Lyukat láttam a falban

(Ez 8:5-13) Így szólt hozzám: „Emberfia, fordítsd tekintetedet észak felé!” Észak felé fordítom tekintetemet, s lám, az oltár kapujától északra a féltékenység bálványa állt, egészen a bejáratnál. Így szólt hozzám: „Emberfia, látod mit művelnek? Szörnyűség, amit Izrael háza itt végbevisz, miatta el kell hagynom szentélyemet. De látsz még szörnyűbb dolgokat is.” Ezután elvitt a templomtér bejáratához. Körülnéztem, és egy lyukat láttam a falban. Így szólt hozzám: „Emberfia, törd át a falat!” Áttörtem a falat és ajtó tűnt elő. Ekkor azt mondta: „Lépj be és lásd azt a szörnyűséget, amit itt művelnek.” Bementem és körülnéztem: a falak körös-körül tele voltak mindenféle csúszómászó és visszataszító állat ábrázolásával és Izrael háza bálványainak képeivel. Izrael házának vénei, hetven férfi állt a bálványok előtt – köztük Safán fia, Jaazanjahu is –, s mindegyiknek füstölő volt a kezében, és szállt a tömjén füstje. Akkor ezt mondta nekem: „Láttad, emberfia, mit művelnek a sötétben Izrael házának vénei, ki-ki a maga képekkel díszített szobájában? Azt mondják: Az Úr nem lát minket, az Úr magára hagyta országát.” Majd így szólt hozzám: „Látsz még szörnyűbb dolgokat is, amiket művelnek.”

Mire való egy lyuk a falban? Hát mire... Arra, hogy leskelődjenek rajta. Elég csak az Arany ember című regényben Tímea szobájára gondolunk, ahol a Szent György kép egyik elmozdítható mozaikján keresztül figyelték a szobát, lám hogyan csalja meg az asszony a férjét.

Kisgyerek koromban nagymamámnál voltam a nyári időszakban. Az udvaron volt egy homokozó, ahol egyedül szoktam játszani. A szomszédban volt egy idegesítő szőke kislány, aki mindig csúfolkodott velem a deszkakerítésen keresztül. Egy alkalommal, amint ott játszodtam a homokozóban, ismét odajött és csúfolt engem. Ekkor észrevettem, hogy az egyik kiesett fenyőfabog lyukján keresztül leskelődik utánam. Amint megláttam a hamis szemét, azonnal ragadtam egy marék homokot és odavágtam a lyukhoz. Az eredmény azonnal meghallatszott: szörnyű rívás és sivalkodás lett. Nemsokára át is vonult az anyuka a bőgő kislányával, hogy számonkérjék rajtam az esetet. Nagymamám váltig szabadkozott, hogy sajnálja és meg fog büntetni engem, de amint elmentek, láttam rajta, hogy élvezte az esetet.

Hát így van a templom esetében is. Ott is vannak bizonyos dolgok, de ne leskelődjünk a lyukon keresztül, nehogy por vagy szálka menjen a szemünkbe. Ez csakis a próféta dolga. Amint az ószövetségben Izráel népének vénei a bálványoknak hódoltak, úgy ma is egyes főpapok démonokat szolgálnak, mert semmi új nincs a nap alatt...

(Préd 1:9) Ami volt, ugyanaz lesz majd, és ami történt, ugyanaz fog történni, mert nincs semmi új a nap alatt.

Mindezeket a mi érdekünkben íródtak meg, mert ami megtörtént egykor Izrael népével, az meg fog történni a lelki Izraellel is, ami a kereszténység (Róm 2:29).

Nagy Szent Gergely pápa megírta a A lelkipásztorság törvénykönyve művében, hogy milyennek kell lennie annak, aki püspökséget vállal. De hol vagyunk mi már attól? Ma már ott tartunk, hogy a püspökök többsége teljesen megbízhatatlan...

A püspök iránti bízalom hiánya nem tiszteletenség, hanem önvédelem. Tiszteljük a hivatalát, püspöki trónját és süvegét Krisztusért, de ugyanakkor nem bízunk meg az ő személyében, mert tettei hamisak. Amint az Úr Jézus mondta a zsidó irástudókról és farizeusokról...

