Hol lesz ez, Uram?

(Lk 17:22-37) A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni. Ha azt mondják majd nektek: »Íme, itt van«, »íme, ott van«; ne menjetek el és ne fussatok oda. Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján. De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék. Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába. Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított. És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek. Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit. Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Aki azon a napon a háztetőn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza. Emlékezzetek Lót feleségére. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt. Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Két asszony őröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.” Erre megkérdezték tőle: „Hol lesz ez, Uram?” Ő azt felelte nekik: „Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.”

Az Úr Jézus úgy beszélt a végső napokról, hogy szavaiban egyszerre hármas értelem sejlik fel:

1. Az ószövetségi Jeruzsálem végnapjai és a zsidók országának megszűnése;

2. Az ember életének utolsó napjai, amikor testének szentélye leromboltatik a halál által;

3. A parúzia, amikor az Úr Jézus visszatér dicsőségben, és ez a világ összeomlik és elmúlik.

Minket itt a parúziát megelőző napok érdekelnek leginkább, mert ettől függ a világ, az egyház és a mi személyes sorsunk is. Ezeket a napokat a következő jelekből ismerhetjük fel:

- Az evilági, küzdő egyház elpártolása, lerombolása és az aposztázia beállása (2Tessz 2:3);

- A szentmisék megfogyatkozása (Lk 17:22);

- A hamis próféták megsokasodása (Mt 24:11);

- A nemzetek közötti háborúk megszaporodása (Lk 21:10);

- A természeti katasztrófák gyakorisága (Jel 16:21...);

- A társadalmak összeomlása, az éhinségek, betegségek és dögvészek megjelenése (Lk 21:10-11);

- A félelmetes égi jelenségek feltűnése (Lk 21:11);

- A félelem, gyötrelem és rettegés általánossá válása (Lk 21:26);

- A krisztuskövetők globális üldöztetése (Lk 21:16)...

(Lk 21:2-28) Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, nem hagynak követ kövön, mind lerombolják.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?” Így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! – Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég! Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. Kitartástokkal megmentitek lelketeket. Amikor azt látjátok, hogy Jeruzsálemet seregek veszik körül, tudjátok, hogy bekövetkezett pusztulása. Akkor aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban, meneküljön onnan el, aki pedig vidéken, ne térjen oda vissza. Ezek a bosszú napjai lesznek, hogy beteljesedjék mind, ami meg van írva. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy lesz a gyötrelem a földön, s az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket, a pogány népek közé, Jeruzsálemet pogányok fogják tiporni, míg idejük be nem teljesedik. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.”

Amikor a tanítványok ezeket hallották, egy dolog izgatta őket: "Hol lesz ez, Uram?".  Itt a tanítványok gondolkodása hasonlít a szamariai asszony gondolkodásmódjára. A szamariai asszonyt is az érdekelte, hogy hol kell Istent imádni: azon a hegyen, vagy Jeruzsálemben? Akkor az Úr Jézus nem azt közölte, hogy hol, hanem azt, hogy hogyan kell Istent imádni...

(Jn 4:20-23) A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell.” Jézus azt felelte neki: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának.

Itt is, a tanitványok azon tűnődtek, hogy vajon Jeruzsálemben vagy Galileában fog-e mindez bekövetkezni. A végső napokról szóló részben viszont az Úr Jézus megmondta, hogy hol kell majd Istent imádni: "Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is." 

De vajon milyen testre gondolt itt az Úr Jézus? Hát világos, hogy az Ő szent testére, amelyet váltságul adott értünk, a mi bűneinkért. Milyen megható, hogy az Úr Jézus az Ő szent testét a pusztában koborló, elgyengült állatéhoz hasonlítja, amely fölött már ott keringenek a prédára leselkedő sasok. Az elgyengült állat előbb-utóbb elesik, és a sasok akkor odagyűlnek és lakmároznak a húsából. Lám, hogy egynek a halála életet ad sokaknak. Ilyen az élet kenyere is...

(Jn11:50) Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon.

(Jn 6:48-51) Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.

A Szent Testet pedig valóságosan meg kell enni, mint ahogyan a zsidók is ették egykor a mannát a pusztában. A sasok pedig a hívők, akik hisznek a legméltóságosabb Oltáriszentségben, akik az élő hit kegyelme által, a lelki magasságokban repülnek...

(Iz 40:28-31) Örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határait teremtette. Nem fárad el, és nem lankad el, bölcsessége kifürkészhetetlen. Erőt ad a fáradtnak, és az erőtlennek megsokasítja erejét. Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak, s az ifjak is megbotolva eleshetnek; de akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.

A végső napokban, a szent Eucharisztiában jelen lévő megfeszített Úr Jézus a Szűzanyára mutat: Íme, a te Anyád! (Jn19:27). Az Eucharisztiában jelen lévő, vér nélküli áldozatban, a Szűzanya az Úr Jézusra mutat: Tegyetek meg mindent, amit mond. (Jn2:5). Ez a kegyelem szüntelen körforgása, amelybe ha beleállunk, akkor megszentelődünk, megmenekülünk és bíztos útunk van a mennybe.

És itt van egy öreg székely pap tanuságtétele:

"– Hatvan év kerek évforduló, az élet újabb állomása. Miért a leghálásabb? Illetve gyémántmisés papként most is ezt a pályát választaná-e? 

– Viccesen csak annyit mondanék, hogy a gyémánt a legerősebb drágakövek egyike, a gyémántmise meg éppen az ellenkezője, azaz fizikailag a hasznavehetetlenség felé halad az ember. Ennek ellenére rendkívül hálás vagyok a Jóistennek a különleges gondviseléséért és irányításáért. Ha elölről kellene kezdeni az életet, akkor is a papi hivatást választanám, és sok mindent jobban, helyesebben tennék. Nagyon elevenen él bennem, amikor Áron püspök az ezüstmiséjén bocsánatot kért a hibáiért, gyarlóságaiért. Most valahogy így vagyok én is, de utólag mindig okosabb az ember, és az emlékek is megszépülnek. Szoktam mondogatni, hogy az örökkévalóságban is valahogy úgy lesz, hogy örömmel emlékezünk vissza a földi életünk azon eseményeire, amelyek Isten felé irányultak, és a lelket, a lelkeket táplálták. A nehézségek is megszépültek utólag, úgyhogy örömmel adok hálát Istennek, hogy annyi mindenen keresztülmentem. Tíz évvel ezelőtt Dunaszerdahelyen áldoztatás után az oltáron egy két-három centiméteres, húsra emlékeztető darabot találtam. Cikkeztek róla a lapok, hatósági vizsgálat is indult, később laboratóriumi vizsgálatok kiderítették, hogy emberi szívizomszövet volt. Aztán a közelmúltban itthon is volt egy különleges hitélményem. Mivel már nem látok jól, így a Mária Rádióban közvetített szentmisékkel egyszerre misézek. Egy felajánláskor ezt az erős belső hangot hallottam: „Egy vér vagyunk”, és erőteljesen forrónak éreztem a szentostyát. Ezek a jelek megerősítettek Krisztus valóságos jelenlétének hitében."

Forrás: Hargita Népe

A teljes interjú elérhető ITT.

A legszentebb Eucharisztia csúcsa és forrása a mi hitünknek, és a Boldogságos Szűzanya a mi Fő Közbenjárónk a mennyben. Ezek azok a szilárd alapok, amelyek meg fognak tartani minket a végső napokban.

A nehéz időkre való tekintettel a következőkre kell odafigyelni:

1. A napi szentmisén való részvétel és a szentségekhez való járulás.

2. A Szentírás napi olvasása, hogy ismerjük az Úr igéit. Ne legyünk olyanok, mint a zsidók, akiknek az Úr Jézus azt mondta, hogy: Tévelyegtek, mert nem ismeritek az írásokat (Mt 22:29).

3. A napi szent Rózsafűzér elimádkozása.

4. A heti szentségimadás gyakorlása, és a gyakori szentséglátogatás.

5. A szentelmények gyakori használata: szentelt gyertya, szenteltvíz, szentelt só és olaj.

Nem utolsó sorban, legyünk buzgók az Úr ügyéért, apostolkodjunk, evangelizáljunk és tegyük a jót, ahol csak lehet.

Uram Jézus! Áldunk és magasztalunk a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köszönjük, hogy égi anyát adtál nekünk, Édesanyádat, a Boldogságos Szűzanyát, a Szeplőtelen és mindenkor Szűz Anyát. Ámen.

A síró hölgy

Ismerek egy hittel és Szentlélekkel eltelt imádságos asszonyt (ApCsel 6:5), aki lelki barátom és, aki előrehaladott kora miatt már nem sokat alszik éjszaka. Az éjszakákat leginkább imádsággal és a Mária rádió hallgatásával tölti. Néha elmegyek hozzá, hosszasan elbeszélgetünk a lelki dolgokról és megerősítjük egymás hitét.

Az új misekönyvek bevezetése után volt, hogy ismét elmentem hozzá. Ekkor még az a helyzet volt, hogy a szentmise elején, a bűnbánati imánál, a nép automatikusan mondta a "Boldogságos, mindenkor Szeplőtelen Szűz Máriát". A pap meg a kántor igen-igen törekedett túlharsogni a híveket az új formulával, de legtöbbször zűrzavar volt ennél a résznél. Hát, most már nincs... A népek lassan megszokták az új formát, és beavultak... Szóval, abban az időben volt, amikor a "Szeplőtelen" szót kihagyták az Eucharisztikus imából...

Amint beszélgettem a lelki barátommal a hit dolgairól, ő megosztotta velem egy lelki élményét, amely nem sokkal azelőtt történt. Egy éjszaka a Mária rádiót hallgatta, a kedvenc éjszakai műsorát. Amint befejeződött az adás, nekifogott imádkozni. Ekkor hirtelen egy látomása lett. Látomásában egy nagyon szép hölgy jelent meg előtte. A hölgyön fehér fürdőköppeny volt, a fején pedig hajára csavart fehér törülköző, úgy, ahogyan az asszonyok szokták fürdés után. A hölgy nagyon sírt, az arcát könnyek áztatták és az egyik arcán egy fillérnyi fekete pötty volt. Ez a hölgy azt mondta a lelki barátomnak: Imádkozz gyermekeimért, mert elhagytak engem... Ezután pedig megjelent mellette egy tíz-tizekét éves fekete hajú gyermek. A látomás még tartott egy pár pillanatig, s aztán a hölgy és a gyermek eltüntek.

A látomás után, a lelki barátom elkezdett buzgón imádkozni, hogy az Úr világosítsa fel a látomás értelméről. Amint imádkozott, rájött, hogy a hölgy arca is, meg a gyermek arca is ismerős neki. Nemsokára meg is talalta rá a választ. Amint ezt így elmesélte nekem, bement belső szobába, és kihozott egy nagyobbacska fényképet. A kép a Medjugoriai Szűzanyát ábrázta, amely úgy készült, hogy egy zarándok lefényképezte a Szűzanya szobrát Megjugorjéban, és amikor a képet megcsináltatták, akkor annak arca valóságosan élő lett. - Ez volt az a hölgy, akit láttam - mondta nekem meghatódva. Majd odament a polchoz, és levett onnan egy könyvet. A könyv borítóján egy fekete hajú fiú képe volt. A fiú Carlo Acutis volt. - Ez volt a fekete hajú fiú...

Amint ezt elmesélte, be kellett mennem a fürdőszobába. Amint ott bent tartózkodtam, a Szentlélek megértette velem a látomás értelmét. A hölgy a Szeplőtelen Szűzanyát jelképezi. A fehér fürdőruha és fején lévő törülköző a Szeplőtelen fogantatást jelképezi, a fillérnyi fekete pötty a hölgy arcán pedig a Szűzanya Szeplőtelen fogantátása tiszteletének elhagyását. A szép hölgy azért sírt, mert a gyermekei elhagyták az igaz hitet: már nem hisznek az Eucharisztában lévő valóságos jelenlétben és a Szűzanya Szeplőtelen fogantatásában. Azért jelent meg Carlo Acutis a Szűzanya mellett, mert ő egy olyan honlap létrehozására vállalkozott, amely a világ minden egyes bejelentett eucharisztikus csodáját, valamint a katolikus egyház által jóváhagyott Mária jelenések listáját tartalmazta.

Az, hogy: Imádkozz gyermekeimért..., elsősorban a papokra vonatkozik. Látszik, hogy sok pap ma már nem hisz a legméltóságosabb Oltáriszentségben, az Úr Szent Testében és Vérében, a kenyér és a bor színe alatt valóságosan jelen lévő feltámadt Úr Jézusban. Ezért történnek a folytonos sérelmek a szentély és az Oltáriszentség ellen. 

Úgy tűnik, hogy létezik köztük néhány ki nem mondott belső követelmény: 

- A régi templomok felújításánál el kell távolítani a főoltárt és csak a szembemiséző oltár maradhat meg. Ha a műemlékvédelem engedi, a főoltár helyére ablakot kell vágni, hogy az betöltse a megüresedett helyet.

- A tabernákulumot oldalra kell helyezni, vagy a falba kell sülyeszteni, és a főhelyre a papi székeket kell odarakni.

- A megmaradt korlátokat és a térdeplőket el kell tüntetni.

- A térden való áldozást be kell tiltani.

Hogy miért vannak ezek? Hát világos. Azért, mert már nem hisznek a legszentebb Eucharisztiában lévő valóságos jelenlétben, és csak egy úrvacsorát látnak benne. Úgy tűnik meg akarnak felelni a protestánsoknak az ökumenia érdekében. 

Hasonlóképpen, sok helyen a korpuszos kereszt is eltűnt, és csak egy szimbólikus kereszt alakú minimalista ábrazolás van.

A Lourdes-i Szűzanya szobor ugyancsak eltűnik, főleg az új templomokban, mert Lourdes-ban a Szűzanya úgy mutatkozott be Szent Bernadette-nek, hogy "Én vagyok a Szeplőtelen fogantatás." Ez sem felel meg a többi felekezetnek, és útjában áll az ökumenikus törekvéseknek.

Az ökumenikus törekvések pedig nem az Egyház újraegyesítését szolgálják, mert annak egysége sohasem sérült meg (lásd a Dominus Iesus dok.), mivel az teljesen jelen van a Katolikus Egyházban, hanem egy új világvallás létrehozását. A végén pedig, minden keresztény felekezetet össze akarnak olvasztani más világvallásokkal és pogány hitekkel, hogy egy új szinkretista világvallást hozzanak létre.

A lelki barátom látomása megértette velem, hogy létezik a papság körében egy olyan áramlat, amely a legméltóságosabb Oltáriszentség és a Szeplőtelen Szűzanya ellen ténykedik. Mindez tetten érhető a új templomok kialakításaban, a régi templomok felújításában, a tabernákulum oldalra helyezésében és a szentáldozás kivitelezésében. Ennek pedig egy oka van: a hit megfogyazkozása. Ezek a papok már nem hisznek, és elhagyták úgy az Oltáriszentségben jelen lévő megfeszített Urat, mind a Szeplőtelen Szűzanyát. Ha pedig a béres elhagyja a Jó Pásztort (Jn 10:12), akkor a nyáj veszélyben van...

Imádkozzunk papjainkért, hogy megmaradjon a hitük, mert az Oltáriszentség és a Szűzanya fogja megtartani az Egyházat a mai nehéz időkben.

Emlékezzél meg ó kegyes Szűzanya Mária, hogy sohasem lehetett hallani, hogy te valakit magára hagytál volna, aki oltalmadat kérte és segítségért hozzád folyamodott. Ily bizalomtól lelkesitve sietek hozzád, ó Szüzek Szüze, tisztaságos Anya: hozzád fordulok és színed előtt én szegény bűnös sóhajtva állok. Ne vesd meg könyörgésemet, ó Anyja az örök Igének, hanem hallgass reám kegyelmesen és hallgass meg engem. Ámen.

Neo-panteista krisztológia

Meglehet, hogy erre az ú.n. fogalomra egy öntelt teológus azt fogja mondani, hogy "marhaság". Hát legyen ám, de szerintem itt nem a teológiai tudás a lényeg, hanem inkább az az aggasztó jelenség, amely kibontakozóban van manapság...

Röviden, a panteizmus egy olyan filozófiai és vallási felfogás, amely szerint Isten és a világ egy és ugyanaz; Isten nem külön áll a teremtett univerzumtól, hanem maga a mindenség. Ez ellentétben áll a teizmussal, amely szerint Isten túl van a világon, és a panteizmus Isten immanenciáját (benne levését) hangsúlyozza. A panteizmus szerint a világ egésze isteni természetű, és minden, ami létezik, Isten része vagy megnyilvánulása. 

A neo-panteizmus pedig egy olyan spiritualitás, amely a panteizmus modern formája, és azt vallja, hogy Isten és a világegyetem, illetve a természet, azonos. Ezen a nézeten belül a természet és minden létező, ami benne van, az Istent és az Istennőt (vagy isteneket és istennőket) testesíti meg, ezáltal minden spirituális értéket hordoz. Ezzel szemben áll a teizmus, amely Istent a világtól megkülönböztetett transzcendens lényként értelmezi...

(2Krón 2:5) Éppen azért kinek volna annyi ereje, hogy neki méltó házat építsen? Ha az ég s az egek ege sem bírják őt befogadni, ki vagyok én, hogy házat tudjak építeni neki, hacsak nem arra, hogy jó illatú áldozatot mutassanak be előtte.

Ebben a kontextusban az az újdonság, hogy a neo-panteizmust Krisztus feltámadásában és megdicsőülésében tárják elénk, és szerintük Isten a feltámadt és megdicsőült Krisztus által benne van minden anyagi létezőben. Így, szerintük, Őmaga benne van az atomokban, a sejtekben, és nem utolsó sorban az őslakosokban és a szegényekben. Szerintük az Úr Jézus Krisztus nem a transzcendens, természetfölötti életre támadt fel, hanem megdicsőülése által benne van minden evilági létező mélyén. Ezért a feltámadás fénye szerintük egy energia, amely ott van a dolgokban, és egyesek szerint röngensúgár-szerűen égette rá az Úr Jézus alsó fogsorának nyomát is a Torinói lepelre. 

Ha a feltámadt és megdicsőült Úr Jézus a tanítványok szeme láttára felemelkedett az égbe (ApCsel 1:9;11), ha Szent István diakónus látta a megnyílt égen át az Emberfiát odafent a mennyben, az Atyaisten jobbján (ApCsel 7:55), akkor hogyan maradhatott volna itt a teremtett világ atomjaiban? Ha itt maradt volna a világban, akkor mondta volna-e, hogy elmegyek, de visszajövök, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok...

(Jn 14:3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.

(Jn 14:28) Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: elmegyek, de majd visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam.

Az Úr Jézus, a második isteni személy, elment, hogy elküldje a harmadik isteni személyt, a Szentlelket. Általa valósul meg az, hogy az Úr Jézus Krisztus velünk lesz a világ végezetéig (Mt 28:20): a legmélóságosabb Oltáriszentségben (1Kor 11:26-27), a krisztusi közösség összejöveteleiben (Mt 18:20) és a krisztuskövetők szívében (1Kor 6:19)...

(Jn 16:7) De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok.

Ha lélek szerint élünk és nem test szerint (Róm 8:13), akkor Istenben élünk, Krisztusban a Szentlélek által, az Ő fiai vagyunk és Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint Szent Pál mondta az athéniaknak...

(ApCsel 17:28) Hiszen őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, amint az egyik költőtök meg is mondta: "Az ő gyermekei vagyunk."

Ha az Úr Jézus Krisztus az Ő feltámadásával és megdicsőülésével benne van minden létező mélyén, akkor miért sóhajtozik és vajúdik mindmáig az egész teremtett világ? A teremtett világ miért várja a test megváltását ha már részesült a megdicsőült Krisztusban?...

(Róm 8:22-24) Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Mert megváltásunk még reménybeli.

Tudjuk, hogy Krisztusnak nincs köze Béliálhoz (2Kor 6:15), és a Sátán nem tud kiegyezni Krisztussal. Ha a feltámadt és megdicsőült Krisztus benne van minden létezőben, akkor hogyan tudja megszállni az ördög a lényeket és dolgokat? Hiszen addig kell a Fiúnak uralkodnia, amig lába alá nem veti teljesen a gonoszt...

(1Kor15:25-28) Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen „mindent lába alá vetett”. Amikor arról van szó, hogy minden alá van neki vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.

Az Úr Jézus szent testének anyaga megdicsőült és felemelkedett a mennybe. Hasonlóképpen a Szűzanya teste is, meg a feltámadt régi szentek testei is, akik egykor kijöttek a sírokból és megjelentek a városban (Mt 27:53). Ő nem integrálta azokat bele ebbe a teremtett világba, hanem felemelte őket a mennybe, a természetfölötti életbe. Az utolsó napon pedig mindnyájan feltámadunk, és az üdvözültek megdicsőülten ragadtatnak el a magasba...

(Róm 8:29-30) Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, és így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette, akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.

(1Kor 15:51-52) Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk.

(1Ján 3:2) Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy amikor megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, úgy amint van.

(Mt 24:41) Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. (v.ö. Lk 17,35)

Ez a tévedés nem az Amazoniai szinódussal kezdődött, hanem már régóta ott kóvályog Dél-Amerikában és más helyeken. Innen van az, hogy bizonyos misszionáriusok szerint az őslakosokat nem kell megkeresztelni, mert ők birtokolják az ősi ismereteket. Innen van a Pachamama botrány, vagy most legutóbb a "Föld leányai" téma is. A Laudato si' a Querida Amazonia, a Földanyánk szenvedése, az ökológiai megtérés, a szentmise a teremtett világ védelméért, a jégtömb kézrátételes megáldása, stb. csak intézményesítették ezeket a tévedéseket. És ezeket leginkább olyanok hozták be az egyház hivatalos tanításába, akik Dél-Amerikából jöttek Rómába.

Valamikor a Sátán székhelye Pergamon volt (Jel 2:13), mert ott volt a hirhedt Zeusz oltár. Amikor aztán kiásták a német arheológusok és elvitték Berlinbe, megalapították a Pergamonmuseum-ot. Ekkor a Sátán odaköltözött a németekhez. És ez meg is látszik... Amikor a keresztény Európa, a középkorban, kiűzte a Sátán uralmát a pogány európai népek közül, akkor az áttelepedhetett a tengeren túlra, Dél-Amerikába. Ott vannak ma is a Sátán kegyetlen uralmának nyomai mindenhol (inka és maja szertartások áldozatai, a megalítikus kőalkotások, Nazca, stb.). Ma is igencsak félelmetes a dél-amerikai ördögimádás és az a rengeteg kegyetlen gyilkosság, amely Mexikótól Argentináig embermilliók életét követelte Dél-Amerikában. A náci Németország vezetői egy bizonyos okkult szekta tagjai voltak, és amikor elveszítették a II. Világháborút, Argentinába menekültek. Úgy néz ki, hogy ezeknek a dolgoknak gyökere a teozófia volt, Helena Blavatsky (Petrovna Blavatszkaja) okkultizmusa, majd Oroszország tévedései, amelyekről szó volt a Fatimai jelenésekben...

Úgy tűnik, hogy a legnagyobb veszélyek ma a németektől és a dél-amerikaiaktól jönnek: Németországból a hit és a szexuális erkölcs területén és Dél-Amerikából a neo-panteizmus eretnekség területén. A neo-panteista krisztológia révén ma már szinte azt mondhatjuk, hogy egyetértünk az Ősmagyar Táltos Egyházzal, amely egy kozmikus Krisztust, fény istent és istennőt hírdet, és mindenben az energiát keresi. 

A neo-panteista krisztológia visszaél Assziszi Szent Ferenc nevével, aki a természet szépségében Istent dicsőítette, a megszemélyesített Földanya szenvedését hírdeti és ökológiai megtérést követel, hogy egyfajta spirituális kommunizmust hozzon létre. Mindez beleillik a New Age és a zöld mozgalom célkitűzéseibe. A pogány bennszülött sámánok praktikáit behozták az egyházba, és úgy tűnik, hogy lassan be akarják azokat venni a szentmisébe is, mint imát a természet védelméért. Ezeknek aztán Krisztus és az univerzum egy lesz, a Szűzanya pedig Pachamama vagy Gaia formát ölt. Ez viszont nagyon úgy néz ki, mint egy káromlás. 

Aki ismeri Istent, az hallgat az igazságra, aki pedig nem, azt a tévelygés lelke vezérli...

(1Ján 4:6) Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk; aki nincs Istentől, nem hallgat ránk. Erről ismerjük meg az igazság Lelkét és a tévelygés lelkét.

Úr Jézus, Te nekünk adtad szent testedet a legméltóságosabb Oltáriszentségben, és nekünk adtad Szent Édesanyádat, a Szűzanyát, hogy a mi Anyánk legyen. Az Oltáriszentség és a Szűzanya által tarts meg minket. Ámen.

Nem politikai párt

Egy lelkiségi közösségben neo-protestáns tévtanítások ütötték fel a fejüket. Az egyik vezető tag ezt szóvá tette, és amikor ellenállásba ütközött, olyan tanításokba kezdett, amelyek rámutattak a tévedésekre, azok gyökereire és az igazságra. Ezt a közösségvezető személyes támadásnak vette. Meggyőzte a közösség befolyásosabb tagjait, akiket sikerült tévedésbe ejteni, hogy a kritikus hangot el kell hallgattatni, és ezt egy újabb ellenkezés alkalmával ki is vitelezték. A tévedéseket elutasító testvért letiltották, és többé nem szólalhatott fel a közösség előtt. Ekkor így figyelmeztetett ez a testvér: A krisztusi közösség nem politikai párt...

Igen... Az igazság nem szavazat függvénye. Nem az az igazság, amivel a legtöbben egyetértenek és, ami a legtöbb szavazatot elnyeri. Ha így lett volna, akkor Alexandriai Szent Atanáz hiába küzdött volna, és talán ma mindnyájan ariánusok lennénk. A krisztusi közösség nem politikai párt, és az igazságot nem az birtokolja, aki tekintélyesebb, vagy, akinek nagyobb befolyása van. Az igazság nem demokratikus parlamentarizmus alapján dől el, hanem a Szentlélek vezetése által. A Szentlélek viszont egyénen keresztül működik, mert az ember szívében lakózik, és az ember teste az Ő temploma (1Kor 6:19). Ezért az igazság akkor is igazság, ha csak egy ember képviseli, sőt, akkor is, ha senki sem képviseli. De az igazság mindig meg akar nyilvánulni, mert az igazság Istennek lényege, és az Úr Jézus saját magával azonosította...

(Jn 14:6) Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.

Ugyanezt a folyamatot figyelhetjük meg a texasi Strickland püspök esetében is: az igazsághoz ragaszkodott, és a krisztusi közösség, a püspöktársai, kivitelezték letiltását, eltávolítását. Sokatmondó volt az amerikai püspöki konferencia ülésén történt eset, amikor Strickland püspök felhozta a szodomita pár esetét, akiket nyilvanosan szentségekben részesítettek. A püspöktársai egy pillanatra felkapták a fejüket, elkomolyodtak, és azonnal átváltottak a következő napirendre. Ez a helyzet arra a viccre emlékeztet, amelyet a Ceausescu korszakban szoktunk volt mondogatni: Jancsi bácsi és Gyuri bácsi bementek Bukarestbe, a Román Kommunista Párt kongresszusára. A kongresszus megbeszélésein, amikor a mezőgazdaságot tárgyalták, Jancsi bácsi is szót kért. Felállt, és az kérdezte eredeti székely módra: Prima mea întrebare este: Vacã este, porc este, carne de ce nu este? ( Az első kérdésem lenni: Tehén lenni, disznó lenni, hús miért nem lenni?) A kongresszus vezetősége meghallgatta a kérdést, s utána rögtön szünetet rendelt el. A szünet után megkérdezték a pulpitusról, hogy van-e valakinek még hozzáfűznivalója. Ekkor Gyuri bácsi jelentkezett, hogy lenne neki is kérdése. Ő is kérdezett hát a székely románságával: Prima mea întrebare este: Jancsi bácsi unde este? ( Első kérdésem lenni: Jancsi bácsi hol lenni?)...

Nahát kb. ez a helyzet ma az egyházban is a püspöki konferenciákban. Habár hangoztatják, hogy az egyházmegye fölött csakis az egyházmegye püspökének van joghatósága, és a püspöki konferenciának nincs fölötte vezetői joga, mégis, a valóságban, úgy néz ki, hogy a püspöki konferencia leuralja a apostolutódok vezetői tekintélyét, akár egy politikai párt. A lobbizások, a tekintélyesebbek befolyása és a többségi szavazat dominál. És ezt nevezik ma a Szentlélek vezetésének.

A Szentlélek vezetése azonban teljesen más, és azt megláthatjuk Péter apostol esetében, amikor számonkérték tőle a zsidó testvérek a Kornéliusz házánál történt dolgokat. Ő ekkor felállt, tanuságot tett a történtekről, és erre mindenki azonnal hitt neki és egyetértettek vele. Nem volt ott vita, szavazás, és nem volt ott sem szinodalitás, sem parlamentarizmus, hanem csak a Szentlélek vezetése...

(ApCsel 11:2-4; 18) Amikor Péter visszatért Jeruzsálembe, a zsidók közül némelyek szemrehányást tettek neki: „Körülmetéletlen emberek házában jártál, és ettél velük.” Péter hozzáfogott, és sorjában elbeszélte nekik a történteket:...

Miután ezeket hallották, elhallgattak, és dicsőítették az Istent: „Tehát a pogányoknak is megadta az Isten az életre vezető bűnbánatot.”

Tehát abban az időben az emberek hittek, a Szentlélek által azonnal megértették az igazságot és egyetértettek. Ma már nem hisznek, és a Szentlélek vezetését szavazással és szinodalitással határozzák meg. Szerintük az a Szentlélek vezetése, amire elegendően szavaznak. Ha a szodomia elfogadására szavaznak, akkor szerintük az a Szentlélek vezezése. Ha az égbekiáltó bűn megáldására szavaznak, akkor az a Szentlélek vezetése. És ha majd a nők papi szolgálatara fognak szavazni, akkor szerintük az lesz a Szentlélek vezetése. Schneider, Burke, Sarah, Müller stb. írhatják, onthatják sorra a figyelmeztető könyveket, ők a szavazatokban bíznak. A kutya ugat, és a karaván halad - gondolják magukban.

Szarvak a fejen, a szentírásban, a felmagasztalást, a hatalmat és a vezető szerepet jelképezik. Izrael népe kellett volna legyen a fej, a többi nép pedig a farok, hogyha hűek maradtak volna a szövetséghez. Viszont, amikor elpártoltak az Úrtól, ők lettek a farok...

(MTörv 28:13; 44) Fejjé tesz téged az Úr, s nem farokká, s felül leszel mindenkor, nem alul, feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened parancsaira, amelyeket ma meghagyok neked, s megtartod és teljesíted őket...

Ő fog kölcsönözni neked, s nem te fogsz kölcsönözni neki; ő lesz a fej és te leszel a farok.

(Iz 9:13-14) Ezért az Úr levágja Izraelről a fejet és farkat,a pálmát és kákát egy napon: a vén és a tekintélyes a fej,és a hazugságot tanító próféta a farok.

(Dán 7:8) Figyeltem a szarvakat: egyszer csak egy újabb, kicsi szarv bújt elő közöttük, az előző szarvak közül pedig három letört előtte. Olyan szemei voltak ennek a szarvnak, mint az embereknek, és kérkedő szája volt.

Ma, amikor mindenféle világi emberek szavazása jön számításba a szinodális folyamatokban, a szarvak a fejről a farra kerülnek át. Aztán, amikor ez az új borjú elkészül (Kiv 32:4) és felnövekszik, akkor meglehet, hogy egy szörnyeteggé változik. Ezért ragaszkodjunk az apostoli folytonossághoz, a püspök krisztusi tekintélyéhez, és utasítsuk el a szinodális parlamentarizmust, mert Isten igazsága nem demokrácia kérdése, és az Egyház nem politikai párt. 

Ne nézzük az ember személyét, tekintélyét, befolyását és hatalmát, hanem azt, hogy Isten igazsága szerint cselekszik-e vagy sem. Az "Itt a piros, ott a piros" játékben nem arra kell figyelni, hogy a kupakokat kavaró mit mond, hanem arra, hogy mit tesz...

Uram Jézus, Te megígérted, hogy az Egyházadon nem vehetnek erőt a pokol kapui. Te vagy a szegletkő, amelyet megvetettek és a szilárd alap, Akiben mindig bízhatunk. Ámen.

Rendes emberek

Lévi apja szerint csak kétféle ember van. Egyszer nemes egyszerűséggel mondta: vannak rendes emberek és vannak szarházi emberek. Ő nem volt egy vallásos típus. Elvált emberként a második feleségével élt polgári házasságban, és templomba csak ritkán járt. Idős korára, a felesége unszolására, egyházilag megesküdtek, és szentségekhez is járult.

Szerinte a rendes emberek azok, akik őszinték, becsületesek, tisztességesek, szerények, kedvesek, barátságosak és jóakaratúak. A második fajta pedig azok, akik sunyik, hazugok, csalók, dölyfösek, személyválogatók, fennhéjázók és rosszindulatúak. Ő egyszerűen intézte el a dolgot a nem rendes emberekkel. Csak annyit mondot röviden: Szarházi... Nem bosszankodott, nem veszekedett, nem haragudott, hanem egyet legyintett és ment tovább.

Ha leegyszerűsítjük a dolgot, akkor láthatjuk, hogy az első és a második fajta emberek között az a különbség, hogy az elsőkben van szeretet, míg az utóbbiakban nincs. Akiben pedig megvan szetetet, azokban ott az Isten...

(1Ján 4:26) Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne.

Igen, ez ilyen... Vannak búza emberek és vannak konkoly emberek. A kettő egyűtt nő e világban, és csak a végén, az aratáskor választják őket szét az Isten angyalai...

(Mt 13:30) Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!

Hasonlóképpen, vannak jó fák is, meg rossz fák is. A jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. A jó fa nem hozhat rossz gyümölcsöt, és a rossz fa sem hozhat jó gyümölcsöt. Gyümölcseiről ismerni meg a fát...

(Mt 7:16-20) Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem. A jó fa nem teremhet rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Tehát a gyümölcseikről ismeritek fel őket.

És a legvégén nem lesz majd köztes állapot. Vagy fehér, vagy fekete lesz. Vagy jó, vagy rossz lesz. Nincs olyan, hogy veled is, meg nélküled is, vagy, ahogy a nóta mondja: se veled, se nélküled.

Az embert a szeméről lehet megkülönböztetni, mert a szem a lélek tükre és a test lámpása. A szavak hazudhatnak, a mosolygások megtéveszthetnek, de a szem az igazat mutatja. Ha egy ember szeme jó, akkor az egész teste világos lesz, és ha bejön a szobába, mintha az megvilágosodna. Ha az ember szeme rossz, akkor az egész teste sötét lesz, és ha bejön a szobába, mintha az besötétedne...

(Mt 6:22-23) A test világossága a szem. Ha tehát a szemed jó, egész tested világos lesz, de ha a szemed rossz, az egész tested sötét lesz. Ha pedig a benned lévő fény sötétség, mekkora lesz akkor a sötétség!

Ha kétségeid vannak valaki felől, nézd meg a fényképét. Takard el az arcának alsó részét, a szájat és a mosolyát. Csak a szemeit nézd. Mi látsz? Mit fejeznek ki? Milyen benyomást keltenek?

A rendes emberek szeretnek és jót cselekednek. A többiek, még ha azt is mondogatjak, hogy: "Uram, Uram!", és a templom ajtaját is "törik le", akkor is a második kategóriába kerülnek...

(Mt 7:21) Nem mindenki, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!«, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van.

Uram Jézus, kérünk Téged öntsd szívünkbe szeretetedet, hogy mi is szeressük embertársainkat, és rendes emberek legyünk. Ámen.

Több erőt, több szetetetet

Ha így törődnénk a lelkünkkel

A sarú az emberi életet és szolgálatot jelképezi. Azzal járjuk végig életünk útját, azt az Útat, amely maga az Úr Jézus (Jn 14:6). De a mi útunk mégsem nem az Úr útja (Iz 55:8), hanem egy tisztátalan út. Ezért kellett Mózesnek is levetnie saruját az égő csipkeborornál...

(Kiv 3:5) Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.”

Ez a motívum megjelenik az újszövezségben is, az utolsó vacsorán, amikor az Úr Jézus megmossa a tanítványok lábát...

(Jn 13:10) Jézus azt felelte: „Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”

Ha úgy törődnénk lelkünkkel, ahogyan ez a profi cipőpucoló tisztítja a lábbeliket, akkor szentek lennék. A linkre kattintva figyeljük meg a cipőpucoló szorgos munkáját.

Uram Jézus, velünk sem törődtek, és mi sem törődtünk másokkal. Add, hogy megmossuk egymás lábát, és megpucoljuk egymás cipőjét. Ámen.

Az Úr jósága

Isten jó. Ő egésszen jó, és Ő maga a jóság. És senki sem jó, csak egyedül az Isten...

(Mk 10:18) Jézus erre azt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten."

Ezzel az Úr Jézus két dolgot nyilatkoztatott ki indirekt módon: 1., hogy az ember nem tud jó lenni, mert bűnös, és nélkülözi Isten dicsőségét és 2., hogy Ő valóban Isten, mert Ő csupa jót csekekszik...

(Róm 3:23) Mindnyájan vétkeztek ugyanis és nélkülözik Isten dicsőségét.

(Jn 10:32) Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?”

(Lk 23:41) "Mi tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat.”

Isten valóban maga a jóság, és kell, hogy az ember áradozva magasztalja Őt mindenkor nagy jóságáért és irgalmáért...

(Zsolt 145:7-8) Nagy jóságodra emlékezve áradoznak,igazságod ujjongva éneklik. Irgalmas és könyörületes az Úr, haragra lassú, jósága nagy.

Az Úr jósága a teremtésben

Az Úr mindent jónak teremtett. De nemcsak jónak teremtett, hanem az eredeti szentség állapotában mindent az Ő dicsőségének köntösébe öltöztetett. Kezdetben Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Mivel minden a vízből jött elő, ezért mindent Isten Lelke borított be...

(Ter 1:2) A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.

(2Pét 3:5) De ezek szándékosan tagadják maguk előtt, hogy az ég ősidőktől fogva volt, és a föld is azóta, hogy Isten szavára a vízből és a víz által létrejött.

A teremtés napjai után Isten látta, hogy mindaz, amit teremtett jó, és amikor az embert megteremtette, látta, hogy az nagyon jó (Ter 1). Aki csupa jót tesz, az jó. De mivel Istenről van szó, Ő nem csak jó, hanem Ő maga a jóság.

Az Úr jósága a protoevangéliumban

Amikor az első emberpár bűnbe esett, akkor Isten Lelke visszavonult, az ember és a teremtett világ eveszítette az isteni dicsőség ruházatát, és hirtelen mezítelenek lettek. Akkor nem azt mondta az Úr Ádámnak és Évának, hogy gyertek elő a fügebokorból, kérjetek bocsánatot és mindent visszacsinálok olyanra, amilyen előtte volt, hanem egy jobb tervet közölt velük: a protoevangéliumot...

(Ter 3:14-15) Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.”

Ha Isten csak úgy simán megbocsájtotta volna az ősbűnt, és minden helyreállított volna, ahogyan előtte volt, akkor az egész egy ördögi körré változott volna. De az Úr egy jobb tervet készített az ember számára és közölt vele akkor: Mivel az őskígyó az asszony által rabolta el Istentől az embert és a teremtett világot, ezért az Úr az Asszony, vagyis a Szűzanya által és az Ő Szent Fia, Jézus Krisztus által hozza el a szabadulást. Az asszony itt hármas jelentésű: 1. Éva, aki minden élő anyja (Ter 3:20) és, aki engedetlenségével beengedte a bűnt a világba (ugyanakkor a minden asszonyt is jelenti); 2. a Szűzanya, Mária, aki igenjével és engedelmességével világra hozta a Megváltót; és 3. az Egyház, a Menyasszony, a Vőlegény jegyese, amely kínok között szűli befele gyermekeit, rettegve, nehogy a sárkány felfalja őket már születésük ideje alatt...

(Jel 12:6) Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét.

Az Úr jósága abban látszik meg, hogy amikor mi valamit elrontunk, akkor Ő nem csak szimplán visszaállítja a korábbi állapotot, hanem egy magasztosabb színtre emeli. Az első emberpár elveszítette az eredeti szentség állapotát, de a Jézus Krisztusba vetett hit által, az Ő a mennyei dicsőségbe emel minket, ahol olyanok leszünk, mint Isten angyalai, és hasonlítani fogunk az Úr Jézusra, mert látni fogjuk Őt úgy, amint van, és Isten szent színe előtt élhetünk az örök boldogságban. Péter apostol háromszor tagadta meg az Úr Jézust, és az Úr, az Ő nagy jóságában, háromszor kérdezte meg Pétert, hogy szereti-e Őt, majd rábízta a juhok és a bárányok legeltetését...

(Jn 21:16) Majd másodszor is megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz-e engem?” Azt felelte: „Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek!” Erre azt mondta neki: „Legeltesd juhaimat!”

(1Ján 3:2) Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, úgy, amint van.

Az Úr jósága a megtestesülésben

Amikor Izrel népe elérkezett a Sínai hegyhez, az Úr alászált a hegyre nagy harsonazengéssel, tűzzel és füstölgéssel. A nép nem közelíthetett, mert, aki átlépett egy bizonyos határt, az szörnyethalt...

(Kiv 29:18-21) Füstölgött az egész Sínai hegy, mert az Úr tűzben szállt le rá. Úgy szállt belőle a füst felfelé, mint az olvasztókemencéből, és erősen rengett az egész hegy. A harsonazengés pedig csak növekedett és egyre erősebben szólt. Mózes beszélt és Isten válaszolt neki. Miután az Úr leszállt a Sínai hegyre, a hegy csúcsára, fölhívta Mózest a hegy tetejére. Amikor felment, az Úr azt mondta neki: „Menj le, és figyelmeztesd a népet, hogy kedve ne kerekedjék átlépni a határt, hogy megnézze az Urat, mert akkor igen sokan elvesznek belőlük!

Akkor az Úr megígérte, hogy Prófétát támaszt majd közülük, akire a népnek hallgatnia kell. De az a Próféta olyan lesz, akitől nem kell majd rettegni, mert hasonló lesz mindenben a néphez...

(MTörv 18:18-19) Prófétát támasztok majd nekik a testvéreik közül, hozzád hasonlót, s annak a szájába adom szavaimat, hogy elmondja nekik mindazt, amit parancsolok nekik. Aki az ő szavára, amelyet az én nevemben szól, hallgatni nem akar, azon majd én bosszút állok.

És az idők teljességében, eljött ez a Próféta, a Messiás, az Úr Jézus Krisztus, Aki Máriától született Betlehemben. Ekkor már a népnek nem kellett rettegnie, amikor megközelítette az Urat, és a pásztorok elgyönyörödve térdelték körbe a betlehemi jászolt, hogy megtekintsék Üdvözítőjüket. Mária, József, az angyalok kórusa és a pásztorok, mind megtapasztalták a gügyögő Úr jóságát...

(Lk 2:15-16) Miután az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amiket az Úr hírül adott nekünk.” Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet.

Az Úr jósága a betlehemi jászolnál jelenik meg leginkább. Ott mindenki térdre ereszkedik és elérzékenyül...

Az Úr jósága az Ő hosszantűrésében és irgalmasságában

Mi emberek hamar igazságot akarunk tenni. Ez alapjában véve nem lenne rossz, mert az igazság nélkülözhetetlen a békéhez, és mivel a mi időnk korlátozott, ezért mi igazságot szeretnénk tenni minél hamarabb. De egyfelől az Úr időt ad mindenkinek a megtérésre, másfelől pedig csak Ő tud igazságosan ítélni, mivel Ő valóságos Isten és valóságos ember. Mint Isten, Ő mindent tud a ember életéről és, mint ember, mindent átérez az emberi kondícióból. Ezért csakis az Úr Jézus az igazságos bíró, és egyedül Ő méltó az ítélkezéshez. Ezért hagyta meg nekünk, hogy soha ne ítélkezzünk...

(Jn 5:22) Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet...

(Mt 7:1) Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket.

(Róm 2:3-4) Azt hiszed talán, te ember, hogy kibújhatsz Isten ítélete alól, ha elítéled azokat, akik ilyeneket tesznek, amikor magad is ugyanazt műveled? Avagy semmibe veszed, hogy Isten végtelenül jó, türelmes és elnéző, s nem jut eszedbe, hogy irgalma bűnbánatra akar vezetni?

Az Úr jósága az Ő hosszantűrésében és irgalmában érhető tetten. Milyen gyakran és sokszor bántjuk meg Őt, és Ő csendben vár ránk, vár a mi megtérésünkre, belátásunkra és bűnbánatunkra. Amikor pedig a bűnbánat könnyei borítják arcunkat, Ő szelíden átölel és megvigasztal minket. A tékozló fiú, amikor hazaérkezik, nem szidást kap, hanem atyai ölelést, új köntöst, drága gyűrűt és ünnepi lakomát...

(Lk 15:20-24) Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett, és megkerült. Erre vigadozni kezdtek.

Ezekért adunk hálát mindenkor az Úrnak, mert Ő örökké jó, irgalma örökkévaló...

(Zsolt 106:1) Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert irgalma örökkévaló!

Milyen csodálatos vagy

Hogyan mondhatnám el
Milyen csodálatos vagy,
Miképp festhetném le,
Dicsőséged milyen nagy.

Ki foghatná fel elmével,
Milyen magas a Te trónod,
Hogyan mérhetné a vízcsepp,
Végtelen nagy óceánod.

Ha az ember eléd állna,
Dörgő, zúgó szavaidra,
Arcát temetné a porba,
S elbújna egy egérlyukba.

De ha este letelepszik,
A tűz mellé sirdogálva,
Melléülsz és átkarolod,
Vigasztalod kezét fogva.

Ne keseregj, higgyél, bizzál,
Bűneid megbocsájtattak,
Holnap szavam szerint járjál,
Élet útjára kaptatlak.

Uram, jöjj el énhozzám is,
Ma is várlak, úgy kivánlak,
Fogd a kezem, vigasztalj meg,
Bátorsággal bizakodjak.

Az Úr jósága a mennyei dicsőségben

Péter, Jakab és János apostolok már a Tábor hegyén megtapasztalták az Úr jóságát az Ő színeváltozásakor. Annyira jó volt, hogy örökké ott maradtak volna...

(Mt 17:4) Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.”

De Pál apostol is olyannak írja le az Úr jóságát a mennyei dicsőségben, mint amilyent szem nem látott, fül nem hallott és ember fel nem foghat...

(1Kor 2:9) Hanem, ahogyan megírták: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt.”

Uram Jézus, hálát adunk nagy jóságodért. Köszönjük, hogy helyet készítettél nekünk, hogy ahol Te vagy, mi is ott lehessünk, és örökké örvendezhessünk nagy jóságodban. Ámen.