Az igeliturgikus olló

Egy asszonynak különös álma volt. Azt álmodta, hogy a templomban van a szentély előtt, és látja, hogy az ambó meg a húsvéti gyertya imbolyognak. Annyira imbolyogtak, hogy már-már dőltek is fel. Ekkor ő odaszaladt és támogatni kezdte ezeket a kezével. Ezután a plébánost látta a szentélyben, amint azt kiáltotta a sekrestye felé, hogy hozzák ki a régi olvasmányos könyvet, a Márton Áron idejéből valót...

----------------

Egy idő után arra lettem figyelmes a szentmisén (az igeliturgikus naptárt is előtte elolvasva), hogy az olvasmányok nem teljesen úgy szólnak, mint ahogyan az a szentírásban áll. Az igeliturgiában elhangzottak némileg különböznek a szentírástól. Volt olyan is, hogy a pap néha saját igeliturgikus könyvecskét hozott, rátette az olvasmányos könyvre, és abból olvasott fel. Miért? Hát bíztos az az "igeliturgikus olló"a ludas...

Követve az igeliturgikus olló "csattogását", egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az igevagdosás azt eredményezi, hogy félreviszi az igerész mondanivalóját és eltompítja annak élét. Annyira bosszantott ez a dolog, hogy arra gondoltam, monitorizálni fogom az elferdítéseket, de nem volt hozzá elég erőm. Aztán a minap találtam rá egy olasz blogra, amelyik ugyanezekről a dolgokról ír, és van olyan is, amelyik monitorizálja a szentírással és az igeliturgiával való visszaéléseket...

Az igeliturgikus ollónak három fő trükkjét észleltem:

1. Amikor kivág az igerészből olyan verseket, amelyek kemények és kényelmetlenek, hogy eltompítsa az ige élét.

2. Amikor különböző szinonímákkal, (amelyek egyik szentírási fordításban sem szerepelnek) helyetesít bizonyos szavakat, és kiforgatja az igerészt értelméből, vagy elhomályosítsa annak értelmét.

3. Amikor egy összefüggő igerészt megtör úgy, hogy előbbi verseket tesz hozzá, vagy levágja a befejező verseket, és így nem lehet teljesen megérteni annak mondanivalóját.

Hát az ilyen rafinált vagdosások véletlenül történnek? Vagy egyes szentírás fordításokban véletlenül vannak elferdítések? Kétlem... Úgy néz ki, hogy az őskígyó behatolt a templomba, előkúszott a szentélybe, és már elérte az ambót is. Világos, hogy mi a célja... Az oltárt akarja elérni... És ha ez ma így van a klérussal, akkor mi lesz holnap a szinodális egyház világi teológusaival?...

Mit tehet az, aki ilyennel szembesül? Olvasson fel saját olvasmányos könyvből? Ez nem igazán szerencsés... Az olvasmányos könyvet nem válogathatja meg, de a homíliát ő írja, és a homíliában van lehetősége helyesen ismertetni az igét, kifejteni azt és helyesen tanítani. Ez a szolga méltósága, joga és dicsősége, mert Isten igéje olyan, mint a kétélű kard, és igen hasznos a tanításra, az intésre meg a feddésre...

(Zsid 4:12) Isten igéje ugyanis élő és hatékony, élesebb minden kétélű kardnál. Behatol az elme és a lélek, az ízületek és a velő szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.

(2Tim 3:16-17) Minden Istentől sugalmazott írás hasznos a tanításra, az intésre, a feddésre, az igaz életre való nevelésre, hogy Isten embere jól felkészült és minden jótettre kész legyen.

Úgy tűnik, azért élnek vissza az igeliturgikus ollóval, hogy elvegyék a kard élét és megszüntessék az intelmet meg a feddést. Meggyengítik Isten igéjét, mint egykor a farizeusok és az irástudók...

(Mk 7:13) Így hagyományotokkal, amit továbbadtok, érvénytelenné teszitek Isten igéjét. Sőt sok más ehhez hasonlót is tesztek.

Nekünk azonban, kik Isten népe vagyunk, ott vannak az írások, mindenféle fordításban. Olvassuk el a napi igét az igeliturgikus naptárból, majd olvassuk el azt, a teljes szövegkörnyezetében, a szentírásból. Utána olvassuk el az igerészt a többi szentírás fordításban is, mígcsak meg nem értjük az ige valódi mondanivalóját. Ne csak az ige betűjét nézzük, hanem értsük meg annak szellemét is. Kérjük a Szentlélek Úristen ajándékát, és Ő megvilágosít minket. Ő megadja nekünk a kellő szemüveget, hogy meglássuk az igazságot.

Ne hallgassunk azokra, akik óvnak a szentírás értelmezésétől, és azt mondják, hogy a világi krisztuskövető nem értheti meg az írásokat. Akit valóban a Szentlélek vezet, az megérti az Egyház tanítását, és hűségesen ragaszkodik hozzá. Akit pedig a tévelygés lelke vezérel, az úgyis lázadni fog, elfogult lesz, és a különböző szektáknál vagy ideológiáknál köt ki. Ma már nem lehet teljesen az igeliturgia olvasmányaira hagyatkozni, hanem mindekinek el kell otthon végeznie a házifeladatát. Olvasni kell minden nap a szentírást...

Uram Jézus, szeretem igédet és ragaszkodom hozzá teljes szívemből. Legyen áldott az Úr az Ő szent igéiben. Ámen.

Nem akarja, hogy egy is elvesszen

Van, aki tagadja, hogy létezik pokol. Van, aki könnyelműen azt mondja, hogy ha létezik is pokol, az bíztosan üres. Aztán van, aki mindenkit a pokolba kíván, és úgy állítja be a jó Istent, mint aki azt figyeli, hogy kit dobhatna a pokol tüzére...

Mihez is hasonlatos a pokol. A pokol hasonlít az ú.n. gyehennára...

(Mt 5:29) Ha pedig a jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt, és dobd el magadtól; mert jobb neked, hogy elvesszen egy a testrészeid közül, mint hogy az egész testedet a gyehennára vessék.

(Mt 10:28) Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.

A gyehennát leginkább füstölgő szeméttelepnek képzelhetjük, vagy  lángoló dögkútnak. Itt égették el azt, ami már kárba veszett. Tehát a kárhozat valójában kárba veszett élet...

Hasonlóképpen, a pokolt örök tűzzel is szemléltetik...

(Mt 18:8) Ha a kezed vagy a lábad megbotránkoztat téged, vágd le és dobd el magadtól! Jobb neked nyomorékon vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre kerülnöd.

Ha egy gazdának van egy jószága, vajon örül annak ha az kárba veszik, és ki kell azt dobnia a dögkútra? Hát bizony nem örül, hanem nagyon szomorú lesz és fájlalja. Hát akkor a jó Isten vajon hogyan érez, amikor örökre elveszik egy teremtménye? Hát Ő is nagyon fájlalja, és nem akarja egyetlen bűnös halálát se...

(Ez 18:23) Vajon a gonosznak halálát akarom-e – mondja az Úr Isten –, és nem inkább azt, hogy megtérjen útjairól és éljen?

Habár mi csak por és hamu vagyunk, az Úr mégis nagyra értékel minket...

(Mt 6:26) Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél?

Ő olyan, mint egy jó gazda, aki ki akarja menteni jószágát a gödörből, vagy, aki mindenáron meg akarja találni az elveszett bárányát...

(Mt 12:11-12) Így felelt: „Ha valakinek közületek csak egy juha van, s az szombaton gödörbe esik, vajon nem markolja meg és nem húzza ki Mennyivel többet ér az ember, mint a juh! Szabad tehát szombaton jót tenni.”

(Mt 18:12-14) Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és nem keresi-e meg az eltévedtet? Amikor pedig megtalálja, bizony, mondom nektek: jobban örül annak, mint a kilencvenkilencnek, amely el sem veszett. Ugyanígy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül.

Az Úr és az Ő angyalai örvendeznek minden egyes megtért léleknek, és mindent megtesznek azért, hogy egy is el ne vesszen e kicsinyek közül. Akkor hogyan mondhatja valaki, hogy Isten a pokolra akar vetni, mintha Ő alig várná, hogy kit dobhatna az örök tűzre. Isten nem egy kárörvendő poroszló vagy kegyetlen bíró, aki alig várja mikor bűntethet meg. Ő szereti és sajnálja minden teremtményét, és azt akarja, hogy életünk legyen és bőségben legyen...

(Jn 10:10) A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.

Igen, féljük Istent helyes istenfélelemmel, és rettegünk az örök kárhozattól, de soha sem feledhetjük el, hogy az Úr végtelenül jó és irgalmas. Az Ő szeretete a Golgotán vált nyilvánvalóvá. Ő meghalt értünk a kereszten, hogy nekünk örök életünk legyen. De nemcsak akkor és ott, hanem szeretete ma is nyilvánvaló a szívünkben, amikor a Szentlélek nap mint nap azt súgja, hogy "az enyém vagy" és "nagyon szeretlek téged". Ő nem akarja, hogy egy is elvesszen...

(Mt 18:14) Ugyanígy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül.

Ezért hát tegyünk meg mi is mindent a lelkek üdvösségéért. Éljünk szentül, hírdessük az evangéliumot, tanítsunk, intsünk, feddjünk, buzdítsunk és imádkozzunk. Ne földi boldogulást hírdessünk, hanem Isten országát. Ne anyagi jólétre buzdítssunk, hanem égi gazdagodásra. Ne a világiakra tekintsünk, hanem a mennyeiekre...

Drága jó mennyei Atyánk! Áldunk és magasztalunk Téged, mert úgy szeretted a világot, hogy egyszülött Fiadat adtad értünk, hogy aki hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ámen.

Házassági tanácsadó férfiaknak, másként

Láttam egy kis rendhagyó oktató videót férfiaknak, nőkkel kapcsolatosan. Lejegyeztem a tartalmát...

Az ördög a következőkkel buktatja meg az erős férfiakat:

1. A csábító nővel

Szépsége keveredik a méreggel, és az eleganciája párosul a rombolással. A csábító nő nem nyilvánosan harcol ellened, hanem négyszemközt fegyverez le. Minden beszélgetést kéjvággyá, minden érintést tűzzé, minden mosolyt csapdává változtat. Sámsont nem a csatatéren győzték le, hanem a hálószobában. Tudja, hogyan keltse fel a figyelmedet szó nélkül, ahogyan öltözködik, ahogyan rád néz, és ahogyan az életedben pozícionálja magát. Abban tündököl, hogy meggyengíti a férfiak térdét, arra késztet, hogy a testeddel gondolkodj a fejed helyett, és miután behálózott, csak arra ébredsz fel, hogy időt, erőt, anyagi forrásokat vesztettél, és még a spirituális összpontosításodat  is elveszítetted. A különböző nőkkel való lefekvés a legegyszerűbb módja a jövőd tönkretételének...

(Sír 9: 9) Sokan mentek már tönkre asszony szépsége miatt, mert mint a láng, úgy gyúl ki ettől a kívánság.

2. A makacs és tiszteletlen nővel

Amikor az ördög el akar pusztítani egy férfit, akkor egy makacs és tiszteletlen nőt küld melléje. Ez a fajta nő nem érti meg, hogy a férfi a fej. Egyenlőséget akar, megveti az álmaidat, és minden alkalommal megkérdőjelezi a vezetői szerepedet. Ez a fajta nő nyilvánosan vitatkozik veled, négyszemközt megaláz, és folyamatosan megkérdőjelezi a tekintélyedet. Ő soha nem veti alá magát a férfinak, soha nem hallgatja meg és soha nem követi. Ahelyett, hogy korona lenne a fejeden, repedéssé válik az életed alapján. Idővel szavai elszívják az önbizalmad, hozzáállása kimeríti az erődet és a lázadása megtöri a fókuszálásodat. Egy férfi nem tud boldogulni ott, ahol nem tisztelik. A tiszteletlenség nemcsak az egódat rombolja le, hanem megmérgezi a lelkedet is. Egy makacs nő soha nem fogja követni a vezetésedet. Addig fog harcolni veled, amíg az önbizalmad ki nem hal teljesen, és az erőd össze nem omlik...

(Sir 25:25-26) Ne nyiss utat a víznek  mert kiárad, a gonosz asszonyt ne hagyd szóhoz jutni. Ha ujjad vagy szemed intésére nem ad, szakíts meg vele minden kapcsolatot.

3. A sorozatflörtölő nővel, aki más férfiakkal hál

Ez a nő természeténél fogva hűtlen. Nem tud elköteleződni egyetlen férfi mellett se, mert a szexuális étvágya soha nem elégszik meg. Ma veled van, holnap egy másik férfinak üzenget, a következő héten pedig már más ágyában lesz. Az ilyen nők figyelemre, megerősítésre és több lehetőségre vágynak. Függ az elismeréstől, folyamatosan szüksége van férfiakra, akik hízelegnek neki, bókolnak neki és kívánják őt. Csalogató képeket posztol, késő esti üzenetekre válaszol, és olyan férfiak közeledését fogadja el, akik nem tisztelik a ti kapcsolatotokat. Miközben azt hiszed, hogy ő a tiéd, valójában ő mindenkié, és miközben te a jövődet tervezed vele, addig ő a véget nem érő hűtlenségi játékaival tönkreteszi azt. Az ilyen nők elszívják az energiádat, az erőforrásaidat és a lelki békédet. Miközben szabadon másoknak adják magukat, azok a férfiak, akik egy ilyen nőhöz kötik a sorsukat, mindig szívfájdalommal, szégyennel és lelki összeomlással végzik. Az írás ezt mondja: Mert az idegen asszony ajka olyan, mint a méhpempő méze, és szája simább az olajnál, de vége keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard (Péld 5:3-4)...

(Péld 7:10-21) Összeakad vele egy nőszemély, cédán kiöltözve, fátyollal borítva. Nem volt önuralma, nem volt maradása, lába nem tudott megmaradni otthon. Egyszer az utcán, aztán a téren, végül minden utcasarkon leskelődött. Megfogja az ifjút, már meg is csókolja, és azt mondja neki szégyentelen arccal: „Adós voltam még egy áldozattal, és ma beváltottam, amit megfogadtam. Azért jöttem ki, hogy találkozzam veled, és rád találjak most, lám, megleltelek. Ágyamon a takarókat szépen elrendeztem, egyiptomi vásznat terítettem rá. Fekvőhelyemet bepermeteztem: mirha, aloé meg fahéj illatos olajával. Gyere, igyuk a szerelem italát reggelig, élvezzük örömmel a szerelem gyönyörét! Mert a férjem éppen nincsen itthon, elment messzire, hosszú útra indult. Elvitte magával az erszényt is a pénzzel, nem jön meg előbb, csak amikor holdtölte lesz.” Rábeszélő készségével így elcsábította, csalfa szájával tévútra vezette.

4. Az anyagias nővel

Ez a nő nem szeret téged. Szereti a pénztárcádat, az autódat, az ajándékaidat és a pénzedet. A szíve nem a sorsodhoz, hanem a javaidhoz kötődik. Soha nem fog veled együtt építeni, hanem csak fogyasztani fog. Az ő kedvenc szavai: vásárolj nekem, adj nekem, vigyél el oda... A dolgok nyűgözik le, nem pedig az értékek. Az mozgatja őt, amid van, nem az, aki te vagy. Ha elveszíted állásodat, ő elveszíti a szerelmét irántad. Ha a pénzed elapad, az ő hűsége is elapad. Nem látja ő a jövőt, hanem csak a jelen előnyeit. És amikor egy másik férfi jön egy nagyobb autóval, egy csillogóbb ajándékkal, vagy egy kövérebb bankszámlával, pillantás nélkül odébbáll. Az anyagias nő olyan, mint a feneketlen kút. Beleöntheted az egész vagyonodat az ő életébe, ő soha nem lesz elégedett vele. Odaadja hűségét a legmagasabb ajánlatot tevőnek, és otthagy téged, amikor a pénzed apad. Ő nem egy partner, hanem egy parazita...

(Sir 25:16-17)  Inkább oroszlánnal vagy sárkánnyal lakni, semmint gonosz nővel közös fedél alatt. Elsötétül a gonosz asszony arca, olyan lesz az ábrázatja, akár a medvéé...

5. A manipulatív nővel

A manipulatív nő nemcsak a testedhez nyúl hozzá, hanem az elmédhez is... Tudja, hogyan csavarja ki érzelmeidet, hogyan érje el azt, amit akar. A könnyeket fegyverként, a csendet büntetésként, a szexet alkualapként, az édes szavakat pedig láncként használja. Egy ilyen nő folyamatosan olyan helyzetbe hoz, ahol választanod kell a békéd és az ő jóváhagyása között. És minél inkább engedsz neki, annál gyengébb leszel, mígcsak a sorsod az ölében nem nyugszik, mint Sámson feje Delila combján. A manipulatív nő egy sorsgyilkos. Amint a markában tartja az érzelmeidet, átadja titkaidat az ellenségednek. Veszélyes, mert nem kell neki harcolnia ellened. Meggyőz ő, hogy te harcolj önmagaddal...

(Péld 5:1-4) Figyelmezz, fiam, bölcsességemre, hajtsd füledet okosságomra, hogy óvatos légy, és ajkad megőrizze a tudást. Ügyet se vess a csalfa nőre, mert az idegen nő ajka méztől csepeg,az ínye olajnál is simább, végül azonban keserű, mint az üröm, éles, mint a kétélű kard.

5+ Végül pedig: Kerüld a házas nőket

Kevés csapda olyan halálos, mint a más férfi feleségének ölelése. Egy házas nő talán gondoskodónak, méltóságteljesnek és vonzónak tűnik, de az útja a pusztulásba vezet. Nem számít, hogy mennyire magányosnak mondja magát, nem számít, hogy mennyire boldogtalannak mondja az ő házasságát, ő egy másik férfi szövetségese. Ha megérinted, Isten ítéletét vonod magadra. Soha ne dőlj be annak a hazugságnak, hogy ő jobban megért téged, mint a feleséged. Ez a hazugság már sok nagy férfit temetett el időnap előtt. A férjes asszony nem csak egy figyelem elterelés, hanem ő spirituálisan egy halálos ítélet. Kerüld ki őt mindenáron, mert az ilyen gyönyör hajhászása egyenes út a gyötrelmekhez. 