(Mt 23:2-3) Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítószékében ülnek. Tartsátok és tegyétek meg tehát mindazt, amit mondanak, de tetteiket ne kövessétek, mert mondják ugyan, de nem teszik.

Ma már hiába megy az ember egy püspökhöz igazságért. Az mindig a bűnös, korrupt, parázna, pedofil vagy eretnek paptársát fogja védeni. Amint a népmondás is tartja: Varjú a varjúnak ne vájja ki a szemét...

Az elmúlt évtízed tiszta vizet öntött a pohárba. A püspökök döntései és hallgatásai egyértelművé tették, hogy hol is tartunk. Ma már nem kell lyukat keressünk a templom falába, hogy meglássuk minek és kinek hódolnak...

Hát akkor lássuk kronológiai sorrendben mindazokat a heterodox dolgokat, amelyek napvilágot láttak az egyházban:

1. A családszinódus, ahol összekötötték az elváltak és újraházasodott párok és a homoszexuális párok problematikáját, mintha a homoszexuális párok házasságban élnének és családot alkotnának. Itt arról szavaztak, hogy lehet-e őket szentáldozásban részesíteni.

2. Az Amoris Laetitia, ahol kiskaput nyitottak az elváltak és újraházasodottak szentségekhez való járulásához, és ezáltal sok elvált hívő újraházasodása előtt is.

3. Az Amazonászi szinódus, a Pachamama színjáték Vatikánban és a Laudato si', amely felélesztette az új panteizmust, és a pogány sámánista szertartást bevitte a templomba.

4. A Fratelli tutti és az Abu-Dhabi dokumentum, amely minden embert, aki felebarátunk, testvérnek nyilvánit vallási szempontból, Krisztus nélkül.

5. Az assziszi békeimák, a vallások közötti párbeszédek és a szingapuri szinkretista botrány, ahol minden vallást egyenlőnek és Istenhez vezető útnak mondtak, semmibe véve Krisztus egyedüli megváltói mivoltát.

6. A Covid-19 időszakában hozott intézkedések: a templombezárások Rómában, a szentmise látogatások felfüggesztése világszinten, a szentségek kiszolgáltatásának megtagadása, az erkölcstelen módszerekkel előállított vakcinák támogatása, az oltakozások kötelezése Vatikánban, az világegyház minden szintjén alkalmazott többi Covid rendelkezések, mielőtt még az állami törvények előírták volna, stb.

7. A homoszexuálisok bátorítása, a LMBTQ mozgalmak egyházi elfogadása, a Fiducia Supplicans dokumentum, a pride-féle felvonulás átengedése a 2025-ös szentkapun, a de facto homoszexuális házasságkötések katolikus templomokban, stb.

8. Az újfajta mise bevezetése a teremtés védelméért, a zöld ideológia támogatasa és a jégtömb kézrátételes megáldása.

9. Az antikrisztusi világi sztárok koncertje a Szent Péter téren, és a világ dicsőítése az egyház szívében.

10. A keresztény nagyböjt és a ramadan összevegyítése, a kereszténység és az iszlám összeboronálása, mintha valami köze lenne Krisztusnak Béliállal.

Ez csak néhány példa a sok közül, amelyek bizonyítják, hogy nem bízhatunk meg a püspökeinkben. Senki, vagy alig egy páran tiltakoztak, hallaták szavukat. De nem minden püspök egyformán felelős. Van, aki aktívan megrontja a hitet és az egyházat; van, aki gyáva és menti az írháját; van, aki tutyi-mutyi, nem tudja mit kellene tennie; és van, aki vak, elhiszi ezeket a borzalmakat.

Ma a püspökök nagy része nem vezet senkit és semmit, hanem csak félrevezet. Magukat legeltetik (Ez 34:10). Érvényes, amit az Úr Ezekielnek mondott: Emberfia, látod mit művelnek? Szörnyűség, amit Izrael háza itt végbevisz, miatta el kell hagynom szentélyemet. 

Igen. Az Úr Jézusnak el kell hagynia szentélyét. Szent Fausztina nővérnek is megmondta, hogy két nővér fajtalanságot művel a rendben. Ha nem hagyják abba, akkor kivonul a kolostorból. Ez így van ma is... 

2020 március 14.-én, a Covid világjárvány kezdetekor, amikor imádkoztam a templombezárásokért, azt kaptam a szívemben, hogy ezért vér fog folyni. Ha a templombezárásokért Ukrajnában annyi vér folyt, akkor a püspökök testületi elpártolásáért mi fog következni? Ma már láthatjuk: gátlástalan és kegyetlen állami vezetők, esztelen és pusztító háborúk, a világgazdaság és az ellátási láncok elakadása, stb. Mi jön ezután? Hát az, amit az Úr Jézus előre megmondott...

(Lk 21:10-12) Azután ezt mondta nekik: Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Földindulások lesznek, sok helyen dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket.

Ismertem egykor egy szent életű sekrestyés asszonyt. Gyerektelen volt és jó munkahelyen dolgozott. Amikor elhívták sekrestyésnek, nem merte visszautasítani az állást, holott kevesebb lett a fizetése, mert azt érezte, hogy az Úr Jézus hívta el őt oda. Az évek folyamán olyan terheket raktak rá a plébánián, hogy ráment az egészsége. Egyfajta fehér mártiromságot szenvedett el. Amikor odahaza panaszkodott a férjének, az egyszerűen csak annyit mondott neki: Cigánnyal és pappal ne foglalkozz!... Én akkor megütköztem a sekrestyés asszony beszédén, mert annyira szent életű volt, hogy még az ördöggel is szembenézett. De végső soron igaza volt... Tiszteld a püspököt és a papot Krisztusért, a hivatala miatt, de tartsd távol magad tőle, mert a közelsége csak botránkozást és bajt okoz. Ha lyukat látsz a falban, nagyon gyorsan távózz, mielőtt még bajod esne...

Uram Jézus, senki sem lehet pap, ha Te nem hívod meg őt. Ő Alter Christus, és mi ezért tiszteljük őt, de nem követjetjük botrányait. Add kérünk nekünk különleges vezetésedet, hogy el ne vesszünk. Ámen.

Aki VAN

(Kiv 3:13-14) Mózes ezt mondta Istennek: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz és így szólok hozzájuk: Atyáitok Istene küldött, akkor majd megkérdezik: Mi a neve? – mit feleljek erre?” Isten ezt válaszolta: „Én vagyok, aki vagyok.” Azután folytatta: „Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.”

Aki VAN... Nem az, aki tegnap volt, nem az, aki holnap lesz, hanem az, Aki örökké most van, Aki ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, mert az Úr az örök jelen és az örök változatlan. Ő teljesen mozdulatlan, minden mozgó mozgatója és minden változó változtatója. Ő pedig nem más, mint az Úr Jézus Krisztus, amint a szent író vallja levelében: Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké...

(Zsid 13:8) Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma, és mindörökké.

Vasárnapi szentmisén voltunk. Az igeliturgia, a homília meg az imák a misének kb. 85 %-át tették ki. Az áldozati liturgia olyan rövid volt, mintha csak átnyargaltunk volna rajta. Régen, még emlékszem, hogy az áldozati liturgia hosszabb ideig tartott és méltóságteljesebb volt. Akkor, mintha még az idő is kissé megállt volna...

Szent Pió atya miséiről azt beszélik, hogy olyanok voltak, mintha ott az idő nem is létezett volna, mintha idő és a tér feletti lett volna. Annyira hatásosak voltak a szentmiséi, hogy az emberek már reggel 5 órakor ott tolongtak a templom ajtaja előtt, hogy amikor kinyissák, berohanjanak és egy helyhez jussanak az első padokban. Pedig a reggeli szentmiséken nem volt homília. Nem a cifra prédikációért gyúródtak az emberek, hanem valami olyansmiért, amiről azt mondták, hogy olyan, mintha e világon kívül lennének. Érezték a levegőben és a szívükben az Örökkévaló jelenlétét...

(Mt 18:20) Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

Az ember valóban tunya lény. Időre van szüksége, hogy ráhangolódjon a szentre, hogy lelkét összeszedje a föld porából és az örökkévalóhoz emelje. Ha az áldozati liturgiát néhány perc alatt végigtrappolják, akkor az ember nem tud hozzá felemelkedni. Akkor a Feltámadott szent testének és vérének megjelenése a konszekrációban csak úgy elvonul mellette. Sőt, akkor tán a miséző pap sem realizálja, hogy milyen nagy dolog történik a kezei között...

A szent áldozat bemutatásában, a konszekració által, a feltámadt Úr Jézus Krisztus szent teste és vére jelenik meg valóságosan. A tulajdonságok kicserélése által, Ő részesül emberségünkből, hogy mi részesülhessünk istenségéből. Ez pedig abban nyilvánul meg, hogy az áldozati liturgia alatt megérezzük lélekben az idő és tér feletti állapotot. Megérezzük Őt, Aki mindig VAN. Ilyenkor, ha az ember lelke felkészült és emelkedett, akkor mintha kizuhanna hátrafele önmagából, így eltávolodva saját testétől, hogy eszkatologikus távlatból szemlélje a szent cselekményt és környezetet. És azért van ez, mert az átváltoztatásnál, az úrfelmutatásnál és a szentáldozásnál az ember valóban találkozik a Feltámadottal, Aki örökké él, és elővételezi a feltámadást meg az örökkévalóságot. Azzal találkozik, Aki VAN, Aki örökké van...

Sokan vannak, akik eljárnak a vasárnapi szentmisére, vagy akár még hétköznapi misékre is, de közönyösek az áldozati liturgia iránt. Meghallgatják és dicsérik a prédikációkat, de nem járulnak szentáldozáshoz. Nem áldoznak, vagy azért mert bűnben élnek, vagy azért, mert közönyösek. Óh, ha tudnák, ha csak egyszer megéreznék, hogy milyen csodálatos, hogy milyen édes az Úr... Soha többé nem múlasztanák el a szentáldozást. Így hamar megtérnének, lemondanának bűnös ragaszkodásaikról és alkalmassá tennék magukat a Vele való egyesülésre...

A VAN megtapasztalása a szentmisében nem attól függ, hogy ki mennyire szent, hanem ez kegyelem kérdése. Egy frissen megtért is, aki először gyónta meg bűneit, és még csak akkor indult el a megszentelődés útján, pont úgy megtapasztalhatja, mint az, aki évtizedek óta halad az életszentség útján. A lényeg az Isten iránti forró szeretet az Úr Jézus Krisztusban. Minél inkább szeretjük az Úr Jézust, annál inkább egyesülünk az Ő Szent Szívével, amelyben egyesül az Ő valóságos istensége a valóságos emberségével. A szentáldozásban, egy rövid időre, ténylegesen egyesülünk a feltámadt Úr Jézus Krisztus Szent Szívével, és az egyesülés által Ő elvisz minket a mennyei Atya ölére...

(Jn 14:6) Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.

Egy idő után már teljesen közömbös, hogy melyik pap milyen szépen prédikál. Egy idő után már minden ismerős lesz, és az emberi szavak többé nem elegendőek. Az Úr Jézus nagy szeretetét kívánva, az ember türelmetlenül várja az áldozati liturgiát, amikor a pap lehívja a Szentlelket, és kimondja az átváltoztatás szavait: Ez az Én testem... Ez az Én vérem... A szent áldozatba való belekapcsolódás által a hívő szíve eltelik Szentlélekkel, felemelkedik és betelik szent gyönyörűséggel és örömmel. Ez pedig nem más, mint eszkatológiai távlat, az örök boldogság előíze...

Uram Jézus, Te ugyanaz vagy tegnap, ma és mindörökké. Egyesítsd szívünket a Te Szent Szíveddel, hogy eljussunk a mennyei Atya kebelére. Ámen.