A fertelmes szó (vagy gyakrabban használt formájában förtelmes), egy erőssen negatív töltetű melléknév. Olyan dolgokra vagy személyekre használják, amelyek rendkívül visszataszítóak, undorítóak, vagy elítélendőek.
- Undorító / taszító: Érzékeinkre (szaglásra, látásra) hatva rossz érzést kelt (pl. fertelmes bűz, vagy fertelmes látvány).
- Szörnyű / botrányos: Átvitt értelemben valamilyen cselekedetre, vagy dologra, ami nagyon rossz minőségű, vagy nagyon felháborító (pl. fertelmes időjárás, fertelmes viselkedés).
A Bibliában, a fertelmes kifejezést, csak a régi nyelvezetű, Károli Gáspár féle szentírás használja. A többi, főleg a katolikus fordítások (KNB, SZIT, Káldi), inkább az utálatos, undok, iszonyú, stb. szinonímákat használják...
Egyeseket zavarja ha egy katolikus hívő Károli Gáspár féle szentírást is olvas vagy idéz, és már-már eretnekséggel vádolják, pedig hát nincs abban az égvilágon semmi rossz. Egy valamennyire is kikupálódott katolikus tudja, hogy ez a szentírás is ugynazt írja, mint a katolikus, csak nem tartalmazza a deuterokanonikus könyveket. Ezek a következők: Tóbiás könyve, Judit könyve, Makkabeusok I. és II. könyvei, Bölcsesség könyve, Jézus, Sirák fia könyve, Báruk könyve és kiegészítések az Eszter és a Dániel könyveihez.
Aki olvassa a Károli szentírást, az láthatja, hogy ez a fordítás hűséges az eredeti igéhez, nem ferdít, nem egyhíti az igét puhító szinonímákkal, és főleg nem fordítja le az igét tévesen, ellenkező értelmű szavakkal, mint ahogyan láthatjuk néhány helyen a KNB fordításban. Ezenkívül, ha az ember megszokja a régies nyelvezetet, akkor jobban át tudja érezni az ige régies, eredeti ízét és korabeli szigorát. Azt gondolom, hogy minél régebbi egy szentírás fordítás, annál jobb, és minél újabb, annál felhígitottabb kifejezéseket használ. Ez azért van, mert a régi szentírás fordítók még helyesen gondolkodtak, de a mai biblikusok világias lelkületűek, kishitűek és gyakran ferde gondolkodásúak...
Ezért hát vizsgáljunk meg nehány igerészt, ahol a KG szentírás az ember bűnös cselekedeteit egyenesen fertelmesnek nevezi:
1. A bestialitás esete:
(Lev 18:23, Károli) És semmiféle barommal se közösülj, hogy azzal magadat megfertőztessed, és asszony se álljon meg barom előtt, hogy meghágja őt; fertelmesség az.
Azt gondolhatnánk, hogy ez a bűn csak a régmúlt, ószóvetségi időkben fordult elő. Sajnos ez nem így van... Gyermekkoromban volt olyan, hogy ember-állat biológiai kimérát mutogattak pénzért a cirkuszban. Aztán egyesek azt is suttogják, hogy vannak olyanok, akik a kutyájukkal, vagy más háziállatokkal követnek el utálatos dolgokat...
(Lev 18:27, Károli) Mert mindezeket az útálatosságokat megcselekedték annak a földnek lakosai, a mely előttetek van; és fertelmessé lőn az a föld...
A bestialitással az ember nemcsak saját testét és lelkét mocskolja be, hanem még a földet is tisztátalanná teszi ahol él. Ez egy területi gonosz megnyilvánulása is. Az ilyen embert az Úr ma is kiírtja a föld színéről, háza romos lesz, és kipusztul a nemzetsége...
A bestialitás esetben érthető leginkább a fertelmes szó igazi értelme: a fertelmes dolog az, ami fertőz, ami megfertőzi az embert és környezetét, úgy testi, mint lelki szempontból...
2. A vérfertőzés esete:
(Lev 20:12, Károli) Ha valaki az ő menyével hál, halállal lakoljanak mindketten, fertelmességet követtek el; vérök rajtok.
Az ige azt mutatja a Teremtés könyvében, hogy kezdetben, Ádám és Éva idejében, a vérfertőzés fogalma még nem létezett. Az emberek nagyon hosszú ideig éltek, nagy volt az életerejük, és a testvérházasság akkor nem volt probléma. Sőt szükséges is volt... Látható, hogy csakis testvérházasságok által szaporodhattak el az emberek a földön úgy Ádám idejében, mint Noé idejében a vízözön után. Így alakultak ki a nemzetségek (Ter 5:1-32; 10:1-32; 11:10-32)...
(Ter 5:1) Ádám nemzetségtáblája. Azon a napon, amelyen Isten az embert teremtette, az Isten hasonlatosságára alkotta...
(Ter 10:1) Noé fiainak, Szem, Kám és Jáfetnek, nemzetsége a következő: fiaik születtek ugyanis a vízözön után...
(Ter 11:10) Szem nemzetsége a következő: Szem százesztendős volt, amikor Arfaxádot nemzette, két esztendővel a vízözön után...
Azonban, az emberi élettartam csökkenésével (Ter 6:3), az ember életereje is meggyengült, és szokásba jött, hogy az ember minél meszebbről vegyen magának feleséget. Még az ázsiai pogány népek is rájöttek, hogy a család génállomanyát frissíteni kell, hogy nem jó a biológiai belterjesség, és a férfi annál tekintélyesebb volt, minél messzibbről hozott magának asszonyt..
(Ter 6:3) Ekkor az Úr így szólt: „Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen."
Mivel Izrael népe tiszta lelkű és tiszta genetikajú kellett maradjon, mert belőle kellett megszülessen a Megvátó, ezért a törvény tiltotta a bestialitást, a vérfertőzést és a házasságot olyan pogányokkal, akik tisztátalan életet éltek, vagy fertőzött genetikai örökséget hordoztak. Ezért kellett Izsáknak és Jákóbnak Mezopotámiából hozniuk feleséget...
(Ter 25:19-20) Izsáknak, Ábrahám fiának nemzetségtörténete a következő. Izsákot Ábrahám nemzette. Amikor negyvenesztendős volt, feleségül vette Rebekkát, a mezopotámiai szír Bátuel lányát, az arám Lábán nővérét.
(Ter 28:1-2) Hívatta erre Izsák Jákobot, megáldotta, és megparancsolta neki: „Ne végy feleséget Kánaán lányai közül, hanem eredj, menj el Paddan-Arámba, Bátuelnek, anyád atyjának a házához, s onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak, anyád testvérének a lányai közül!
3. A bálványimádás esete:
(Iz 65:3-5, Károli) A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot, mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban, mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked; e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz.
Ábrahám, Izsák és Jákob idejében a politeizmus általános volt minden nép körében. Őáltaluk lépett be újra az egy Isten az emberek életébe, és nyilatkoztatta ki magát, mint a Seregek Ura, a mindenség Teremtője. Még az egyiptomi kivonulás után is, amikor az Úr hatalmas csodákkal és jelekkel vezette ki a választott népet a szolgaságból, még mindig visszafordultak a bálványokhoz, a környező népek hamis isteneihez. Az egy igaz Istenbe való hit csak a babilóni fogság ideje alatt rögzült igazán Izrael népének tudatában.
De hiába mindez, mert az ember, időktől és korszakoktól függetlenül, mindig visszatér a bálványokhoz. Ezt láthatjuk ma is napjainkban az Egyházban és a társadalomban:
- A kertek eszünkbe juttathatják a vatikáni kertekben végzett Pachamama pogány szertartást;
- A téglákon szerzett jó illatok eszünkbe juttathatják azt a sok keresztényt, akik Buddhának gyújtanak illatos pálcikákat;
- A sírokhoz ülés eszünkbe juttathatja a mai halottidézőket, akik a temetőkben titokban háborgatják az elhúnytakat;
- A barlangok eszünkbe juttathatják az okkult, rejtett tudományokat, az abortuszokat és az ilyeneket gyakorló tévelygőket;
- A disznóhús és tisztátalan leves eszünkbe juttathatja a sok boszorkányságot és a varázslást, amelyeket ma elkövetnek mindenfelé.
A bálványimádás valójában lelki paráznaság, és hasonlatos a testi paráznasághoz és házasságtöréshez (Jer 3:1)...
(Jer 3:1, Károli) Nos hát! Ha elbocsátja valaki az ő feleségét, és ez eltávozik tőle és más férfiúé lesz: vajjon visszamehet-é még a férfi ő hozzá? Nem lenne-é az a föld fertelmesen megfertőztetve? Te pedig sok szeretővel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? - mondja az Úr.
Jeremiás könyvében jól megfigyelhető a paráznaság, a házasságtörés és a bálványimádás közötti analógia.
Miért hasonlatis ez a két bűn? Azért, mert Isten egykor feleségül veszi az Ő népét (Iz 62:5). Ha pedig Isten népe más istenekhez pártol, akkor átvitt értelemben paráználkodik és házasságtörő. Az embernek ilyen feleséget visszavenni fertelmesség, de Istennél ez nem így van (Oz 3:1). Ő mindig visszavárja az eltévelyedett embert...
(Iz 62:5) Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a lányt, úgy vesz feleségül a te fölépítőd, és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak,úgy örül majd neked Istened.
