Az önmegtartóztatásról

Akik hisznek az Úr Jézusban és megtérnek, vagy csak egy erkölcsösebb életre vágynak, előbb-utóbb eljutnak az önmegtartóztatás kérdéséhez. Sokan úgy gondolják, hogy az önmegtartóztatás akarat kérdése, és az az akaraterő feljesztésére is való. És van benne valami, hiszen a Fájdalmas rózsafűzér bekezdésében azt imádkozzuk, hogy: Aki akaratunkat tökéletesítse...

Azonban az emberi akarat olyan, mint az elvek megtartása. Valaki egyszer azt mondta: Az elvek olyanok, mint az ember vizelete, mindenki addig tartja, ameddig bírja. Tehát az önmegtartóztatás, alapjában véve, nem akarat kérdése, hanem szeretet kérdése.

Az Úr Jézus annyira szeretett minket, hogy önmagát adta értünk, kínhalált szenvedett a kereszten, és megváltott minket a halálból. Őt nem csak úgy simán elfogták, Ő nem csak az akkori gonosz zsidók áldozata volt, hanem Ő saját akaratából adta át magát a kereszthalálra. Amikor pedig a kereszten volt megfeszítve, azzal provokálták, hogy ha Ő a Messiás, Izrael Királya, akkor szálljon le a keresztről...

(Mt 27:42) Másokat megmentett, de magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael királya, szálljon le a keresztről, s akkor hiszünk neki.

Sokan sokféleképpen magyarázzák, hogy mitől szenvedett leginkább az Úr Jézus: Van, aki a testi fájdalmakat emeli ki, és van, aki a világ bűnei által misztikus módon okozott nagy keresztet emeli ki. Azonban ott volt az Úr Jézus óriási önmegtartóztatása is, ami által fenn maradt a kereszten, hogy értünk kínhalált szenvedjen. Mert igen... Az Úr Jézusnak megvolt rá a hatalma, hogy leszálljon a keresztről. Ezt akarta elérni a világ fejedelme (Jn 14:30), hogy meghiúsítsa a megváltást, és ezt szajkózták a zsidók is a kereszt alatt, akik az ördög fiai voltak (Jn 8:44; 1Ján 3:10): Ha Izrael királya vagy, mentsd meg magad, szállj le a keresztről, és akkor elismerünk téged...

Az Úr Jézus mindig ura volt az eseményeknek. Názáretben az Úr Jézust meg akarták ölni, mert nem beszélt a nép szája íze szerint. Megragadták, kihurcolták a városból a szakadék szélére, hogy letaszítsák onnan, de Ő, mivel úgy akarta, átment közöttük és eltávozott. Hogyan?...

(Lk 4:29) Fölkeltek, kihurcolták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek a peremére, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák. Ő azonban áthaladt köztük, és eltávozott.

Az Úr Jézus belelátott az emberek gondolataiba, és azok olyanok voltak neki, mint egy nyitott könyv...

(Mt 9:4) Jézus látta gondolataikat és így szólt: „Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben?"

Amikor felment Jeruzsálembe, ott is el akarták fogni, de nem tudták, mert Ő nem engedte meg, mivel még nem jött el az Ő órája. Hogyan?...

(Jn 7:30) Ekkor szerették volna elfogni, de senki sem emelte rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.

Az Úr Jézus, az Ő isteni természete szerint, teljesen ura volt az eseményeknek, a megváltás történetének.

Tehát az Úr Jézus önként ment a kereszthalálra, és önként maradt megfeszítve is a kereszten, mígnem be nem teljesedett a megváltás műve. Ő önként tette le az életét, hogy aztán a feltámadásban újra felvegye azt...

(Jn 19:30) Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét.

(Jn 10:17) Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem életemet, hogy ismét fölvegyem.

Tehát az önmegtartóztatás ősmintája a megfeszített Úr Jézus Krisztus a kereszten. Nem saját akaratunk erejéből kell gyakorolnunk az önmegtartóztatást, hanem az Úr Jézus iránti szeretetből. Az önmegtartóztatás nem egy akaraterőt fejlesztő gyakorlat, hanem a Szentlélek műve, Aki megadja a szívünkbe a Krisztus iránti szeretetet.

Az ember önmagától képtelen hosszútávon önmegtartóztató életet élni. A Sátán nagyon ért ahoz, hogyan kísértse meg az embert, hogy az feladja elveit és kiessen a jó elhatározásának akaratából...

(1Kor 7:5) Ne tartózkodjatok egymástól, legfeljebb közös akaratból egy időre, hogy az imádságnak szenteljétek magatokat; azután legyetek ismét együtt, hogy a sátán meg ne kísértsen titeket, mivel nem tudtok önmegtartóztatásban élni.

A Szenlélek ajándéka az istenszeretet. Hiszen Isten előbb szeret minket, azért, hogy mi viszontszerethessük Őt. Aki pedig szereti a Fiút, az azt is szereti, Aki Őt elküldte a világba...

(1Jn 4:19) Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.

(Jn 14:9) Jézus így válaszolt neki: Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát. 

(Jn 5:23) ...hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogy az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az Atyát sem tiszteli, aki őt küldte.

Tehát az önmegtartóztatás ereje az Úr Jézus Krisztus iránti szeretet, amelynek lángja ott lobog a krusztuskövető szívében. Ez a szeretet sarkallja aztán arra, hogy Urát és Mesterét utánozva megfeszítse magát ennek a világnak és a testi élvezeteknek...

(Róm 6:11) Ti is úgy tekintsétek tehát magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban.

(Róm 12:1) Kérlek tehát benneteket, testvérek, Isten irgalmasságára, hogy adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti észszerű istentiszteletetek.

(Kol 3:5) Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás

Tehát az önmegtartóztatás nem emberi erőlködés eredménye, hanem a Szentlélek gyümölcse, ami megterem a keresztény ember szívében és életében...

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény.

Ma sokan vitatkoznak az erkölcsről, az önmegtartóztatásról, a cölibátusról, stb. Más mércéket akarnak felállítani, megszabni... Legyenek házasodott papok, legyen női papság, legyen elismert homoszexuális szeretet, stb... De senki sem állíthat más mércét, mint amit az Úr Jézus, az Ő igéje és választott apostola, Szent Pál állított fel...

(Tit 1:7-9) A püspöknek ugyanis, mint Isten intézőjének, feddhetetlennek kell lennie, nem kevélynek, nem haragosnak, nem iszákosnak, nem verekedőnek, nem rút haszonlesőnek, inkább vendégszeretőnek, jóakaratúnak, józannak, igaznak, szentnek, önmegtartóztatónak, aki helytáll a hiteles tanítás megbízható végzésében, hogy az egészséges tanítás alapján képes legyen bátorítani is, és azokat, akik ellentmondanak, megcáfolni.

Kérjük a Szentlelket nap mint nap, hogy növekedjünk az Úr Jézus szeretetében. Dédelgessük szívünkben az Úr Jézust és gyönyörködjünk folyvást Őbenne. Minden nap találjunk okot arra, hogy mégjobban szeressük Őt. Ez a szeretet vezet el majd az önmegtartóztatásra, ami nem önmagunkért van, hanem az Úr Jézusért...

Jézusom bízok benned! Imádlak, magasztallak, dicsöítlek és mindenek fölött szeretlek Téged. Ámen.