A gyávák

Arról, hogy a gyávaság Istennek nem tetsző dolog, sőt, súlyos bűn, alig esik szó a szentírásban. Mégis, a szentírás legvégén, a Jelenések könyvében, az utolsó ítéletnél, ez a bűn az első helyen szerepel...

(Jel 21:8) A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál.

Ki a gyáva? Aki fél? Mi a gyávaság? Félelem? Nem. A félelem természetes dolog, és a bátorság legyőzi a félelmet. A kiscica is remeg a félelemtől, amikor veszélyben van, de azért herreg, támad és karmolja az erősebbet. Ugyanígy, a félős ember is tud hős lenni. 

Van emberi bátorság és van a Szentlélektől kapott bátorság. Péter apostolnak elpárolgott az emberi bátorsága nagycsütörtök éjjelén a főpap udvarában, de Pünkösdkor, miután leszállt rá a Szentlélek, bátran kiállt a nép elé, hogy tanuságot tegyen a feltámadt Jézus Krisztusról (ApCsel 2:14). És ez az a bátorság, amely Isten szeretetéből táplálkozik (1Ján 4:18), és amely elvitte őt Rómába, egésszen a mártiromságig.

Nem az a gyáva, aki fél és küzd a félelmével, hogy tanuságot tegyen Jézus Krisztusról, hanem az, aki tudatosan hallgat, tudatosan nem veszi szájára az Úr nevét, hogy ne érje őt hátrányos megkülönböztetés és bántalom. Ezért van az, hogy az Úr Jézus megköveteli az Őmellette való tanuságtételt és az áldozatot...

(Mt 10:32-33) Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt, aki a mennyekben van.

(Mt 16:25) Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt.

Milyen módjai vannak a tanuságtételnek, illetve milyen formái vannak a gyávaságnak? Erre leginkább a rossz példakra való rámutatással lehet válaszolni.

Gyáva az, aki:

- hivatalból kellene képviselnie az Úr Jézust, de ódszkodik kimondani az Ő Szent Nevét, nehogy az zavarja egyesek fülét;

- hivatalból kellene képviselnie az Úr Jézust, de bizonyos helyeken leveszi vagy elrejti a mellkeresztjét;

- hivatalból kellene képviselnie a keresztény társadalmat, de letakarja a keresztény szoboralkotásokat egy muzulmán küldöttség fogadása alkalmával;

- hivatalból kellene képviselnie Krisztus egyházát a világban, de szégyelli viselni a papi vagy szerzetesi ruhát az utcán;

- nem mer felszólalni az igazság mellett a közösségben, tudván, hogy minden igazságtalanság bűn;

- nem mer ellenkezni feletteseivel, a hatalmasokkal, amikor azok bűnre kötelezik őt;

- minden becstelenséget bevállal, csakhogy megőrizhesse pozíciójat és életét;

- nem mer tanuságot tenni hitéről és mindarról a jóról, amit Isten cselekedett az ő életében, nehogy a többiek kizárják körükből;

- megtagadja az Úr Jézust szóval vagy tettel, amikor gazdagsággal kecsegtetik vagy retorziókkal fenyegetik;

- beszédében eltompítja a bűn tényét és enyhíti annak súlyosságát, hogy ne érintse őt a vétkesek bosszúja;

- járvány idején fél megérinteni másokat, hogy a szentségeket kiszolgáltassa;

- fél meglátogatni a betegeket és a nyomorultakat... Stb...

Láthattuk már az egyház legmagasabb szintjeiről, hogy nem köszönnek már a Dicsértessék a Jézus Krisztus! katolikus keresztény köszöntéssel, hanem azt mondják: Jó napot! 

Láthattuk már, hogy van olyan püspök, aki nem vallja, hogy apostolutódként Jézus Krisztust képviseli, beszédében még csak ki sem ejti az Úr Jézus Krisztus Szent Nevét, hanem csak egy humánus, emberek iránti karitatív szeretet képvisel.

Lárhattuk már, hogy egy vatikáni többezer szavas dokumentumban, amelyet az egyház tekintélyével adnak ki, egyszer sem szerepel az Úr Jézus Krisztus Szent Neve.

Láthattuk már, hogy az Úr Jézus Krisztus keményebb szavait milyen gyakran elhallgatják vagy eltusolják, csakhogy megnyerjék maguknak az embereket.

Ezek a dolgok mind gyávaságból fakadnak, mert az ilyenek nem akarnak konfliktust vállalni az Úrért. Ezek olyanok, mint a köves helyre hullott magok (Mt 13:20-21). Amíg jól mennek a dolgok, addig sütkéreznek az Úr szeretetében, de amikor elérkezik az üldöztetés ideje, egyhamar megbotránkoznak. Boldog, aki soha meg nem botránkozik...

(Mt 11:6) Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.

Manapság meg lehet említeni Istent, egyfajta istent, csak épp Jézus Krisztus Szent Nevét ki ne ejtsd a szájadon. Ha kimondod Jézus nevét, az emberek arca és tekintete egyből elváltozik. A világ szelleme megfeszül bennük, és azonnal ellenségesen reagálnak. Igen, mert csak Őáltala van útunk a mennyei Atyához, csak őbenne van üdvösség és bejutás a mennybe. Ezt a gonosz nem türheti...

(Jn 14:6) Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.

Elérkezett a hitvallás ideje az egyházon belül. Manapság már nem a pogányok előtt kell tanuságot tenni, hanem az eltévelyedett keresztények előtt. Ma már nem a római császárok fognak mártiromságra vetni, hanem meglehet, hogy az egyház előljárói. Nem a zsinagógákból zárnak ki (Jn 16:2), hanem az egyházi törvénykönyv kánonjaival súlytanak. Ez is egyfajta nérói gyávaság és hatalommal való visszaélés. A hitvallóknak, tanuságtevőknek, igazaknak és szenteknek ma már nincs helyük a polcon. Ma a gyáváké és a talpnyalóké a piedesztál... 

Bátorítsuk és buzdítsuk egymást, amíg tart a ma, nehogy tolvajként lepjen meg minket az a nap.

Uram Jézus, add nekünk a bátorság lelkét, hogy meg ne rendüljünk és az éberség lelkét, hogy bele ne aludjunk a várakozasba. Ámen.