A sarú az emberi életet és szolgálatot jelképezi. Azzal járjuk végig életünk útját, azt az Útat, amely maga az Úr Jézus (Jn 14:6). De a mi útunk mégsem nem az Úr útja (Iz 55:8), hanem egy tisztátalan út. Ezért kellett Mózesnek is levetnie saruját az égő csipkeborornál...
(Kiv 3:5) Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.”
Ez a motívum megjelenik az újszövezségben is, az utolsó vacsorán, amikor az Úr Jézus megmossa a tanítványok lábát...
(Jn 13:10) Jézus azt felelte: „Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”
Ha úgy törődnénk lelkünkkel, ahogyan ez a profi cipőpucoló tisztítja a lábbeliket, akkor szentek lennék. A linkre kattintva figyeljük meg a cipőpucoló szorgos munkáját.
Uram Jézus, velünk sem törődtek, és mi sem törődtünk másokkal. Add, hogy megmossuk egymás lábát, és megpucoljuk egymás cipőjét. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése