempészését és a fiatalkoruk minden megsértését

- Az idősek, a gyengék, a fogyatékkal élők és az elnyomottak jogainak védelme vallási és társadalmi kötelezettség, amelyet szigorú jogszabályokkal és a vonatkozó nemzetközi megállapodások végrehajtásával kell garantálni és védeni.

Ennek érdekében a Katolikus Egyház és az Al-Azhar kölcsönös együttműködés révén bejelentik és ígéretet tesznek arra, hogy ezt a dokumentumot eljuttatják a világ minden táján működő hatóságokhoz, befolyásos vezetőkhöz, vallási személyekhez, az illetékes regionális és nemzetközi szervezetekhez, a civil társadalom szervezeteihez, vallási intézményekhez és vezető gondolkodókhoz. Továbbá ígéretet tesznek arra, hogy a jelen Nyilatkozatban foglalt elveket minden regionális és nemzetközi szinten ismertetik, miközben kérik, hogy ezeket az elveket politikákká, döntésekké, jogalkotási szövegekké, tanulmányi kurzusokká és terjesztendő anyagokká alakítsák át.

Az Al-Azhar és a Katolikus Egyház kéri, hogy ez a dokumentum váljon kutatási és elmélkedési tárgyává minden iskolában, egyetemen és képzőintézetben, ezáltal segítve az új generációk nevelését, hogy jóságot és békét hozzanak másoknak, és mindenhol védelmezői legyenek az elnyomottak és a legkisebb testvéreink jogainak.

 

Összefoglalva, arra törekszünk, hogy:

 

ez a nyilatkozat meghívás legyen a megbékélésre és a testvériségre minden hívő között, sőt hívők és nem hívők, valamint minden jóakaratú ember között;

Ez a Nyilatkozat felhívás lehet minden igaz lelkiismeretű emberhez, aki elutasítja a sajnálatos erőszakot és a vak szélsőségességeket; felhívás azokhoz, akik dédelgetik a tolerancia és a testvériség értékeit, amelyeket a vallások hirdetnek és ösztönöznek;

Ez a Nyilatkozat tanúságtétel lehet az Istenbe vetett hit nagyságáról, amely egyesíti a megosztott szíveket és felemeli az emberi lelket;

Ez a Nyilatkozat jele lehet a Kelet és Nyugat, Észak és Dél, valamint mindazok közelségének, akik hiszik, hogy Isten arra teremtett minket, hogy megértsük egymást, együttműködjünk egymással és szerető testvérekként éljünk.

Ez az, amit remélünk és el akarunk érni azzal a céllal, hogy megtaláljuk az egyetemes békét, amelyet mindenki élvezhet ebben az életben.

 

Abu Dhabi, 2019. február 4.

 

  Őszentsége           Az al-Azhar nagyimámja

 Ferenc pápa                Ahmad al-Tayyeb

 

Nyilvánvaló, hogy a dokumentum jó szándékú és rengeteg jó dolgot tartalmaz, és nem is kell ehez hozzáfűzni semmit. De ugyanakkor felvetődik egy sor kérdés.

Megfontolandó kérdések:

1. Habár a dokumentumot két kiemelkedő vallási vezető írta alá, mégis marad a kérdés: Milyen Isten (vagy isten) nevében írták alá a dokumentumot? Az aláírók egyformán és egyazon szinten képviselik-e a vallásuk híveit?

2. A dokumentum szerzői egyformán jónak és üdvösnek mutatják be a katolikus, a muszlim és az izraelita egyistent imadó vallásokat. Valóban így gondolják ezt a vallások többi vezetői is?

3. A dokumentum valóban a közjót és a békét akarja szolgálni. De a Szentírás és a Korán mit ír erről a békéről? Az írások vajon békét hírdetnek a hitetleneknek? És mit gondolnak ma a békéről ezen vallások hívei?

Testvérek vagyunk?

Egy idő óta divat lett, hogy mi emberek, mindnyájan testvérek vagyunk. Azok kell legyünk, ha akarjuk, ha nem, vallástól függetlenül, de mégis vallási alapon... Tényleg?... Hogyan?...

A Egyház nem néhány emberből áll, és az Egyház Tanítóhivatalát sem sajátíthatja ki néhány ember. Az Egyház Tanítóhivatalának két fő oszlopa van: a Szentírás és a Szenthagyomány. Azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom, hogy a Szentírás, kiváltképpen az Újszövetség, általánosan elfogadott alap minden keresztény számára. Ezért bármilyen keresztény tanítás, bárkitől is származzon, ha nyilvánvalóan szembemegy az Újszövetséggel, akkor elfogadhatatlan.

Mit jelent az egy kereszténynek, vallási szempontból, hogy „testvér”? Ha nem világos, akkor nézzük meg mit mond a Szentírás...

1. Isten fogadott gyermekei azok, akik hisznek Jézus Krisztusban, befogadták Őt a szívükbe: ezek testvérek Krisztusban...

(Jn 1:12-13) Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek.

(Róm 8:16-17) A mi lelkünkkel együtt maga a Lélek tesz tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei – ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

(Ef 1:5) Szeretetből eleve arra rendelt, hogy – akaratának tetszése szerint – Jézus Krisztus által fogadott fiaivá legyünk...

2. Jézus Krisztus beavatott tanítványai testvérek Őbenne a keresztség által...

(Jn 3:6-8) Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.

(Mt 3,11) Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd meg titeket.

3. A krisztuskövetők a Szentélek által testvérek...

(Róm 8:9-15) Akikben nem lakik Krisztus Lelke, azok nem az övéi. Ha Krisztus bennetek van, a test ugyan a bűn miatt halott, de a Lélek élet a megigazulás következtében. Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által. Így tehát, testvérek, nem vagyunk a testnek lekötelezve, hogy a test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha Lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok. Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!

(Róm 8:26-30) Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.

4. A krisztusi közösség tagjai testvérek...

(Róm 8:12) Ennélfogva, testvérek, nem vagyunk a test lekötelezettjei, hogy a test szerint éljünk.

(1Kor 5:11) Most azonban ezt írom nektek: Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló. Az ilyennel ne is étkezzetek együtt.

5. Akik Krisztusban testvérek, azok összetartoznak...

(Róm 15:14) Testvérek, veletek kapcsolatban meg vagyok győződve arról, hogy ti is telve vagytok jósággal, bővében vagytok minden ismeretnek, és képesek vagytok figyelmeztetni egymást.

(2Kor 11:26-27) Gyakran voltam úton, veszélyben folyókon, veszélyben rablók között, veszélyben népem között, veszélyben pogányok között, veszélyben városban, veszélyben a vidéket járva, veszélyben a tengeren, veszélyben hamis testvérek között, fáradozva és robotolva, gyakori virrasztásban, étlen-szomjan, gyakori böjtölésben, hidegben elegendő ruha nélkül.

6. Krisztus, az övéit, akik elfogadták a megváltást, testvéreinek nevezi...

(Zsid 2:10-12) Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük szerzőjét szenvedések által tegye tökéletessé. Mert a megszentelő és a megszenteltek mind ugyanattól származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól: „Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet körében dicsérlek téged.”

A fenti igékből egyértelműen látható, és habozás nélkül rá kell mutatni, hogy egy kereszténynek, vallási alapon, csakis az lehet testvére, aki hisz Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában és az evangéliumban. Az a testvér, aki befogadta az örök Igét, aki újjászületett a Jézus Krisztusba vetett hit által, és aki a keresztség által bele lett oltva a Szentháromság egy Isten életébe. Ezáltal Krisztus testvére lett, és az Atyaisten fogadott fia, nem test és vér szerint, hanem a Lélek szerint...

Vallási alapon, minden más "testvériség", amit egyfajta globalista egyházpolitika nevében hangoztatnak, egy hamis béke nevében, érzelgős és alaptalan. Az ilyen "testvér" csakis felebarát. Ezzel a túlzással kiegyezést akarnak a muszlimokkal, a buddhistákkal, a délamerikai indiánokkal, és más pogány néppekkel, a keresztség követelménye nélkül. Ez szembemegy a Szentírással és a Krisztustól kapott küldetéssel, amely szerint mindenkit meg kell hívni az üdvösségre és meg kell keresztelni, mert nincs békesség a hitetleneknek (Iz 57:21, Jer 6:14; 8:11, 1Pét 2:6-8). Nekünk ők nem testvéreink, hanem felebarátaink (Lk 10:27, Róm 13:8), és az emberi tesvériség csak test szerint van, teremtettségünkben, és ősatyánkban, Ádámban.

(Mt 28:19) Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.

(1Tim 2:4) ... aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. 

A hamis testvériség hirdetése, vallási alapon, a Jézus Krisztus egyedüli megváltó és üdvözítő áldozatának elhallgatása, feljogosítja a nem keresztényeket, hogy megnyugodjanak a pogány vallásuk igaz voltában és a keresztség elutasításában. Ennek pedig súlyos következménye lehet, mert sok lelket taszíthatnak a kárhozatba, hiszen ma már mindenhol hirdetve van az evangélium, és aki hallja az evangéliumot, de nem hisz és nem keresztelkedik meg, elkárhozik...

(Mk 16:16) Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.

Fölösleges minden bizonygatás. Még a legegyszerűbb ember is kimondta a budapesti NEK-en a riporternek, hogy egy muzulmánnak nem puszilgatjuk a lábát. Isten a "gyermekek" szája által mondatja ki az igazságot.

Bármivel is szédítenek, nekünk nem lesznek testvéreink vallásos szempontból sem az Európában meghonosodott muzulmánok, sem az egyiptomi imámok, sem a Szaud-Arábiai sejkek, sem a tálibok, sem az ISIS-esek, hacsak meg nem térnek és meg nem keresztelkednek. Ők csak felebarátaink, akiket szeretnünk kell Isten parancsolata szerint. 

A muzulmán viszont csak egy dolgot ismer: a dzsihádot. Amíg kevessen vannak, addig meghúzzák magukat a vallásukban, de amikor megerősödnek közösségileg, azonnal ráerőszakolják a shária törvényüket mindenkire, a leginkább nemkivánatos eszközökkel. Behatolnak iskoláinkba, templomainkba és orcátlan módon félretaszigálják a pipogya keresztényeket. Az soha se probléma, ha az Úr Jézust, a mi Megváltónkat káromolják, de ha a Mohamed prófétájukról csak egy rossz szót is szól valaki, akkor az máris méltó a halálra... 

Láthatjuk Svédország, Franciaország, Németország, Hollandia, Ausztria vagy Anglia bizonyos részein, hogy mit jelent a tömbbe verődött muszlim közösség, és mit jelent a muzulmánoknak a testvériség. És kérem, ne hozakodjanak elő azzal néhány moderált muszlimmal. Valójában nincs is moderált muszlim, amikor közösségben vannak...

Nincs más igaz hit, csak a szentek hite, melyért küzdenünk kell (Júd 1:3), amely a Jézus Krisztusba, Isten egyszülött Fiába, a mi megváltónkba vetett hit. Rajta kívül nincs más Üdvözítő. Melyik vallásalapító halt még meg a keresztfán az emberekért, és melyik vallásalapító igazolta megváltó művét feltámadásával? Mohamed? Buddha? Konfuciusz?... Jézus Krisztus az Isten Fia, Aki magára vette emberi természetünket, hogy részesítsen bennünket isteni természetében...

(1Tim 2:5) Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő Isten és ember közt: az ember Krisztus Jézus...

Nyissuk ki a lelki szemünket és értelmünket. Jőjjünk elő a sötétségből a világosságra. Ne ámítsuk magunkat a mai divatos, globalista szóllamokkal. Higgyünk az Úr Jézus Krisztus evangéliumában, és ismerjük meg a Szentírást, hogy ne hitegessenek minket mindenféle hamissággal.

Ima: Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot. Ámen.

 

Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?.

Az okos és a gonosz szolga példázatánál (Lk 12:41), Péter apostol észleli, hogy az Úr Jézus különbséget tesz az apostolok és a tömeg között, ezért megkérdezi, hogy kinek mondja a tanítást: 

(Lk 12:41) Péter ekkor megkérdezte: Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy mindenkinek?...

A válaszból láthatjuk, hogy a példázat egy szûk körnek szól, a sáfároknak, a szolgáknak, vagyis az apostoloknak, azok utódainak és munkatársaiknak. Õk azok a szolgák, akik kiosztják a táplálékot a nyájnak a maga idejében... Tehát itt a megbízott szolgákról van szó. 

Innen világosan következik, hogy az evengéliumokban, nem minden ige vonatkozik mindenkire. Van, ami csakis a felkent szolgákra vonatkozik és van, ami mindenkire vonatkozik. Van, ami az apostolokra és utódaikra vonatkozik, de analóg módon tanítja a híveket is. Aztán van, ami minden krisztuskövetõre vonatkozik, de nem vonatkozik a pogányokra. És van, ami a krisztuskövetõkre vonatkozik, de meghívja a pogányokat is...

Ezek után érdemes megvizsgálnunk, hogy az utolsó vacsora eseményei, és az Úr Jézus ott elhangzott utolsó tanításai kire vonatkoznak... 

Az Úr Jézus három éven át vezette és képezte az apostolokat, és megalapította a Tizenkettõ intézményét. Tanításának koronája az utolsó vacsora beszéde, az Õ végrendekezése, és Fõpapi imája. János apostol evangélimának 13-17. fejezetei csakis az utolsó vacsora eseményeivel foglalkoznak. 

Ezekbõl a fejezetekbõl világosan látszik, hogy ami ott történt, az az Egyház legbensõbb szobája. Az ott történt dolgok az apostolokra vonakoznak, az õ utódaikra, a püspökökre és mindazokra, akik az egyházi rendhez tartoznak. Az utolsó vacsora termében alapította az Úr Jézus az egyházirendet, vagyis az újszövetségi papságot, és az Oltáriszentséget. A fõpapi ima végén, az Úr Jézus belefoglalja a hívõket is az imájába és könyörög mindazokért, akik hinni fognak Õbenne, az apostolok és utódaik szavára...

A kérdés az, hogy lehet-e, szabad-e, alkalmazni az utolsó vacsora eseményeit a globalizált, hitetlen világra: keresztényekre és pogányokra egyaránt?

Ez a kérdés három okból vetõdik fel:

1. Az utolsó vacsora lábmosási szertartásának gesztusát kiterjesztették a pogányokra is, mint a szolgáló szeretet és az irgalmasság jelét;

2. A szeretet új parancsolatát (Jn 13:34; Jn 15:13;17) kiterjesztették a pogányokra is, mint kötelezõ érvet, a muzulmán migránsok befogadására;

3. A Teremtõ Isten közös imádatát sürgetik a világbéke nevében (Ábrahám háza), közös imahelyeket hozva létre több helyen a világon, a három egyisten hívõ vallásnak: a kereszténységnek, az iszlámnak és a judaizmusnak ( lásd. Abu-Dzabi, Berlin, Irakban az Ur, Ghána, stb.). 

Megfontolások

1. A lábmosás szertartása nem csak egy példa az alulról szolgáló, irgalmas szeretetnek, hanem a legfontosabb jele az Úr Jézushoz való tartozásnak, és az apostolok egymáshoz való tartozásának...

(Jn 13:8) Ha nem moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz közösségben velem.

(Jn 8:14) Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.

Tehát a lábmosás szertartása összeköti az apostolokat az Úr Jézussal, és öszeköti a Tizenkettõt egymással. Tehát a lábmosás szertartása, kegyelmi szempontból, nem vonatkozik a külsõkre, szorosabb értelemben még a hívõkre sem, sõt, még az iskarióti Júdásra sem, mert ő nem volt tiszta...

(Jn 13:10-11) De Jézus ezt felelte: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: „Nem vagytok mindnyájan tiszták.”

Akkor hát, vajon helyes ezt a titkot kiszórni a pogányok elé csak úgy, mint egy szimbólikus gesztust, egy bizonyos irgalmasság nevében?...

2. A (Jn 15:1-17)-ben elhangzottakat kiragadni és kiterjeszteni a muzulmán migrásokra nem lehetséges, mert ez a szakasz a szõlõtõ és a szõlõvesszõk példázatáról szól. A szõlõtõ az Úr Jézus és a szõlõvesszõk a krisztuskövetõk. Még azokra a szõlõvesszõkre sem vonatkozik, akik nem maradnak a szõlõtõben.

Láthatjuk, hogy ha a szõlõvesszõ nem marad a szõlõtõn, akkor elszárad és a tûzre kerül. Akkor hogyan akarják ezt azokra alkalmazni, akik soha nem is akartak beleoltódni a szõlõtõbe? Vagyis, hogyan akarják alkalmazni a muszlimokra, akik habár ismerik Jézust és a kereszténységet, káromolják az igaz hitet?...

Tehát, a pogányokra, de fõleg a muzulmánokra, nem alkalmazható vallásos alapon a testvér kifeljezés, hanem csakis a felebarát kifejezés. Nem a (Jn:1-17)-t kell alkalmazni, hanem az irgalmas szamaritánus esetét (Lk 10:25-37). Itt az a parancs áll, hogy szeresd felebarátodat, mint saját magadat.

A felebarát nem testvér

(Lk 10:27) Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.”

Tehát a testvér és a felebarát, a testvéri szeretet és a felebaráti szeretet összemosása, csak egy csalafinta csúsztatás... 

3. A három egyistenhívõ vallásnak összeeszkabálása nemcsak egyfajta szinkretizmus, hanem annál komplexebb dolog. Nézzük meg, hogy ki mit hisz és kit kit imád:

- Mi keresztények, a kinyilatkoztatás szerint, a Szentháromság egy Istenben hiszünk, aki Atya, Fiú és Szentlélek. A három személy egylényegû, három személy, de egy Isten. Az Atya elküldte szent Fiát, a Megváltót, Aki meghalt értünk a keresztfán, feltámadt, felment a mennybe és ott ül az Atyának jobbján. Ő elküldte nekünk a Szentlelket, amelybõl mindnyájan részesültünk, és várjuk hitünk céljának elérését, az üdvösséget, a teljes megváltást...

