Errata

Amikor könyvet adnak ki, gyakran előfordulnak szerkesztési hibák. Ezeket a hibákat aztán egy mellékelt hibajegyzékkel korrigálják, amit errata-nak is neveznek. Ezt a módszert alkalmazhatjuk a hit-erkölcsi életünkre is...

Az Egyház szül bennünket befelé az örök életre, a beavató szentségek kiszolgáltatása által, ezért az Egyházat Anyaszentegyháznak is nevezzük. Az Egyház Úrnő (2Ján 1:5), Asszony (Ter 3:15) és Anyánk (Jel 12:1)...

(Ter 3:15) Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.

(2Ján 1:5) És most kérlek, Úrnő, nem mintha új parancsról írnék neked, hisz ez kezdet óta parancsunk: Szeressük egymást!

(Jel 12:1; 4) Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét.

Ugyanakkor, az Egyház apostoli is, az apostoli folytonosságon alapszik és rá épül. Habár az Úr Jézus arra tanít, hogy csak egyvalakit nevezzünk Atyának, éspedig a mennyei Atyát (Mt 23:9), de azért láthatjuk, hogy az Írás Atyának nevezi az Üdvözítőt is (Iz 9:5). Sőt, Szent Pál, Timóteust is lelki fiának nevezi (1Kor 4:17). Tehát, amint létezik testi atyaság, úgy létezik egyfajta lelki atyaság is. Lelki atya az, aki a kegyelem közvetítője valaki számára, az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása által...

(Iz 9:5) Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme.

(Mt 23:9) Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei.

(1Kor 4:17) Elküldtem hozzátok Timóteust, aki kedves, hűséges fiam az Úrban. Ő majd eszetekbe juttatja tanításomat Krisztusban, ahogy azt mindenütt, minden egyházban hirdetem.

Az a parancs, hogy tiszteljük atyánkat és anyánkat (Mk 7:10). Márpedig mi tudjuk, hogy a törvény nem szűnik meg (Mt 5:17)...

(Mk 7:10) Mózes ugyanis azt mondta: ‘Tiszteld atyádat és anyádat’; és: ‘Aki atyját vagy anyját gyalázza, haljon meg’ (v.ö. Kiv 20:12; 21:17).

(Mt 5:17) Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem.

Tehát az Egyház és az apostolutódok, valamint a megbízottjaik, a presbiterek (a papság) tisztelete kötelező. Nem megengedett ezeknek gyalázása... Amint Szent Pál is elhallgatott és szabadkozott (ApCsel 23:5), amikor megtudta, hogy a főpappal szállt szembe, úgy mi sem gyalázhatjuk az Egyházat és a papságot...

(ApCsel 23:5) Pál azonban így szólt: „Nem tudtam, testvérek, hogy ő a főpap. Hiszen meg van írva: »Ne átkozd néped fejedelmét!«”

Ugyanakkor, láthatjuk, hogy Szent Pál is néha szembeszállt az akkori egyház tévedéseivel, és azt is láthatjuk, hogy bizony egyházunk többször is tévedett már a történelem során. Ilyen tévedések voltak pl. az arianizmus, a keleti nagy egyházszakadás, a keresztes hadjáratokba vetett bízalom, a geocentrikus világkép, az inkvizíció túlkapásai, stb. Ezek különböző tipusú tévedések voltak, más-más hatásokkal a közösségre és az egyénekre nézve.

Mit tehet a krisztuskövető, aki ilyen tévedések között találja magát a maga idejében? Kezdje el gyalázni és átkozni az Egyházat és a papságot? Ez bizony súlyos tévedés lenne, ami az egyén üdvösségét is veszélyeztethetné. Tehát egy dolog van, amit tehet: elkészíthet a maga számára egy "errata"-t, és korrigálja a tévedéseket a saját maga életében...

Miben állhat manapság egy ilyen "errata"? Melyek azok a tévedések, amelyektől ma óvakodnunk kell?...

1. A természetellenes szexuális élet jóváhagyása, vagy elfogadása

- Isten, amikor megteremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette. Férfi és a nő lesz egy testté, és ezt az egyesülést áldotta meg Isten (Ter 1:27-28; 2:24)...

(Ter 1:27-28) Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.

(Ter 2:24) Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.

- A  szentírás tanúsága szerint, az azonos neműek szexuális kapcsolata utálatos Isten előtt (Lev 20:13), istentelenség (Róm 1:24-28), és az ördögtől való szellemi perverzió következménye (Bír 19:22)...

(Lev 20:13) Ha valaki férfival hál együtt, úgy, ahogy asszonnyal szoktak együtt hálni, ez utálatosság, amelyben mindketten részesek, ezért meg kell halniuk, vérük visszahull rájuk.