Testvérem, ez az ördög stratégája... Nem azért tanulmányozza ő a nagy férfiakat, hogy az izmaik ellen harcoljon, hanem azért, hogy elcsábítsa gyengeségeik által. Tudja ő, hogy egy figyelmetlen férfi nem lehet fegyelmezett férfi, és egy megtört férfi nem lehet erős férfi. Ezek a nők nem szeretők, hanem csapdák. Nem feleségek, hanem fegyverek. Nem segítők, hanem vadászok. Ha meg akarod állni helyed az életben, akkor kerüld ezt az 5 (és 5+) nőt. Mindig emlékezz arra, hogy az a nő, akit Isten küld az életedbe, épít téged, de az a nő, akit az ördög küld, eltemet téged. Válassz gondosan...

(Péld 6:29) Így van, ha valaki más asszonyához jár, aki megérinti, nem marad büntetlen.

-----------------------------

Tudom, hogy ezekre a gondolatokra sok nő hímsovinizmust kiáltana, és azt mondaná: Mi is sokat tudnánk mesélni a férfiakról... 

Hát igen... Ez is egyfajta feminista, makacs és tiszteletlen női szívből fakadó érv. Az ilyen nő váltig hiszi és állítja, hogy a férfiak és a nők egyenlők. Hát bizony nem egyenlők... Éspedig azért nem egyenlők, mert a nő az élet hordozója...

(Bölcs 7:1-2) Én is halandó ember vagyok, mint a többi; és a föld első ivadékának utóda. Anyám méhében öltöttem testet. Tíz hónap alatt álltam össze a vérében a férfi magvából, az egyesülés gyönyörétől kísérve.

Ha a férfi bukik el, az nem szokott hazahozni semmit, legfeljebb egy nemi betegséget. De ha a nő bukik el, akkor az meglehet, hogy egy fattyat, egy idegen ember gyermekét hozza haza a méhében. Azt már nem lehet visszacsinálni egy szentgyónással, és a bűnt se jó tetézni még egy abortusszal is. Azt a gyermeket valakinek fel kell nevelnie... Akkor hogyan is van ez? Ja, hogy a férfi is, ha félrelépik, ugyanúgy felelős a nemkívánt gyermekért? Igen, de azt is más ember asszonya viszi haza... 

Tehát az asszony erkölcsi tartásának mindig döntő szerepe van. Ha az asszony jó, akkor minden jó. De ha az asszony gonosz, akkor minden alája megy. Imádkozni kell ezért a jó asszonyért...

A férfisátrak és a férfiszövetségek hiába dolgoznak a helyes férfiképért, ha ugyanakkor nem bontják le a feminista gondolkodásmódot. Ha egy férfi női munkát végez otthon: főz, mosogat, mos, vasal, takarít, háztartást vezet, akkor elfelejt vadászni. Egyszerűen kiesik a világban való küzdelem rutinjából, és nem fog tudni szerezni. Az ilyen csak tenni-venni tud abban, ami már megvan, de nem tud építeni. Nem tudni építeni, mert egy fenékkel nem lehet két lovat ülni. Tehát egy feminista nővel nem lehet jó családot létrehozni...

Aztán egyesek azt mondják: Ha így áll a dolog a nővel, akkor nem érdemes megházasodni...

(Mt 19:10) A tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.”

És van olyan, aki a házasságot és a gyermekvállalást keresztény erénynek, sőt, nemzeti keresztény kötelességnek állítja be. Ez nyilván egyfajta eltulzott önszeretetből és önmagasztalásból fakad. Szaporodjék és dicsőüljön a nemzet, hogy én is megdicsőüljek benne... De Szent Pál nem ezt tanította, hanem azt, hogy jobb a házasság nélküli szűzi élet...

(1Kor 7:32-35) Azt szeretném, ha mentek volnátok a gondtól. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ezért meg van osztva. A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen, míg a férjes nőt világi dolgok kötik le: hogyan járjon férje kedvében. Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy a feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket.

A házasság pedig nem keresztény intézmény, hanem Isten által teremtett emberi intézmény, Ádamban és Évában, amelyet aztán szentségi szintre emelt az Úr Jézus a legméltóságosabb Oltáriszentségben, Krisztus és az Egyház mintájára (Ef 5:32).

Mindazonáltal, a világ végezetéig, vagyis a parúziáig, házasodni fognak az emberek...

(Lk 17:26-27) És mint Noé korában történt, úgy lesz az Emberfiának idejében is. Ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek egészen addig a napig, amíg Noé be nem szállt a bárkába. Akkor jött a vízözön, és mind elpusztította őket.

Uram Jézus, add, hogy sok jó asszony teremjen, és add, hogy fiataljaink jó asszonyt találjanak. Ámen.

Későn jött, korán ment

Későn jött

Volt a közösségünkben egy asszony, aki mindig késve érkezett a találkozóra, pedig hát csak öt percnyi távolságra lakott. Jó, legyen tíz perc, mert sántált és botot használt. De mások a szomszéd községből jártak, és mindig tíz perccel hamarabb ott voltak.

Mivel az asszony a szomszédomban lakott, elkezdtem megfigyelni, hogy lám mit tud elkövetni. Hát bizony kiderült, hogy neki nincs is semmilyen nagy dolga, hanem csak különböző szöszmötölésekkel és pepecselésekkel tölti az idejét. Jól tudja, hogy a közösségbe kell menni, el is indul, de minden lépésénél eszébe jut valami, ami eltereli figyelmét, és nem hagyja, hogy időben megérkezzen a találkozóra: beraktam-e az ételt a hütőbe - jaj, menjek; kioltottam-e a tűzhelyet - jaj, menjek; beraktam-e mindent a szatyorba - jaj, menjek; magamhoz vettem-e a pénztárcamat - jaj, menjek, stb. stb... És ennek vége-hossza nincs... 

A percek telnek, de az ördög mindig újabb és újabb dolgokat juttat eszébe, amivel eltereli a figyelmét. A férje néha szól neki: - Menj már, nem mind szöszmötölj!  De akkor az asszony magából kikelve: - Mit tudja a férfi, hogy egy asszonynak mennyi baja van?... És így aztán mindig elkésik... 

Erre minden normális ember azt mondaná, hogy hát akkor induljon el annyival korábban. Igen ám, de ha korábban is kezd készülni, hogy, hogy nem, mégiscsak ugyanúgy elkésik. Miért? Mert az ördög addig tereli el a gondolatait, amíg el nem késik. Ő végül is jól tudja msgában, hogy késik, de azt mondja: - Hát, mit csináljak... El kell rendeznem a dolgaimat. Majd elnézik nekem, ha kések...

És az ilyenek ugyanígy tesznek a szentmisével is. Már a könyörgésnél tartunk, és még akkor is megnyílik a templomajtó, és besurran egy-egy "nagyon elfoglalt" asszony. Mit számít neki, hogy az Úr az első, hogy az Úr napját meg kell szentelni, vagy, hogy a szentmisére rá kellene lelkileg hangolódni. Ő csak úgy beesik a templomba a hiábavalóságai közül, minimum tíz perc késéssel.

Azt is lehetne mondani, hogy hát nézd, megtörténik az ilyen... De nem... Nem csak úgy megtörténik, hanem az ilyen mindig ezt csinálja. Ő a "késő testvér"... És az a gond a késő testvérrel, hogy ma elkésik a közösségi talalkozóról, holnap elkésik a szentmiséről, s a végén majd talán elkésik az üdvösségről is. Pedig vigyázni kellene, nehogy későn jöttnek találtassunk...

(Zsid 4:1) Óvakodjunk attól, hogy valaki közületek későn jöttnek számítson, amíg érvényben van a békességébe való bejutás ígérete.

Azt is gondolhatja valaki, hogy kevés ilyen van. Áh, dehogy, csak kevés a nyilvánvaló... De az evangéliumban fele-fele arányban vannak a Vőlegényre váró szüzek. A tíz szűzből öt okos és öt balga... Ezek a balga szüzek a késő testvérek. 

A késő testvérek hanyagok, nemtörődöm emberek, akik nem szorgosak, nem pontosak és így aztán nem hoznak magukkal tartalék olajat...

(Mt 25:1-3) Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat.

Korán ment

Aztán vannak olyanok, akik mindig korábban mennek el. Otthagyják a találkozót, otthagyják a tanítást, pont amikor a lényeg bontakozna ki, vagy a szentmisét mielőtt áldást kapnának. Az egyik szent úgy magyarázza, hogy aki hamarabb otthagyja a szentmisét, az olyan, mint iskarióti Júdás. Ő is, miután megáldozott, belé szállt a Sátán, és otthagyta az utolsó vacsora termét...

(Jn13:27-30) Amikor az a kenyérdarabot elvette, mindjárt belészállt a sátán. Jézus pedig azt mondta neki: „Amit teszel, tedd meg gyorsan!” Az asztaltársak közül senki sem értette, miért mondta ezt neki. Mivel Júdásnál volt az erszény, egyesek azt gondolták, hogy Jézus azt mondta neki: „Vedd meg, amire szükségünk van az ünnepen!” vagy hogy a szegényeknek adjon valamit. Ő pedig, amint elvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.

Akik hamarabb elmennek a szentmiséről, áldás nélkül, azok bizony egyfajta júdások. Hiába magyarázzák az értesítőjüket, hogy milyen fontos dolguk van. Nincs fontosabb dolog a szentmisénél, kivéve az élet-halál kérdését. De az ilyenek lelkében éjszaka van. Ezek minduntalan hiábavaló dolgok után futkosnak, ezért hagyják ott a szentmisét. De mit ér nekik, ha a világot is nyerik meg, ha a lelkük kárát vallja...

(Mk 8:36) Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?

A lelkiismeretes és pontos embert könnyen fel lehet ismerni: mindig pontosan jár az órája, mindig tudja, hogy mi, mikor és hol történik, mindig legalább öt perccel hamarabb érkezik, mindig betartja az adott szavát, mindig azt teszi, ami meg volt egyezve, mindvégig kitart az űgy mellett, stb... Aki kicsiben hű, az a sokban is hű. Az ilyen mindig készen áll, mindig rendben van, és mindig van tartalék olaja...

(Lk 16:10) Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is.

(Lk 12:37) Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket.

Uram Jézus, adj nekem vigyázó lelket, hogy mindig éber legyek és pontos, hogy mindig legyen tartalék olajam és, hogy mindig készen álljon a lelkem lámpása. Ámen.

Angelica anya tanácsa

 "Két dolgot kérek tőled…” – mondja Angelica anya.

"Maradj közel a mi Urunkhoz a Szent Eucharisztiában, Aki valóban és valóságosan jelen van benne: Test, Vér, Lélek és Istenség.

Maradj közel Édesanyjához, a Boldogságos Szűz Máriához.

E két szeretet által lesz világosságod, hogy meglásd, mi a jó és mi a rossz.

Óvakodj a báránybőrbe bújt farkasoktól.

Óvakodj azoktól, akik mindent ígérnek ebben a világban, de semmit sem a túlvilágban."

Emészt a buzgóság házadért

(Jn 2:17) Akkor tanítványai visszaemlékeztek arra, hogy írva van: „Mert emészt a buzgóság házadért.”

Az Úr Jézus ostort font és kiűzte a kalmárokat meg a pénzváltókat a templomból, pedig azok csak üzleteltek ott. Vajon mit tenne ma, amikor mazsorett táncot, bicikli akrobatikát, diszkót vagy szivárványos rendezvényt visznek be a templomba? Az Úr háza ma is az imádság háza...

Amikor ilyen illetlen dolgok történnek, akkor egyes hívők tapsolnak, mások passzívan figyelik a dolgokat, és csak egy szűk csoport az, aki tiltakozik. Miért? Azért, mert egyesekben nincs istenfélelem, mert a többiek gyávák és, mert a legtöbb emberben nincs buzgóság az Úr űgyéért. Nem emészti őket a buzgóság az Ő házáért.

Aki szereti az Úr Jézust, az követi Őt, és ugyaazt teszi, amit Ő tett, mert Ő első a testvérek között és a krisztuskövetők prototípusa...

(Róm 8:28-30) Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.

Ezért ma minket is emészt a buzgóság az Úr házáért, és ezért, átvitt értelemben, mi is ostort fonunk az egyház védelmében. Ostort fonunk, hogy kiűzzük az istentelenséget a templomainkból...

Vannak, akik azt kérdezik, hogy milyen krisztuskövető az, aki az előljáróit kritizálja. De hát mit tudjunk tenni, ha az előljárók közé férkőznek be a farkasok? (ApCsel 20:29; 2Pét 2:1) Hisz nyilvanvaló, hogy a gonosz csak így tudja megrontani az Egyházat. Ha valaki egy épületet meg akar ontani, akkor aláássa az alapot és kidönti az oszlopokat. Márpedig a mindenkori előljárók az építmény alapja és oszlopai. Mi csak téglák vagyunk. Vajon a buzgolkodó téglák megmenthetik-e az épületet? Nem, de mivel szeretik az építőt, ezért buzgolkodniuk kell...

(1Pét 2:5) Ti is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat mutassatok be Jézus Krisztus által.

Az Úr azt szereti, aki igaz és egyenes szívű, aki tüzes, és lelkesen küzd az Ő űgyéért. Ő nem kedveli a langyos lelkületűt. Ha langyos vagy, Ő kiköp téged a szájából...

(Jel 3:16) De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból.

Tehát ne tétovázzunk és ne legyünk félénkek, hanem buzgolkodjunk bátran. Emésszen minket a buzgóság az Úr házáért. Fonjunk mi is ostort, de nem ólmos, római ostort, mert az Úr misztikus Testét kímélnünk kell. Fonjuk azt finom selyemből. Emeljük fel szavunkat szent haraggal, de haragunk legyen szelídség. Küzdjünk és tusakodjuk, de nem gonoszul lesújtva ököllel, hanem szerető öleléssel. A testvéreink azok, akikkel tusakodunk, azaz, az ellenséggel harcolunk, és nem a megtévesztett testvéreinkkel...

Uram Jézus, buzgóság emészt a Te űgyedért. Add különös kegyelmedet, hogy megállhassak a küzdelemben. Ámen.

Todos, todos, todos

Álmomban egy nagy templomban voltam. Téglafalai és a boltívei cordobai légkört árasztottak. Végignéztem a régi téglafalakon, de se festményt, se keresztútat nem láttam sehol. Aztán egyszer csak felülről láttam magamat, amint az üres templomban, a második rend padsor előtt ülök, a padokkal szemben, és tanítást tartok hat-hét embernek, akik a padokban ülnek. Olyan volt, mint valamikor a lelkiségi közösségben. A következő pillanatban már onnan néztem fel, és lám, a hátsó ajtó felől zajongás szűrődött be. Ekkor azt láttam, hogy a kitárt oldalajtón, fiatalok jönnek be tömött sorokban, zajongva és rendetlenkedve. Nem is a zajongásuk volt annyira zavaró, hanem inkább a kinézetelük. Kócosok voltak és szaggatott farmerosok. Újpogány hajfonatokkal, tetoválásokkal és piercingekkel voltak tele. Énekeltek, nevettek és kiabáltak, mintha futbal meccsre jöttek volna. 

A következő pillanatban már a szentélyben találtam magamat. Körben ültünk székeken, mintha kiscsoportos beszélgetés lett volna. A jobbomon Buéndia püspök ült, a romániai nuncius. Amint ránéztem, ő hozzámszólt, és azt mondta, hogy adjam át a helyemet egy ilyen újpogány kinézetelű fiatalnak. Erre én önkéntelenül, felháborodva szóltam vissza neki: 

- Hagyjon engem békén! -  s azzal fogtam a székemet, és hátramentem vele a templom végébe. Ott a főajtótól jobbra letelepedtem és így morfondíroztam: Nem baj, mert megjön majd a házigazda, és ő majd eldönti, hogy ki hol ül...

Előre azt gondoltam, hogy bíztosan az első helyre ültem, és így megszégyenülve hátra kellett ülnöm (Lk 14:9), de nem, itt sehogyan se passzoltak a dolgok. Ez itt annak a példázatnak a fordítottja volt. Itt az érdemteleneknek kellett átadni az első helyeket, és ők voltak előre ültetve...

Amint ezen gondolkodtam, a mennyegzős és vendéglátos példázatok jutottak eszembe, amelyre mindenki behívnak...

(Mt 22:2-14) „Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. Ekkor más szolgákat küldött, ezekkel a szavakkal: »Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.« De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték őket. Haragra gerjedt erre a király, és elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztíttatta, a városukat pedig felégettette. Azután azt mondta a szolgáinak: »A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki a bekötőutakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.« A szolgák kimentek az utakra, és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megnézze a vendégeket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Azt mondta neki: »Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?« Az nem szólt semmit. Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: »Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!« Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

(Lk 14:15-24) Ezek hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában.” Erre ezt válaszolta: „Egy ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van. De elkezdtek mentegetőzni. Az egyik ezt üzente neki: Földet vettem, s el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki. A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki. Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek. Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat. A szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. Az Úr erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam. Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat.”

Igen. Úgy tűnik, hogy ez a "todos, todos, todos" időszak ugyanaz, mint amire a példabeszédek utalnak. Mindenkit, mindenkit, mindenki be kell hívni a vendégségre az egyházba. Jöjjenek jók, gonoszak, szegények, lelki vakok, lelki bénák és sánták... Mindenki, mindenki, mindenki... 

Ez így rendben is van, csak az a baj, hogy nem mondják el ezeknek eléggé a továbbiakat is... Milyen továbbiak? Hát azt, hogy a meghívást belső megváltozásnak is kell követnie... Nem mondják el ezt nekik, pedig az Úr Jézus kihangsúlyozta az apostoloknak...

(Mt 18:3) „Bizony mondom nektek: ha meg nem változtok és olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába."

Micsoda? - kérdezik... Hogy meg kell változnunk?... Hát nekünk azt mondták, hogy Isten így szeret minket, ahogy vagyunk... Házasságtörők, homoszexuálisok, prostituáltak, paráznák, iszákosok, drogosok, rockerek, tetováltak,  stb. , mind meg vannak nyugodva az ő állapotukban... Aztán időnként eljönnek a templomba, mert meghívták őket, mert manapság ők a szinodális show statisztái, megfürödöznek egyfajta ál-szeretetben és ál-irgalmasságban, hogy aztán visszatérjenek a világba a bűnös életmódjukhoz...

Fatális tévedés! Barátom, Isten nem úgy szeret téged ahogyan vagy, hanem úgy, ahogyan egykor megálmodott és megteremtett. Ő nem olyannak szeret téged, amilyenné váltál a bűn által, hanem amilyenné válhatsz a kegyelem által. Ő adja a kegyelmet, hogy mennyegzős ruhát szerezz magadnak, amellyel méltó módon megjelenhetsz előtte. Neked pedig közre kell működnöd a kegyelemmel, hogy megváltozhass és mennyegzős ruhába öltözhess...

De sajnos nem változtatnak semmit, azaz mégis változtatnak, de nem önmagukon, hanem a környezetükön. Amint a borz is büdössé teszi a helyet, ahová beköltözik, ők is beviszik a bűnt és a förtelmet, ahol megjelennek. Így aztán a homoszexuálisok temploma szivárványos lesz és a rockerek temploma diszkó lesz. Akkor a prostituáltak temploma vajon milyen lesz?...

(Jel 22:11, Károli) A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.

Meg kell változnunk a megszentelő kegyelem által, és mennyegzős ruhába kell öltöznünk. És melyek azok a mennyegzős ruhák, köntösök, amelyeket magunkra kell öltenünk? Hát az erények, amelyek ugyanakkor a Szentlélek gyümölcsei is (Gal 5:22-23). Mert nem kisebb a feladatunk, minthogy szentek legyünk (Mt 5:48)...

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

(Lev 19:2) Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!

(Mt 5:48) Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

Úgy állítják be egyesek a dolgokat a mai embernek, mintha az üdvösséget minden utcasarkon hajigálnák az ember után, pedig Péter apostol megírta, hogy az igaz is alig üdvözül...

(1Pét 4:18) „Ha az igaz is alig üdvözül, mivé lesz az istentelen és a bűnös?”

Az Úr Jézus pedig azt tanította, hogy keressük jó idejében és szorgosan a szűk utat, mert széles a kapu és tágas az út, amely a veszedelemre vezet, és sokan vannak, akik járnak rajta...

(Mt 7:13) A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta.

A "todos, todos, todos" egy csak egy meghívás a királyi mennyegzőre, de a bűnbánatra és a megtérésre való felhívás a mi feladatunk. Nekünk hirdetnünk kell a bűnök bocsánatát és a megszentelődés útját, hogy az emberek a világossagra jussanak, mert arra vagyunk rendelve, hogy szentek legyünk...

(ApCsel 26:15-18) Erre megkérdeztem: »Ki vagy, Uram?« Az Úr ekkor így szólt: »Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. De kelj fel, és állj lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgájává és tanújává tegyelek azoknak a dolgoknak, amiket láttál, és amelyek végett még meg fogok jelenni neked. Ezért kimentelek téged a népből és a pogányok közül, akik közé most küldlek, hogy megnyisd szemüket, s hogy a sötétségből a világosságra, és a sátán hatalmából Istenhez térjenek, s így elnyerjék a bűnök bocsánatát, és az örökrészt a szentek között a bennem való hit által.«

Ezért hát intsünk mindenkit, akit csak lehet, hogy térjenek meg és változzanak meg, mert hs nem, ki lesznek dobva a külső sötétségre...

Uram Jézus, ma kárt szenved a templomod és kárt szenved a nyájad is. Adj kérünk nekünk eszközöket, hogy lelkeket mentsünk. Ámen.

Csak Jézus

(1Kor 2:2) Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.

Kezdetben, amikor még a hit óvódájába jártunk, hozzám jött egy testvér, és bizonyos lelki könyvekről áradozott. Nekem fenntartásaim voltak, de nem akartam őt letörni. Ezért hát azt mondtam neki: Köszönöm, de én a szentírást olvasom. Miért kellene zavaros vizet innom, amikor itt van a forrás...

Igen, a szentírás Isten igéje, és Jézus Krisztus az örök Ige, Aki testté lett és miköztünk lakózott (Jn 1:14). És ahogyan minden lelki olvasmány előtt fontosabb a szentírás, úgy minden szent előtt fontosabb az Úr Jézus Krisztus, a mi megváltónk és üdvözítőnk. Ezért én is azt vallom, amit Szent Pál: Csak Jézus, és ismét csak Jézus!...

Hiszem a szentek közösségét, elismerem az egyház szentjeit, de bizonyos szentté avatások esetében mintha szabadságon lett volna az ördög ügyvédje. Több ilyen esetben világi és emberi motivációkat sejtünk a szentté avatások mögött. Hát akkor miért foglalkoznánk túlzottan velük, miért emlegetnénk folyton őket és miért imádkoznánk folyton hozzájuk? Tán ők haltak meg értünk a kereszten? Vagy ők árasztják ránk a megszentelő kegyelmet?...

(1Kor 3:4-11) Ha az egyik ezt mondja, „Én Pál mellett vagyok”, a másik meg ezt, „Én Apollóhoz tartozom”, vajon nem emberi módon beszéltek-e? Ugyan mi Apolló, és mi Pál? Szolgák, akik által hívővé lettetek, s mindegyikük úgy szolgál, ahogy az Úr megadta neki. Én ültettem, Apolló öntözött, de a növekedést Isten adta. Úgyhogy nem az számít, aki ültet és aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet, s aki öntöz, ugyanaz: mindegyik megkapja majd bérét fáradozása mértéke szerint. Ugyanis munkatársak vagyunk, akik Istenhez tartozunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az Istentől nekem adott kegyelem szerint bölcs építőmesterként alapot vetettem, de más épít rá. De mindenki vigyázzon, hogyan épít rá! Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, ami Jézus Krisztus.

És ez nem valami protestáns tagadás a szentek tisztelete ellen. A szenteket megemlítsük a liturgiában, kérjük őket a mindenszentek litaniájával, a különböző novenákkal, de ne essünk túlzásokba... Csak Jézus, mindig csak Jézus...

Milyen édes az Ő szent neve, és milyen csodálatos az Ő jelenléte! Amikor olvassuk az írásokat, Ő felragyog. Amikor közösen imádkozunk, azt mondja itt vagyok. Amikor szentmisén vagyunk, táplál minket. Kinek volt hőn szeretett anyja, és kinek volt jó apja? Azok mind idegenek voltak Jézushoz képest. Kinek voltak jó barátai? Azok mind hűtlen társak voltak Jézushoz képest. Kinek volt forró szerelme és jó felesége? Az is elhalványul Jézus szeretete mellett...

Jézus, neved oly csodálatos,

Jézus, nékem oly kívánatos,

Jézus, néked mondok éneket,

Te vagy ékes mindenek felett.

Jézus, Sáron legszebb rózsája,

Jézus, völgynek legszebb virága,

Jézus, szívem hódoljon neked,

Te vagy ékes mindenek felett.

Jézus, eljövendő nagy Király,

Jézus, akit minden szentje vár,

Jézus, tiéd minden tisztelet,

Te vagy ékes mindenek felett. Ámen.

A hamis sáfár

(Lk 16:1-13) A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Egy gazdag embernek volt egy intézője, akit bevádoltak nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta és azt mondta neki: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!« Az intéző ezt mondta magában: »Mitévő legyek, hisz uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, miután elmozdított az intézőségből.« Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: »Mennyivel tartozol uramnak?« Az így felelt: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki: »Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!« Azután megkérdezte a másikat: »Hát te mennyivel tartozol?« Az így válaszolt: »Száz véka búzával.« Erre azt mondta neki: »Fogd adósleveledet, és írj nyolcvanat!« Az úr megdicsérte a hamis intézőt, okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Azt mondom hát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonnal, hogy amikor az elmúlik, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki kicsiben hű, a nagyban is hű; és aki a kicsiben gonosz, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazit? És ha a máséban nem voltatok hűek, akkor ki adja oda nektek azt, ami a tiétek? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

A hamis sáfár (intéző) példázatánal először azt kell tisztázni, hogy az kinek szól. Amint Péter apostol kérdezte az Úr Jézustól: Nekünk mondod-e, vagy mindenkinek? (Lk 12:41) Ott, abban az esetben, világosan látszik, hogy az okos intéző nem akárki, hanem az, aki a többiek fölé lett rendelve. Tehát a hamis sáfár, bizonyos értelemben, lehet bármelyik krisztuskövető, de azért a példázat mégiscsak inkább a papokra vonatkozik...

A hamis sáfár példázatában van néhány fontos irányadó, mint pl: a "világ fiai", a "hamis intéző" és a "hamis mammon". Mivel a példázat leginkább a papokat érinti, ezért ők hajlamosak kimagyarázni azt, a maguk igazolására. Így lesz aztán a magyarázat végére a hamis sáfárból pénzzel helyesen bánó gazdag ember, akit majd a szegények befogadnak a mennyek országába. Csak az nem világos, hogy mit szól ehez az Úr, aki intézőjét hamis intézőnek és világ fiának nevezte, és elvette tőle a sáfárságot...

Valamikor 2001 táján írtam egy magyarázatot ehhez a példabeszédhez egy levelező csoportba. Most idehozom egy javított változatát:

Kedves N,

Röviden leírok néhány gondolatot a hamis sáfár (intéző) példabeszédéről, ami bennem megfogalmazódott...

A hamis sáfár, az én meglátásom szerint, az az ember, akit Isten kiválasztott az Ő szolgálatára, és megadta neki a kenetet e szolgálat elvégzésére. Ez a kenet nem föltétlenül az egyházirend, hanem a Szentlélek bizonyos kenete, egy akárki laikuson is, aki bizonyos szolgálatra van elhíva.

Aztán ez a felkent ember, valamilyen okból, eltér az Úrtól, és itt leginkább a világ és a gazdagság, vagyis a mammon csábítására gondolok. Közben ez az ember, a Szentlélek kenete által, hirdeti az Úr Jézus tanítását, az evangéliumot, de a szavai és az élete nem egyeznek. Az élete nem fedezi, nem ellensúllyozza azt, amit hirdet. Így aztán, amikor már egy bizonyos határon túllép, az Úr megvonja tőle a kenetet, vagyis a Szentlelket, és elbocsájtja őt a sáfárkodásból. Ekkor történik az, hogy a hamis sáfár kezdi érezni a Szentlélek erejének hiányát, és hogy igazolja mások előtt az ő hűtlen életét, megrontja az igazságot. 

Így a hamis sáfár már nem nevez minden bűnt bűnnek, adóságot adóságnak, hanem ezt is, azt is kezd kimagyarázni, és kezdi felmenteni azokat, akik bűnben élnek, ahelyett, hogy megfeddené őket és nevén nevezné a bűnt. Ezáltal a maga barátjává tesz sok bűnöst, elaltatja őket a bűnben, és az emberek elismeréssel vannak iránta, mert kedvez nekik.

Ezálatal a hamis sáfár elveszíti az örök életet, mert elszakadt az örök élet forrásától (ahelyett hogy megtérne az Úrhoz), és beállt a lelki halottak sorába, hogy ott barátokat szerezzen magának. Ő is okoskodik a világ dolgaiban, mint a világ fiai, akiknek nincs beírva a nevük az élet könyvébe, akik a maguk nemében, itt a világban, okosabbak a világosság fiainál, de az okosságuk hamar elhervad, mert a halálba mennek.

A hamis sáfár hűtlen volt a Szentlélek ajándékainak és adományainak használatával, ezért nem kapja meg azt, ami sokkal több, az angyalihoz hasonló örök életre szóló lelki "felszereltséget", amit az Istennel való közösségben, az örök boldogságban, mint sajátját nyerhetett volna el.

Tehát, amint a példabeszéd vége is mutatja, itt a legfőbb próbléma a világgal és az anyagiakkal, azaz a mammonnal való összevegyülés. A hűséges ember szereti Istent és gyűlöli a vagyont, a világi dolgokat, vagyis a mammont, míg a hűtlen ember szereti a világiakat és elhanyagolja Istent, amint Jakab apostol írta: "Nem tudjátok-e hogy a világgal való barátkozás ellenségeskedés Istennel? " (Jak 4:4)

A kérdés az, hogy kik és micsoda "örök hajlékokba" fogadják be a hamis intézőt? Hát nem hűtlenségről, nem hamis intézőről és a világ fiairól van itt szó?... Akkor nem lehetséges, hogy itt nem csak az üdvözültekről és a mennyországról van szó, hanem az elkárhozottakról és a Sátán országáról is?...

Nem minden elkárhozott lélek zárattatik be azonnal a pokolba, amint azt a gazdag ember és a szegény Lázár eseténél láthattuk (Lk 16:22-23), hanem vannak olyanok, akiket befogad a Sátán az ő "hajlékaiba", az ő országába, akik most még szabadon kószálnak a levegőégben (Ef 2:2). Ezek a lelkek gonosz lelkek, és szabadon mozoghatnak még egy bizonyos ideig. 

Tehát feltételezhető, hogy vannak olyan hamis intézők, akik korábban Isten szolgái voltak, de elbuktak a próbatételen, eladták lelküket a Sátánnak, és haláluk után ördögök lettek. Saját magam láttam egyszer, amikor sokáig imádkoztam valakinek a szabadulásáért, hogy egy volt szerzetessel tusakodok. Én próbáltam megkötözni őt a Szent Benedek érem imájával, mint egy rajta átdobott vaslánccal, de ő folyton kiugrott belőle a meztelen szandálos labaival és a barna csuhájával. A szabadon kószáló gonosz lelkek, amelyek eredetileg testbe születtek, természetüknél fogva visszavágyódnak a testbe, a testi megtapasztalásokhoz, ezért pusztának élik meg a testen kívüli állapotot (Lk 11:24). Még azt is szivesebben elfogadják, hogy egy állatba, pl. disznóba bújjanak bele (Mt 8:32), mintsem hogy a pusztában legyenek, vagy ami még sokkal rosszabb, hogy végleg leküldjék őket a pokolba.

Manapság igencsak megszaporodtak a hamis intézők... Szinte alig hallani teljes értékű evangéliumot. Nem lézezik, hogy egy szentbeszédbe, tanításba, bele ne szőjjék valamiképpen a világ szeretetét, a világias lelkületet vagy egyes bűnök elfogadását. A nagygazdag, kizsákmányoló vállalkozók oszlopos keresztények, becses egyháztagok és megtisztelt példaképek. A házasságtörők tekintélyes emberek, akik meghallgatást és egyházi szolgálatokat érdemelnek. A homoszexuálisok igaz és értékes szeretetet élnek meg. A muszlimok a testvéreink, akikkel Ábrahámban ugyanazt az istent szolgáljuk. A természetimadó pogányok példaképek számunkra az ökológiai megtérésben, stb...  Lefaragják a bűnöket itt is, ott is, meghamisítják az adósleveleket és erodálják a hitet. A hamisság és a képmutatás a vezérvonal. Az igaz beszéd kiszorúlt náluk, és az őszinteség összerogyik az utcán...

(Iz 59:14) Kiszorult nálunk a jog, s az igazságosságnak is meg kell hátrálnia. Összerogy az őszinteség az utcán, s az egyenesség nem leli a helyét.

Mindenkinek szent kötelessége ismerni az írásokat. Ha a világi törvényeknél az van, hogy a törvény ismeretének hiánya nem ment fel a büntetés alól, akkor Isten törvényeinél, amelyek sokkal fontosabbak, hogy van? Nem mondhatja senki sem, hogy nem ismertem adósságom mértékét. Nem takarózhat senki se azzal, hogy a hamis intéző meghamisította az adóslevelét, mert az ember lelkiismerete önmagától beszél. Az Úr csak rátekint egy lélekre, és kiismeri azt egésszen. Tudja, hogy mi lakózik benne (Jn 2:25), mert olyan az számára, mint az átlatszó üveg...

Uram Jézus, könyörülj szegény lelkemen, nehogy hűtlennek bizonyuljak, és a képmutatók sorsára jussak. Ámen.

Lót felesége

(Ter 19:26) Lót felesége pedig, aki hátratekintett, sóoszloppá változott.

Manapság sokan Szodoma és Gomorra esetét egyfajta tanító mesének gondolják, pedig hát, akinek van rá lehetősége, személyesen is megtekintheti azok helyét. Ma is ott állnak a kénsavas halmok, amelyek egykor pompás homokkő épületek és oszlopok voltak.

Szodoma és Gomorra története, meg Lót feleségének az esete, jól szemlélteti napjainkban a világ helyzetét. Ha valóban meg akarjuk menteni lelkünket az örök életre, akkor gondoljunk ezekre...

(Lk 17:32-33) Gondoljatok Lót feleségére! Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti. ( v.ö. Mt 25:16; Mk 8:35)

A mai világ - de sok katolikus részegyház is - a szodomai és gomorrai állapotok felé halad. Egyesek azt mondják, hogy a mai világ gonoszabb, mint azok a városok voltak, de ez így nem igaz... A mai világban sok igaz ember él, és sok katolikus szentül imádja és tiszteli Istent. De bizony már látszodnak az elszodomiasodás jelei az USA-ban és Nyugat-Európában.

Saját szememmel láttam a neten egy olyan nyilvános rendezvényt amerikában, ahol fényes nappal, az utcai fesztiválon, meztelenül söröztek és ocsmánykodtak egymással homoszexuális férfiak. Ma pedig már ott tartunk, hogy sok helyen összeadják ezeket úgy polgárilag mint egyházilag. Szóval, ezek már lassan megérkeznek Szodoma és Gomorra színtjére...

Van, aki azt mondja, hogy legyünk nyitottak a világ felé és legyünk befogadók. De az Úr Jézus nem ezt mondta, hanem azt, hogy a világ gyűlölni fog minket (Jn15:18), hogy nem e világból valók vagyunk (Jn 17:14-16) és, hogy az Ő országa sem e világból való (Jn 18:36). Nekünk menekülnünk kell ebből a világból, és nem befogadni, mert az pusztulásra van ítélve. És amikor már egyes katolikus részegyházak is odaavultak az elszodomiasodott világhoz, akkor onnan is ki kell menekülnünk. Az elszodomiasodás hulláma pedig nyilvánvaló: először az utcán jelenik meg, a nyilvánosságra való lépéssel, aztán a polgári törvényekben, és végül a templomban, az egyházi szertartásokban. 

Ne feledjük! Azonnal ki kell menekülnünk egy elszodomiasodott közösségből, mert ha nem, velük együtt mi is elveszünk. És mi maradt Szodoma meg Gomorra helyén? Egy hatalmas, füstölgő, sósavas gödör, olyan, mint egy olvasztókemence (Ter 19:27-28). És maradt a szaturáltan sós Holt tenger. Azon a helyen a fű se nő többé soha. Lót ugyan megmenekült a leányaival együtt, de a felesége már elveszett, mert ő visszafordult. Sajnálta a korábbi életét és visszafordult, hátha mégse kell otthagynia a házát, és a sugárzástól sóbálvánnyá változott.

Ez hasonlatos ahoz a gazdasszonyhoz, aki késik el a szentmiséről, de folyton vissza-vissza szalad a házba, hogy mindent rendben hagyott-e. Vagy a másik: ég a ház, jönnek az oroszok és menekülni kell, de ő azt ellenőrzi, hogy kihúzta-e a vasalót és jól bezárta-e az ajtót. Ilyenek vagyunk... Jön a halál angyala, közeledik a nagy pillanat, de mi a még mindig hátrafelé tekintünk, a gazdasági épületeink felé...

Nekünk az a dolgunk, hogy kimeneküljünk ebből a romlott világból, és nem az, hogy ragaszkodjunk hozzá és szeressük azt (1Ján 2:15). Ma azt hírdetik egyesek, hogy nyíljon meg a szívünk a világ felé, hogy öleljük át szeretettel, hogy legyen egység, testvériség és béke. Ez lehetetlen... Nekünk menekülnünk kell belőle, mert az menthetetlenül el fog pusztulni. Ha visszatekintünk, ha visszafordulunk a világba, a korábbi életünkhöz, akkor a lelki halált választjuk. Gondoljuk meg! Lót felesége sóoszloppá változott. A só pedig nem tűr meg semmilyen életformát, mert olyan, mint a halál. Aki visszatekint a világra, az a Holt tengerre tekint vissza. Ha van bennünk józanság és éberség, akkor sietve menekülünk, amint Lót is elmenekült az angyal bíztatására.

Ne aludjunk bele a világ dolgaiba, és ne bízzuk magunkat álmodozó, romlott pásztorokra. Ezek el fognak bukni, és elvesznek akár a bukott angyalok, vagy akár Szodoma és Gomorra lakosai...

(Júd 1:6-11) Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük. Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat, jóllehet még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt az ördöggel, csak ennyit mondott: „Büntessen meg az Úr!” Ezek pedig káromolják azt, amit nem ismernek; azok meg, amiket mint az oktalan állatok, ösztönösen ismernek, romlásukra válnak. Jaj nekik, mert Kain útján járnak, haszonlesésből Bileám tévedésébe esnek, és mint Korach, halálukat lelik a lázadásban.

A mai világnak két főbenjáró bűne van: megfertőzik a testet szodomiával és káromolják az Istent a katolikus templomokban, vallásosságnak mondott  istenkáromlásokkal. Az ilyenektől meneküljünk, amilyen gyorsan csak tudunk. Nem kell küzdeni ellenük, nem kell meggyőzni őket tévedésükről, mert az egy lehetetlen feladat. Futni kell onnan... Béliál fiait meg leányait, nem lehet jó szóval észre téríteni...

Egy dolog a világból való kimenekülés, és más dolog egy szodomita templomból való kivonulás. A világból nem mehetünk ki teljesen, mert létezni kell valahol, de a szodomita keresztény közösségből ki kell teljesen vonulni...

(1Kor 5:9-11)  Levelemben azt írtam nektek, hogy ne érintkezzetek a paráznákkal. Nem általában ennek a világnak paráznáival vagy kapzsijaival, rablóival vagy bálványimádóival; mert akkor ki kellene mennetek a világból. Valójában azt írtam nektek, hogy ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi, bálványimádó vagy átkozódó, részeges vagy rabló; az ilyennel még csak ne is étkezzetek együtt.

Aki sajnálja és félti evilági életét, a keresetét, a bíztonságát, a jólétét, a szórakozásait, a testi élvezeteit, a mindenféle vigasztalódásait, és vissza-visszatekint ezekre, amint Lót felesége is visszatekintett Szodomára, az elveszíti az örök életet. De aki megveti az evilági életét és eveszíti azt az Úr Jézusért és az evangéliumért, az megmenti az életét a mennyek országában...

Uram Jézus, irgalmazz nekünk! Kérünk téged parancsolj angyalaidnak, hogy legyenek kíméletesek vekünk, mert Tehozzád ragaszkodunk. Ámen.

Az Atyának akarata

Az Úr Jézus világosan kifejtette, hogy az üdvösséghez nem elegendő a meddő hit (Jak 2:20), hanem azt hitből fakadó jócselekedetek kell kövessék, amelyek a mennyei Atya akarata szerint valók...

(Mt 7:21) Nem mindenki fog bemenni a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: „Uram, Uram”, hanem csak az, aki megteszi mennyei Atyám akaratát.

Ő példát mutatott nekünk azzal, hogy földi élete alatt és müködése során, mindig a mennyei Atya akaratát cselekedte...

(Jn 4:34) Jézus megmagyarázta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét.

(Jn 5:30) Nem tehetek önmagamtól semmit. Amint hallom, úgy ítélek. Ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki engem küldött.

(Jn 6:38) Nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki küldött engem.

Földi pályafutása végén, amikor a kereszten szenvedett, egy lator tett tanuságot arról, hogy Ő csupa jócselekedeteket vitt végbe...

(Lk 23:41) Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését vesszük, de ez itt semmi rosszat sem cselekedett.”

Nekünk hinnünk kell Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, és a Krisztusba vetett hitünket hitből fakadó cselekedetek kell kövessék, olyanok, amelyek a mennyei Atya akarata szerint valók...

(Jn 6:40) Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.”

(Mt 12:50) Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én testvérem, nővérem és anyám.”

Tehát a hitből igaz életvitel kell fakadjon. Az ember néha vétkezik, de megfigyelhetjük, hogy itt nem valami aktuális bűnről van szó, hanem már a berögzült, bűnös életvitelről. Ezek az életvitelszerű dolgok, ha nem helyesek, véglegesen meg tudják rontani az ember életét... 

De melyek ezek a dolgok? A helytelenül megélt dolgokat, amelyeket mindig rosszul teszünk, és amelyekből meg kell térnünk, leginkább a Tízparancsolat szerint tudjuk felismerni. De mivelhogy túl sok lenne szisztematikusan végigvenni a Tízparancsolatot, ezért hát csak néhány, manapság divatos tévedést nézzünk meg...

Hogy nem minden vallás vezet Istenhez 

Ma már széles körben el van terjedve a keresztények között az a tévedés, hogy minden vallás, kiváltképpen a nagy világvallások, mind Istentől valók, és Istenhez vezetnek. Nem tudják elképzelni azt, hogy több milliárd ember tévhitben él. De hát mi lesz velük?... Isten, Aki a szeretet, nem hagyhat elveszni ilyen sok embert... Így aztán azt mondják, hogy minden vallás egyenlő, mind Isten akarata szerint való és Istenhez vezet. De Isten akarata az, hogy mindenki higgyen az Ő szent Fiában, Jézus Krisztusban, megkereszteljedjen és így üdvözüljön...

(1Tim 2:3-4) Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére.

(Mt 28:19) Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya, és a Fiú és a Szentlélek nevében...

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik.

Tehát, aki nem hisz Jézus Krisztusban és nem keresztelkedik meg, az nem cselekszi meg a mennyei Atya akaratát, és az ilyen nem is fog üdvözülni. Ugyanakkor, azok is, akiknek hivatásszerűen kellene hirdetniük az evangéliumot, és meg kellene keresztelniük a népeket, de nem teszik, hanem meghagyják őket a pogány vallásukban, nem csekekszik meg az Atya akaratát. Az ilyenek majd súlyos bűntetést kapnak...

(Lk 12:47) Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap.

Hogy megvalljuk az Úr Jézust

Az a mennyei Atya akarata, hogy megvalljuk az Ő szent Fiát az emberek előtt, és tanuságot tegyünk róla. Ezért, aki megvallja az Úr Jézust az emberek előtt, azt az Úr Jézus is megvallja a mennyei Atya előtt. Az Atya pedig helyeselni fogja az ilyent, mert az Ő akarata szerint cselekedett...

(Mt 10:32-33) Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt, aki a mennyekben van.

(Mt 10:18) Helytartók és királyok elé visznek titeket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt.

Hogy tiszta életet éljünk

Az az Atya akarata, hogy testünket megőrizzük teljes tisztaságban, óvakodva minden tisztátalan szexuális cselekedettől, mint pl: maszturbació, paráznaság, fajtalanság, stb.

(1Kor 6:9-11) Vagy nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak, sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában. Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de meg lettetek mosva, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által.

Ma már széles körben hirdetik, hogy nyugodtan élhetsz tisztátalan életet, mert Isten mindenképpen szeret és üdvözít. Akik ilyent hírdetnek, azok hamis sáfárok (intézők), akik okosak ugyan a maguk nemében, de meghamisítják az adósleveleket. Ezek nem jutnak be a mennyek országába, és másokat se engednek oda bejutni...

(Lk 16:8) Az úr megdicsérte a hamis sáfárt, hogy eszesen járt el. E világ fiai egymás között eszesebbek, mint a világosság fiai.

(Mt 23:13) Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Ti magatok nem mentek be, és akik be szeretnének menni, azokat sem hagyjátok bemenni.

Hogy szent családban éljünk

Beszélnek az elváltakról és az újraházasodottakról, irgalmasan megértik őket, pasztorálják őket, de nem beszélnek azokról a független hívekről, akik tudatosan elvált házasokkal állnak össze. Az értehető, hogy bizonyos házasságok oda jutnak, hogy a válás elkerülhetetlen, de az, hogy egy fiatal és független egyén egy elváltal álljon össze, azzal kössön vadházasságot, teljesen érthetetlen. Annyi független, alkalmas ember van ezen a világon, és neki pont egy elvált ember kell élettársnak?... Az ilyen nagyon jól tudja, hogy ez nem helyes dolog, de vakmerően fittyet hány Isten akaratának, és házasságtörést követ el...

(Mt 19:9) Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.

Elvált nőt veszel el, vagy elvált férfihoz mész hozzá? Mindegy... Ez mind házasságtörés, és ellenkezik a mennyei Atya akaratával. Már fiatalon úgy kezdeni az életet, hogy egy elváltal álljon össze valaki, merő ostobaság...

Hogy Isten nevét hiába ne vegyük

Ezzel kapcsolatosan tanítják, hogy ne káromkodjunk és ne esküdözzünk. Bezzeg a kisember meggondolatlan káromkodását és esküdözését felróják, de a nagy káromlásokat dicsérik. Valóban kiszűrik a szúnyogot, és lenyelik a tevét...

(Mt 23:24) Vak vezetők, akik kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.

Amikor Isten igéjével nem a mennyek országának örömhírét hirdetik, hanem az evilágban való boldogulást, mintha itt lenne a földön a Paradicsom, hiába veszik Isten nevét. Hirdetik az egységet, a testvériséget, a befogadást, a nyitottságot, a békét, de nem Krisztusban, hanem egy Krisztus nélküli istenben, hogy elősegítsék a népek és vallások keveredését, a globalisták terve szerint...

Amikor Isten nevében megáldják a házaságtörő és a fajtalankodó párokat, és nem a megtérésre vágyó egyéneket, akkor a bűnt, sőt, az égbekiáltó bűnt áldják meg, ami pedig nem Isten akarata. Ekkor is hiába veszik Isten nevét és káromolják Őt...

Amikor ahelyett, hogy Istent dicsőítenék meg, az Ő szent Fia által, a Föld Anyát és a mulandó természetet dicsőítik, ilyent tanítanak szóban és egyházi dokumentumokban, hiába veszik Isten nevét. Amikor a teremtő Istent belegondolják a teremtett világba és a természetbe, akkor káromolják Őt...

Az a mennyei Atya akarata, hogy helyesen tiszteljük Őt, és ne vegyük hiába az Ő szent nevét.

Hogy helyes irgalmasságot gyakoroljunk

Manapság az egyik leginkább kiforgatott erény az irgalmasság. Szoktam mondani, hogy a Nyolc bodogság-ban nemcsak az irgalmasok boldogok, hanem azok is, akik éhezik és szomjazzák az igazságot...

(Mt 5:6) Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.

(Mt 5:7) Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.

A házasságtörő asszony esetében is az Úr Jézus irgalmasságot gyakorolt, de az igazságot is megkövetelte. Meghagyta neki, hogy többé ne vétkezzen...

(Jn 8:11) „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Az Úr Jézus nem áldotta meg az asszony házasságtörését, sem a paráznaságát, hanem megkövetelte a megtérést.

Az irgalmasságot mindig meg kell valakinek fizetnie, amint az irgalmas szamaritánus is fizetett a fogadósnak. A mi adóslevelünket pedig az Úr Jézus fizette ki, amikor felszegezte azt a keresztfára. Az Ő irgalmassága a kereszten töltötte be az igazságot...

(Lk 10:35) Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked.

(Kol 2:14) A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.

Az Atya akarata az, hogy az irgalmasságunk igazságban legyen. De ha a mi igazságunk nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, hogyan jutunk be a mennyek orszagába?...

(Mt 5:20) Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.

Hogy helyesen szolgáljunk

Ma sokan hirdetik az evangéliumot a világban, profétálnak és ördögöket űznek. Ezek gyakran neoprotestáns vándorprédikátorok. De mi alapján teszik ezt? Már az apostolok idejében is volt olyan, aki Jézus nevében ördögöket űzött, de nem követte őket. Az ilyenekről azt mondta az Úr Jézus, hogy hagyni kell őket, hadd működjenek...

(Mk 9:38-40) Ekkor János vette át a szót: „Mester, mondta, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űzött, de nem követ minket. Megtiltottuk neki, mert nem csatlakozott hozzánk.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki. Aki az én nevemben csodát tesz, nem egyhamar fog szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van.

Az ilyenek működése nem Isten akarata szerint való, de az Isten országára való tekintettel, hagyják őket működni. De mi nem így kell eljárjunk, hanem az Atya akarata szerint kell szolgáljunk, követve az apostolokat és az Egyház tanítását.

A keresztség és bérmálás szentségei által, a keresztségi fogadalmunk és az Egyháztól kapott küldetésünk által ( Világiak apostolkodása dokumentum), hirdetjük az evangéliumot és tanuságot teszünk a mi Urunk Jézus Krisztusról. Mindezt Isten országának terjesztéséért tesszük, és nem saját érdekből, vagy a magunk dicsőségére. Ha így tesszünk, akkor az Atya akarata szerint munkálkodunk az Ő szőlősben...

Hogy szabadok legyünk

Isten akarata az, hogy szabadok legyünk minden bűntől, minden függőségtől és tisztátalanságtól. Sokféle függőség van, ami állandósulhat az ember életében és rabságban ejtheti. Ilyenek pl. az úgynevezett szenvedélybetegségek: az alkoholizmus, a drogfüggőség, a pornografia, a szexfüggőség, a szerencsejáték, a lopások, az erőszakosság, stb. De ott vannak a különböző tetovalások, piercingek, öncsonkítások, szekták, okkult dolgok, stb...

A megtértek sokassága tanusítja, hogy az Úr Jézus megszabadította őket függőségük és tévhitük rabságából...

(Jn 8:36) Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

A függőségekben és tévhitekben való vesztegelés nagy veszedelem, amelyből sürgösen meg kell térni...

(Iz 5:11) Jaj azoknak, akik már kora reggel részegítő ital után futnak, és késő estig bor hevíti őket!

(Hab 2:19) Jaj annak, aki mondja a fának: „Ébredj fel!”a néma kőnek: „Kelj fel!”Vajon adhat-e az feleletet? Íme, arany és ezüst borítja, de semmiféle lélek sincsen benne.

Az Atya akarata az, hogy adjuk oda testünket élő, szent áldozatként Istennek, hogy legyen a mi testünk a Szentlélek temploma...

(Róm 12:1) Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen szellemi hódolatotok.

(1Kor 6:19) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi?

Hogy a mennybe gyűjtsünk kincset

Mindig is az volt, de ma kiváltképpen nagy kisértés a mammon, vagyis a gazdagság. Mindenhol azt hirdetik, hogy valósítsd meg önmagad, légy sikeres, és akkor boldog leszel. A management, a piacgazdaság, a pénz, a hedonizmus, a materializmus, stb. mindenkit arra sarkall manapság, hogy az evilági életét keresse. Legyen egy jól menő szakmád vagy üzleted, sőt, egy keresztény vállalkozásod, és légy sikeres. Akkor majd elismert leszel és boldog. 

De az Úr Jézus azt mondja, hogy keressük előbb Isten országát és az Ő igazságát, és minden egyéb megadatik nekünk. És Ő azt mondja, hogy, aki megtalálja életét, elveszíti azt...

(Iz 5:8) Jaj azoknak, akik házat házhoz sorakoztatnak, szántóföldet szántóföldhöz ragasztanak, míg az övék nem lesz minden hely, s nem csak ők lakják az egész országot.

(Mt 6:33) Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!

(Mt 10:39) Aki megtalálja életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti értem életét, megtalálja azt.

Nem szolgálgatunk két úrnak, vagyis nem szolgálhatunk Istennek is, meg a mammonnak is. Vagy az egyiket, vagy a másikat szolgáljuk...

(Mt 6:24) Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

A mennyei Atya akarata az, hogy szolgáljuk Őt az Ő szent Fiában, Jézus Krisztusban, és gyűjtsünk kincset a mennyben...

Hogy a keresztünket hordozzuk

A keresztről az embereknek legtöbbször téves felfogásuk van. Van, akinek a kereszt csak egy ókori kivégző eszköz. Van, akinek a kereszt egy csecsebecse, amit a nyakába akaszthat. Van, akinek a kereszt a tanuságtétel, vagy talán a hivalkodás eszköze. Aztán van, aki felfogja, hogy a kereszt nem szórakozás, hanem szenvedés. De sokan vannak tévedésben, amikor a bűneik következményeként rájuk zúdult szenvedéseket gondolják keresztnek. A személyes bűnünk következménye nem kereszt, hanem bünhődés...

De akkor mi az a kereszt, amire azt mondta az Úr Jézus, hogy vegyük fel és úgy kövessük Őt?...

(Mt 16:24) Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.

A kereszt az a szenvedés és megpróbáltatás, amit az Úr Jézusért kell felvállaljunk a világban, amikor tanuságot teszünk róla életünkkel és szavainkkal. A kereszt a botrány jele a mindenkori ember számára, és emiatt sokan megbotránkoznak...

(Mt 13:21) ...de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik.

(Mt 24:10) Sokan megbotránkoznak majd, elárulják és gyűlölni fogják egymást.

(Gal 5:11) Testvérek, ami engem illet, ha csak a körülmetélkedést hirdetném, talán továbbra is üldöznének? De akkor megszűnne a kereszt botránya.

Boldog, aki megőrzi ruháját, hogy ne lássák meztelenségét (Jel 16:15). Boldog, aki nem botránkozik meg és mindvégig kitart (Mt 11:6)...

Uram Jézus, add kegyelmedet, hogy felismerjem a mennyei Atya akaratát életemben, és felismerve azt, buzgón meg is cselekedjem. Ámen.