Hol lesz ez, Uram?

(Lk 17:22-37) A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni. Ha azt mondják majd nektek: »Íme, itt van«, »íme, ott van«; ne menjetek el és ne fussatok oda. Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján. De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék. Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába. Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított. És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek. Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit. Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Aki azon a napon a háztetőn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza. Emlékezzetek Lót feleségére. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt. Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Két asszony őröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.” Erre megkérdezték tőle: „Hol lesz ez, Uram?” Ő azt felelte nekik: „Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.”

Az Úr Jézus úgy beszélt a végső napokról, hogy szavaiban egyszerre hármas értelem sejlik fel:

1. Az ószövetségi Jeruzsálem végnapjai és a zsidók országának megszűnése;

2. Az ember életének utolsó napjai, amikor testének szentélye leromboltatik a halál által;

3. A parúzia, amikor az Úr Jézus visszatér dicsőségben, és ez a világ összeomlik és elmúlik.

Minket itt a parúziát megelőző napok érdekelnek leginkább, mert ettől függ a világ, az egyház és a mi személyes sorsunk is. Ezeket a napokat a következő jelekből ismerhetjük fel:

- Az evilági, küzdő egyház elpártolása, lerombolása és az aposztázia beállása (2Tessz 2:3);

- A szentmisék megfogyatkozása (Lk 17:22);

- A hamis próféták megsokasodása (Mt 24:11);

- A nemzetek közötti háborúk megszaporodása (Lk 21:10);

- A természeti katasztrófák gyakorisága (Jel 16:21...);

- A társadalmak összeomlása, az éhinségek, betegségek és dögvészek megjelenése (Lk 21:10-11);

- A félelmetes égi jelenségek feltűnése (Lk 21:11);

- A félelem, gyötrelem és rettegés általánossá válása (Lk 21:26);

- A krisztuskövetők globális üldöztetése (Lk 21:16)...

(Lk 21:2-28) Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, nem hagynak követ kövön, mind lerombolják.” Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor fognak ezek bekövetkezni? És mi lesz a jel előtte?” Így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Sokan jönnek az én nevemben, s mondják: Én vagyok. És: Elérkezett az idő! – Ne kövessétek őket. Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Ilyeneknek kell előbb történniük, de ezzel még nincs itt a vég! Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen. De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak, és börtönbe vetnek, királyok és helytartók elé hurcolnak a nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket, hogyan védekezzetek. Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani nektek. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. Nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De nem vész el egy hajszál sem fejetekről. Kitartástokkal megmentitek lelketeket. Amikor azt látjátok, hogy Jeruzsálemet seregek veszik körül, tudjátok, hogy bekövetkezett pusztulása. Akkor aki Júdeában van, fusson a hegyekbe, aki a városban, meneküljön onnan el, aki pedig vidéken, ne térjen oda vissza. Ezek a bosszú napjai lesznek, hogy beteljesedjék mind, ami meg van írva. Jaj a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy lesz a gyötrelem a földön, s az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Kard élén hullanak el, és fogságba hurcolják őket, a pogány népek közé, Jeruzsálemet pogányok fogják tiporni, míg idejük be nem teljesedik. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek meghalnak a rémülettől, és a világra zúduló szörnyűségek várásától. Az egek erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőben, nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor ez teljesedésbe kezd menni, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok ideje.”

Amikor a tanítványok ezeket hallották, egy dolog izgatta őket: "Hol lesz ez, Uram?".  Itt a tanítványok gondolkodása hasonlít a szamariai asszony gondolkodásmódjára. A szamariai asszonyt is az érdekelte, hogy hol kell Istent imádni: azon a hegyen, vagy Jeruzsálemben? Akkor az Úr Jézus nem azt közölte, hogy hol, hanem azt, hogy hogyan kell Istent imádni...

(Jn 4:20-23) A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell.” Jézus azt felelte neki: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, amit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának.

Itt is, a tanitványok azon tűnődtek, hogy vajon Jeruzsálemben vagy Galileában fog-e mindez bekövetkezni. A végső napokról szóló részben viszont az Úr Jézus megmondta, hogy hol kell majd Istent imádni: "Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is." 

De vajon milyen testre gondolt itt az Úr Jézus? Hát világos, hogy az Ő szent testére, amelyet váltságul adott értünk, a mi bűneinkért. Milyen megható, hogy az Úr Jézus az Ő szent testét a pusztában koborló, elgyengült állatéhoz hasonlítja, amely fölött már ott keringenek a prédára leselkedő sasok. Az elgyengült állat előbb-utóbb elesik, és a sasok akkor odagyűlnek és lakmároznak a húsából. Lám, hogy egynek a halála életet ad sokaknak. Ilyen az élet kenyere is...

(Jn11:50) Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon.

(Jn 6:48-51) Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.

A Szent Testet pedig valóságosan meg kell enni, mint ahogyan a zsidók is ették egykor a mannát a pusztában. A sasok pedig a hívők, akik hisznek a legméltóságosabb Oltáriszentségben, akik az élő hit kegyelme által, a lelki magasságokban repülnek...

(Iz 40:28-31) Örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határait teremtette. Nem fárad el, és nem lankad el, bölcsessége kifürkészhetetlen. Erőt ad a fáradtnak, és az erőtlennek megsokasítja erejét. Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak, s az ifjak is megbotolva eleshetnek; de akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.

A végső napokban, a szent Eucharisztiában jelen lévő megfeszített Úr Jézus a Szűzanyára mutat: Íme, a te Anyád! (Jn19:27). Az Eucharisztiában jelen lévő, vér nélküli áldozatban, a Szűzanya az Úr Jézusra mutat: Tegyetek meg mindent, amit mond. (Jn2:5). Ez a kegyelem szüntelen körforgása, amelybe ha beleállunk, akkor megszentelődünk, megmenekülünk és bíztos útunk van a mennybe.

És itt van egy öreg székely pap tanuságtétele:

"– Hatvan év kerek évforduló, az élet újabb állomása. Miért a leghálásabb? Illetve gyémántmisés papként most is ezt a pályát választaná-e? 

– Viccesen csak annyit mondanék, hogy a gyémánt a legerősebb drágakövek egyike, a gyémántmise meg éppen az ellenkezője, azaz fizikailag a hasznavehetetlenség felé halad az ember. Ennek ellenére rendkívül hálás vagyok a Jóistennek a különleges gondviseléséért és irányításáért. Ha elölről kellene kezdeni az életet, akkor is a papi hivatást választanám, és sok mindent jobban, helyesebben tennék. Nagyon elevenen él bennem, amikor Áron püspök az ezüstmiséjén bocsánatot kért a hibáiért, gyarlóságaiért. Most valahogy így vagyok én is, de utólag mindig okosabb az ember, és az emlékek is megszépülnek. Szoktam mondogatni, hogy az örökkévalóságban is valahogy úgy lesz, hogy örömmel emlékezünk vissza a földi életünk azon eseményeire, amelyek Isten felé irányultak, és a lelket, a lelkeket táplálták. A nehézségek is megszépültek utólag, úgyhogy örömmel adok hálát Istennek, hogy annyi mindenen keresztülmentem. Tíz évvel ezelőtt Dunaszerdahelyen áldoztatás után az oltáron egy két-három centiméteres, húsra emlékeztető darabot találtam. Cikkeztek róla a lapok, hatósági vizsgálat is indult, később laboratóriumi vizsgálatok kiderítették, hogy emberi szívizomszövet volt. Aztán a közelmúltban itthon is volt egy különleges hitélményem. Mivel már nem látok jól, így a Mária Rádióban közvetített szentmisékkel egyszerre misézek. Egy felajánláskor ezt az erős belső hangot hallottam: „Egy vér vagyunk”, és erőteljesen forrónak éreztem a szentostyát. Ezek a jelek megerősítettek Krisztus valóságos jelenlétének hitében."

Forrás: Hargita Népe

A teljes interjú elérhető ITT.

A legszentebb Eucharisztia csúcsa és forrása a mi hitünknek, és a Boldogságos Szűzanya a mi Fő Közbenjárónk a mennyben. Ezek azok a szilárd alapok, amelyek meg fognak tartani minket a végső napokban.

A nehéz időkre való tekintettel a következőkre kell odafigyelni:

1. A napi szentmisén való részvétel és a szentségekhez való járulás.

2. A Szentírás napi olvasása, hogy ismerjük az Úr igéit. Ne legyünk olyanok, mint a zsidók, akiknek az Úr Jézus azt mondta, hogy: Tévelyegtek, mert nem ismeritek az írásokat (Mt 22:29).

3. A napi szent Rózsafűzér elimádkozása.

4. A heti szentségimadás gyakorlása, és a gyakori szentséglátogatás.

5. A szentelmények gyakori használata: szentelt gyertya, szenteltvíz, szentelt só és olaj.

Nem utolsó sorban, legyünk buzgók az Úr ügyéért, apostolkodjunk, evangelizáljunk és tegyük a jót, ahol csak lehet.

Uram Jézus! Áldunk és magasztalunk a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köszönjük, hogy égi anyát adtál nekünk, Édesanyádat, a Boldogságos Szűzanyát, a Szeplőtelen és mindenkor Szűz Anyát. Ámen.