Számot fognak adni

Ha valaki püspökségre törekszik, jó dolgot kíván. De a püspökség bizony felelőséggel is jár...

(1Tim 3:1) Igaz beszéd ez: Aki püspökségre törekszik, jó dolgot kíván.

Pál apostol arra kéri a híveket, hogy legyenek engedelmesek a püspökökkel szemben, mert nagy az ő felelősségük. Ők azok, akik őrködnek a nyáj fölött, hogy megőrizzék az igaz hitet és a tiszta erkölcsöt. Ők fognak számot adni a rájuk bízott lelkekért, és felelniük kell ha netán elvesznek az ő hanyagságuk miatt...

(Zsid 13:17) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hiszen úgy őrködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért, hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra.

Volt egyszer egy álmom: Azt láttam álmomban, hogy az egyik ismerős püspök, aki közismerten nagyon alázatos ember, feszülettel a kezében vezette a hívek sokasságát, a mögötte vonuló nagy tömeget. Amint így haladt a menet, elérkeztek egy nagyon magas szürke kőfalhoz. De az a nagy szürke kőfal nem állította meg őket, mert volt alatta egy pár centis rés és ott szépen áthaladtak. Láttam belülről, hogy a fal résének teteje olyan sima volt fölöttük, mint egy terem plafonja, és ők úgy haladtak át rajta, mint valami liliputiak egy folyosón. Erre fel én is követni akartam a menetet, de ekkora már normál méretem lett, és nem fértem át a résen a fal alatt. Ekkor fogtam egy csákányt és elkezdtem ütni a falat, hogy ajtót vágjak rajta magamnak, de az lehetetlennek tűnt, mert a kő nagyon kemény volt.

Ez az álom jól szemlélteti az alázatot és az engedelmességet. Az engedelmes és alázatos hívő könnyen bejut Isten országába és Isten felmagasztalja őt. Nem lehet bejutni Isten országába önerőből, valakinek gondolva magunkat. És így, ez az álom intő jel lett számomra.

Isten mentsen, hogy engedetlenek legyünk a püspökkel szemben. Amikor háborgunk, nem azért háborgunk, mert engedetlenek és gőgösek akarunk lenni, hanem azért, mert az Urat és az Ő Egyházát éri sérelem. Ilyenkor nem rólunk van szó, hanem az Úrról és a tömérdek kiszolgáltatott lélekről.

Ha engedelmesen követünk egy püspököt, akkor az vagy a mennybe vezet minket, vagy a gödörbe. Ezért kell jól megnézni, hogy kit és miért követünk, nehogy vak vezessen világtalant...

(Mt 15:14) Hagyjátok őket: vakoknak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezeti a vakot, mindketten gödörbe esnek.

Mára kihalt az egyházban a kritikus szemlélet. Az idők folyamán megszokták az emberek, hogy az egyház mindig az igazság oszlopa volt. Ma már sokan látják, hogy valami nincs rendben, de mintha meg lennének babonázva, bénán szemlélik a dolgokat, mint a béka a kígyót, mielőtt az lenyelné...

A püspök nem azért van, hogy némán szemlélje az eseményeket. Nem azért van, hogy a saját tisztségét óvja. Ő azért van, hogy vigyázzon a hívekre. Amikor a sötétség erői támadnak az országra, elsősorban az ő felelőssége megfújni a harsonát (Ez 33:3). Ha valaki nem hallgat a harsona szavára, az magára vessen, de ha nem fújja meg a harsonát, akkor az elveszett hívek "vére" az ő lelkén szárad.

Milyen kellemetlen, hogy a búzgó hívek sokassága elmarasztaló dolgokat kell mondjon egy püspökről. Ennek nem kellene így lennie. Hiszen ők szeretik az Egyházat, és szeretik a püspököt is. Nem akarnak sem engedetlenek, sem kevélyek lenni. De ha választani kell az Úr Jézus, az Ő törvényei és a püspök között, akkor az Urat fogják választani.

Sok szallóige van, amely a püspökök hallgatását elítéli, de nem akarunk ítélkezni, hanem megértően együttérzünk. Felfogjuk, hogy nem könnyű egy ilyen döntést meghozni. Mit szólnak a püspöktársak? Mit szól a püspöki konferencia? Mit szól majd a Vatikán? S akkor hogy élek meg?... Hát igen. Nem könnyű a texasi Strickland püspök példáját követni...

Talán nincs is szükség hősökre meg mártírokra, csak egy kis igaz beszédre és igazságra. Olyan nehéz kimondani és tanítani az igazságot? Vagy talán azon tűnődnek, mint Pilátus, hogy mi az igazság? Akkor miért tanultak annyit, miért lelkigyakorlatoztak egy életen át? Vagy talán olyanok, mint akiket Pál apostol elmarasztalt?...

(2Tim 3:7) ...akik mindig tanulnak, de az igazság ismeretére soha el nem jutnak.

És ha közönségesebbre fogjuk a dolgokat: végül is, mire kapják a fizetésüket meg az eltartást? (1Kor 9:11-14)...

Nyakunkon az erkölcsi relativizmus, a vallási szinkretizmus, a primitív természetimádás, a klerikális marxizmus, a felszabadítási teológia, a "neo-panteista krisztológia", a kegyelmi eszközök ideológiai manipulálása, stb, és sokan még mindig egy triumfalista egyházat vizionálnak. Szerintük a társadalommal van baj, holott a társadalmi bajok az egyháziak bűneiből fakadnak.

Egyesek szerint a vatikáni Pachamama szertartás engedte be a nagy démont az egyházba, a démon hozta ránk a Covid járványt, a templombezárások hozták el a háborút, és a a szentkapú meggyalázása hozza el az Asszony halálát és feldarabolását. Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen fog támadni, haború és éhinség lesz sokfelé, de ez még csak a fájdalmak kezdete...

(Mt 24:7-8) Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Sokfelé éhínség lesz és földrengés. De mindez csak a fájdalmak kezdete lesz.

Lehet méltatlankodni, lehet vállat vonogatni, de Isten igéje mindenképp be fod teljesedni: számot fognak adni... De nemcsak a püspökök, hanem mi is mindnyájan. Csak nem mindegy, hogy ki és miért.

Ezért hát gondolja meg mindenki, aki püspökséget kívánt és kapott, hogy a pozícióját félti-e jobban, vagy a saját lelkét...

Uram Jézus, bevallom, hogy nagyok a hiányosságaim az alázatosság és engedelmesség terén. Irgalmazz nekem és add kegyelmedet, hogy alakuljak át a Te Szent Szíved szerint. Ámen.