Nincs ötven árnyalata

A világ variál a szürke ötven árnyalata szerint, azonban Istennél ez nem így van. Ő megközelíthetetlen fényességben lakózik, nem változik, és nála árnyéka sincs a változásnak...

(Jak 1:17) Felülről, a világosság Atyjától csak jó adomány, csak tökéletes ajándék származik. Nála nincsen változás, sem árnyéka a változandóságnak.

A progresszív katolikusok úgy tesznek, mintha haladnának mélyebbre az igazság felé, de valójában csak arról van szó, hogy egyre jobban feltárják bűnös lelkületüket. Habár a pénz szeretete minden baj gyökere, mégis az egyház legnagyobb problémája a homoszexuális életforma.

(1Tim 6:10) Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.

Megfigyelhető a történelemben, hogy a pénz szerelme, vagyis a gazdagság, és a homoszexuális hajlam kéz a kézben járnak. A birodalmak dicsőségét követte a gazdagság, ami után jött az erkölcsi hanyatlás és a dekadencia. Így van ez ma is a nyugati társadalmaknál. A dicsőséget követte a gazdagság, a gazdagságot pedig követte az elvilágiasodás, az erkölcsi romlás és a dekadencia. Az elvilágiasodott progresszív egyház pedig ma megerősíti a világot a bűnben a szürke ötven árnyalata szerint. De nemcsak, hanem a sötét ötven árnyalata szerint is...

Azt állítják, hogy a szentírásból nem lehet egyértelmű erkölcsi következtetéseket levonni a homoszexuális életformával kapcsolatosan, és figyelembe kell venni a mai tudományos fejlődést. Hogy a homoszexuális életforma nem erkölcsi, hanem kulturális kérdés... Fatális tévedés!... Olyan egyszerű a bizonyítás, hogy bárki rögtön felfoghatja: 

- Az Úr Jézus mondta, hogy nem minden vallásos keresztény  üdvözül, hanem csakis az, aki a mennyei Atya akarata szerint él...

(Mt 7:21) Nem mindenki, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!«, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van.

- A mennyei Atya akarata, az ember szexuális életével kapcsolatosan, világosan látható a teremtéstörténetben. Isten az embert férfinak és nőnek teremtette. Az ő szexuális kapcsolatukat áldotta meg, hogy szaporodjanak és sokasodjanak...

(Ter 1:27-28) Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.

- A mennyei Atya akaratával szemben nem az áll, aki bűnt követ el, hanem az, aki bűnben akar élni. Aki bűnt követ el és elesik, a hite által hétszer is feláll, és újrakezdi életét. De, aki egyetért a bűnnel, és a sötétet világosnak mondja, aki Isten akaratával ellenkező dolgot akar, és azt hírdeti, dicséri és tanítja, annak nincs többé megtérés...

(Péld 24:16) Mert az igaz fölkel, ha hétszer esik is, de a gonosztevők esése végzetes.

(Zsid 10:26-29) Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bűnért, hanem rettenetes ítélet és lángoló tűz vár ránk, amely megemészti a lázadókat. Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia. Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét.

Ezek jól ismerik az igazságot, de a szürke ötven árnyalatát választották, sőt a sötét ötven árnyalatát...

De miért teszik ezt? Azért, mert elvesztették királyságukat... Mi arra vagyunk rendelve, hogy királyi papság legyünk, szent nemzetség. Ez a királyság elsősorban a testünkben kell megvalósuljon, hogy ne uralkodjon rajta a bűn. Mert minden bűn a testen kívül van, de aki parázna, az a saját teste ellen vét...

(1Pt 2:9) Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.

(1Kor 6:18) Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testen kívül van; aki azonban paráználkodik, az a saját teste ellen vétkezik.

Mivel testüket meggyalázták, ezért ők Béliál fiai lettek. És mi köze van Krisztusnak Béliálhoz? Semmi... 

(1Kor 6:14-16) Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez? Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?

Isten kezdetben különválasztotta a világosságot a sötétségtől. Az Ő szavának ereje által a kettő nem vegyülhet össze. Csak a világosság fehérsége van és a sötétség feketesége. Nincs olyan, hogy szürke igazság, sem a szürkének ötven árnyalata. Nincs félig várandós asszony. Az asszony vagy várandós, vagy nem várandós...

(Ter 1:3-4) Isten szólt: „Legyen világosság”, és lett világosság. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől.

Amikor megjelenik a szürke, akkor már régen sötét, csak az még nem nyilványvaló. És a szürke ötven árnyalatát a sötét ötven árnyalata követi, mígnem teljes sötétség nem lesz. És ha a bennük lévő világosság sötétség, akkor mekkora a sötétség...

(Mt 6:23) Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!

Ezért nagy probléma a Fiducia Supplicans dokumentum, mert általa megjelent a szürke az egyházunkban, s vele együtt annak ötven árnyalata. Azt reméltük, hogy visszavonják azt, és újból világosságot teremtenek, de nem így lesz. Jön majd a sötét ötven árnyalata a szeptember 6.-ikai homoszexuális jubileumi zarándoklat által. Átvonulnak a szent kapun, és ezáltal nyilvánvaló lesz az egész világ előtt a romlottság dicsőítése. Ez egy borzasztó bálvány, ami miatt meglehet, hogy megölik és feldarabolják a levita feleségét, az Asszonyt, aki az Úrnő (v.ö. Bír 19:29; 2Ján 1:1). Meglehet, hogy az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházat darabjaira szedik a szinodalis folyamatban, és püspöki konferenciákra szabdalják azt, amelyeknek saját tanítói hatalmuk lesz. Akkor majd kiderül, hogy soha nem szürkeség, hanem sötétség volt a szívükben, csak ez még nem nyilvánvaló. És ez az egyház legnagyobb problémája...

De Isten igazságának nincs ötven árnyalata, mert az egy, és egyedül világít a sötétségben. S ekkor felvetődik a kérdés: Hová fussunk?... Hová meneküljünk?... Sehova... Ha a tengeren elromlik a hajómotor, akkor nem az a megoldas, hogy a tengerbe ugrunk, és uszni kezdünk az elérhetetlen part felé, hanem a hajón maradunk és várjuk a segítséget. Amint Mózes mondta egykor a népnek a Vörös tenger partján, amikor  közeledtek az egyiptomiak: Bízzatok! Legyetek erősek! Az Úr megszabadít...

(Kiv 14:13) Mózes így válaszolt a népnek: „Ne féljetek, legyetek erősek, és meglátjátok az Úr segítségét, amelyet ma nyújt nektek.

Az Úr ma is megsegít minket, ezért hát ne féljünk, hanem maradjunk állhatatosak...

Uram Jézus, a Te kezed nem rövidült meg, és ma is van hatalmad, hogy megsegítsd népedet. Ámen.

A bátorság lelke

(Ef 3:12) Benne van bátorságunk és szabad utunk, hogy hűsége révén bizalommal közeledjünk Istenhez.

A bátorság lelke a Szentlélektől van, az Úr Jézus Krisztusban. Amikor az embert eltölti a Szentlélek, akkor az megszólal, bízik és erőszakos lesz jó értelemben véve...

(Lk 11:5-13) Aztán így folytatta: „Mondjuk, hogy valamelyikteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki. De az kiszól: Ne zavarj! Az ajtó már be van zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni és adni neked. Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki; amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Azt mondom azért nektek: kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.”

Megszólalunk

A Szentlélek által megnyílik a szánk, és tanuságot teszünk a hitünkről. Az apostolok húsvét után bezárkóztak a zsidóktól való félelmükben, de pünkösdkor, miután leszállt rájuk a Szentlélek, bátran kiálltak és hirdették az evangéliumot, az Úr Jézus Krisztus halálát és föltámadását, és a megtérést, a bűnök bocsánatára...

(ApCsel 2:14) Péter a többi tizeneggyel előlépett, és zengő hangon beszédet intézett hozzájuk...

Hasonlóképpen van ez velünk is, amikor betöltekezünk Szentlélekkel. Akkor szavakat ad az Úr az ajkunkra, és betölti szánkat igéivel...

(Zsolt 81:11) Nyisd ki a szádat és én teletöltöm.

Járt a közösségünkbe egy lelkileg nagyon sérült lány. Hónapokon keresztül eljárt az összejövetelekre, de soha nem mondott egy szót se. Olyan volt, mintha néma lett volna. Aztán egyszer jött egy indiai pap és tartott egy egyhetes lelkigyakorlatot. Azt mondta ez a pap, hogy ha végigcsináljuk a lelkigyakorlatot, akkor az életünk megváltozik. A negyedik nap ez a "néma" lány már kiállt és felolvasott a szentírásból. A Szentlélek megnyitotta a száját...

Bízalommal vagyunk

A Szentlélek által bízalommal vagyunk Isten iránt. Bizalmason szólítjuk meg Őt, mint Atyát, és személyesen, mint Urunkat és Megvaltónkat...

(Mt 6:9) Ezért ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...

(Mk 14:36) Ezt mondta: „Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd.”

(Róm 8:15) Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, általa kiáltjuk: „Abba, Atyánk!”

(1Kor 12:3) Ezért tudtotokra adom, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja: „Átkozott legyen Jézus!”, és senki sem mondhatja: „Jézus az Úr”, csakis a Szentlélek által.

Ez a bízalom betölti a lelkünket, és egy személyes, bensőséges viszonyunk lesz az Úrral...

Erőszakosok leszünk

A segítő kegyelem elvezet a hitre, és a hit által elnyerjük a Szentlélek ajándékát. Amint a krisztuskövető lelkében megnyílik a kegyelem áradata, folyamatosan erőszakot kell kövessen el a mennyek országáért...

(Mt 11:12) A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt.

Ez azt jelenti, hogy nem elegendő a meddő hit, hanem azt hitből fakadó cselekedetek is kell kövessék, mert a hit cselekedet nélkül halott...

(Jak 2:20-26) Akarod-e tudni, balga ember, hogy a hit tettek nélkül mennyire meddő? Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei alapján igazult meg, amikor odatette fiát, Izsákot, áldozatul az oltárra? Láthatod, hogy hite működött tetteiben, és tettei tették teljessé a hitét. Így teljesült az Írás szava: „Ábrahám hitt Istennek, ez megigazulására vált”, és: „Isten barátjának” nevezték. Látjátok tehát, hogy az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában. Ugyanígy a parázna Rácháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor menedéket adott a hírszerzőknek, s aztán más úton engedte őket tovább? Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.

Ezért hát folyamatosan és kitartóan kell kérni a kegyelmet, keresni Isten akaratát és zörgetni kell imával az Úrnál. Kérni kell, keresni kell és zörgetni kell kitartóan. Legyen példa számunkra az erőszakos özvegyasszony esete...

(Lk 18:3-5) Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, embertől nem tartok, de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön, és arcul üssön.”

Az özvegyasszony bátor volt: kitátotta a száját, kitartóan zörgetett és kért. Ha mi gonosz létünkre tudunk jót adni, mennyivel inkább adja a mennyei Atya a Szentlelket azoknak, akik kérik...

Drága Abba, Apuka, mennyei Atyánk! Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által kérünk, add nekünk a Szentlelket, hogy elteljünk hét ajandékával és megteremjük gyümölcseit. Ámen.

Fújd meg a harsonát

Ezekiel próféta által kaptuk az őrálló példázatát. Sokan ezt napjainkra is vonatkoztatják, papokra és prófétákra egyaránt...

(Ez 33:1-6) Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: „Emberfia, szólj néped fiaihoz és mondd nekik: Ha valamely országra kardot bocsátok, és az ország népe egy férfit választ legkisebbjei közül és azt magának őrállóvá rendeli, s ez látja jönni a kardot az ország ellen, és megfújja a harsonát és hírt ad a népnek: ha aztán valaki meghallja a harsona hangját – bárki is legyen az –, de nem hallgat a figyelmeztetésre, és eljön a kard és elragadja: annak vére a saját fején lesz. Hallotta ő a harsona szavát, de nem hallgatott a figyelmeztetésre; ezért vére őrajta lesz; ha hallgatott volna a figyelmeztetésre, megmentette volna életét. Ha pedig az őrálló látja jönni a kardot, de nem fújja meg a harsonát, és a nép nem kap figyelmeztetést, és eljön a kard és elragad valakit közülük: azt ugyan a saját gonoszsága miatt ragadják el, vérét azonban az őrállónak kezéből fogom számonkérni.

De kik a papok, és kik a próféták? Ezek elsősorban az újszövetségi szolgálati papság. De van a királyi papság és prófétaság is, vagyis az egész Isten népe... 

(1Pt 2:9) Ti azonban választott nép, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdonul lefoglalt népe vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas tetteit, aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára...

Tehát van szolgálati papság, és van királyi papság. És van a prófétaság is, akik próféta lelkek...

A szolgálati papság felelős a rábízott nyájért, vagyis a hívekért, és azok vezetéséért: Legeltesd bárányaimat!... Legeltesd juhaimat!...

(Jn 21:25-16) Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétert: „Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?” Ő azt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!” Majd másodszor is megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?” Azt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”

És a szolgálati papság számot fog adni a rá bízott hívek lelkéért...

(Zsid 13:17) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hiszen úgy őrködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért, hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra.

Viszont a királyi papságot meg a próféta lelkeket a Szentlélek tüze hajtja. Érzik, tudják, hogy szólniuk kell... Nem folythatják el az indíttatást, és nem áshatják el azt az egy talentumot, amit úgy kaptak Isten Lelke által, mert számon kéri majd az Úr (Mt 25:27). Az ilyenek gyakran gondolják magukban, hogy hallgatni fognak: elég, többé nem szólok... - de a Lélek úgyis arra ösztönzi őket, hogy ismét szóljanak...

(Jer 20:9) Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.

Az őrállónak különös szemüvege van. Nem is szemüveg az, hanem látókészülék. Ez egy olyan látókészülék, amellyel éjszaka is látni. De miért éjszaka? Azért, mert az ellenség tolvaj és a gyilkos, és mindig éjszaka jön, a szellemi sötétségben...

(Jn 10:10) A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.

De az őrálló, legyen az pap vagy próféta, az emberi kapcsolatok hálójában él. Ez olyan, mint egy pókháló. Sok szál van benne. De az egyik ilyen szál kifelé és felfelé tart, a magasba. Van olyan pók, amelyik megfeledkezik és azt mondja: Mi ez a felfelé tartó szál? Ez haszontalan... És elvágja... Az ilyen lezuhan és kárát vallja, mert az az egy száll tartotta őt. Így van ez az őrállóval is, amikor megfeledkezik a feladatáról, amelyet fentről kapott. Megfeledkezik arról, hogy ő sokak életéért felelős. Hogyan kellemetlenkedjek? Miért zavarjam meg a pókhaló szálait? A szálak túlsó végén valakik érintve lesznek...

Hogyan fújjam meg a kürtöt? Mit szólnak hozzá a barátaim? Azt mondják: Ez nincs ránk tekintettel. Elveszíthetem barátságukat...

Hogyan fújjam meg a kürtöt? Mit szólnak hozzá a munkatársaim? Azt mondják: Ez nem kollegiális. Elveszíthetem megbecsülésüket...

Hogyan fújjam meg a kürtöt? Mit szólnak hozzá a főnökeim? Azt mondják: Ez nem alkalmas. Elveszíthetem értékelésüket...

Az őrálló dilemája, hogy elveszíti az emberek baratságát, megbecsülését és értékelését, hogy őt elszigetelik és kizárják. Ezért az őrálló kisértése olyan, mint a feledékeny pók tévedése, mely elvágja azt az egy felfelé tartó szálat. A figyelmetlen őralló azért nem fújja meg a kürtöt, mert nem Istenre van tekintettel, hanem az emberekre.

Az őrálló, legyen az pap vagy próféta, csak arra az egy felfelé tartó szálra kell figyeljen, vagyis az Istennel való kapcsolatra, és akkor mindig észre fogja venni az ellenséget. Akkor, a Szentlélek erejével, mindig ellenállhatatlan késztetést fog érezni, hogy megfújja a kürtöt, amikor látja az ellenséget. A kürt pedig lehet beszéd vagy írás, hang vagy kép, hallás vagy látás...

Uram Jézus, add nekünk a bátorság Lelkét, a Vigasztalót és Pártfogót, hogy mindig legyen merszünk megfújni a harsonát, ha veszély jön a lelkekre. Ámen.

Kegyes ideológia

Péter apostol arról ír az első levelében, hogy némelyek egykor majd ki fogják forgatni az írásokat. Ahány szentírási fordítás, annyi kifejezés van itt használva: kiforgatják, elferdítik, kicsavarják, elcsűrik-csavarják, meghamisítják. Szúbúl (szóból) ért az ember - mondta a vidéki szolga, amikor felpofozták... Hát mi is értűnk a "szúbúl"... 

(1Pét 3:16-17) Szól is ezekről minden levelében. Bizonyos dolgokat nehéz ugyan megérteni bennük – ezeket a tudatlanok és állhatatlanok kiforgatják, mint ahogy a többi írásokat is, a saját vesztükre. Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat.

Nem először adnak el nekünk rozsdát arany áron... Ahogy a román mondja: De ce umblii cu cioara vopsitã? - vagyis: Miért jősz festett varjúval? Igen. Volt már itt szocializmus, volt kommunizmus, volt Lenin, Sztálin, Ceausescu, stb... Felismerjük mi az ideológiát meg a propagandát... Csak egy baj van, hogy most már az kegyes ideológia lett, kegyes katolikus ideológia...

A kegyes ideológia az, amikor nincs olyan szentírási rész, nincs olyan katekézis, homília vagy szentbeszéd, ahová ne lehetne beleszőni az új világrend valamelyik űzenetét. Lehet az bármelyik ószövetségi vagy újszövetségi rész, jelenet vagy példázat, a jól képzett és progresszív teológus mindig ki tud lyukadni valahol az ilyen szlogeneknél: befogadás, testvériség, egység, béke, meghallgatás, szinodalitás, remény, stb. És nyilván, ezt leginkább azért teszi, hogy a nyugati keresztény ember elfogadja, hogy a városukat és templomukat az ő érdekében dúlják fel a migránsok, hogy az ő érdekében forgatják ki az egyházat apostoli jellegéből. Mi meghallgatunk titeket! Hát ti akarjátok ezt... Nem? De...

És ez valahogy olyan, mint az az ember, akinek mindenről a pálinka jut eszébe, vagy az az asszony, akinek mindig a férj a hibás... De ez, de az, de így, de úgy, de mindig is, te vagy a hibás... Ezek is mindig ide jukadnak ki. Vigyáznak arra, hogy legalább 80%-a szentbeszédnek az evangéliumról szóljon, és csak ide-oda szőnek bele egy-egy szlogent a világhatalom üzenetéből. Ti csak higgyetek Krisztusban, és mi majd adunk nektek egy új krisztust. Az arány pedig lassan növekedni fog, és szép lassan az evangéiumot meghamisítják. A lényegesről a lényegtelenre terelik a figyelmet, a központi üzenetről pedig a mellékes dolgokra. Addig forgatják, amíg az, ami néhány évvel ezelőtt még szörnyű dolognak számított, most elfogadott lesz... Hát nézd... Ugyanarról beszélünk, csak más megvilágításban. Ja, hogy az Úr Jézus azzal a példázattal teljesen más dolgot üzent? Az a te véleményed... Én ezt mondom, mert megtehetem... És így, az új generáció már egy teljesen új tanítást, egy teljesen új evangéliumot ismer meg, tesz magáévá...

Láttam vallásos közösségeket, ahol egy evangéliumi rész helytelen magyarázata milyen komoly következményel járt. Embereket fosztottak ki, családokat tettek tönkre és életek törtek derékba... Mi lesz azokkal, akik azt tanulják, hogy a Föld anya tiszteletében és az ökológiai megtérésben van az üdvösség, akik azt hallják, hogy a förtelmes szexuális gyakorlat szeretet, akik azt veszik be, hogy az iszlám egy igaz vallás, stb?... Micsoda borzalom... 

A kegyes ideológia olyan mint a kígyó. Észrevétlenül kúszik és hatol be a cipődbe, a ruhádba, a kebledbe... Aztán ha majd megmart, szép lassan belehalsz lelkileg... Belehalsz, mert kicserélik Krisztust egy hamis krisztussal. A szívedben és a világban egyaránt... Ne gondold, hogy elég okos vagy, és nem tudnak majd becsapni... Ők nagyon jól  tudják, hogy mire képesek. Szépen kicserélnek mindent, és keresni fogod, hogy miben kapaszkodhatsz meg, de nem lesz amiben...

Kegyes ideológia... Mi a megoldás? Nagyon jól tudják, hogy ha ellenük szólsz, az egyház ellen támadsz. Ha az egyház ellen támadsz, akkor önmagad ellen támadsz, mert Krisztus testének tagja vagy... Ők nyertek, te veszítesz... Részükről ez ilyen egyszerű... 

De van valami, amivel nem számoltak: a szentségek, a Szűzanya és a személyes ima. Don Bosco álma szerint az Oltáriszentség és a Szűzanya fognak megtartani minket...

Uram Jézus, segíts nekünk imádkozni és virrasztani, hogy kísértésbe ne essünk. Ámen.

A keresztség bárkája

Az Úr Jézus a beléje vetett hitet, az emberek megmenekülését és az üdvösséget, Noé bárkájával szemléltette...

(Lk 17:26-30) Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába. Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított. És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek. Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit. Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.

Noé idejében csak azok menekültek meg, akik bementek a bárkába. Hasonlóképpen van ma is: csak az menekül meg, aki hisz az Úr Jézus Krisztusban, és Őbelé veti bizodalmát. És ezt a hitet, ezt a bizodalmat és elköteleződést, az Úr Jézus a keresztség szentségében határozta meg...

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik.

(Jn 3:5) Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.

Aki hallja az evangéliumot, de nem hisz és nem keresztelkedik meg, az menthetetlenül elveszik, amint Noé idejében is, amikor a bárka ajtaja bezárult és a vizek megeredtek.

Erre a hasonlatra Péter apostol is kitér, még konkrétabban kifejezve, hogy számunkra a keresztség olyan, mint amilyen Noé családjának a bárka volt...

(1Pét 3:20-22) Ezek egykor engedetlenek voltak, amikor Noé idejében Isten türelmesen várt, amíg a bárka elkészült, amelyben csak néhányan, mindössze nyolcan menekültek meg, épp a víz által. Az előképnek megfelelően most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által, aki azután, hogy az angyalok, hatalmasságok és erősségek uralma alá kerültek, fölment a mennybe, és Isten jobbján foglal helyet.

Akkor hát láthatjuk ezekből, hogy mekkora szívtelenség egy katolikus pap részéről azt mondani egy pogánynak, hogy az ő vallása jó, és azáltal eljuthat Istenhez. Hallottam már olyan dél-amerikai jezsuita misszionárusról is, aki harminc év alatt egyetlen őslakóst sem keresztelt meg, mert tiszteli a természetimadó hagyományukat. Ezek valóban olyanok, mint a zsidó írástudók és farizeusok: nem mennek be a mennyek országába, és másokat sem engednek oda bejutni...

(Mt 23:13) Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és akik be szeretnének menni, azokat sem hagyjátok bemenni.

A mai humanista, posztkeresztény társadalom szülötte azt kérdezi a demokrácia ábrándjának hatása alatt: s akkor mi lesz a többi emberrel világszerte? Hiszen többen vannak nem keresztények, mint keresztények... Igazságtalanság, hogy ennyien elvesszenek... Isten nem lehet ilyen igazságtalan... 

Álmodozók! Azt gondolják, hogy az ő "demokratikus", humanista felfogásuk határozza meg, hogy mi igazság és mi nem a jó Istennél... És mi van azokkal, akik a kezdetben, Noé idején, mind elvesztek? Mi van azokkal, akik Szodomában és Gomorraban vesztek el? És mi lesz majd Gog és Mágog népeivel, akiket a végső időkben, égből alászálló tűz fog megemészteni?... 

(Jel 20:7-9) Amikor eltelik az ezer esztendő, a sátán kiszabadul börtönéből, és útra kel, hogy a föld négy sarkán félrevezesse a népeket, Gógot és Magógot, és harcra toborozza őket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye. Felvonultak szerte az egész földön, bekerítették a szentek táborát és a szeretett várost. És tűz szállt le az égből és elemésztette őket.

Álmodozók! Mikor értitek meg, hogy nincs élet csak Jézus Krisztusban? Ő az út, az igazság és az élet! Ne mind filozófáljunk... Úgy értsük, ahogy írva van: Jézus Krisztus az egyedüli igazság, és rajta kívül nincs más igazság. Jézus Krisztus az egyedüli út Istenhez, a mennyek orszagaba, az üdvösségre, és nincs más út. Az igazság és az út pedig az örök életre vezet, ami a legnagyobb kincs, amelyet csak Krisztusban nyerhetünk el. Nincs nagyobb értéke az embernek, mint az örök élete. Ezt megtagadni, ezt elrejteni, ettől megfosztani valakit szándékosan, a legnagyobb gonoszság...

Ha valaki szereti embertársát, akkor elmondja neki az örömhírt. Elmondja neki, hogy meg kell térni, el kell fogadni Jézus Krisztust, a Megváltót, a bűnök bocsánatára, hogy elnyerjük az örök életet. Ha valaki szereti embertársát, akkor megmutatja neki a keresztség bárkájának ajtaját: erre van az örök élet, és erre van az örök boldogság. Mi gátol meg téged abban, hogy megkeresztelkedj és megmenekülj?...

(ApCsel 8:36) Amint továbbhaladtak az úton, egy tóhoz értek. Az udvari tiszt megszólalt: „Nézd, itt a víz, mi akadálya van hát, hogy megkeresztelkedjem?”

Uram Jézus, áldalak és magasztallak, hogy bevezettél a megmenekülés bárkájába, és részesítesz országod örömében. Ámen.

A hamis engedelmesség

Az alázatosság és az engedelmesség ikertestvérek, és a legfontosabb erények közé tartoznak. Ezek nem föltétlenül keresztény erények, hanem inkább egyetemes erények. Minden nép királya előtt kedves az alázatos és engedelmes szolga. Így volt ez a fáráóknál, a kínai császároknál és a szultánoknál is. De az alázatosság csak addig kedves, amíg a szolga az urának engedelmeskedik. Ha egy szolga más uraknak engedelmeskedik, akkor az már nem alázatosság, hanem árulás.

Az Úr Jézus is, mint királyok Királya, meghagyta az engedelmesség parancsát az apostoloknak. Az engedelmesség parancsa szólt egykor az apostoloknak, és az apostolokon keresztük a híveknek. A hívők, engedelmeskedve az apostoloknak, engedelmeskednek Krisztusnak, és végső soron annak, Aki Őt elküldte, vagyis a mennyei Atyának...

(Lk 10:16) Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.

Az engedelmesség parancsát az apostolok átadták a püspököknek, a presbitereknek és a közösségeknek. Péter és Pál apostolok szavai szerint, Krisztusban, mindenkinek engedelmességgel tartozunk: engedelmesek kell kegyünk az egyházi és a világi előljáróknak egyaránt, sőt még egymásnak is...

(1Pét 2:13-14) Engedelmeskedjetek az Úrért minden emberi hatalomnak, mind a királynak, a legfőbbnek, mind a helytartóknak, akiket ő küldött, hogy a gonoszokat megbüntessék, a jókat pedig kitüntessék.

(1Pét 5:5) Ugyanígy, ti fiatalok, engedelmeskedjetek az elöljáróknak. Egymás iránt pedig mindannyian viseltessetek alázattal, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.

(1Kor 16:15-16) Kérlek titeket, testvérek: ismeritek Sztefanász háza népét, hogy ők Achájának zsengéi, és hogy magukat a szentek szolgálatára szentelték; ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindenkinek, aki velük együtt munkálkodik és fárad.

(Ef 5:21) Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében!

(Zsid 13:17) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hiszen úgy őrködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért, hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra.

De ami közös ezekben az igékben, az az, hogy az engedelmességet Jézus Krisztus szent nevében kérik. Nem valamilyen más isten nevében, nem a császár nevében, nem is a természet nevében, hanem Jézus Krisztus szent nevében, Aki egyedül Megváltó és Üdvözítő, az élő Isten Fia. 

Tehát az alázatosság és engedelmesség csak addig erények, amíg azzal Jézus Krisztusnak, az Ő igéinek és parancsolatainak adózunk. Amikor ezek nem Őérte, nem az Ő igéinek és parancsolainak megtartására vannak, hanem valami hamis krisztusért, Krisztussal ellenkező dologért, akkor ott már árulásról van szó. Áruló az is, aki az Úr igéivel és parancsolataival ellenkező dolgokat kér, és az is, aki ezeknek engedelmeskedik. Az ősbűn esetében láthattuk, hogy nem egyforma bűne volt a kísértő őskígyónak és a megkísértett emberpárnak. És nem volt egyforma az ítéletük sem. Hasonlóképpen, ma is, másképpen lesz megítélve az, aki az Úr igéivel ellenkező dolgokat tanít és követel, és másképpen az, aki ezek hatására elhajlik az igazságtól.

Ma is, mint egykor a galatáknál, a hamis engedelmesség szelleme kering az egyházban. Sokan erre más szellemre (hitegetésre) hallgatnak, és nem arra, Aki meghívta őket az üdvösségre...

(Gal 5:7-8) Eddig jól futottatok. Ki akadályozott meg titeket abban, hogy engedelmeskedjetek az igazságnak? Ez a szellem nem attól ered, aki titeket meghívott.

A Covid járvány ideje alatt történt, amikor szembesültünk a felháborodást keltő egyházi intézkedésekkel, hogy találkoztam az utcán az egyik szerzetes testvérrel. Őszintén megosztottam vele a felháborodásomat és fájdalmamat ezekkel a dolgokkal kapcsolatosan. Ő erre azt mondta, hogy nem foglalkozik velük, mert ő engedelmeskedik, és azt teszi, amit a felettesei mondanak. Ekkor én megkérdeztem tőle, hogy ez akkor is így van-e, amikor olyan dolgot kérnek, ami ellenkezik az Úr Jézus igéivel és parancsolataival? Ő váltig azzal takarózott, hogy a szerzetesi fogadalommal engedelmességet fogadott. Ha pedig valami olyant parancsolnak neki, ami nem helyes, akkor az a felettesének felelőssége. Hát igen - érveltem én - a náci parancsnokok is próbálkoztak már ezzel a nürnbergi perben, mégis elítélték és felakasztották őket. Az engedelmesség nem hatalmaz fel a bűnös cselekedet végrehajtására, és nem ment fel. Van személyes felelősség. Ha azt mondják neked, hogy ugorj a kútba, beleugrassz-e?  Ő erre felháborodott és elrobogott...

És láthatunk sok papot, szerzetest, de világiakat is, akik az ilyen fajta hamis engedelmesség széles skáláján mozognak. Van, aki hallgatva, engedelmesen sunyít, és jól vigyáz magára. Van, aki beáll engedelmesen a sorba, és ő is tanítja a mai eretnekségeket. És van, aki lelkesen dicsőíti a hamisságokat, ha kérik tőle, ha nem. A minap lehettem tanúja, hogy az egyik testvérnek mennyire átmosták már az agyát. Alig egy fél óra alatt, három mantra is elhagyta a száját: az Úr ránk bízta a földet..., a muszlim testvéreink..., a remény zarándokai... Igen, a mai új tanok nagyon fülbemászóak, és az "engedelmes" testvérek hamar felkapják ezeket, anélkül, hogy értenék is miről van szó...

Viszont azok a papok és szerzetesek, akik jól értik a dolgokat, de hallgatnak, a hamis sáfár félelmével élnek szívükben: "kapálni nem tudok, koldulni szégyellek." Mitévő legyek ha megszólalok és kitesznek?... Mi lesz akkor a hivatásommal?... És hogyan élek meg odakint a világban?... Nagy dolog az eskű és a fogadalom: Krisztusban magasztos hívatás, de Krisztus nélkül szövetség a halállal (Iz 28:15; Mt 5:34)...

(Lk 16:3) Az intéző így gondolkodott: mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek.

Igen. Ez bizony nagyon komoly dolog... Mindenkinek nagyon fontos az ő élete és egzisztenciája. Mihez kezdjen egy pap, vagy egy szerzetes, ha ellenkezik feletteseivel és felfüggesztik vagy laicizálják? Mi lesz akkor az ő hivatásával? Hogyan fog megélni? Nem... Ez lehetetlen... Isten ments!... Ilyen nem történhet velem (Mt 16:22)... És így szépen elaltatják a lelkiismeretüket, átformálják az ízlésüket, alkalmazkodnak az új tanokhoz, az új rendhez és trendhez... 

De a nyugtalanító kérdés az, hogy mit szól ehez az Úr Jézus, Akinek végtére is egyedül tartozunk engedelmességgel és elszámolással? A szolgájának fog tekinteni minket, vagy egy más urat szolgaló árulónak?... Elnyerem-e majd a jutalmamat, vagy ki tudja? Talán abban bízok, hogy csak ma ússzam meg, aztán majd holnap esedezem irgalomért? Hát nem ma kellene küzdeni az igazságért, hogy holnap jutalomra legyek érdemes (Mt 5:10-11)? És mi lesz a kereszt felvevésével és hordozásával (Mt 10:38)? Az Úrban van a reménységem, vagy tán a papi, szerzetesi hivatásomban? Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt (Mt 16:25)... Tán azt hiszed, hogy ez csak a világi életre vonatkozik? Bizony mondom neked, hogy bármire, ami eltérít Isten igazságától. Még a papi és szerzetesi hivatásra is, ha valaki azt bálványozza... És ha majd szembejön a végső megpróbáltatás, nem jobb igazként kirekesztve élni, mint a hamisságban felmagasztalva lenni?... Legyetek okosak, mint a kígyók, és szelidek, mint a galambok (Mt 10:16)...

Uram Jézus, Te vagy az Úr, és rajtad kívül nincsen más. Ments meg minket az elpártolástól, az árulástól és a júdási sorstól. Ámen.

Földi mennyország

Egyesek szerint van földi mennyország. Lehetséges. Meg kell valósítani. Klaus Schwab-nál és a hasonszőrű társainál ezt fenntartható fejlődésnek is nevezik...

Miután annyi pénzt halmoztak fel, hogy többször is ki tudják fizetni a világ nemzetállamait, és a bankok, a részvények meg a multinacionális korporációk eszköztárai által terelgetik az országok politikáját, meghatároztak néhány irányzatott a földi mennyország megvalósításához. Ezek közül a következők lehet kiemelni:

- Az ökológia és a zöld áttérés;

- A migráció, a nemzetek, fajok és a vallások összekeverése;

- A gender ideológia és az LMBTQ mozgalom;

- A digitális pénz és a magántulajdon felszámolása;

- Globális egészségűgy és egészségűgyi korlátozasok.

Ezek a tervek, amelyeket már látjuk, hogy megvalósulnak azokban az országokban ahol neoliberális, szabadkőmüves erők jutnak hatalomra, egy olyan világot akarnak, amelyben az emberek szigorú ökológiai követelmények között, fajilag vegyes társadalomban, vallási diverzitásban, család nélkül, szexuális sokszínűségben, pénz és magántulajdon nélkül, egészségűgyi korlátok közt tengetik életüket.

Nyilván, a társadalmak széles körei még ma is józanok, és lázadnak e modern rabszolgaság ellen, ezért hát szükség van a "soft" módszerekre is. A mindenkori gonosz császárok és királyok hamis papokat és prófétákat állítottak maguk mellé, hogy hamis spiritualitással, kihasználva az emberek istenfélelmét, engedelmességre kényszerítsék őket.

Ez így van ma is. Ezért van az, hogy az egyház tanításában manapság gyakran nem Isten országát hírdetik, hanem a Föld anyát és a teremtésvédelmet. Ezért van az, hogy az egyházi vezetés ma a békét, a befogadást, az iszlámmal való egységet és az emberi testvériséget hirdeti, megfeledkezve szentjeink és hőseink áldozatáról, meg a déli harangszóról. Megfeledkezünk a nándorfehérvári meg a lepantói csatáról, de a keresztény Európa városait és templomait muszlim tömegek gyalázzák. Ezért van az, hogy az egyházban ma megáldják azt, amit korábban égbekiáltó bűnnek tartottak, és ami természetellenes szexuális gyakorlat. Ezért van az, hogy a legmagasabb egyházi fórumoktól hallunk az univerzális, minimálisan garantált jövedelemről. Ezért van az, hogy az egyházi vezetőség a Covid járvány ideje alatt bezárta a templomokat, és a Covid oltásokat támogatta. Ezek mind a világi hatalom programjának részei, de nem Istentől valók. Ezek antikrisztusiak...

Amikor azt halljuk az egyházi vezetés magas színtjeiről, hogy egység, befogadás, testvériség, béke, tolerancia, vallások egyenlősége, teremtés védelme, stb. akkor tudhatjuk, hogy nem Isten igazságát és parancsolatait közvetítik, hanem a földi uraik programját. A mennyei Atya akarata viszont az, hogy higgyünk egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban, Aki egyedül közvetítő Isten és ember között. Rajta kívül nincs üdvösség. Az igazi próféta Őróla beszél, míg a hamis próféta a világról...

(1Tim 2:5-6) Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő Isten és az emberek között: az ember Krisztus Jézus, aki odaadta önmagát váltságul mindenkiért, hogy tanúságot tegyen a meghatározott időben.

(ApCsel 4:12) Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.

Ma a krisztuskövetők, legyenek azok papok vagy világiak, egyfajta zsibbadt állapotban szunnyadnak lelkileg, és hagyják, hogy a hamis próféták tégláról téglára kicseréljék az egyház tanítását. Ezek más isteneket imádva, egy más egyházat hoznak létre észrevétlenül, megtartva a formákat, de kicserélve a tartalmat. Krisztust emlegetik, de az nem az igazi Krisztus, hanem egy hamis krisztus (Mt 24:24)... Ezt a módszert alkalmazták a táltosok is, akik több helyen befúrakodtak annak idején a katolikusok közé...

Aki ma arra számít, hogy valaki tanítani és vezetni fogja, az bizony megszívja... Ma mindenki tud írni és olvasni. Ma a legtöbben rendelkeznek egy közepes intelektuális képességgel. Ezért ma mindenki köteles, hogy szorgosan keresse az igazságot...

(Mt 7:8) Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak.

Földi mennyországot ígérnek, de az földi pokol lesz. Földi pokol lesz, ahol nincsen tűz, mert a Szentlélek tűzét kioltják, de van Istentől való elszakadás, szellemi sötétség és gyötrelem. Ha a nagy elszakadás napjai meg nem rövidíttetnének, akkor minden test elpusztulna a gyötrelemben...

(2Thessz 2:3) Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia.

(Mt 24:22) Ha meg nem rövidülnének azok a napok, egyetlen ember sem menekülne meg. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.

Urunk Jézus, kérünk téged mi, akik az utolsó napokban születtünk, hogy irgalmazz és add nekünk kegyelmedet, hogy megmeneküljünk a ránk jövő nehéz napokban. Ámen.

             NEOM - The Line - a futurisztikus város