Kettő az egyben

Athanasius Schneider kazahsztáni püspök drámai fellépéssel sürgette, hogy a hitet aláásó dokumentumokat vonják vissza, többek között a Fiducia Supplicans dokumentumot is... 

De vajon lehetséges, hogy megtörténjen?

A mesterterv

Habár a Fidicia Supplicans, I. fejezet, 5. pontja, azzal kezdi, hogy az azonos neműek kapcsolatait nem lehet megáldani, végül sok érvelés után, a III. fejezet, 31. pontjában, mégis az azonos nemű párok megáldásánal köt ki. Ugyanakkor, ha jobban megnézzük a III. fejezet, 31. pontját, akkor láthatjuk, hogy az azonos nemű párok elé a "szabálytalan helyzetű párok" vannak odabiggyesztve. Tehát kettő egyben... 

Mivel a dokumentum fő hatása a homoszexuális párok megáldása, mert hát erre kapta fel a fejét a fél világ, ezért egyértelmű, hogy a szabálytalan helyzetű (heteroszexualis) párok megemlítése itt egy lépcsőfok, egy ugródeszka a nyilvánvaló cél felé. Ez is egy pár, az is egy pár... Mit számít a nemük. Az egyik rendellenes pár bevezeti és támogatja a másikat... Hát nem elmés?...

A szabálytalan helyzetű párok, pl. a elvált és újraházasodott heteroszexuális párok odaillesztése pedig egyből az Amoris Laetitia dokumentumot juttatja eszünkbe, amelyre egyébbként hivatkozik is a Fiducia Supplicans. Amúgy, azzal a dokumentummal is sok botrány volt, amint tudjuk, az elváltak és újraházasodottak szentségekhez való járulásának kérdésében. 

Az Amoris Laetitia a Család szinódus végeredménye, és ha visszaemlékezünk a 2014-es családszinódusra, akkor nem hagyhatjuk ki azt se, hogy ott a homoszexuálisok helyzetéről is szavaztak. Tehát már ott szorosan összekötötték a család kérdését a homoszexualitás kérdésével, és társították a munka során a szabálytalan kapcsolatú párok témáját az azonos nemű párok témájával. Tehát kettő az egyben...

Ha figyelembe vesszük azt a sok fura egyházi gesztust, manővert, húzavonát, amit véghezvittek ezekben az években a homoszexuálitás kérdésében (főleg a Hittani Diszkatérium és a német püspökök között), akkor láthatjuk, hogy ez egy tíz éves folyamat volt, ami a Család színódus bejelentésével kezdődött, és a Fiducia Supplicans kibocsájtásával fejeződött be. Minden, ami eközben történt: kétértelmű gesztusok, kijelentések, propaganda, viták, személyi leváltások, kinevezések, levelek, dokumentumok, stb, ezek mind egy-egy tégla volt ebben a tíz éves mestertervben. És meglett... 

Egy ilyen megvalósult tervet nem lehet ám veszni hagyni!... Amit egyszer bevettek az egyház dokumentumai közé, azt soha többé nem vonják vissza, hanem a továbbiakban arra fognak építkezeni. Így volt ez a Nostra Aetate dokumentummal is. Csak egy irányadó dokumentum volt, és idővel szinkretizmusá nőtte ki magát. 

Ezek alapján várható, hogy egy bizonyos idő után, lesz még folytatása a Fiducia Supplicans-nak. Valószínűleg mégis csak lesz egy liturgikus rituális áldás, ami a homoszexuálisok egyházi házasságát fogja jelenteni. Hiszen már láthattuk a német püspökökkel történt dolgokból, hogy végül úgyis azt teszik, amiről korábban azt állították, hogy nem lehet. Ez náluk a fejlődés...

A dokumentum csalásai

A Fiducia Supplicans dokumentumban egy sor átlátszó csúsztatás és szemfényvesztés van: miért lehet azt, amit nem lehet; két pár egy csomagban; az áldás tárgya; az áldás lehetetlensége; visszaélés és manipulálás; a kimagyarázás megfoghatatlansága...

1. Miért lehet azt, amit nem lehet

A dokumentum szépen kifejti, hogy miért nem lehet megáldani az azonos nemű párok kapcsolatait, hogy nem lehet azokat összemosni a házasság szentségével, a férfi és a nő teremtett kapcsolatával, hogy aztán végül mégis csak oda lyukadjon ki, hogy meg lehet azokat áldani. Felsorakoztatja mind az ellenérveket, de csak azért, hogy a tiltakozóknak megmutassa: Hát nézd, mi ezeket mind végigtárgyaltuk... A hosszan kifejtett magyarázat lényege a liturgikus rituális áldás és a népi spontán áldás közötti különbség, minthogyha kétféle kegyelemáradás létezne, és kétféle képpen lehetne Isten szent színe elé járulni. Isten az aki áld, de szerintük az Ő kegyelme másképpen árad ki az ünnepélyes áldásnál, és másképpen a spontán áldásnál...

2. Két pár egy csomagban

A Család szinódustól kezdve, a szabálytalan helyzetű párok és az azonos nemű párok mindig együtt vannak tárgyalva, minthogyha a kettőnek köze lenne egymáshoz. Mindenki előtt világos, hogy a szabálytalan helyzetű párok heteroszexuális, különböző nemű, paráznaságban vagy házasságtörésben élő egyének, míg az azonos nemű (homoszexuális) párok, fajtalanságban és égbekiáltó bűnben élő azonos nemű egyének. Azért van a kettő egybekötve, hogy az első típusú pár jobb társadalmi és egyházi elfogadottsága bevezesse és tompítsa a második típusú pár botrányát (különben tárgyalhatna csak homoszexuális beállítottságú egyénekről). Csak az a baj, hogy egy dolog a törvénytelen kapcsolatban élő férfit és nőt látni csókolózni, és teljesen más dolog két meleg férfit (vagy nőt) látni csókolózni...

3. Az áldás tárgya

Úgy állítják be, mintha az áldás tárgya a homoszexuális hajlamú istenkereső ember lenne. T.i. mindent meg lehet áldani, így a melegeket is, hogy segítsék őket járásukban Isten felé. De akkor miért azonos nemű párokat áldanak meg, és miért nem homoszexuális hajlamú egyéneket, külön-külön? Akkor valójában mit áldanak meg? Hát nyilvánvaló, hogy az azonos nemű párok közötti kapcsolatot. Azt viszik az Úr színe elé spontán módon. Az viszont egy parázna és fajtalan kapcsolat, ami Isten előtt bűn és utálatosság (Lev 20:13; Róm 1:27).

4. Az áldás lehetetlensége

A dokumentum úgy állítja be, hogy ezek az áldások "sajátos és innovatív hozzájárulást nyújtanak" és "valódi fejlődést jelentenek". Ez nyilván csak szemfényvesztés, és arról szól, hogy "nyeljétek le a békát"...

Isten először, mint Teremtő mutatkozott be az embernek. Ő teremtette az egész világot és a természetet. A természet pedig úgy lett megteremtve, hogy abban az embert Isten férfinak és nőnek teremtette. Ezt áldotta meg Isten (Ter 1:27-28). Az azonos nemű párok kapcsolata nincs benne a teremtésben, és Isten nem áldotta azt meg sem spontán módon, sem rituális módon. Akkor hogyan kérik, hogy a természetet teremtő Isten természetellenes dolgot áldjon meg? Ez lehetetlen. Akkor Isten önmagának mondana ellen és meghasonlana.

A másik szempont, amit váltig elutasítanak, az, hogy a homoszexuális hajlam nem egy vele született hajlam, nem genetikai vagy pszihés betegség, hanem démoni elnyomás. Egy rossz szellemi örökség miatt, vagy egy kísértés és megrontás által, a kiszolgáltatott ember szellemi-lelke képtelen védekezni, és a homoszexuális élvezetek démona megtámadja és befurakodik a szívébe. Ez a démoni leuralás és elnyomás nemcsak hogy ferde hajlamot okoz, hanem gyakran fizikai elváltozásokat is, amelyeket fel lehet ismerni az arcon, vagy a testi gesztusokban. 

Az ilyen egyének, akik páronként áldást kérnek, nem fognak megerősítést kapni a fajtalan kapcsolatukra, hanem ellenkezőleg: Krisztus Lelke inkább meg fogja szabadítani őket a démoni befolyás alól, de csak akkor, ha belátják a bűneiket, megbánják és meggyónják azokat fajtájuk és számuk szerint. Ha majd így hittel imádkoznak, akkor megszabadulnak, mert Jézus neve szabadító (Mt 1:21). Tehát az azonos nemű pároknak, illetve az ilyen kapcsolatban lévő egyéneknek, nem áldásra van szükségük, hanem szabadító imára. Ezért, a kegyelem szerint, az ilyen áldás lehetetlenség...

5. A megszokás hatása

Ezek nagyon jól tudják, hogy a mai ember disztingváló képessége, realitás érzéke, józansága, kritikus hozzáállása, ellenállása és emlékezete nagyon meggyengült. Arra alapoznak, hogy addig nyomatják és keverik majd ezt az áldás narratívát, amíg az emberek el nem fogadják. Tudják, hogy az emberek többsége inkább hajlik a bűn elfogadására, mint az igazságra. Amint a pride akciókat is többen támogatják aktívan, mint ahányan fellépnek ellene aktívan, úgy ezt is többen fogják támogatni, mint ellenezni. De ha az ember egy picit is megáll és belegondol, akkor hamar rájön, hogy úgy járt, mint a macska, amikor az egér rászedte a Tom és Jerry rajzfilmben: úgy látja saját magát gondolatban, mint egy hosszúfülű bamba szamarat...

6. Visszaélés és manipulálás

Mivel Istentől való magas rangjuk és pozíciójuk van, ezért tudják, hogy bármennyire is átlátszó a trükkjük magyarázataikban, az emberek elbizonytalanodnak a tekintélyük előtt. Ha pedig kerül is néhány tiltakozó, akkor azoknak majd betömik a száját, vagy egyszerűen mellőzik őket. Az emberek úgyis azt nézik, hogy ki beszél, nem azt, hogy mit mond. Majd csak lecsitulnak...

7. A kimagyarázás megfoghatatlansága

A gonoszság abban érhető tetten, hogy a dokumentumban úgy magyarázzák ki a nyilvánvaló ellentmondásokat, és úgy hajlítják finoman a hamisságot, hogy a végén az igazságnak tűnjön. Nagyon nehéz és terjedelmes lebontani (debug-olni) az ilyen érveléseket, és ha sikerül is, ők ugyis tovább erősítik majd hamisságaikat. A hallgatóság pedig végképp nem tud eligazodni az érvek között, s így végül nem az értelem szerint dönt, hanem vak engedelmességből...

A valódi cél

Jó, de végül mi a valódi célja a Fidducia Supplicans dokumentumnak? Csak annyi, hogy az azonos nemű párok áldásban részesüljenek? És akkor ők meg fognak ezzel nyugodni? Hát kétlem...

Ezen csúsztatások mögött nyilván az a vágy húzódik meg, hogy végül az azonos nemű párok házasodhassanak egyházilag is, hogy lerázzák magukról a paráznaság bűntudatát (önvádját), és így látszólag teljes jogú egyháztagként nyugodjon meg a lelkiismeretük. Saját maguknak csinálnak felmentő törvényt, és önmagát gyógyítja az orvos (Lk 4:23)...

Tehát a Fiducia Supplicans egy lépcsőfok a homoszexuálisok egyházi házassága felé. És megint kettő az egyben...

A dokumentum hatása

A Fiducia Supplicans természetesen megosztja a krisztuskövetőket: míg nyugaton sokan örömmel fogadták, addig az afrikaiak tiltakoztak és a kelet-európaiak tartózkodtak. A dokumentum szerzői szerint, ez csak a kulturális különbségeknek tudható be...

A MKPK nyilatkozatot adott ki, hogy nem alkalmazza az homoszexuális párok megáldását, de ugyanakkor, a dokumentumot mégis lefordították és kitették a honlapjukra. Szóval nem alkalmazzuk (még egyelőre), de azért érdekel minket is.

A dokumentum fő hatása az, hogy bármelyik pap, bármikor megáldhat egy homoszexuális párt a templomban, akár nálunk is, annélkül, hogy bármit is lehetne tenni ellene. Lehet vitatkozni, botránkozni, ejnye-bejnyézni, de a jogi dokumentum ott van. Egyedül csak a hívek háborgása és tiltakozása lehet az, ami korlátozhatja ezt a gyakorlatot...

Mit tehetünk?

- Folyamatosan tiltakozni kell, mint ahogyan a pride felvonulások ellen is tiltakoznak sokfelé. 

- Ha a templomban, a szentélyben, szivárványos zászlót, szivárványos oltárterítőt, gyertyát, stb. tesznek ki, azokat eltávolíthatjuk békés akciókkal. 

- Ha a pap homoszexuális párt akar megáldani a templomban, akkor félbeszakíthatjuk és figyelmeztethetjük, hogy nem csak az embereket háborítja fel, hanem istenkáromlást is elkövet. 

- Ha pedig nem tudjuk megakadályozni a botrányt, akkor távózzunk a templomból, mert nyilván megszentségtelenítik azt. Egy ilyen templomot meglehet, hogy újra kell szentelni. Ne legyünk részesei bűnűknek. Ne legyünk olyanok, mint az oktalan juhok, hogy csak bámuljuk a botrányt, és részt veszünk benne, hanem őrizzük meg lelkünket tisztaságban és szentségben.

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben; a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: „Parancsoljon neki az Isten!” Te pedig, mennyei seregek vezére, a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.