- A judaizmus, mint a Tóra és az ószövetségi írások népe, hisz a mi teremtõ Istenünkben, de elveti a Fiút, a Megváltónkat, Jézus Krisztust, és még mindig várja a messiást. Meghazudtolják az Úr Jézust, az apostolokat a keresztre feszítéssel és a feltámadással kapcsolatosan, és ragaszkodnak az elavult törvényeikhez meg hagyományaikhoz. Szent Pál kinyílatkoztatta, hogy az utolsó idõkben õk is felismerik majd az Üdvözítõt (Róm 9-11)...

- Az iszlám pedig csak egy hamis vallás, ami egy hamis kinyilatkoztatáson alapszik. Maga Szent Pál mondja, hogy átkozott legyen bárki, aki más evangéliumot hirdet:

(Gal 1:8) De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen!

Az isteni kinyilatkoztatás végleges lezárulása után ( kb. K.u. 100, János evangéliuma), Mohamed próféta kapott egy újabb kinyilatkoztatást, valamilyen angyal által, és a muszlimok azt hiszik, hogy ezáltal ki lett igazitva minden korábbi kinyílatoztatás, és csakis az övék az egyetlen igaz hit. 

A muszlimok, nem egy mindenhol jelenlévõ istent és végképp nem a Szentháromság egy Istent imádják. Számukra Jézus csak egy próféta, akit nem feszítettek keresztre, és tagadják a Szentlelket. Ugyanakkor, szertartásaikból kiviláglik, hogy nem a mindenhol jelenlévõ Istent imádják, mert naponta ötször Mekka felé hajlongnak, és minden férfi, életében egyszer, el kell zarándokoljon Mekkába, hogy leboruljon a Kaaba elõtt. 

Ha a kinyilatkoztató angyal nem Istentõl való, ha nem ugyanazt az istent imádják mint mi, ha az õ istenük nem egy mindehol jelenlévõ isten, hanem imádata helyhez kötött (Mekka), akkor valójában kit imádnak õk?... Ki is valójában az a személy, akit õk Allahnak neveznek és aki nevében dzsihádot hirdetnek, akkár erőszakkal, gyilkolással is?...

A zsidókkal való közös ima, nem más mint egyfajta galatabeli hitehagyás (Gal 1-6), az ingyenes kegyelem megvetése, míg az iszlámmal való közös ima nem más, mint a bárányok kiszolgáltatása a farkasoknak...

Szent Pál apostol világosan beszél a belül lévõkrõl, és a kivül lévõkrõl:

(1Kor 5:12-13) Mert mit tartozik rám, hogy a kívül levők felett ítélkezzem? Nem a belül levők felett ítélkeztek-e ti is? A kívül levőket pedig Isten fogja megítélni. Távolítsátok el azért a gonoszt magatok közül!

Tehát az utolsó vacsora titkainak, az egyház legbensõségesebb dolgainak kiszórása a világba, és a pogány vallások beengedése az Egyházba, egy olyan aposztázia, amely a kereszténység és az egyház védõfalait rombolja le, hogy megnyíljék az út a farkasok elõtt...

(ApCsel 20:29-30) Tudom, hogy távozásom után ragadozó farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik hazugságokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat. 

Számomra világos, hogy a cél a keresztény Európa, az egykori Keresztényország lerombolása, mert innen áradt ki a keresztény hit az egész földkerekségre, amint a Szentlélek mutatta meg annak idején Szent Pálnak, amikor a makedon férfi látomása által Európa felé lett irányítva:

(ApCsel 16:9) Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre!

Szerintem a végsõ cél nem más, mint a népek, fajok, vallások és nemek összevegyítése, egy identitás és erkölcsi tartás nélküli posztmodern, transzhumanista, és gépek által uralt sátáni birodalom létrehozására, ami az új Babilon... Ennek a folyamatnak hajtóereje a pénzûgyi háttérhatalom és  útegyengetője az elpártolt fõpapság. A díszes, aranypalástú fõpapok fogják Isten nevében rávenni az embereket a szörnyû bálványimádásokra, istemkáromlásokra és sátánimádásokra...

(Mt 22:14) Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.

Az a biztató, hogy soha nem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna... Remete Szent Pál kivonult a pusztába, és szentmise meg szentáldozás nélkül élt egyedül szent életet... Nekünk is lesz valamilyen megoldás...

Ima: Remete Szent Pál, Remete Szent Antal, Nursziai Szent Benedek, Alexandriai Szent Atanáz, könyörögjetek érettünk, és siessetek segítségünkre. Ámen.