Beszivárgott a Sátán füstje

Amikor VI. Pál keserűen megállapította, hogy a Sátán füstje beszivárgott az Egyházba, sokan arra gondoltak, hogy bizonyos rossz szándékú emberek furakodtak be a papság körébe és a Vatikánba. Befurakodtak, hogy bomlasszák az Egyház vezetését, tanítását és strukturáját (Júd 1:4). Ez ma nem kétséges, de akkor még nem volt világos, és nem pontosan ezt jelentette. Akkor ezt némileg szó szerint is kellett érteni...

(Júd 1:4) Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják.

De miért is füstölnek az oltár, az ambó és a feszület körül a szent liturgia ideje alatt? Hát azért, hogy elűzzék a Sátán füstjét tömjénfüsttel. A Sátán füstje pedig nem más, mint az Antikrisztus gonosz lelke. 

Szent János apostol figyelmeztet bennünket levelében, hogy vigyázzunk, mert az Antikrisztus lelke kijött a világba, és itt van közöttünk (1Ján 4:3)...

(1Ján 4:3, Károli) És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.

Tehát a Sátán az antikrisztusi gonosz lélek füstje által működik ma, és az beszivárgott észrevétlenül az Egyházba. Ez a füst az amely befolyásolja az embereket, különösen az Egyház előljáróit és pásztorait...

De mi valójában az Antikrisztus gonosz lelkének szándéka és célja? Az a szándéka és célja, hogy Krisztus ellen dolgozzon és, hogy az Úr Jézus Krisztus szent testét tagadja... Azért tagadja, mert az Úr Jézus Krisztus testben jelent meg e világban, mert a Megtestesülés a Megváltás művének alapja, amely által legyőzetett a Sátán a kereszten. Asszony által született meg Isten Fia, tesben jelent meg a világban (Gal 4:4-5), és így győzte le a Sátánt a keresztfán. Ezért, a Sátán minden ellen tusakodik, ami Krisztus testben való megjelenésével kapcsolatos...

(Gal 4:4-5) De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük.

Ezek után érthető, hogy a Sátán mindig támadja:

a). A legméltóságosabb Oltáriszentséget, mert az Krisztus valóságos teste és vére;

b). A Szűzanya Máriát, Isten Anyját, mert ő szülte meg testben Isten egyszülött Fiát, Aki megszabadította Isten népét a Sátán és a bűn szolgaságából (Jel 12:4-6);

c). A tabernákulumot, mert az őrzi folyamatosan az Oltáriszentséget, Krisztus szent testét, és az teszi a templomot valóban templommá;

d). A Katolikus Egyházat, mert benne egésszen megvan Krisztus Egyháza, (Dominus Iesus, 2000, IV. 17) az Ő misztikus teste (1Kor 12:12).

A Sátán füstje sokakat megérintett, de nem mindenkit egyformán. Ezért van az, hogy ma, ha egy püspök tesz vagy nyilatkozik valamit, utána minden két ember vitatkozik rajta. Az egyértelmű és kikezdhetetlen dolgokon nem szoktak vitatkozni. Na, ez a Sátán füstjének hatása...

Amit viszont ma sokan nem értenek meg, az az, hogy a Sátán nem egyszerre, és nem egy-két emberen keresztül vitte és viszi végbe tervét, hanem felaprózza azt kis lépésekre, és minden kis lépést úgy állít be, mintha az a mi érdekünkben lenne, és nekünk lenne jó. Ugyanakkor ez a terve generációkon átívelő. Ezért, ezen kis lépések kivitelezői azt hiszik, hogy jót tesznek nekünk, holott Krisztus ellen dolgoznak, és ugyanakkor, a személyes felelősségük is felhígul a botrányok okozásában.

Csak néhányat említsünk meg e kis lépések közül:

1. Az egységes egyházi nyelv, a latin nyelv elvetése, és a nemzeti nyelvek bevezetése az Egyházban: Azzal érveltek, hogy jó ha Isten népe érti a szentmise szövegét, és bele tud kapcsolódni, de valójában felszámolták az Isten adta egy nyelvben való egységet, és bevezették a babilóni nyelvzavart az Egyház életébe...

2. A szemben való misézés: Azzal érveltek, hogy ha a nép felé fordulnak, akkor inkább belekapcsolódik Isten népe a szentmisébe, de valójában elfordultak az Istennek bemutatott engesztelő áldozat irányától, és így a népet helyezték főszerepbe, színpaddá téve az oltárt.

3. A főoltárok elhagyása és a tabernákulum elmozdítása: A szemben való misézés új oltár asztalai fölöslegessé tették a főoltárokat, amelyeken voltak a tabernákulomok. Így hát egy-két generáció után, a templomfelújítások alkalmával, gyakran eltávolítják a főoltárokat, és a tabernákulumot valahová oldalra, vagy a falba helyezik.

4. A papi székek középre való helyezése: Amint a főoltár és a tabernákulum elmozdíttatott, rögtön a papi székek kerültek helyükre, onnan oldalról, ahol mindig is volt a helyük. Ezt azzal magyarázzák, hogy fontos Isten népének megjelenítése: az oltár, és körülötte a papok és a hívek, de valójában az van, hogy az Úr Jézus Krisztust, Aki az Egyház Feje és alapította az Egyházát, félreteszik valahová oldalra, vagy a falba.

5. A Mária szobrok és a szentképek eltávolítása: Arra hívatkoznak, hogy ma már nem lehet restaurálni és megőrizni a régi szobrokat és festményeket, mert az nagyon költséges, de valójában arról van szó, hogy zavaró egyeseknek a Szűzanya Mária és a szentek ábrázolása, mert ők a testben megjelent Isten Fiát dicsőítették.

6. Az új, minimalista templomok építése: Ma nyugaton már olyan templomokat építenek, amelyben csak egy oltárasztal van, és körülötte székek. A falak teljesen csupaszok, se tabernákulum, se Mária szobor, se szentképek, se keresztút, semmi se látható... Ezt azzal magyarázzák, hogy Isten népe a fontos, amely Krisztus köré gyülik, ami az oltárasztal. Tehát itt a hangsúly már nem az engesztelő áldozat bemutatásán van, hanem az agapén, meg az egymásra való figyelésen. Tehát ma már nem Krisztusra figyelünk és az Ő keresztáldozatára, nem Őbelőle merítünk erőt, hanem a hívek közötti kapcsolatból és az emberi szeretetből.

7. A kézbe való áldoztatás: Itt is a mi érdekünket hozzák fel, hogy lám, így higiénikusabb, az apostolok idejében is így volt, stb. Csak arról feledkeznek meg, hogy amikor egy papot felszentelnek, akkor annak kezeit is felszentelik, hogy méltó módon tartsa kezében az Úr Jézus szent testét. Nekünk hívőknek nincs méltó módon felszentelve a kezünk, hogy megfogjuk az Úr szent testét. Nekünk, gyarló embereknek, csak alázatos hittel szabad magunkhoz vennünk, ha lehetséges térden állva és nyelvre.

8. A más vallások tisztelete: Ezt úgy mutatják be, mint az egyetemes testvériség, a béke és az egyetértés eszközét. Odáig mentek el, hogy kijelentették: minden vallás jó és Istenhez vezet. De valójában, az egyetemes testvériség és a béke ürügyén, megtagadják a testben született Isten Fiát, az Úr Jézus Krisztust, Aki egyedül Megváltó, egyetlen Üdvözítő; Ő az út, az igazság és az élet, Aki által eljutunk az Atyához; Ő az, Aki feltámadt a halálból; és Ő az egyedüli közvetítő Isten és ember között. A testben eljött Isten Fiát nem lehet egy sorba állítani az eredeti bűn terhe alatt meghalt vallásalapítókkal, akik az ördögöknek mutattak be áldozatokat.

9. A szinodalitás és az egyházi hierarchia lebontása: Ma a szinodalitást azzal adják el a népeknek, hogy lám mi együtt kell járjunk, hogy meg kell hallgassuk egymást, hogy együtt kell hallgassunk a Szentlélek szavára, hogy korrigálnunk kell a klerikalizmust, stb. De valójában, azzal, hogy világiakat neveznek ki püspökök fölé, vezető pozíciókba, hogy nőket engednek az oltárhoz, hogy a nem keresztényeket is bevonják az egyházi testületekbe, azt jelenti, hogy Krisztus misztikus testét összezavarják, mint egy kimérát. A láb fogja megmondani a fejnek, hogy merre menjen, és a kisujj fogja mozgatni a kart. A borjú szarva a farra lesz helyezve, és amikor felnő és kifejlődik, szörnyeteggé fog válni...

És még sok kis lépést lehetne megemlíteni, és még sok ilyen lesz addig, amíg az Antikrisztus, a kárhozat fia be nem ül a templomban a főhelyre, hogy istenként mutogassa magát (2Tessz 2:3-4), és oda nem teszik a pusztító utálatosságot, ahol nem kellene lennie (Mt 24:15)...

(2Tessz 2:3-4) Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.

(Mt 24:15) Amikor tehát meglátjátok, hogy „a pusztító utálatosság” ott áll a szent helyen – erről beszélt Dániel próféta, aki olvassa, értse meg! (Dán 9:27; 11:31; 12:11)

Láthattuk, hogy a Sátán füstje 60-70 év alatt, lépésről-lépésre rávette a papságot, hogy a kereszt függőleges szárát elvessék, és csak a kereszt vízszintes szárát lássák. Elvetik az Istennel összekötő szárat, hogy mindenkit és mindenáron bevonjanak bűvkörükbe, a horizontális száron: Todos, todos, todos... Az isteni és vertikális orientációról átkerült a hangsúly egy humanista és horizontális orientációra. Ami pedig csak horizontális, az földhöz ragadt is, vagyis nem tud felemelkedni, feljutni a mennybe (Jn 3:13)...

(Jn 3:13) Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia.

Vannak, akik ezeket a szempontokat tradicionalizmusnak nevezik, mert nyilván, nem sokat értettek meg Krisztus és az apostolok egészséges tanításából. Aztán vannak, akik azt gondolják, hogy vissza kell térni a latinhoz, a hagyományos miséhez, a II. Vatikáni Zsinat előtti állapotokhoz, de ez nem fog megtörténni. Ha az Egyház elmozdult egy bizonyos irányba, akkor azt ember már nem tudja visszafordítani. Azt majd csak az Úr Jézus tudja helyreigazítani, amikor visszatér az Ő dicsőségében...

Ezért hát keressünk mindig az olyan templomot, ahol méltó tabernákulum van, korpuszos kereszt Krisztus szent sebeivel és INRI felírattal, van Szűzanya szobor és vannak tisztességes keresztúti stációk. Amikor egy templomban, a szentmisén, táncolnak, tapsolnak, szórakoznak és vicces mutatványokat visznek végbe, akkor távózzunk onnan, mert akkor ott már nem Krisztus engesztelő keresztáldozata van jelen, hanem valamiféle emberi mutatvány.

Don Bosco Szent János megprófétálta, hogy a végső küzdelembennaz Oltáriszentség és a Szűzanya Mária fog minket megtartani. És vajon miért? Azért mert az egyik Krisztus szent teste, a másik pedig Krisztus szent testét hozta nekünk a világra...

Uram Jézus, köszönöm, hogy magadra vetted emberi természetünket, és testben jöttél el közénk. Drága jó Szűzanyánk, köszönöm, hogy elfogadtad Isten hívását, és testben szülted meg nekünk az Üdvözítőt. Ámen.