(Oz 3:1) Az Úr később így szólt hozzám: „Menj el újra és szeress egy olyan asszonyt, akinek szeretője van és házasságtörő; úgy, ahogy az Úr szereti Izrael fiait, noha más istenekben bizakodnak, és szeretik a mazsolás kalácsot.”
Az Úr féltékeny szeretettel szereti népét, és elküldi szolgáit, hogy visszahozzák, mert ők az Úr öröksége. De előbb megbűnteti a nép bűneit, kétszeresen megtorolja, és eltávolítja fertelmességeit...
(Jer 16:18) Előbb azonban megfizetek nékik az ő bűneikért és vétkeikért kétszeresen, mert megszentségtelenítették az én földemet az ő útálatosságaiknak holttestével, és betöltötték az én örökségemet az ő fertelmességeikkel.
Az Úr nem fogja eltűrni az ember egyetlen fertelmességet sem. Nem fogja eltűrni a fajtalanságokat és a bálványimádást. Akik ilyeneket cseleszenek, azokon megtorolja tetteiket, a fejükhöz veri, és kiírt minden tisztátalanságot a földről (Ez 11:18; 21, Zak 13:2)...
(Ez 11:18, Károli) És bemennek oda és eltávolítják minden ő fertelmességeit és minden útálatosságait ő belőle.
(Ez 11:21, Károli) De a kiknek szívök az ő fertelmességeik és útálatosságaik szíve szerint jár, azoknak útját fejökhöz verem, mondja az Úr Isten.
(Zak 13:2, Károli) És lészen azon a napon, így szól a Seregeknek Ura: Kivesztem a bálványok neveit e földről, és emlegetni sem fogják többé; sőt a prófétákat és a fertelmes lelket is kiszaggatom e földről.
A testi és a lelki tisztaság megőrzése Isten parancsolata (ApCsel 15:20). Ez a parancsolat érvényes úgy az ószövetségben, mint az újszövetségben. Egyesek álmodozók (Júd 1:8), és azt állítják, hogy a szentírás ma már nem irányadó ezen a téren. Azt gondolják, hogy fittyet hányhatnak Isten igéjére, és káromolják az égi hatalmasságokat. A bűnt és a fertelmességet ma már "szeretetnek" titulálják...
(ApCsel 15:20, Károli) Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
(Júd 1:8) Ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, az Úr hatalmát megvetik, a Fényességeket pedig káromolják.
4. A szodomia esete:
Szent Pál, aki korának egyik legképzettebb embere volt, az ószövetségi írások tudósa és mestere, aki az újszövetségi könyvek nagy részét megírta, világosan utalt arra, hogy mi a testi fertelmesség és a természetellenes gyakorlat az ember szexuális életében (Róm 1:27)...
(Róm 1:27, Károli) Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.
Az ember a szexuális képességeit azért kapta, hogy a házassági életben, a szerelmeskedés által, gyönyörrel hozzon létre utódokat. A szexuális élet különválasztása az utódnemzéstől a XX. században a szexuális forradalommal, pusztán az élvezetért és a bujaságért, katasztrófálisnak bizonyúlt...
Mi emberek nem vagyunk angyalok, nem léphetünk ki a nemi identitásunkból, és nem tagadhatjuk meg azt. Azzá kell válnunk, aminek Isten teremtett, vagy aminek szánt minket, és még a mennyben is megmarad a nemi identitásunk ( Szűzanya, Mózes, Illés, stb.). De a bűn miatt ez is megromlott, mint minden egyébb. Még az orvosilag hermofroditának diagnosztizált emberek is megtalálhatják teremtett nemi identitásukat, és ők is szentekké válhatnak (1Tim 1:9)...
(1Tim 1:9, Károli) Tudván azt, hogy a törvény nem az igazért van, hanem a törvénytaposókért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a latrokért és fertelmesekért, az atya és anyagyilkosokért, emberölőkért.
5. A végső stáció
Láthatjuk, hogy két dolog van, ami leginkább fertelmes az Úr szemében: a rendellenes szexuális élet és a bálványimádás. Ma már mindkettő általánossá vált az Egyházban. Jusson eszünkbe Gibea lakóinak esete és Benjámin törzsének sorsa (Bír 19-20)...
A feltámadáskor Isten mindent újjá teremt (Jel 21:5), de csak azok részesülnek az új világ örömeiből és boldogságából, akik szentekké válnak. A szentek végleg szentek maradnak, és a fertelmesek végleg fertelmesek maradnak (Jel 21:11). Te mi akarsz lenni az örök életben? Örökké szent, vagy örökké fertelmes?...
(Jel 21:5) Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” Majd hozzám fordult. „Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak.”
(Jel 22:11, Károli) A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.
Uram Jézus! Szentek akarunk lenni, mert Te szent vagy. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése