Az apostolok és az őskeresztények idejében nem erőltették mindenáron sem az egységet, sem a békességet, sem az egyetemes testvériséget, és főleg nem tutujgattak más vallásokat. János apostol írta, hogy ha valaki másképp tanítja a hit dolgait, akkor annak még azt se mondjuk, hogy: Üdv neked! (2Ján 1:10) És arra intett minket, hogy óvakodjunk a bálványoktól (1Ján 5:21). Pál apostol meg egyenesen azt írta, hogy ha valaki más evangéliumot hírdet, az " átkozott legyen" (Gal 1:8)...
(2Ján 1:10) Ha valaki hozzátok jön, és nem ezt a tanítást hozza magával, ne fogadjátok be őt házatokba, még azt se mondjátok neki: „Üdv neked!”.
(1Ján 5:21) Gyermekeim, óvakodjatok a bálványoktól!
(Gal 1:8) De még ha mi, vagy akár az égből egy angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit hirdettünk nektek, átkozott legyen!
Akkor most kivel van baj, velük vagy velünk? Szánjunk egy kis időt a szentírás olvasására, és győződjünk meg, hogy az apostolok mennyire elítélték a tévtanokat, és hogyan utasították el az eretnekekkel való közösséget (Kol 2:8, 1Tim 1:3-11, 1Tim 4:1, 2Tim 2:16, Tit 1:10, Tit 3:10, 2Pét 2:1, 1Ján 2:18, Júd 1:3)...
(Tit 3:10) Az eretnek embert egy-két intés után kerüld, tudva, hogy az ilyen romlott, vétkezik, és saját maga ítéli el önmagát.
Ott van az ökumenizmus és az ökumenikus imahét, amelyet minden év januárjában tartunk meg. Habár le vannak fektetve az ökumenikus törekvések elvei, a gyakorlatban azt láthatjuk, hogy mindig a katolikusok hagynak ki a hitigazságokból, hogy egységben legyenek a a különböző felekezetű protestánsokkal. És hiába van az, hogy az ortodoxok állnak hitben közelebb hozzánk, katolikusokhoz, mi mégis inkább az unitáriusokkal ökumenizálunk, holott maguk az unitáriusok is látják, hogy ők közelebb állnak a hit szempontjából a jehovistákhoz meg a muzulmánokhoz. Ezek antitrinitáriusok, számukra az Úr Jézus csak próféta, és nem ismerik a Szentlelket. Hát akkor az ökumeniában, nem inkább az emberi és nemzeti szempontok érvényesülnek, mintsem az apostoli hitvallás tételei?...
Így aztán a keresztény vallásokkal való párbeszéd ki lett terjesztve, és sokan már a nem keresztény vallásokkal való párbeszédet is egyfajta ökumeniának tekintik. Valami ilyensmi történt 1986-ban Assziszben is, az első világvallások imatalálkozóján, amikor minden vallás képviselője összegyűlt imádkozni a világ békéjéért. Ugyan már, mit mind vacakolunk! Hát nem mindegy, hogy az unitáriusokkal vagy a muzulmanokkal imádkozunk együtt? És Buddha meg Konfuciusz mit árthatnak nekünk? - gondolják magukban. Jöhet a vallási szinkretizmus...
Jött hozzánk egyszer egy idős jezsuita pap külföldről, és én segítkeztem neki a dolgai kipakolásában. Utána meghívtak engem is vacsorára. Vacsora közben szó szót hozott, és én szép lassan vélemény különbségbe keveredtem az atyával. Ekkor bukott ki belőlem az az ominózus mondás, hogy: Az ökumenizmus olyan, mint a homoszexuális kapcsolat. Kapcsolat ugyan lehet, de annak (jó) gyümölcse soha... Erre akkor ott megfagyott a levegő a plébánia ebédlőjében...
Kezdték az ökumenizmussal, és folytatták a szinkretizmussal, amit aztán követett az egyetemes testvériség és a világbéke hírdetése. Szép lassan kialakítottak egy "babeli egységre" vezető lépcsőzetes utat, amelynek fokozatai a következők:
1. Az ökumenikus párbeszéd, és az egységre való törekvés a keresztény egyházakkal;
2. A vallásközi párbeszéd, és a szinkretista egységre való törekvés a nem keresztény vallásokkal;
3. Az egyetemes testvériség, világbéke és az istengyermekség hirdetése Krisztus és keresztség nélkül.
Ezek hatásai a következők lehetnek:
1. Az ökumenikus párbeszéd felpuhítja a katolikus krisztuskövetők megkülönböztető és kritikus hozzáállását, hogy így ők, a keresztény egységtörekvésben, elfogadják a korábban eretneknek tartott tévedéseket, és feladják az igaz katolikus hitet.
2. A vallásközi párbeszéd és a szinkretizmus felpuhítja a keresztény identitástudatot, amely szerint csakis az Úr Jézus Krisztusban van üdvösség, és arra hangol, hogy minden vallás Istentől való, és minden vallás egy az Istenhez vezető útak közül.
3. Az egyetemes testvériség, amelyet egy evilági békesség nevében hirdetnek, összemossa az Ádámban való, test szerinti testvériséget, a Krisztusban való istengyermekség lelki testvériségével (Mt 23:8-9; Jn 1:12-13, Róm 8:16-17; 29)...
(Mt 23:8-9) Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei.
(Jn 1:12-13) Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
(Róm 8:16-17) A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei.
(Róm 8:29) Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között.
Ezen szisztematikus és fokozatos csúsztatások, melyek magassan képzett egyházi vezetőktől származnak, nem lehet a véletlen műve... Úgy tűnik, hogy ez egy jól kigondolt ütemterv, amely egy bizonyos cél felé vezet. És erre majd lesznek, akik a szabadkőmüvesek felé mutatnak... Mindenesetre úgy tűnik, hogy lassan és fokozatosan melegítik a vizet a serpenyőben, hogy a béka ki ne ugorjon...
Péter apostol megírta második levelében, hogy amint egykor voltak hamis próféták Izrael népe körében, úgy lesznek majd hamis tanítók is az Egyházban, akik veszedelmes tévtanokat terjesztenek. De Péter apostol itt nem az egyszerű hívekre gondolt, hanem utódaikra, a püspökökre...
(2Pét 2:1-3) Voltak azonban a nép körében hamis próféták is, mint ahogy közöttetek is lesznek hazug tanítók, akik veszedelmes tévtanokat terjesztenek, s azt, aki megváltotta őket, az Urat, megtagadják, gyors romlást zúdítva magukra. Sokan fogják követni eltévelyedéseiket, s miattuk becsmérelni fogják az igazság útját. Nyereségvágyból fakadó szavaikkal igyekeznek megvásárolni titeket; de az ítélet már régóta készül ellenük, és a rájuk váró pusztulás el nem alszik.
Úgy tűnik, az a cél, hogy összegyűjtsék minden keresztény és nem keresztény vallás hajóját a Katolikus Egyház kikötőjébe. Gyűljön össze minden lélek, aki egyfajta istenbe hisz, és a Teremtő után vágyakozik. És teszik ezt az egyetemes testvériség és a világbéke nevében, egy homályos istentudat égisze alatt...
Emberi szempontból arra is lehetne gondolni, hogy azért gyűjtenek össze minden vallást a béke nevében, meghagyva őket a saját vallásukban, és nem evangelizálva, nem keresztelve meg őket, mert azt remélik, hogy ebben a békés, földi paradicsomban, majd később a pogányok is megtérnek Krisztushoz. Csak az a baj, hogy ami nincs Krisztusban, azt e világ ura, vagyis a Sátán uralja (Jn14:30)... Hát nem olvasták soha az írásokban, hogy amikor azt mondják: béke és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a pusztulás (1Tessz 5:3)? És nem tudják, hogy az Antikrisztus helyezi majd magát minden fölé, amit Istennek és szentnek neveznek? (2Tessz 2:3-4)...
(Jn 14:30) Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma.
(1Tessz 5:3) Amikor azt mondják, „Béke és biztonság van”, akkor tör rájuk hirtelen a pusztulás, mint a várandós asszonyra a vajúdás, és nem fognak megmenekülni.
(2Tessz 2:3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.
Mindez nagyon úgy néz ki, mint az egykori Bábel tornya és a bábeli egység... De miről is volt szó a Bábel tornyánál?...
- Hogy egy nyelvet beszélünk, és egy célt követünk;
- Hogy ne szóródjunk szét, hanem legyünk az egységben nagy néppé;
- Hogy építsünk égig érő tornyot Isten nélkül.
(Ter 11:1-9) Az egész földnek ugyanaz volt a nyelve és ugyanazok voltak a szavai. Amikor keletről elindultak, Sineár földjén találtak egy nagy síkságot, és ott letelepedtek. Így szóltak egymáshoz: „Gyertek, csináljunk téglát és égessük ki.” A tégla épületkő gyanánt szolgált, a szurok pedig kötőanyagul. Azután így szóltak: „Rajta, építsünk várost és tornyot, amelynek teteje az égig ér. Szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön!” Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, amelyet az emberek építettek. Így szólt: „Nézzétek, egy népet alkotnak és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. Ezért szálljunk le, és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét!” Az Úr tehát szétszórta őket onnét az egész földön, s abba kellett hagyniuk a város építését. Ezért nevezik azt Bábelnek, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét, és onnét szórta szét őket az Úr az egész földön.
Ma is egyet akarunk érteni mindenáron, és minden emberrel "egy nyelvet akarunk beszélni". Ma is egységre törekszünk mindenáron, holott csakis Jézus Krisztusban van az egység, és csak a szentek hite által van üdvösség. Ezért az egységért imádkozott az Úr Jézus az utolsó vacsorán a főpapi imájában (Jn 17:20-21)...
(Jn 17:20-21) De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egyek legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egyek legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.
Ma is "égig érő tornyot" akarnak építeni Jézus Krisztus nélkül, egy Krisztus nélküli földi paradicsom civilizációját... Ebből logikusan következik, hogy egy Új Babilon van a láthatáron. És lehetséges, hogy ez az Új Babilon az, amit egy hamis isten nevében, a nagy parázna segítségével (Jel 17:1) építenek, és amelynek egykor majd le kell omlania (Jel 14:8)...
(Jel 14:8) És más angyal jöve utána, mondván: Leomlott, leomlott ama nagy Babilon, mely az ő paráznasága haragborával itatott minden nemzetet.
(Jel 17:1) A hét angyal közül az egyik odajött, és így szólt hozzám: „Jöjj, megmutatom neked a nagy parázna asszony kárhozatát, aki a nagy vizek fölött ül...
A kérdés az, hogy mi mit hiszünk, és mit választunk? A mindenáron kieszközölt békességet, az ökumeniát, a szinkretista új világvallást, vagy a szentek hitét az Úr Jézus Krisztusban? Júdás apostol arra buzdít minket levelében, hogy harcoljunk a szentek hitéért, amely egyszer s mindenkorra lett nekünk átadva...
(Júd 1:3) Szeretteim, mivel őszinte törekvésem, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek tartottam ebben az írásban kérni titeket, hogy harcoljatok a hitért, amelyet egyszer s mindenkorra átadtak a szenteknek.
Uram Jézus, add nekünk a hit kegyelmét és az erő ajándékát, hogy mindig kitartsunk Tebenned és az egészséges tanításban. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése