Az önmegtartóztatásról

Akik hisznek az Úr Jézusban és megtérnek, vagy csak egy erkölcsösebb életre vágynak, előbb-utóbb eljutnak az önmegtartóztatás kérdéséhez. Sokan úgy gondolják, hogy az önmegtartóztatás akarat kérdése, és az, az akaraterő feljesztésére is való. És van benne valami, hiszen a Fájdalmas rózsafűzér bekezdésében azt imádkozzuk, hogy: Aki akaratunkat tökéletesítse...

Azonban, az emberi akarat olyan, mint az elvek megtartása. Valaki egyszer azt mondta: Az elvek olyanok, mint az ember vizelete, mindenki addig tartja, ameddig bírja. Tehát az önmegtartóztatás, alapjában véve, nem akarat kérdése, hanem a szeretet dolga.

Az Úr Jézus annyira szeretett minket, hogy önmagát adta értünk, kínhalált szenvedett a kereszten és megváltott minket a halálból. Őt nem csak úgy simán elfogták, Ő nem csak az akkori gonosz zsidók áldozata volt, hanem Ő saját akaratából adta át magát a kereszthalálra. Amikor pedig a kereszten ott volt megfeszítve, azzal provokálták, hogy ha Ő a Messiás, Izrael Királya, akkor szálljon le a keresztről...

(Mt 27:42) Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki.

Sokan sokféleképpen magyarázzák, hogy mitől szenvedett leginkább az Úr Jézus: van, aki a testi fájdalmakat emeli ki, és van, aki a világ bűnei által misztikus módon okozott nagy keresztet emeli ki. Azonban, ott volt az Úr Jézus óriási önmegtartóztatása is, ami által fenn maradt a kereszten, hogy értünk kínhalált szenvedjen. Mert igen... Az Úr Jézusnak megvolt rá a hatalma, hogy leszálljon a keresztről. Ezt akarta elérni a világ fejedelme (Jn 14:30), hogy meghiúsítsa a megváltást, és ezt szajkózták a zsidók is a kereszt alatt, akik az ördög fiai voltak (Jn 8:44; 1Ján 3:10): Ha Isten Fia vagy, mentsd meg magad, szállj le a keresztről, és akkor elismerünk téged (Mt 27:40)...

Az Úr Jézus mindig ura volt az eseményeknek. Názáretben az Úr Jézust meg akarták ölni, mert nem beszélt a nép szája íze szerint. Megragadták, kihurcolták a városból a szakadék szélére, hogy letaszítsák onnan, de Ő, mivel úgy akarta, átment közöttük és eltávozott. Hogyan?...

(Lk 4:29) Fölkeltek, kihurcolták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek a peremére, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák. Ő azonban áthaladt köztük, és eltávozott.

Az Úr Jézus belelátott az emberek gondolataiba, és azok olyanok voltak neki, mint egy nyitott könyv...

(Mt 9:4) Jézus látta gondolataikat és így szólt: „Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben?"

Amikor felment Jeruzsálembe, ott is el akarták fogni, de nem tudták, mert Ő nem engedte meg, mivel még nem jött el az Ő órája. Hogyan?...

(Jn 7:30) Ekkor szerették volna elfogni, de senki sem emelte rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.

Az Úr Jézus, az Ő isteni természete szerint, teljesen ura volt az eseményeknek, a megváltás történetének.

Tehát az Úr Jézus önként ment a kereszthalálra, és önként maradt megfeszítve is a kereszten, mígnem be nem teljesedett a megváltás műve. Ő önként tette le az életét, hogy aztán a feltámadásban újra felvegye azt...

(Jn 19:30) Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét.

(Jn 10:17) Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem életemet, hogy ismét fölvegyem.

Tehát az önmegtartóztatás ősmintája a megfeszített Úr Jézus Krisztus a kereszten. Nem saját akaratunk erejéből kell gyakorolnunk az önmegtartóztatást, hanem az Úr Jézus iránti szeretetből. Az önmegtartóztatás nem egy akaraterőt fejlesztő gyakorlat, hanem a Szentlélek műve, Aki megadja a szívünkbe a Krisztus iránti szeretetet.

Az ember önmagától képtelen hosszútávon önmegtartóztató életet élni. A Sátán nagyon ért ahoz, hogyan kísértse meg az embert, hogy az feladja elveit és kiessen a jó elhatározásának akaratából...

(1Kor 7:5) Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös akaratból egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat; azután legyetek ismét együtt, hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivel nem tudtok önmegtartóztatásban élni.

A Szentlélek ajándéka az istenszeretet. Hiszen Isten előbb szeret minket, azért, hogy mi viszontszerethessük Őt. Aki pedig szereti a Fiút, az azt is szereti, Aki Őt elküldte a világba...

(1Jn 4:19) Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.

(Jn 14:9) Jézus így válaszolt neki: Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát. 

(Jn 5:23) ...hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogy az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte.

Tehát az önmegtartóztatás ereje az Úr Jézus Krisztus iránti szeretet, amelynek lángja ott lobog a krisztuskövető szívében. Ez a szeretet sarkallja aztán arra, hogy Urát és Mesterét utánozva megfeszítse magát ennek a világnak és a testi élvezeteknek...

(Róm 6:11) Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban.

(Róm 12:1) Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti észszerű istentiszteletetek.

(Kol 3:5) Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás

Tehát az önmegtartóztatás nem emberi erőlködés eredménye, hanem a Szentlélek gyümölcse, amely megterem a keresztény ember szívében és életében...

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény.

Ma sokan vitatkoznak az erkölcsről, az önmegtartóztatásról, a cölibátusról, stb. Más mércéket akarnak felállítani, megszabni... Legyenek házasodott papok, legyen női papság, legyen elismert homoszexuális szeretet, stb... De senki sem állíthat fel más mércét, mint amit az Úr Jézus, az Ő igéje által és választott apostola, Szent Pál szavai által állított fel...

(Tit 1:7-9) A püspöknek ugyanis, mint Isten intézőjének, feddhetetlennek kell lennie, nem kevélynek, nem haragosnak, nem iszákosnak, nem verekedőnek, nem rút haszonlesőnek, inkább vendégszeretőnek, jóakaratúnak, józannak, igaznak, szentnek, önmegtartóztatónak, aki helytáll a hiteles tanítás megbízható végzésében, hogy az egészséges tanítás alapján képes legyen bátorítani is, és azokat, akik ellentmondanak, megcáfolni.

Kérjük a Szentlelket nap mint nap, hogy növekedjünk az Úr Jézus szeretetében. Dédelgessük szívünkben az Úr Jézust és gyönyörködjünk folyvást Őbenne. Minden nap találjunk okot arra, hogy még jobban szeressük Őt. Ez a szeretet vezet el majd az önmegtartóztatásra, amely nem önmagáért van, hanem az Úr Jézusért.

Jézusom bízok Benned! Imádlak, magasztallak, dicsöítlek és mindenek fölött szeretlek Téged. Ámen.