(Bír 19,22) Mialatt lakomáztak, s az út fáradalma után testüket étellel s itallal üdítgették, eljöttek a város férfiai, Béliálnak (azaz az Igátlannak) fiai, körülvették az öregnek a házát, s dörömbölni kezdtek az ajtón, s bekiáltottak a ház gazdájának és azt mondták: „Hozd ki azt az embert, aki betért házadba, hadd éljünk vissza vele.”

(Róm 1:26-27) Ezért Isten átadta őket gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik ugyanis elcserélték a természetes érintkezést a természetellenessel. Hasonlóképpen a férfiak is, elhagyva a természetes együttélést az asszonnyal, egymás iránt gerjedtek vágyra, férfiak férfiakkal ocsmányságot műveltek; és így elvették eltévelyedésük illő bérét.

- A régi imakönyvekben, katekizmusban és katolikus lexikonban, a szodomia még égbekiáltó bűnként szerepelt, de mára ez kezd eltűnni az újabb kiadásokból.

- Ma már a Katolikus Egyházban megáldják a homoszexuális párokat (Fiducia Suplicans, 31.), és az ilyen gyakorlatok elleni tiltakozásokat csak kulturális, emberi okokra vezetik vissza. Tehát, nem tartják már azt, hogy Isten előtt bűn a homoszexuális életforma, hanem inkább az szerintük a gond, hogy bizonyos társadalmak törvényei és az emberek felfogása elítélik azt.

Mit tehetünk mi ebben a helyzetben? Hogyan éljünk feddhetetlenül?...

- Az érintetteknek csakis az önmegtartóztatás a helyes út. Az a bölcs gondolkodás, ha az ember nem hagyatkozik emberi engedményekre, hanem Isten igéjének szigora szerint vezeti saját életét, hogy így üdvözülve, elnyerje az örök életet.

- Ha olyan templomba kerülünk, ahol homoszexualitással büszkélkednek (pride), azt dicsőítik szivárványos zászlókkal, szivárványos oltárterítővel vagy miseruhával, és ilyen párokat áldanak meg, azonnal távozzunk, hogy ne legyünk részesei bűnüknek. Az ilyen templomot pedig kerüljük el.

- A homoszexuális személyek emberi méltóságának tisztelete nem jelentheti azt, hogy egyetértünk életformájukkal, és megnyugtassuk őket bűneikben. Ez idegen bűn lenne. Mindig jelezni kell feléjük, hogy szeretlek, tisztellek, de az életformáddal, amit nyilvanosan kiplakátolsz, nem értek egyet.

- A teremtő Isten, az Ő teremtését áldja meg. Isten nem áldja meg azt, amit nem teremtett, és ami nem az Ő akarata szerint való. Hogyan lehetne megáldani egy természetellenes kapcsolatot, magát a természetet teremtő Teremtő Isten nevében? És hogyan lehet lehívni Isten áldását arra, ami előtte utálatos? Sehogyan... Ezért aztán az ilyen dolog nem annyira eretnekség, hanem inkább istenkáromlás. 

2. A házasságtörés bátorítása

- Az Amoris Laetitia szépen megnyitotta az utat a házasságtörés elfogadása előtt (pl. 351. lábjegyzet, amely a 305. pontozáshoz, azaz a 8. fejezethez kapcsolódik). Már a 2014-es Család szinóduson is a többség az elváltak és újraházasodottak szentáldozásban való részesítése mellett szavazott. Aztán norma lett, hogy a papnak kísérnie kell lelkipásztorilag ezeket a szabálytalan élethelyzetű párokat, és eldöntheti, hogy szentségekben részesíti-e őket.

- Habár léteznek templomi házasságok, amelyeknél nem jött létre a házasság szentsége, azonban, az ilyen alacsony szintre engedett megkülönböztetés utat nyít sok szubiektív, elfogult és könnyelmű felmentésre.

- A házasság köteléke alóli szubiektív és manipulált felmentések sokakat felbátoríthatnak arra, hogy könnyen elváljanak, és tagadva a házasságtörés bűnét, szentségekhez járuljanak, hogy még a szentségtöréssel is tetézzék bűnüket.

Mit tehetünk mi ebben a helyzetben? Hogyan éljünk feddhetetlenül?...

- Legyünk mindenáron hűségesek házassági fogadalmunkhoz, eskünkhöz (Préd 5:3). Ne áltassuk magunkat azzal, hogy nem voltunk eléggé érettek, hogy nem gondoltuk meg jól, hogy nem lehet már a másikkal együtt élni, hogy a pap is felmentett alóla, stb. Amit az oltár előtt megfogadtunk, azt tartsuk meg (Mt 5:33), mert Isten majd számon fogja kérni...

(Préd 5:3) Ha valamit megfogadtál Istennek, ne mulaszd el a teljesítését. Mert Isten nem leli kedvét a bolondokban. Amit megfogadtál, azt tartsd meg!

(Mt 5:33) Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet. (v.ö. Kiv 20:7, Lev 19:12, Szám 30:3)

- Ha pedig mégis olyanná fajul a házasság, hogy már nem lehet abban élni, akkor Szent Pál szerint lehet külön is élni, de csakis egyedül és tisztaságban (1Kor 7:11). Ez nagy kereszt, de nem lehetetlen hordozni...

(1Kor 7:11) Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét.

- Ha mégis házasságtörés állapotába került valaki, és nem tud belőle kikászálódni, mert a kapcsolatai már annyira odakötik, akkor ne járuljon szentségekhez, hogy bűnét ne tetézze még szentségtöréssel is. Az ilyen imádkozzon és kérje kitartóan az Úrtól, hogy javíthasson életállapotán. Van hatalma az Úrnak az istenfélőt megmenteni és jó életállapotra vezetni.

3. A szinkretizmus munkálása

- A szinkretizmus felé vezető utat a Nostra aetate dokumentum nyitotta meg. Ezt folytatta 1986-ban az első assziszi világvallások imatalálkozója. Azóta már több ilyen találkozó is volt, és több egyezmény, dokumentum született ebben az ügyben. Úgy néz ki, hogy az Egyházunk egyfajta spirituális anya és kikötő akar lenni minden más egyház és vallás hajója számára, egy evilági békesség nevében.

- Ez a spirituális vezető szerep, az egy Igazság hirdetése nélkül, több veszélyt hordoz magában: hogy egy új Babilon, egy új szinkretista világvallás jön létre; hogy más vallásoknak nem hirdetjük többé az evangéliumot és a keresztény hitet; hogy megtagadjuk az Úr Jézus Krisztust, mint egyedüli Üdvözítőt.

- A szinkretizmus munkálásával, az egység és az egyetemes testvériség nevében, következtek majd az olyen tévedések, hogy minden vallás Istentől való, hogy minden vallás egy út Isten felé és, hogy mindnyájan tesvérek vagyunk lélekben.

- Hiába, hogy csak Ádámban, a mi emberségünkben vagyunk testvérek, test szerint, mivel a vallási szinkretizmus a vallások konglomerátumát jelenti, ezért hát összemosódik az emberség szerinti testi testvériség a Krisztusban való lelki testvériséggel. Habár csakis Krisztus által vagyunk Isten fogadott gyermekei (Ef 1:5), mégis azt hirdetik, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk...

(Ef 1:5) Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint...

- Fennáll az a nyilvánvaló következmény, hogy a szinkretizmus által megtagadjuk az Úr Jézus Krisztust, mint egyedüli Üdvözítőt és egyedüli utat Istenhez. Aki tagadja a Fiút, az tagadja az Atyát is... Aki pedig tagadja az Atyát és a Fiút, az nem ismeri a Szentlelket sem (1Ján 2:22-23). Ez pedig azt jelentené, hogy az antikrisztus lelkére hallgatunk...

(1Ján 2:22-23) Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Az Antikrisztus az, ő tagadja az Atyát és a Fiút. Ha valaki tagadja a Fiút, akkor az Atya sem az övé; ha valaki vallja a Fiút, akkor az Atya is az övé.

- Ugyanakkor, megjelentek a krisztusi tanítás és a más vallások bölcsességeinek ötvözései, amelyek súlyos káromlásokat és a veszedelmes eretnekségeket hozhatnak ránk...

(2Pét 2:1) De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra.

- A szinkretista törekvések által beleeshetünk abba a hibába, hogy részt veszünk különböző pogány vagy keresztényellenes vallások szertartásain (1Kor 10:14), és ezáltal súlyos botrányt okozhatunk...

(1Kor 10:14) Ezért, kedveseim, óvakodjatok a bálványimádástól!

Mit tehetünk mi ebben a helyzetben? Hogyan éljünk feddhetetlenül?...

- Habár minden jóakaratú emberrel együtt kell működnünk a közjó javára, ne akarjunk mindenáron békességet a más vallásúakkal az ökumenia nevében, hanem utasítsuk el tévelygéseiket.

- Minden körülmények között hirdessük, hogy az Úr Jézus Krisztus Isten egyszülött Fia, Aki egyedül Üdvözítő és, hogy rajta kívül nincs más út az üdvösségre. Hirdessük az evangéliumot, a szentek hitét (Júd1:3) és a Krisztus Egyházanak egyedüli üdvösségszerző voltát, amely teljesen megvan a Katolikus Egyházban (Dominus Iesus)...

(Júd 1:3) Szeretteim, mivel őszinte törekvésem, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek tartottam ebben az írásban kérni titeket, hogy harcoljatok a hitért, amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek.

- Soha, semmilyen körülmények között ne vegyünk részt nem keresztény vallások istentiszteleti szertartásain: se zsidó, se muszlim, se buddhista, se hindu, se taoista, se más pogány bálványimadó szertartásokon. Sőt, a más keresztény felekezetek szertartásain se vegyünk részt, csak kivételes esetekben. Mi csak a katolikus szentmiseáldozaton vegyünk részt.

- Soha ne vegyítsük a szentírás igéit pogány vallások bölcseleteivel, mert a pogány bölcseketek tele vannak önmegvaltó emberi okoskodásokkal, ördögi bölcsességekkel (Jak 3:15) és káromlásokkal...

(Jak 3:15) Mert az ilyen nem felülről jövő bölcsesség, hanem földi, érzéki, ördögi.

- Az Úr Jézus, Isten egyszülött Fia, azért jött a világba, hogy lerombolja az ördög műveit (1Ján 3:8), hogy kivezessen minket a sötétségből Isten világosságára (1Pét 2:9), és hogy szabaddá tegyen minket a bűntől (Jn 8:32). A szinkretizmus által visszatérnénk a bűn rabságába, a pogányság sötétségébe, és megnyítanánk lelküket a démonok előtt...

(Jn 8:32) ...megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.

(1Pét 2:9) Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.

(1Ján 3:8) Aki bűnt követ el, az ördögtől való, hiszen az ördög kezdettől fogva vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög művét romba döntse.

4. A teremtett világ dicsőítése

- Habár Szent Péter és Pál apostolok még lebecsülően írtak a világ elemeiről (2Pét 3:11-12; Kol 2:8; 2:20; Gal 4:3), hangsúlyozva azok mulandóságát, manapság már egyre inkább teret kap az Egyház tanításában a teremtett világ dicsőítése. És hogyan is ne kapna, hiszen az ökológia a mai világ "szent tehene", hiszen nyakunkon a globális felmelegedés, a klímaváltozás és a sok természeti katasztrófa, és az ember örökké szeretne élni itt a földön...

(Kol 2:8) Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.

(Kol 2:20) Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnétek...

(Gal 4:3) Így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgálatában álltunk.

(2Pét 3:11-12) Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek, hiszen várjátok és siettetitek Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak.

- Az utóbbi egyházi írások, dokumentumok, mint pl. a Laudato si' , vagy a Föld napjára írt pápai levelek, már-már természetimádó kifejezéseket használnak, mint pl. Föld anya, aki szenved, sír, panaszkodik, stb. Assziszi Szent Ferenc Naphimnuszát is kiforgatták, hogy a teremtett világ dicsőítésére tegyék a hangsúlyt, mintha a szentünk valami ökológus lett volna.

- Persze hogy fontos ez a világ is, mert hát ezen keresztül jutunk el az örök életre, de a társadalmi, ökológiai és gazdasági problémák túlhangsúlyozása által beleeshetünk a földi életért való aggódás kelepcéjébe, amikor is a tekintetünk az égiekről a földi dolgokra terelődik (Kol 3:2), és a teremtő Isten helyett a teremtett világot dicsőítsük.

(Kol 3:2) Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.

- A közös földi otthon ápolása, és a mindenáron megszerzett békesség hangsúlyozása, egy homályos Isten nevében, egy örökké tartó földi paradicsom ábrándját vetíti elénk. De nekünk nincs se otthonunk, se békességünk a földön Krisztus nélkül. Ha pedig valaki már Krisztusban van, és valóban krisztusi, az ki van engesztelődve Istennel, embertársaival, önmagával és a teremtett világgal. Ennél többet már az ember nem tehet... A krisztusi ember ösztökélés nélkül is óvja és ápolja környezetét, de nem akar örökké élni a földön, hanem oda fel vágyik, a mennybe, ahol az Úr Jézus Krisztus van (Fil 1:23)...

(Fil 1:23) Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna.

- A teremtett világ túlzott dicsőítése természetimádáshoz vezethet, ami pedig bálványimádás, amint láthattuk azt az Amazonas szinódus alkalmával, a Pachamama földanya botrányának esetében.

Mit tehetünk mi ebben a helyzetben? Hogyan éljünk feddhetetlenül?...

- Tiszteljük a teremtett világot, de az ökológiából nem csinálhatunk vallást, és a természetet sem imádhatjuk ( v.ö. ökológiai megtérés).

- Óvakodnunk kell, mert ahol ökológiáról és a zöldekről van szó, ott hamar megjelennek a természetimádó sátánisták is. Ezek veszedelmes bálványimadók, varázslók, sámánok, boszorkányok, ördöngösök és mágiát gyakorlók, akik megkötözik a gyanútlan lelkeket, hogy megöljék lelküket és kárhozatba taszítsák az embert.

- Vegyük tudomásul, hogy a természetet Isten tartja fenn, és Ő irányítja angyalai által, akik hol esőt, hol vihart, hol árvizet, hol jó időt, hol szárazságot, hol földrengést, hol nagy hideget hoznak ránk, érdemeink vagy bűneink szerint. Isten ad bő termést, szaporulatot, vagy szárazságot és dögvészt. Imádkozzunk és éljünk szentül, dicsérjük Istent, hogy jó időnk és bőségünk legyen.

5. Az ördög elrejtése

- Valamikor az exorcisták és az ördögűzés fontos elemei voltak az Egyháznak, de mára egyre inkább csak érdekesség, filmtéma, vagy szenzáció egy ördögűző vallomása. 

- Számos pap prédikácójából kivehető, hogy valójában nem hisznek az ördög létezésében, mint valóságos személyben. Nemhogy az elkárhozott ördögi lelkek, a démonok munkáját nem ismerik, hanem még a bukott angyalok, vagyis a Sátán létezését sem hiszik el. Minden ördögi befolyást, megnyilvánulást az ember pszihéjének tulajdonítanak, és puszta képzelgésnek vagy elmezavarnak állítják be.

- Az ördög elrejtése szorosan összefügg a hit megfogyatkozásával. Akik hisznek, azok ördögöket űznek az Úr Jézus Krisztus szent nevében (Mk 16:17-18). Akik nem hisznek, azok mesének vagy pszihés betegségnek állítjak be az ördögi megnyilvánulásokat...

(Mk 16:17-18) Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.

Mit tehetünk mi ebben a helyzetben? Hogyan éljünk feddhetetlenül?...

- Hinnünk kell az Úr Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki legyőzte a bűnt és a halált és, aki a Szent Kereszten legyőzte a Sátánt.

- Meg kell ismernünk az angyaltant és a demonológiát, mert a szellemi teremtmények, legyenek azok jók vagy bukottak, Isten teremtményei, akárcsak mi.

- Tudatosítanunk kell, hogy az ördög munkája valóság, hogy az mindig legalább egy, de lehet hogy sok személy, aki a legrosszabbat akarja nekünk és, aki ellen harcolnunk kell (Jak 4:7)...

(Jak 4:7) Engedelmeskedjetek tehát Istennek; az ördögnek pedig álljatok ellen, és futni fog tőletek.

- Fel kell vérteznünk magunkat az ördög cselvetései ellen a kegyelem páncéljával és fegyverzetével (Ef 6:11). Ezek a hit, az ima, a szentmise, a szentírás, a szentségek és a szentelmények...

(Ef 6:11) Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok.

Higgyünk az Úr Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában (Jn 14:1), és hirdessük, hogy Ő az egyedüli Üdvözítő (ApCsel 4:12). Harcoljunk a szentek hitéért (Júd 1:3), és hirdessük Isten országának evangéliumát (Mk 13:10, Lk 8:1). Óvakodjunk az istentelenségtől, a test megfertőztetésétől és a bálvanyimádástól. Meg ne tagadjuk semmiképpen se az Úr Jézust szóval vagy magatartással. Álljunk ellene az ördögnek (Jak 4:7), aki mindenáron el akar hitetni minket, és el akar téríteni pályafutásunktól, amelynek célja az örök élet koronájának megszerzése (Jak 1:12)...

(Mk 13:10) Előbb azonban minden nemzet számára hirdetni kell az evangéliumot.

(Lk 8:1) Ezután bejárta a városokat s a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát.

(Jn 14:1) Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek!

(Jak 1:12) Boldog az az ember, aki a próbatételt elviseli, mert ha hűnek találják, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért.

Ne várjuk, hogy az Egyház változzon, hanem változzunk meg mi magunk, egy tökéletesebb életre...

Uram Jézus, hogyan is állhatnánk meg előtted. Minden nép sírva veri majd a mellét. Könyörülj rajtunk, hogy megállhassunk szent színed előtt. Ámen.